Az Andok fennsíkján elterülő Santafé de Bogotá ideális hely egy száműzöttnek. A falusi bevándorlók nyomorúságos kunyhói és a vigasztalan betonsilók többnyire esőfelhőkbe burkolóznak. Itt élt évtizedekig a modern világ legkérlelhetetlenebb szellemi ostorozója, a mindenhonnan kitaszított reakció önkéntes remetéje.
NICOLÁS GÓMEZ DÁVILA száz évvel ezelőtt, 1913. május 18-án született Kolumbia fővárosában, és ugyanitt halt meg egy nappal nyolcvanegyedik születésnapja előtt, 1994. május 17-én.
Földbirtokos család fia volt, nagy vagyont örökölt, szabadon alakíthatta életét. Párizsi tanulóévei után, huszonhárom évesen tért vissza a Bogotá peremén álló szülői házba. Hátralevő életének legnagyobb részét harmincezer kötetes házi könyvtárában töltötte.
Egész életében rendületlenül írt – de csak önmagának.
„Nem akarok műveket hátrahagyni. Azok, amelyeket egyedül szeetnék, végtelenül távol vannak kezeimtől. Egy kis kötetet azonban mégis, hogy hébe-hóba felüsse… (tovább)
Az Andok fennsíkján elterülő Santafé de Bogotá ideális hely egy száműzöttnek. A falusi bevándorlók nyomorúságos kunyhói és a vigasztalan betonsilók többnyire esőfelhőkbe burkolóznak. Itt élt évtizedekig a modern világ legkérlelhetetlenebb szellemi ostorozója, a mindenhonnan kitaszított reakció önkéntes remetéje.
NICOLÁS GÓMEZ DÁVILA száz évvel ezelőtt, 1913. május 18-án született Kolumbia fővárosában, és ugyanitt halt meg egy nappal nyolcvanegyedik születésnapja előtt, 1994. május 17-én.
Földbirtokos család fia volt, nagy vagyont örökölt, szabadon alakíthatta életét. Párizsi tanulóévei után, huszonhárom évesen tért vissza a Bogotá peremén álló szülői házba. Hátralevő életének legnagyobb részét harmincezer kötetes házi könyvtárában töltötte.
Egész életében rendületlenül írt – de csak önmagának.
„Nem akarok műveket hátrahagyni. Azok, amelyeket egyedül szeetnék, végtelenül távol vannak kezeimtől. Egy kis kötetet azonban mégis, hogy hébe-hóba felüsse valaki. Egy halvány árnyékot, amely megragad néhány embert. Igen! Egy összetéveszthetetlen és tiszta hangot, hogy felcsendüljön az időkön át.”