Nicolai Hartmann kultúrtörténeti-filozófiai közelmúltunk tudományosságának egyik meghatározó személyisége, a 20. század ontológiájának, értékelméletének, etikájának és esztétikájának szisztematizáló törekvésű gondolkodója. A kritikai realizmus képviselője, a 20. századi metafizika legjelentősebb megújítója.
Hartmann Etikája a kultúrtörténet egyik legjelentősebb nagyetikája. Olyan művek mellett, mint Arisztotelész Nikomakhoszi etikája, mint Ágoston A szabad akaratról szóló pszeudodialógusa, mint Kantnak Az erkölcsök metafizikájának alapvetésében és a Kritikákban kifejtett, az erkölcsi követelmény természetéről szóló elmélete, illetve mint Scheler Materiális értéketikája. Olyan művek mellett tehát, amelyek az emberiség erkölcsi öneszmélésének talán legkiemelkedőbb dokumentumai, az emberiség öntudatra ébredésének, szabadságra találásának talán legfontosabb jelentésadói.
A hartmanni Etika a társadalmi lét reálanalízisére felépített etikai rendszer, amely ontológiai… (tovább)
Etika 1 csillagozás
Várólistára tette 1
Kívánságlistára tette 3
Kiemelt értékelések
Körülbelül két hónapja birkózom a könyvvel, voltak részek benne, amiket nagyon sokszor olvastam el, mégsem értettem meg. Szerintem alaposan kell ismerni Scheler és Kant munkásságát is hozzá. Három részből áll a könyv, a részek szakaszokra, azok pedig fejezetekre tagolódnak. Az Arisztotelészi erények és Az erkölcsi alapértékek, valamint a Tartalmilag előfeltételezett értékek fejezetei voltak a érdekesek számomra. Hartmann felfogása szerint az értékek nem függenek az értékelés tárgyától vagy az aktusától, az ember tudja megvalósítani az értékek követelményeit szabad akarata révén. Értékelés (érzem, hogy ez a szó most elég viccesen hat ebben a kontextusban) tekintetében nehéz dolgom van, ugyan nekem kissé száraz volt a szöveg, nagyon hiányzott néhány példa, de ezt leszámítva értékelni szeretném a szerző vállalkozásának nagyságát. Nem tudok öt csillagnál kevesebbet adni. ☺️
Népszerű idézetek
Az erős, egészséges élet értéke parancsolóan követeli, hogy erkölcsileg is igeneljük a természetest és az ösztönnek megfelelőt, tisztelettel óvjuk és gondozzák ezt a belső, természettől meglévő ős-jót.
320. oldal, Második rész. Az erkölcsi értékek birodalma/III.szakasz: Tartalmilag előfeltételezett értékek (Noran Libro, 2013)
Ha létezik ugyanis szabadságra-törekvés, és ez a törekvés maga már szabad, akkor úgy tűnik, hogy feltételként előfeltételezi azt, amit célul tűzött ki. Az embernek szabadnak kell lennie ahhoz, hogy szabad akarjon lenni
699
Az ember a hasznosság rabszolgájává teszi magát, s végül már azt sem tudja, hogy kinek a hasznára mennek végbe a dolgok. Elveszti a kapcsolatot az értékkel, ami a hasznosság mögött áll és mindennek értelmet adna. Felszívódnak a gondolatai is ebben a túl józan világban, nincs semmilyen magasabb szempont, ami kiemelné a mindennapokból – minden eltűnt a hasznosságok szürke egyszínűségében.
104
Csakhogy sohasem válik valóra, amit várunk; a megelőlegezése eleve meghamisítja azt, elfogulttá teszi az értékérzéket a valóságos ellenében a nemvalóságos, a fantáziakép javára. Vagy az lenne a helyzet, hogy az élvezőképességünk már a megelőlegezés során kimerül? Vagy az, hogy a törekvés a törekvés tárgyának a boldogság-értékét – annak elérése előtt – megsemmisíti ? A beteljesülést már maga a törekvés illuzórikussá teszi, hisz a törekvő számára az elért eredmény már nem ugyanazt a boldogságot jelenti, mint amelyre törekedett.
111
Az akartnak a tartalma elszakítja az akarót önnön énjétől – hagyja, hogy feloldódjon a tárgyában, az eszméjében, az akart valamiért való kiállásában.
127
Hisz a követők számára egyedül az eszménykép az érdekes. Hogy a valóságos személy mennyire felel meg neki, az teljesen közömbös.
143
A szembenálló szélső érték, az univerzális, abszolút, mindent átfogó lény – ha egyáltalán létezik ilyen – igen csak távol áll attól, hogy magasabb rendű személy legyen – épp ellenkezőleg: a legalacsonyabb rendű személynek kell lennie, a személyesség abszolút minimumának, a személyesség egyfajta status evanescens-ének (= 0)+ egyáltalában.
+Az eltűnés állapotának.
238
Ahogy a végtelenség emelkedése a racionalitás csökkenését hozza magával – hiszen épp a megismerhetőség csökken benne progresszíven – , úgy az összesség rendszer jellegű emelkedésével is szükségszerűen a személyesség csökkenése jár együtt – hisz épp az aktusvégrehajtás sajátos belső egysége (ami csak a szubjektumban található meg) csökken progresszíven.
237
Az őszinte ember minden további nélkül mondhat nem-igaz dolgot – bona fide, ha tévedésben van. És a hazug ember is mondhat igazat – akarata ellenére, ha az igazat hamisnak tartja. Mert a hazugság nem azt jelenti, hogy azt mondjuk igaznak, ami hamis, hanem hogy azt mondjuk igaznak, amit hamisnak tartunk. Ezért lehet a hamis beszéd őszinte, illetve az igaz beszéd hazug.
420
Hasonló könyvek címkék alapján
- Lucius Annaeus Seneca: Erkölcsi levelek 92% ·
Összehasonlítás - Friedrich Nietzsche: Emberi – túlságosan is emberi 94% ·
Összehasonlítás - Erich Fromm: Birtokolni vagy létezni? 93% ·
Összehasonlítás - Friedrich Nietzsche: A morál genealógiája ·
Összehasonlítás - Friedrich Nietzsche: Jón és gonoszon túl ·
Összehasonlítás - Umberto Eco: Az ősfasizmus szaga 92% ·
Összehasonlítás - Platón: Platón összes művei I–III. 92% ·
Összehasonlítás - André Comte-Sponville: Kis könyv a nagy erényekről 88% ·
Összehasonlítás - Ancsel Éva: Az aszimmetrikus ember 93% ·
Összehasonlítás - Peter Singer: Az állatok felszabadítása ·
Összehasonlítás