Egy ​év Velencében 28 csillagozás

Nicky Pellegrino: Egy év Velencében

Újabb csodás regény a nagy sikerű OLASZORSZÁG, SZERETLEK! szerzőjétől.

Kat sikeres, Angliában élő újságírónő, aki legalább annyira szeret utazni, mint enni. Televíziós műsorában a világ legkülönösebb helyeire kalauzolja a nézőket. Amikor a tévésorozat véget ér, Kat találkozik egy sármos idegennel. A férfi Velencében él, és egy régi, családi szállodát vezet. Szexis, okos, kedves. Tényleg létezik ilyen pasi a földön? Miután a kapcsolatuk szorossá válik, megállapodnak abban, hogy Kat egy évre Velencébe költözik hozzá. Besegít a szállodába, és könyvet ír a városról, tele titkos helyekkel és hagyományos receptekkel. Ennyi idő alatt igazán kiismerhető Velence összes étterme, péksége, cukrászdája. De vajon Massimo is, a vonzó olasz férfi?

„Lenyűgöző történet, eredeti olasz receptekkel! Csoda lenne, ha az olvasó nem szeretne azonnal Velencébe utazni.” DAILY MAIL
„Senki nem ír úgy szerelemről és olasz ételekről, mint Nicky Pellegrino.” SUNDAY TIMES

>!
Lettero, Budapest, 2019
400 oldal · ISBN: 9786155921179 · Fordította: Sipos Katalin
>!
Lettero, Budapest, 2019
400 oldal · ISBN: 9786155921186 · Fordította: Sipos Katalin

Kedvencelte 1

Most olvassa 5

Várólistára tette 45

Kívánságlistára tette 51

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

cicus61 P>!
Nicky Pellegrino: Egy év Velencében

Nem lett kedvenc. Sokkal többet vártam a könyvtől. Egy kevés útleírást, kevés romantikát, kevés gasztronómiát, de nagyon nyögve nyelősre sikerült. Túl sok volt a leírás, a fölösleges részlet, a fölösleges szöveg. Arra gondoltam, hogy egy kicsit bemutatja Velencét, a velenciek életét, pár recepttel és sok romantikával. Nem ezt kaptam sajnos. A szereplőket én sem kedveltem, Kat nagyon idegesítő volt az állandó döntés képtelenségével, jaj így, jaj úgy, borzasztó! A többiek sem lettek kedvencek, egyedül Coco nyerte meg a szívem.

pandáslány>!
Nicky Pellegrino: Egy év Velencében

Jujj, ez nagyon nagy csalódás volt! A könyv megfelelő címe talán az lenne, hogy „Kat egy évi szenvedései Velencében”

Azzal a szándékkal kölcsönöztem ki a könyvet, hogy hangolódjak Olaszországra, és a kedvenc városomról olvashassak. Na ez nem történt meg!
A szereplő gárda teljesen elrontja a könyv hangulatát. Kat Black idegesítő és döntésképtelen. spoiler Már a könyv elején összeszed két cicás barátnőt, akiket tuti a bolondházból szalajtottak. Egyedül a Dante szálat kedveltem leszámítva ezt a hihetetlenül egyedi nevet, ebben láttam egyedül valami izgalmat. Zitáról meg ne is beszéljünk, hogy milyen gyerekes volt spoiler.
A Respect Venice mozgalmat meg egyáltalán nem értem. Velence a turistákból él. Utánaolvastam, és tényleg létezik egy ilyen mozgalom, de nem arról szól, hogy ne utazzunk oda egy napra, vagy ne béreljünk ki apartmant, hanem arról, hogy ne ússzunk a csatornákban, ne viseljünk fürdőruhát az utcán.

Az egész jó volt, hogy benne van a könyv, ami Kat ír, de én biztos nem venném meg. Egy jó tanács Kat: ezt a könyvet ne adasd ki, mert a kutyát sem érdekli! :D jó ez gonosz volt

Dia20646>!
Nicky Pellegrino: Egy év Velencében

Nekem nagyon tetszett ez a könyv, a kedvenc olasz városom Velence. De szerintem nem is véletlen, mert Velence egy különleges város a szépségével, a történelmi múltjával együtt. Szívesen jártam Kat-tel együtt a tereken, a csatornákon, hidakon. Jó volt vele beülni egy kis étterembe, vagy kávézóba, jó volt a Hotel Gondolában is eltölteni az időt. A legkedvesebb szereplőim egyike Coco volt, még akkor is, ha Ruth szürkének látta. Szívesen olvastam volna az utolsó (téli) évszakot részletesebben…

