Montmartre-i ​szerelmes levelek 69 csillagozás

Nicolas Barreau: Montmartre-i szerelmes levelek

Amikor felesége, Hélène alig harminchárom évesen meghal, Julien Azoulay-t mélyen lesújtja a gyász. A romantikus vígjátékok szerzője és egy kisfiú, Arthur édesapja úgy érzi, kegyetlenül elbánt vele a sors. Kelletlenül teljesíti a Montmartre-i temetőben nyugvó felesége utolsó kívánságát: írjon neki 33 levelet. A kézzel írt leveleket sorra elhelyezi Hélene sírkövének titkos rekeszében, egy nap azonban mindegyik eltűnik, s a helyükön Julien különös dolgokat talál: egy kőszívet, egy Prévert-verset, két mozijegyet az Orfeusz című filmre. Mit jelentsen mindez? Julien a rejtély nyomába ered…

Nicolas Barreau (1980) Párizsban született, a Sorbonne-on tanult romanisztikát és történelmet. Párizsban, a fény városában játszódó, könnyed, romantikus regényeivel világszerte lelkes olvasók tömegeit hódította meg. A Montmartre-i szerelmes levelekkel már hat könyve olvasható magyarul.

>!
Park, Budapest, 2019
272 oldal · ISBN: 9789633555569 · Fordította: Fodor Zsuzsa
>!
Park, Budapest, 2019
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633553565 · Fordította: Fodor Zsuzsa

Kedvencelte 7

Most olvassa 5

Várólistára tette 96

Kívánságlistára tette 86

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Klodette
Nicolas Barreau: Montmartre-i szerelmes levelek

Sajnos még mindig olvasási válságban szenvedek, de örömmel tettem kivételt a legújabb magyarul megjelenő Nicolas Barreau kötetnek, mert egyszerűen képtelen voltam ellenállni a fülszövegnek és a borító is olyan hangulatos.
Igazán hosszan sajnos nem tudok értekezni róla, mert egy kimondottan rövid kis regényről van szó, de én magam sokáig olvastam, sokat ültem rajta, ami most mindenképpen pozitív példa, mert egyszerűen nem akartam, hogy véget érjen.
A könyv feléig leginkább a gyászról, az elengedésről valamint a síron túl is tartó hűségről, szerelemről olvashatunk, amikor is felvetődik egy tipikus, de praktikus Nicolas Barreau rejtély.
Előtérbe kerül persze a chick lit életérzés, de mivel most éppen egy férfi a főszereplő, mégsem olyan lényeges, ám annál inkább hangsúlyosabb a halál és a gyász megannyi kérdésköre.
A történet ettől még cseppet sem lesz nyomasztó vagy eltúlzott, pont, hogy tökéletes arányban vannak a szomorú és könnyed érzelmek.
Külön kiemelném még azokat a fejezeteket, amik tulajdonképpen egy – egy levélből álltak vagy amikben feltűntek a levelek is. Kicsit olyan volt, mintha a sztori félig – meddig levélregény lenne, aminek a műfaját nemrég kimondottan megszerettem, ezért ez nálam plusz, pozitív pontnak bizonyult.
A fordítás viszont hagyott némi kívánnivalót maga után, mert sokszor előfordult, hogy egy – egy francia vagy angol szó, esetleg kifejezés nem lett átírva magyarra. Ezek egy idő után zavartak, de semmiképpen sem vontak le az élményből.
Bátran ajánlom azoknak akik eddig is szerették Nicolas Barreau regényeit, mert egy igazán tökéletes sztoriról beszélünk, de akik nem olvastak eddig az írótól, azok is próbálkozhatnak vele nyugodtan, mert nem fognak csalódni. :)
A fogalmazásmód sok helyen végtelenül költői, csodaszép leírásokkal és humoros párbeszédekkel.

Ennél is bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.com/2019/02/konyvkritik…

3 hozzászólás
>!
Málnika 
Nicolas Barreau: Montmartre-i szerelmes levelek

(…) „mennyire vékony jégen járunk, amikor szívünket egy élőlénynek adjuk. Olyan törékenyek vagyunk valamennyien. Mindennap. Minden órában.”

Ez az első könyvem Nicolas Barreau álnév alatt publikáló írónőtől, és egyértelműen kijelenthetem, hogy a borítótól egészen az utolsó oldalakig sikerült elvarázsolnia. A rendkívül igényes, szemet gyönyörködtető kiadvány egy gördülékeny, könnyen olvasható elbeszélést rejt, amely a maga egyszerűségében páratlanul szívhez szóló olvasmány. A bájos és egyben szívfacsaró történet sodor magával, miközben a főszereplő, Julien, aki egyben az elbeszélő is, lelki tusáját igen érzékletesen közvetíti. Egy kínzó gyászfolyamat legmélyén tart, nem tudja feldolgozni szeretett felesége korai elvesztését, ráadásul írói válságba is kerül. Egyre a zárt ajtókat döngeti, miközben felesége utolsó kívánságát teljesítve, leveleket ír neki, amely eleinte mégsem az elengedést, megbékélést szolgálja számára, mérhetetlen fájdalmában teljesen elzárkózik az élet nyújtotta lehetőségek elől. A levelek és a rájuk kapott titokzatos jelek azonban végül nemcsak a regényt színesítik, hanem lassan az ő szívét is megnyitják. A prológus és az epilógus kerete pedig egyszerűen briliáns. Könnyedén tálalt könyv a szeretet erejéről, az emberi szív törékeny és mégis egyben rugalmas voltáról.

