A ​nő mosolya 499 csillagozás

Nicolas Barreau: A nő mosolya Nicolas Barreau: A nő mosolya

Véletlenek pedig nincsenek! – vallja Aurélie Bredin, aki édesapja halála után átveszi egy kis párizsi étterem irányítását. Azon a végzetes novemberi napon, amikor olyan boldogtalannak érzi magát, mint még soha, a Szent Lajos-sziget kis könyvesboltjában különös könyvre bukkan: A nő mosolya című regény egyik helyszíne nem más, mint az ő vendéglője, a főhősnő pedig mintha…
Nem, ilyen nincs! Aurélie elhatározza, hogy utánajár a rejtélynek: meg kell ismerkednie a regény írójával. Csakhogy próbálkozásai sorra kudarcot vallanak, mígnem egy szép napon az író levele a postaládájába pottyan. Találkozásuk azonban egészen másképp alakul, mint ahogy elképzelte…

Eredeti mű: Nicolas Barreau: Das Lächeln der Frauen

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Park, Budapest, 2017
286 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633553954 · Fordította: Szántó Judit
>!
Park, Budapest, 2014
288 oldal · ISBN: 9789633552940 · Fordította: Szántó Judit
>!
Park, Budapest, 2014
286 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633550649 · Fordította: Szántó Judit

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Aurélie Bredin · André Chabanais


Kedvencelte 56

Most olvassa 25

Várólistára tette 263

Kívánságlistára tette 231

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Csoszi
Nicolas Barreau: A nő mosolya

Kellemes, könnyed, szórakoztató, hangulatos. Olvasás közben többször hangosan felkacagtam. Kifejezetten jól esett ez a néhány óra Párizsban. Imádtam! Kíváncsi lennék, ha megfilmesítenék, mit hoznának ki belőle, mennyire jönne át a könyv humora. Romantika és Párizs rajongóknak erősen ajánlott!

7 hozzászólás
>!
Klodette
Nicolas Barreau: A nő mosolya

Az előző Nicolas Barreau kötet értékelését kicsit meg kellett másítanom a Molyon, mert öt csillagot adtam rá, de még csak ennek a kötetnek felénél jártam, amikor rájöttem, hogy nekem bizony ez az igazi öt csillag, így azt gyorsan javítani kényszerültem négy és félre. :)
Ebből aztán már rögtön tudhatjátok, hogy milyen nagyon tetszett A nő mosolya című könyv.
Számomra ez volt az a bizonyos, nagybetűs romantikus könyv, amiben végre megtaláltam mindent ami ahhoz kellett, hogy a befejező oldalak elolvasása után is elragadtatással és boldog mosollyal gondoljak vissza erre az egészre.
Kezdjük ott, hogy az író már eleve azzal levett a lábamról, hogy bővebb betekintést nyerhettünk a kiadói élet mindennapjaiba, egy főszerkesztő kalandos életébe.
Aurélie egy határozott, karakán nő, aki tudja, hogy mit akar és mindent el is követ, hogy megszerezze azt.
Őt is szerettem, de még jobban a szívembe zártam André karakterét, aki csetlő-botló döntéseivel, okos és körmönfont húzásaival, valamint reménytelenül romantikus lelkületével az egyik kedvenc könyves férfimmá lépett elő.
Azt el kell ismernem, hogy André végtelenül sok hibát elkövetett, főleg, hogy már meglett férfi és a negyvenen is túl van, mégsem tudtam rá haragudni, mert megértettem, hogy milyen dolgok motiválták a tetteit. Emberi volt, esendő karakter és pont ezért, kimondottan hiteles. Végig drukkoltam neki, hogy szerencsével járjon és ne bukjon le, ám amikor mégis kiderült az igazság, akkor meg örültem és megkönnyebbültem, hogy végre önmaga lehet.Félreértés ne essék, egyáltalán nem értek egyet a sok hazugsággal és félrevezetéssel, ami Aurélie személyét érte, magam sem tudom, hogy végül megbocsátottam-e volna ezt az egészet, de így leírva, könyvként olvasva, egyszerűen nem tudtam maradandó haragot tartani a szereplőkkel.Mindent összevetve: A nő mosolya és ezzel együtt Nicolas Barreau regényei még mindig kedvesek a szívemnek, mert tele vannak szeretettel, életigenléssel, boldogsággal és ami a legfontosabb: reménnyel.

Bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.hu/2018/05/konyvkritika…

2 hozzászólás
>!
Zsuzsanna_Makai
Nicolas Barreau: A nő mosolya

„De hát akiket szeretünk, azok, ugye, mindig túl korán halnak meg, nem számít, hány évesek.”

Nagy pofára esés volt ez a könyv, nagy csalódás ez nekem. Úgy vágtam bele, hogy ez egy francia pasi könyve. Nem tetszett, csalódtam benne, mert nem volt meg benne az a plusz, az a varázs, amit a francia regények árasztanak magukból, kb a felénél le is tettem. Kb akkor vettem észre, hogy nem is franciából lett fordítva, hanem németből, ezen jól fel is húztam az agyam, hogy neee már, hogy egy Park kiadó nem talál egy francia fordítót, de aztán @annie55 felvilágosított, hogy ez egy német szerző, egy német nő, hjaaaa, ha ezt tudom, talán bele se vágok. Mégis felvettem a könyvet, most már elvárások nélkül folytattam, és hát borzasztó csalódás volt ez így is. Ha német szerzőtől akar valaki francia regényt olvasni, ne ezt válassza, az olvassa el inkább a Levendulaszobát.

A borítóján az van, hogy a „tévedések romantikus vígjátéka”, nna ezt szerintem egy másik könyvről írták. A két főhős fura volt, a nő kifejezetten idegesítő, és nem is értem, mit lehet rajta szeretni, olyan dolgokon akadt fenn, és akadt ki, amit a való világban észre sem veszel, mert mindennapos. Kedvelhető szereplőt, ha akarok keresni, is komoly gondba lennék, ugyanis a mellékszereplők sem voltak igazi mellékszereplők, mert feltűntek, és eltűntek, mielőtt megjegyezhettem volna őket.

Jóóó, hát engem a borítója fogott meg, meg a franciasága, de annyira, hogy minkét könyvét megvettem a szerzőnek, most azon gondolkodom, hanyagoljam-e a másikat, vagy olvassam el gyorsan, és felejtsem el őket gyorsan.

A fél családom francia, magam is laktam Párizsban, anyám Párizs-specialista idegenvezető volt, aki miután apámmal elváltak, mindig vitt magával ki, ott hagyott a tesójánál minket, gyerekeket, majd hazainduláskor felvett, így azt hiszem van jogom azt állítani, hogy ez a könyv nem volt francia, csak franciáskodni próbáló.

„Az ember néha azért indul el, hogy valahová megérkezzen. Néha viszont csak elindul, hogy menjen és menjen, amíg a köd kitisztul, a kétségbeesés elcsitul, vagy a csírázó gondolatot sikerül végiggondolni.”

12 hozzászólás
>!
Lanore P
Nicolas Barreau: A nő mosolya

Nagyon fhanszia kis könyv, lö baguette, lö croissant, lö romantique meg minden, de nekem nagyon tetszett! Ritkán olvasok ilyen jellegű sztorikat, Aurélie története azonban megvett magának, könnyed, vicces, sorskeresős, egymásratalálós stílusával úgy hatott rám, mint egy boldogságinjekció. Váltott szemszögből ismerhettem meg a szereplőket, és a félreértéseiket, szerencsés véletleneiket. Tökéletes kikapcsolódás volt, és úgy érzem, a sok fantasy, disztópia közé időnként beiktatok majd hasonló könyveket, kell néha egy kis érzelemtuning.

