Montmartre-i ​szerelmes levelek 126 csillagozás

Nicolas Barreau: Montmartre-i szerelmes levelek

Amikor felesége, Hélène alig harminchárom évesen meghal, Julien Azoulay-t mélyen lesújtja a gyász. A romantikus vígjátékok szerzője és egy kisfiú, Arthur édesapja úgy érzi, kegyetlenül elbánt vele a sors. Kelletlenül teljesíti a Montmartre-i temetőben nyugvó felesége utolsó kívánságát: írjon neki 33 levelet. A kézzel írt leveleket sorra elhelyezi Hélene sírkövének titkos rekeszében, egy nap azonban mindegyik eltűnik, s a helyükön Julien különös dolgokat talál: egy kőszívet, egy Prévert-verset, két mozijegyet az Orfeusz című filmre. Mit jelentsen mindez? Julien a rejtély nyomába ered…

Nicolas Barreau (1980) Párizsban született, a Sorbonne-on tanult romanisztikát és történelmet. Párizsban, a fény városában játszódó, könnyed, romantikus regényeivel világszerte lelkes olvasók tömegeit hódította meg. A Montmartre-i szerelmes levelekkel már hat könyve olvasható magyarul.

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Park, Budapest, 2019
272 oldal · ISBN: 9789633555569 · Fordította: Fodor Zsuzsa
>!
Park, Budapest, 2019
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633553565 · Fordította: Fodor Zsuzsa

Enciklopédia 17

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs


Kedvencelte 9

Most olvassa 7

Várólistára tette 110

Kívánságlistára tette 91

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Klodette>!
Nicolas Barreau: Montmartre-i szerelmes levelek

Sajnos még mindig olvasási válságban szenvedek, de örömmel tettem kivételt a legújabb magyarul megjelenő Nicolas Barreau kötetnek, mert egyszerűen képtelen voltam ellenállni a fülszövegnek és a borító is olyan hangulatos.
Igazán hosszan sajnos nem tudok értekezni róla, mert egy kimondottan rövid kis regényről van szó, de én magam sokáig olvastam, sokat ültem rajta, ami most mindenképpen pozitív példa, mert egyszerűen nem akartam, hogy véget érjen.
A könyv feléig leginkább a gyászról, az elengedésről valamint a síron túl is tartó hűségről, szerelemről olvashatunk, amikor is felvetődik egy tipikus, de praktikus Nicolas Barreau rejtély.
Előtérbe kerül persze a chick lit életérzés, de mivel most éppen egy férfi a főszereplő, mégsem olyan lényeges, ám annál inkább hangsúlyosabb a halál és a gyász megannyi kérdésköre.
A történet ettől még cseppet sem lesz nyomasztó vagy eltúlzott, pont, hogy tökéletes arányban vannak a szomorú és könnyed érzelmek.
Külön kiemelném még azokat a fejezeteket, amik tulajdonképpen egy – egy levélből álltak vagy amikben feltűntek a levelek is. Kicsit olyan volt, mintha a sztori félig – meddig levélregény lenne, aminek a műfaját nemrég kimondottan megszerettem, ezért ez nálam plusz, pozitív pontnak bizonyult.
A fordítás viszont hagyott némi kívánnivalót maga után, mert sokszor előfordult, hogy egy – egy francia vagy angol szó, esetleg kifejezés nem lett átírva magyarra. Ezek egy idő után zavartak, de semmiképpen sem vontak le az élményből.
Bátran ajánlom azoknak akik eddig is szerették Nicolas Barreau regényeit, mert egy igazán tökéletes sztoriról beszélünk, de akik nem olvastak eddig az írótól, azok is próbálkozhatnak vele nyugodtan, mert nem fognak csalódni. :)
A fogalmazásmód sok helyen végtelenül költői, csodaszép leírásokkal és humoros párbeszédekkel.

Ennél is bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.com/2019/02/konyvkritik…

3 hozzászólás
Málnika P>!
Nicolas Barreau: Montmartre-i szerelmes levelek

(…) „mennyire vékony jégen járunk, amikor szívünket egy élőlénynek adjuk. Olyan törékenyek vagyunk valamennyien. Mindennap. Minden órában.”