Felixa P>!
Nicky Pellegrino: Egy év Velencében

Nem igazán találtunk egymásra ezzel a könyvvel. Ígéretesnek tartottam a fülszöveget, mégsem azt kaptam a tartalomtól, amire számítottam. Itt sem a romantikus szál vitte el a pálmát a részemről, hanem a helyszínek leírásai, illetve a változatos gasztronómiai fogások.
A szereplők közömbösek maradtak, nem hatottak különösebben rám, mint olvasóra.
A történet lassú folyású, már-már az unalom határait súrolva.

Presztek_Réka P>!
Nicky Pellegrino: Egy év Velencében

Velencével különleges a kapcsolatom. Olaszországba fiatalabb koromban kimondottan sose akartam elmenni, semleges terület volt, pedig a művészettörténet, a műemlékek mindig is érdekeltek, korszakok tekintetében pedig a reneszánsz vitte a prímet. Mégsem volt bakancslistás se Firenze, se Velence. Majd amikor elkeveredtünk először Rómába, majd egy koncertre Firenzébe, minden megváltozott… Beleszerettünk mindenbe, az országba először, aztán Firenzébe (de nagyon!). El se tudom képzelni most már, hogy mi a fenéért nem akartam én oda eljutni??? Na most ezek után is megmaradt az, hogy Velence hááát….Majd egyszer elmegyünk oda is, de ha lehet ott még több ember van, én meg finoman szólva se csípem őket. Majd tavaly karácsonyra kaptam egy velencei utazást a páromtól és még izibe el is mentünk február végén karneválozni. Hát, ha lehet, még jobban beleszerettem, mint Firenzébe, és ehhez a víznek is van köze. Víz jegyű vagyok, és bár úszni rendesen nem tudok, de vízen lenni és vízben lenni is imádok. Egész egyszerűen nem tudtam betelni a várossal.
Ezek után megláttam, hogy megjelenik ez a könyv. A pillanat tört része alatt előrendeltem. Amikor megjött félretettem, hogy majd először az írónő Olaszország szeretlek című könyvét olvasom el (az még azóta sem történt meg :D). Csakhogy nyáron, a születésnapi olasz körúton ismét megfordultunk Velencében….2 nappal azután, hogy hazajöttünk, nem bírtam ki és elővettem, VISSZA AKAROK MENNI VELENCÉBE!!! felkiáltással :)
És visszamentem…. Jó volt újra átélni a városban mászkálós részeit, mert azt mi is csináltuk. Jártunk olyan részén a városnak, kint a tengeren, ahol kb úgy néztek ránk, hogy ezek meg hogy a fenébe kerültek ide?!?!?! Az emlegetett ételeknek is szinte az illatát is éreztem olvasás közben. A szerelmi háromszögből is talán ki lehetett volna többet hozni, és az egy év azért elég hirtelen lerövidült, a befejezés kicsit összecsapottnak tűnt. Ami kimondottan nem tetszett, az a bolondos barátnő sorsa. Egy ilyen könnyed, kellemes témájú könyvhöz az egy túl sötét adalék volt….

WildCat>!
Nicky Pellegrino: Egy év Velencében

Nicky Pellegrino könyve tökéletes nyári kikapcsolódás. Könnyed, pihe-puha, kedves és magával ragadó. Kedvelhető főszereplő, a szívnek kedves mellékszereplők, remek történetszál és persze Velence. Velence, amit turistaszemmel nem látunk. Az igazi Velence, a maga bájos sikátoraival, illataival, különleges ételeivel, italaival, csatornáival, jellegzetes homlokzataival, varázslatos eldugott kis helyeivel és nem utolsósorban magukkal a tősgyökeres velenceiekkel, akik rajonganak városukért, s akik küzdenek annak fennmaradásáért.
Nagyon jólesett ez a kis könyv, olyan léleksimogató. Jó nyári estékre, de tökéletes téli délutánokra is, amikor az ember szívesen bekuckózik egy fotelbe a könyvével. Pihentető, kellemes, finom – mint a könyvben olvasható receptekkel felvázolt ételkülönlegességek is.

Enikő_Kiss_3>!
Nicky Pellegrino: Egy év Velencében

Ez eleg gyenge volt…olyan semmilyen kis langyos limonade. Pedig nagy remennyel vettem a kezembe, mert iden elmarad a nyaralas, Olaszorszagot pedig nagyon szeretem, Velencet is. Reszben sikerult odakepzelnem magam, de oszinten szolva nagyjabol a 10. Fejezetnel jottem ra a masmilyen tordeles fontossagara….
Eroltetettnek ereztem, nem lett szimpi kulonosebben senki, mintha tenyleg kapott volna valaki felkerest egy konyv megirasara es muszaj lett volna valamit kihozni belole. Kar.

BBetti86 >!
Nicky Pellegrino: Egy év Velencében

Tipikus képviselője az olyan romantikus regényeknek, melyekbe recepteket is rejtenek el. Kellemes, kis szórakoztató, de mély nyomokat nem hagy az olvasóban. Számomra a borító okozta a legjobb élményt, szép ez a kép, a női alak nem is kellene rá, a velencei panoráma elég, hogy megfogjon.
A történet csordogál, női önfelfedezős. Vannak benne jó karakterek, de olyan semmilyennek éreztem az embereket is. Mintha minden nagy szenvedély vagy fájdalom kerülné őket. Elvannak, főznek és vásárolgatnak, és ennyi. Ha nem Velence lenne a díszlet és az olasz konyha a körítés, komoly bajban is lenne a regény. De ezek el tudják adni.
Akinek az olasz miliő bejön, és kíváncsi arra, milyen lehet Velence, ha nincs tele turistákkal, nincs gondja a lelkizéssel sem, neki tetszeni fog.

Betonka_Wass>!
Nicky Pellegrino: Egy év Velencében

Útleirás, szakácskönyv és középszerű szerelmi történet. Egy kicsit mindegyik volt, egy idealizált hősnővel a főszerepben, akinek a tökéletességétől és tévedhetetlenségétől viszketegséget lehet kapni. Pellegrino könyve akár kedvcsináló is lehetne Velencéhez, a helyi gasztronómiához, de túl sokat akart egyetlen könyvbe beleszuszakolni.

bővebben: https://betonkabulija.blogspot.com/2019/07/nicky-pelleg…

lizzyke21>!
Nicky Pellegrino: Egy év Velencében

"Egy csodás regénnyel egybekötött lenyűgöző útikönyv Velencébe!

Abszolút képes kikapcsolni, elvinni egy bámulatos utazásra. Elkezded és már csak azt veszed észre, hogy vége is van. Imádtam! "

Bővebben: https://lizzy-olvasokuckoja.blogspot.com/2019/06/nicky-…


Népszerű idézetek

Felixa P>!

Találhat az ember örömöt kis dolgokban is.

7. oldal

Chi>!

– Ne aggódj annyit! – mondogatta Katnek folyton. – Igazából nincsenek is problémáid. Engedd el magad, és élvezd az életet!

382. oldal

Chi>!

De az, hogy az ember megtalálja a neki való életet, még fontosabb, mint hogy megtaláljon egy rá jól illő ruhát. És mindkettőhöz az kell, hogy az ember nyitott szemmel nézze saját magát.
Te, Kat, hajlamos vagy rá, hogy azt az embert lásd, aki lenni szeretnél, és nem azt, aki vagy.

443. oldal

BBetti86 >!

Nincs annál lehangolóbb, mint amikor az ember irigykedve néz vissza saját addigi életére.

(első mondat)

BBetti86 >!

– Várjon csak, most látom, hogy van itt egy lemondásunk, az utolsó pillanatban, úgyhogy tudunk önnek szobát adni. Még jobb is, mint az előző, mert ez egy nászutas lakosztály.
– Tényleg? És ki az, aki az utolsó pillanatban lemond egy nászutas lakosztályt?
– Valaki, akinek valószínűleg sokkal rosszabb napja volt, mint önnek, signora.

22. oldal

BBetti86 >!

Mert az étel nagy kaland: ha egy helyet alaposan meg akarunk ismerni, nemcsak a hagyományokat és a szertartásokat kell nézni, hozzátartoznak az ízek és illatok is.

67. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Cornelie C. G.: Talán mindörökké
R. Kelényi Angelika: Barcelona, Barcelona
Mike Menders: Házinyuszi
Graeme Simsion: A Rosie projekt
Susan Mallery: A három nővér
Janković Nóra: Árnyékok illata
Livia Norton: A Tét
P. G. Wodehouse: Telihold Blandingsben
Helen Fielding: Bridget Jones babát vár
Katarina Mazetti: Családi sírbolt