6 hozzászólás
>!
MissFortune
Nicolas Barreau: A nő mosolya

Na, ez egy gyors kör volt.
Az eleje jól indult. Aztán ahogy kezdett történni végre valami, egyre inkább a kedvemet szegte. Ponyvaregény. Az alapötlet nem rossz, inkább a megvalósítással vannak gondjaim.
Aurélie elég butus volt, nem szimpatikus főszereplő. André a folyamatos hazudozásával borzasztóan gyerekes volt.
A borító a legjobb az egész könyvben. Nagyon tetszik, ezért is figyeltem fel rá.

>!
GytAnett P
Nicolas Barreau: A nő mosolya

Azt hittem, soha nem érek ennek a könyvnek a végére, rettentően unalmasnak találtam, legalábbis engem nem bírt lekötni.
Aurélie karaktere nagyon idegesített. Elolvas egy könyvet, amiben a főszereplőt nagy eséllyel róla mintázták és akkor rögtön bezsongott, hogy wááá, ez a könyv rólam szól, azonnal meg kell ismernem az írót, mert minket az ég is egymásnak teremtett! Jó, nyilván fogalmam sincs róla, hogy én hogyan reagálnék egy ilyen helyzetben, de én betudnám egy szimpla véletlennek.
Fogalmam sincs már, hogy hogy hívták a szerkesztő ürgét, de ő már egyenesen irritált. Hazugsággal egy nő kegyeibe férkőzni? Hülye gyökér… spoiler Ha engem ennyire az orromnál fogva vezetnének, minimum megrugdosnám a kedves illetőt.
Romantikus vígjátéknak semmiképpen nem nevezném. Tévedések sorozatának sem. Gyökérség a köbön, bár ez elég rosszul nézett volna ki a borítóra írva.
Sok volt benne a belső gondolat, kevés a párbeszéd, emiatt is haladtam lassan. Nem mellesleg jobb könyvek is akadtak közben a kezembe.
Nem tartom valószínűnek, hogy N.B.-től más könyvet is a kezembe vennék…

>!
AfterEight P
Nicolas Barreau: A nő mosolya

Könnyed , szórakoztató könyv. Nekem talán túlságosan könnyed, kiszámítható.
Nem igazán volt benne semmi ami lenyűgözött, pedig a szépirodalom mellett az
ilyen típusú könyvek is nagyszerű kikapcsolódást tudnának nyújtani. Csak az a valami hiányzott amivel mondjuk az Együtt lehetnénk az egyik kedvencem lett vagy
megszerettem A hazudósokat.

1 hozzászólás
>!
K_A_Hikari P
Nicolas Barreau: A nő mosolya

Ha valami olyan könyvet keresel amit szinte áthat a kedvesség, a bájosság, ami könnyednek és természetesnek tűnik, ami olyan akár egy finom csokoládé – ennéd is, mert ízlik, de hagynád is, hogy tovább tartson az élvezet. – akkor ez bizony a te könyved.

Bővebben: http://irasaimtarhaza.blogspot.hu/2015/05/nicolas-barre…

2 hozzászólás
>!
h_orsi P
Nicolas Barreau: A nő mosolya

Mondhatni, hogy együltő helyemben kiolvastam a könyvet (, ami azért köszönhető az időszűkének is, de itt-ott egy kis biológia tanulás is bejött).
Az a könyv, ami a főszereplőnk életét megmentette nem volt más, mint A nő mosolya.
Nagy meglepetésre én szívesebben olvastam volna erről a könyvről még többet. Érdekes, hogy a könyvben szereplő könyvnek a szereplői és a története is jobban felkeltette az érdeklődésemet, mint maga a könyv. Huppsz…
Két kicsit hóbortos, magának való de abszolút szerethető főszereplővel van dolgunk. Aurélia már azzal belopta magát a szívembe, hogy idézeteket gyűjt a falára. Továbbá szerinte a szerencse és a szerencsétlenség néha határos egymással, ami teljesen igaz André esetében. Nagyon nem szeretnék spoilerezni ezzel kapcsolatban, legyen annyi elég, hogy a férfit is sikerült megkedvelnem a sok hibája ellenére.
A történet maga egyáltalán nem volt annyira gördülékeny, mint ahogy azt hittem, hogy az lesz. Ilyen szempontból alul múlta az elvárásaimat. Aranyos, cuki, kicsit habos-babos is, de egyáltalán nem az a „Fú, de romantikus” példány.