Ez az első könyvem Nicolas Barreau álnév alatt publikáló írónőtől, és egyértelműen kijelenthetem, hogy a borítótól egészen az utolsó oldalakig sikerült elvarázsolnia. A rendkívül igényes, szemet gyönyörködtető kiadvány egy gördülékeny, könnyen olvasható elbeszélést rejt, amely a maga egyszerűségében páratlanul szívhez szóló olvasmány. A bájos és egyben szívfacsaró történet sodor magával, miközben a főszereplő, Julien, aki egyben az elbeszélő is, lelki tusáját igen érzékletesen közvetíti. Egy kínzó gyászfolyamat legmélyén tart, nem tudja feldolgozni szeretett felesége korai elvesztését, ráadásul írói válságba is kerül. Egyre a zárt ajtókat döngeti, miközben felesége utolsó kívánságát teljesítve, leveleket ír neki, amely eleinte mégsem az elengedést, megbékélést szolgálja számára, mérhetetlen fájdalmában teljesen elzárkózik az élet nyújtotta lehetőségek elől. A levelek és a rájuk kapott titokzatos jelek azonban végül nemcsak a regényt színesítik, hanem lassan az ő szívét is megnyitják. A prológus és az epilógus kerete pedig egyszerűen briliáns. Könnyedén tálalt könyv a szeretet erejéről, az emberi szív törékeny és mégis egyben rugalmas voltáról.

mate55 >!
Nicolas Barreau: Montmartre-i szerelmes levelek

Bármennyire is könnyed regény látszatát kelti a történet, nagyon nem az. A romantikus könyvek (őrülten nagy) kategóriáját két részre oszthatjuk: az egyik szerelemmel átitatott, rózsaszín ködbe vész, a másik pedig azokat az alkotásokat tartalmazza, melyek súlyosak és olykor kegyetlenül őszinték. Manapság azonban inkább a nyálban tocsogó lányregényeket, mintsem a valódi mélyenszántó, igaz tartalmakat boncolgató alkotásokat részesítik előnyben. Azért egy-egy darab mégis megpróbálkozik az utóbbi vonalat követni, csak sajnos ezek nagy része túl direkt módon tálalja a mondanivalót, ezzel elzárva az olvasó elől a gondolkodás lehetőségét. Barrerau könyve szintén a mélyenszántó irányt követi, és ezzel az általam olvasott (csekély számú) egyik legjobb romantikus történet drámájává válik. Egy kapcsolat kialakulását olvashatjuk, pont úgy, ahogy az a valóságban is megtörténhet. Nincs szó realista ábrázolásról, csak valami olyasmiről, ami nagyon közel áll hozzá. Az események sodrása, s a végkifejlet egyaránt hozzájárulnak a katarzishoz, melynek köszönhetően a könyv kiemelkedik az unalmas romantikus regények végeláthatatlan sorából. Ezen felül a lezárás mondanivalója jócskán túlmutat a szerelem hatásain, mert ez a sztori a régi boldogsághoz való ragaszkodást is, az elengedhetetlen emlékeket, a múlt akarásának görcsösségét és kilátástalanságát is taglalja. Megindító jelenetekkel teli történet, az el nem feledett holt lelkekről, a sírig tartó szerelemről, és a másik elengedéséről.

4 hozzászólás
Kókuszka >!
Nicolas Barreau: Montmartre-i szerelmes levelek

Párizs mindig jó ötlet volt az első találkozásom az írónővel. Sokkal jobban magával sodort. Most a varázslat elmaradt. Julien tipródik, hiányzik a felesége, utána is menne, holott ott a négyéves kisfia. A gyász feldolgozása, Héléne-vel való kapcsolata, a síremlékeket restauráló Sophie számomra furán jött le. Jól ír, de mégsem tudott a lelkemig hatolni.