>!
mate55 
Nicolas Barreau: Montmartre-i szerelmes levelek

Bármennyire is könnyed regény látszatát kelti a történet, nagyon nem az. A romantikus könyvek (őrülten nagy) kategóriáját két részre oszthatjuk: az egyik szerelemmel átitatott, rózsaszín ködbe vész, a másik pedig azokat az alkotásokat tartalmazza, melyek súlyosak és olykor kegyetlenül őszinték. Manapság azonban inkább a nyálban tocsogó lányregényeket, mintsem a valódi mélyenszántó, igaz tartalmakat boncolgató alkotásokat részesítik előnyben. Azért egy-egy darab mégis megpróbálkozik az utóbbi vonalat követni, csak sajnos ezek nagy része túl direkt módon tálalja a mondanivalót, ezzel elzárva az olvasó elől a gondolkodás lehetőségét. Barrerau könyve szintén a mélyenszántó irányt követi, és ezzel az általam olvasott (csekély számú) egyik legjobb romantikus történet drámájává válik. Egy kapcsolat kialakulását olvashatjuk, pont úgy, ahogy az a valóságban is megtörténhet. Nincs szó realista ábrázolásról, csak valami olyasmiről, ami nagyon közel áll hozzá. Az események sodrása, s a végkifejlet egyaránt hozzájárulnak a katarzishoz, melynek köszönhetően a könyv kiemelkedik az unalmas romantikus regények végeláthatatlan sorából. Ezen felül a lezárás mondanivalója jócskán túlmutat a szerelem hatásain, mert ez a sztori a régi boldogsághoz való ragaszkodást is, az elengedhetetlen emlékeket, a múlt akarásának görcsösségét és kilátástalanságát is taglalja. Megindító jelenetekkel teli történet, az el nem feledett holt lelkekről, a sírig tartó szerelemről, és a másik elengedéséről.

4 hozzászólás
>!
Kókuszka 
Nicolas Barreau: Montmartre-i szerelmes levelek

Párizs mindig jó ötlet volt az első találkozásom az írónővel. Sokkal jobban magával sodort. Most a varázslat elmaradt. Julien tipródik, hiányzik a felesége, utána is menne, holott ott a négyéves kisfia. A gyász feldolgozása, Héléne-vel való kapcsolata, a síremlékeket restauráló Sophie számomra furán jött le. Jól ír, de mégsem tudott a lelkemig hatolni.

>!
moonchristal P
Nicolas Barreau: Montmartre-i szerelmes levelek

A szokásos, a szerzőtől megszokott, csodaszép mesét kaptam. Szerettem benne a szereplőket, a helyszíneket, a verseket, a csodaszép leírásokat. A levelek is gyönyörűek voltak, és maga az ötlet is, hogy írjon a halott feleségének. Nagyon szépen ír a gyászról, tele van kedves és szép gondolatokkal. Hangulatos, kicsit keserédes történet, és csak azt sajnáltam, hogy olyan hamar vége lett.

>!
szilvamag P
Nicolas Barreau: Montmartre-i szerelmes levelek

A Montmartre-i szerelmes levelek véleményem szerint az egyik legjobb Barreau-könyv, amihez eddig szerencsém volt. Pillanatok alatt képes volt magába szippantani, imádtam minden sorát ♥
Bővebben: https://szilvikonyvespolca.blogspot.com/2019/03/nicolas…

>!
Sister
Nicolas Barreau: Montmartre-i szerelmes levelek

Jaj, de jó volt! Valahányszor egy Nicolas Barreau regénybe fogok, biztos lehetek abban, hogy sosem okoz csalódást.

Amikor belekezdtem, kicsit féltem tőle, hiszen elég szomorúan indul. Julien, a romantikus vígjátékok szerzője, viharos sebességgel veszíti el feleségét, kisfia édesanyját. Mindkettejüket megrázza ez a tragédia, nehezen rázódnak vissza a hétköznapi kerékvágásba. Julien az írásba menekül: igaz, nem a kiadójának ígért regényével szöszmötöl, hanem felesége utolsó kívánságát teljesíti be. Bevallom, ez a momentum nagyon meghatott, hiszen valamennyi fejezet egy-egy levéllel zárult, amiben Julien beszámolt az addigi élményeiről. Ahogy telnek-múlnak a hetek, hónapok, Julien körül két nő is legyeskedni kezd. De vajon ki a titokzatos idegen, aki kincseket hagy neki? És végül ki fogja újra elnyerni a szívét?