Mindenesetre a könyv egy dolgot megtanított: nem fogok írókat nemzetiségük alapján megítélni.
http://konyvkoktel.blogspot.hu/2017/04/nicolas-barreau-…

>!
gab001 P
Nicolas Barreau: A nő mosolya

A borító és a cím vett rá az olvasásra, de az értékelések és a fülszöveg miatt is sokat vártam a könyvtől. Talán pont ez volt a baj, túl sokat vártam a könyvtől. Valami könnyed, romantikus történetre számítottam, amit nem lehet letenni. Az első kettővel nem is volt gond, sőt túlságosan is megfelelt ezeknek a szempontoknak. A gond inkább azzal volt, hogy egyszerűen hiába vártam arra a fordulatra, amikortól odaragadtam a könyvhöz. Sokat gondolkodtam ennek az okán, s be kellett látnom, hogy a szereplők tehetnek róla. Egyszerűen nem tudtam velük azonosulni, nem voltak szimpatikusak. Egy nő, aki alig pár óra alatt túlteszi magát a szerelmi bánatán, s mindenáron randizni akar egy íróval, akiről semmit nem lehet tudni. Egy férfi, akinek eszébe se jut, hogy egy kapcsolatot nem hazugságokra kéne építeni. Mindezt talán egy tinikönyvben megérteném. Viszont ezektől a hibáktól eltekintve el kell ismernem, hogy a könyv hangulata a helyén volt, valóban Párizsba kerültem. Ráadásul érdekes volt a kiadói világ berkeibe betekinteni. A többi szereplőt pedig még meg is szerettem. Tetszett, ahogy az események egymásra épültek és a gasztronómiai vonal, a receptek is hozzáadtak az élményhez. Talán majd egy másik könyvvel nagyobb szerencsém lesz. Valamikor később.

>!
Park, Budapest, 2014
286 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633550649 · Fordította: Szántó Judit

Népszerű idézetek

>!
psych P

– Néha a szerencsének sem árt egy jól irányzott lökés.

219. oldal

2 hozzászólás
>!
lestal_rita

– Az évek mit sem jelentenek. Csak az számít, ami az évek alatt történik.

10. oldal

>!
Nikkincs

Az ember néha azért indul el, hogy valahová megérkezzen. Néha viszont csak elindul, hogy menjen és menjen, amíg a köd kitisztul, a kétségbeesés elcsitul, vagy a csírázó gondolatot sikerül végiggondolni.

21. oldal

>!
zsebibaba007

A jó könyvnek minden oldala jó (…)

52. oldal, 2. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: könyv
>!
lestal_rita

„A bánat olyan vidék, ahol folyton esik, mégsem terem semmi.”

257. oldal

>!
Kkatja P

Tavaly novemberben egy könyv mentette meg az életemet.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Aurélie Bredin
>!
Lucky_Saint

A nő mosolya az ég ajándéka, és minden szerelmi történet vele kezdődik.

277. oldal, Utószó (Park, 2014)

>!
Risus P

– Ha az ember felismeri, hogy hibát követett el, akkor a lehető leggyorsabban jóvá kell tennie.

260. oldal, 16. fejezet

>!
adrii01

„Ha hazudsz, maradj olyan közel az igazsághoz, amennyire csak lehet. (…) Akkor jó esélyed van rá, hogy higgyenek neked.”

112-113. oldal

>!
Csoszi

– Szabad mondani bókot, kisasszony? Igazán gyönyörű fogai vannak!

205. oldal

4 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Hebert Márta: Nizzában bármi megtörténhet
J. D. Barrett: Receptek újrakezdéshez
Nina George: Levendulaszoba
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Belinda Alexandra: Flamenco Párizsban
Corine Gantz: Rejtekhely Párizsban
Stephanie Perkins: Anna és a francia csók
Anna Gavalda: Vigaszág
Baráth Viktória: Első tánc
Elizabeth Bard: Ebéd Párizsban