moonchristal P>!
Nicolas Barreau: Montmartre-i szerelmes levelek

A szokásos, a szerzőtől megszokott, csodaszép mesét kaptam. Szerettem benne a szereplőket, a helyszíneket, a verseket, a csodaszép leírásokat. A levelek is gyönyörűek voltak, és maga az ötlet is, hogy írjon a halott feleségének. Nagyon szépen ír a gyászról, tele van kedves és szép gondolatokkal. Hangulatos, kicsit keserédes történet, és csak azt sajnáltam, hogy olyan hamar vége lett.

szilvamag P>!
Nicolas Barreau: Montmartre-i szerelmes levelek

A Montmartre-i szerelmes levelek véleményem szerint az egyik legjobb Barreau-könyv, amihez eddig szerencsém volt. Pillanatok alatt képes volt magába szippantani, imádtam minden sorát ♥
Bővebben: https://szilvikonyvespolca.blogspot.com/2019/03/nicolas…

Iustitia>!
Nicolas Barreau: Montmartre-i szerelmes levelek

Nagyon ritkán olvasok chick lit címkés könyvet, és akkor is valószínűleg csak kényszerből vagy tévedésből, mert például véletlenül valakitől megkaptam ajándékba vagy belebotlottam 100 forintért az utcán, és úgy gondoltam az impulzusvásárlás után, hogy majd mérgelődhetek egy jót a lehetetlenségén. Tartok ezektől a könyvektől, mert az én ízlésem szerint az esetek 90 százalékában csapnivalóak, most mégis egy ilyen könyvhöz nyúltam.
És hogy hogy lesz az utált és megvetett zsánerből kedvenc könyv? Magam sem tudom. Ilyen jellegű vadromantikus mű még sosem ragadott magával ennyire. Oka lehet ennek talán az is, hogy nem egy csöpögős, buta, valóságtól elrugaszkodott történet; látszik rajta, hogy a szerző olvasott, művelt, érdekli a zene és a művészet is, egyszóval több ez, mint egy laza vasárnap délutáni kaland. Ahogy a párom mondta – ki sem látszom ebből a könyvből, úgy olvastam. Nem emlékszem olyan alkotásra, ami ennyire meggyőzően festette volna le Párizst, hogy tényleg úgy érezzem, ott vagyok, sétálok, látom az embereket, a nevezetességeket, a virágokat. Olyan jól esett elhinnem, hogy egy fiatal, „őshonos” férfi szavait olvasom, olyan bensőségesnek éreztem, hogy először összezavarodottságomban, mikor megtudtam, hogy a Nicolas Barreau álnév mögött valójában egy német nő áll, átverve éreztem magam. Utána döbbentem csak rá, hogy tulajdonképpen így még szebb az egész, mert Daniela Thiele valószínűleg olyan átéléssel, odaadással és átszellemüléssel írta meg a Montmartre-i szerelmes leveleket, ami bármelyik írónak dicsőségére válna. Nagyon gazdag érzelemvilág, a gyász és a boldogság keveredése, olyan keserédes mese, ahol mindenki tudja az elejétől fogva, mi lesz a vége, mégis szívesen olvassa, még akkor is, ha a fejezetek egyharmadában alig lát a könnyektől, mert a szíve közben mosolyog. Egyszerűen kifejezve: gyönyörű.

Sister>!
Nicolas Barreau: Montmartre-i szerelmes levelek

Jaj, de jó volt! Valahányszor egy Nicolas Barreau regénybe fogok, biztos lehetek abban, hogy sosem okoz csalódást.

Amikor belekezdtem, kicsit féltem tőle, hiszen elég szomorúan indul. Julien, a romantikus vígjátékok szerzője, viharos sebességgel veszíti el feleségét, kisfia édesanyját. Mindkettejüket megrázza ez a tragédia, nehezen rázódnak vissza a hétköznapi kerékvágásba. Julien az írásba menekül: igaz, nem a kiadójának ígért regényével szöszmötöl, hanem felesége utolsó kívánságát teljesíti be. Bevallom, ez a momentum nagyon meghatott, hiszen valamennyi fejezet egy-egy levéllel zárult, amiben Julien beszámolt az addigi élményeiről. Ahogy telnek-múlnak a hetek, hónapok, Julien körül két nő is legyeskedni kezd. De vajon ki a titokzatos idegen, aki kincseket hagy neki? És végül ki fogja újra elnyerni a szívét?