A könnyed fülszöveg ellenére ez egy nagyon szép, megható és elgondolkodtató történet, amiben átértékelődik a szerelem és az élet csodálatos összefonódása. Hiába: Párizs, a szereplők és maga a cselekmény olyan jóleső érzéssel töltött el, hogy csakis szívből mosolyogva lehetett befejezni! :)

2 hozzászólás
>!
cicus61 P
Nicolas Barreau: Montmartre-i szerelmes levelek

Jaj de szerettem :) Imádom az író könyveit, általában könnyed, romantikus stílusúak. Na ez nem olyan volt, inkább kesernyés, bár néhol vidám. Néha elkomolyodtam, néha nevettem :) Sejtettem, hogy ki volt a tettes :) aranyos volt nagyon :)

>!
Titina
Nicolas Barreau: Montmartre-i szerelmes levelek

Azt hiszem ez lesz a harmadik kedvenc Barreau regényem! A szereplők szerethetőek, Arthurt és Shopie-t kifejezett kedveltem. Talán Cathérine idegesített egy kicsit, de ezen igyekeztem túllendülni. Julien szerelmes levelei pedig nagyon szépek voltak. A történet néha facsargatta a szívem, de valamiért mégis könnyednek éreztem. A párizsi hangulatot megkaptam, amit nagyon szeretek ezekben a könyvekben. Nyilván a történet kiszámítható (főleg ha valaki olvasott már az írótól), de azt hiszem ezeket a könyveket senki nem azért olvassa, hogy sokat gondolkodjon, hanem inkább a szívmelengetésért! :)

>!
fukszia
Nicolas Barreau: Montmartre-i szerelmes levelek

Nem tudok mit írni.
Szívtől – szívnek szóló szavak, mondatok, amit olvasni kell!
Csodálatos mese a szerelemről!


Népszerű idézetek

>!
Málnika 

(…) és arra gondoltam, hogy az élet szomorú és vicces, riasztóan igazságtalan, és mégis tele van csodákkal. És elmondhatatlanul szép.

261. oldal, 23. fejezet (Park, 2019)

>!
Málnika 

Furcsa érzés úgy keresni valamit, hogy az embernek fogalma sincs, mi az. De hát nem ilyen keresés az egész életünk?

184. oldal, 16. fejezet (Park, 2019)

>!
mate55 

Ugyan mit írhat az ember olyan valakinek, akit a világon a legjobban szeretett, de az a tragédiája, hogy már nem létezik?

9. oldal

>!
mate55 

Néha könnyebb egy idegennel beszélgetni, mint olyan emberekkel, akik jól ismernek és mindent tudnak – vagy azt hiszik, hogy mindent tudnak rólam.

81. oldal

>!
Málnika 

De arra, ami ezután következik, nincs felkészülve. Épp annyira, ahogy az ember a boldogságra vagy a szerelemre sem tud felkészülni. És mégis mindig megérkezik mindkettő.

8. oldal, Prológus (Park, 2019)

>!
Málnika 

Adtam Arthurnak egy puszit, és egy röpke pillanatig nem tudtam másra gondolni, csak hogy mennyire vékony jégen járunk, amikor szívünket egy élőlénynek adjuk. Olyan törékenyek vagyunk valamennyien. Mindennap. Minden órában.

55. oldal, 4. fejezet (Park, 2019)

>!
mate55 

Isten egy szadista mókamester, nekem pedig menthetetlenül végem volt.

17. oldal

>!
mate55 

Házasságuk titka a nagy fokú tolerancia, a humor és a szív csodálatos nagyvonalúsága volt.

55. oldal

>!
Málnika 

Furcsa, mi miatt aggódik néha az ember – aztán egészen másképp alakul minden.

19. oldal, 1. fejezet (Park, 2019)

>!
Málnika 

Mindig is tudtam, hogy a gyerekek elképesztő teremtések. A fantáziájukkal és azzal az egyszerűséggel és tisztasággal, amellyel a világot szemlélik. Tulajdonképpen mikor veszítjük el ezt a képességünket? Ezt az életbe vetett bizalmat?

51. oldal, 4. fejezet (Park, 2019)


Hasonló könyvek címkék alapján

Rosemarie Eichinger: Esznek-e a halottak epertortát?
Peter S. Beagle: Egy csendes zug
Audrey Niffenegger: A Highgate temető ikrei
Bianka Minte-König: SMS a túlvilágról
Stephen King: Kedvencek temetője
Licia Troisi: Kuma ikrei
Stephen King: Állattemető
Neil Gaiman: A temető könyve
Mary Higgins Clark – Kristin Hannah – Stella Rimington – Ben Sherwood: Éjjeli bagoly / Bármit a szerelemért / Végveszélyben / Charlie St Cloud halála és élete
Máirtín Ó Cadhain: Sírok a sárban