A könnyed fülszöveg ellenére ez egy nagyon szép, megható és elgondolkodtató történet, amiben átértékelődik a szerelem és az élet csodálatos összefonódása. Hiába: Párizs, a szereplők és maga a cselekmény olyan jóleső érzéssel töltött el, hogy csakis szívből mosolyogva lehetett befejezni! :)

2 hozzászólás
Ėva71>!
Nicolas Barreau: Montmartre-i szerelmes levelek

A történet témáját tekintve -a szeretett feleség elvesztése, a gyász feldolgozása- komolynak tűnik, mégis én inkább a könnyed, olvasmányos könyvek közé sorolnám. A feleség, Héléne még életében gondoskodott arról, hogy Juliennek segítsen feldolgozni a fájdalmát, arra kérte, hogy írjon neki 33 levelet.
A könyv az elengedés és továbblépés, az élet felé fordulás története. Igazi kikapcsoló olvasmány, a végét talán egy kicsit összecsapottnak érezem, de összességében tetszett a könyv.

4 hozzászólás
cicus61 P>!
Nicolas Barreau: Montmartre-i szerelmes levelek

Jaj de szerettem :) Imádom az író könyveit, általában könnyed, romantikus stílusúak. Na ez nem olyan volt, inkább kesernyés, bár néhol vidám. Néha elkomolyodtam, néha nevettem :) Sejtettem, hogy ki volt a tettes :) aranyos volt nagyon :)


Népszerű idézetek

Málnika P>!

(…) és arra gondoltam, hogy az élet szomorú és vicces, riasztóan igazságtalan, és mégis tele van csodákkal. És elmondhatatlanul szép.

261. oldal, 23. fejezet (Park, 2019)

Málnika P>!

Furcsa érzés úgy keresni valamit, hogy az embernek fogalma sincs, mi az. De hát nem ilyen keresés az egész életünk?

184. oldal, 16. fejezet (Park, 2019)

mate55 >!

Néha könnyebb egy idegennel beszélgetni, mint olyan emberekkel, akik jól ismernek és mindent tudnak – vagy azt hiszik, hogy mindent tudnak rólam.

81. oldal

mate55 >!

Ugyan mit írhat az ember olyan valakinek, akit a világon a legjobban szeretett, de az a tragédiája, hogy már nem létezik?

9. oldal

mate55 >!

A nagy boldogtalanság néha őrülten kreatív lökést adhat.

41. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogtalanság
mate55 >!

Házasságuk titka a nagy fokú tolerancia, a humor és a szív csodálatos nagyvonalúsága volt.

55. oldal

Málnika P>!

De arra, ami ezután következik, nincs felkészülve. Épp annyira, ahogy az ember a boldogságra vagy a szerelemre sem tud felkészülni. És mégis mindig megérkezik mindkettő.

8. oldal, Prológus (Park, 2019)

Málnika P>!

Adtam Arthurnak egy puszit, és egy röpke pillanatig nem tudtam másra gondolni, csak hogy mennyire vékony jégen járunk, amikor szívünket egy élőlénynek adjuk. Olyan törékenyek vagyunk valamennyien. Mindennap. Minden órában.

55. oldal, 4. fejezet (Park, 2019)

Málnika P>!

Mindig is tudtam, hogy a gyerekek elképesztő teremtések. A fantáziájukkal és azzal az egyszerűséggel és tisztasággal, amellyel a világot szemlélik. Tulajdonképpen mikor veszítjük el ezt a képességünket? Ezt az életbe vetett bizalmat?

51. oldal, 4. fejezet (Park, 2019)


Hasonló könyvek címkék alapján

Michelle Marly: Coco Chanel és a szerelem illata
David Nicholls: Mi
Anna Gavalda: Vigaszág
Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
Gombos Tünde: Szerelemtánc
Kathleen Tessaro: A parfüm titka
Nina George: Levendulaszoba
Bauer Barbara: A fényfestő
Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja