Crown ​of Feathers (Crown of Feathers Trilogy 1.) 5 csillagozás

Nicki Pau Preto: Crown of Feathers Nicki Pau Preto: Crown of Feathers

An ​Ember in the Ashes meets Three Dark Crowns in this lush debut fantasy novel about a girl who disguises herself as a boy to join a secret group of warriors that ride phoenixes into battle.

I had a sister, once…

In a world ruled by fierce warrior queens, a grand empire was built upon the backs of Phoenix Riders—legendary heroes who soared through the sky on wings of fire—until a war between two sisters ripped it all apart.

I promised her the throne would not come between us.

Sixteen years later, Veronyka is a war orphan who dreams of becoming a Phoenix Rider from the stories of old. After a shocking betrayal from her controlling sister, Veronyka strikes out alone to find the Riders—even if that means disguising herself as a boy to join their ranks.

But it is a fact of life that one must kill or be killed. Rule or be ruled.

Just as Veronyka finally feels like she belongs, her sister turns… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2019

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Simon Pulse, 2019
512 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781534424623
>!
Simon Pulse, 2019
486 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781534445130

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

manami P>!
Nicki Pau Preto: Crown of Feathers

Ez egészen ígéretes volt! Ahhoz képest, hogy egy debütáló regény, és egy sorozat első része, kifejezetten elégedett vagyok. Megvannak a maga problémái, de alapjában véve nagyon is szórakoztató volt.

Amivel problémánk lehet, az a nehézkes kezdet. Egyrészt iszonyatos mennyiségű, és rosszul elhelyezett infótömegen kell átrágnunk magunkat – ez a sokszor teljesen felesleges infóáradat később is jelen van, jó néhányszor még a szereplők párbeszédét és a cselekményt is megakasztja az írónő, hogy elmondhasson egy oldalnyi infót (legtöbbször a szereplők múltjáról, vagy történelemről). Ennek persze megvan az a remek oldala, hogy egy egészen jól (egy YA könyvhöz képes még inkább) kigondolt, és mély világot kapunk.

Aztán itt van Sev karaktere, aki szimplán felesleges. Mármint, szó szerint felesleges, ha kivágtuk volna a fejezeteit a könyvből – kivéve az utolsó 2 fejezetét –, semmiféle hatással nem lett volna magára a történetre. Később egészen biztosan fontos lesz (gondolom megismerünk némi politikát általa), de ebből a könyvből akár ki is lehetett volna hagyni.

Veronyka, a fő-főszereplőnk sokszor iszonyatosan idegesítő. Összességében nem vészes, de vannak olyan ostoba, tehetetlen kilengései, amiket nem tudok hová tenni. Emellett az írónő egyik legnagyobb hibája, hogy a nővére és közé mindössze egy év különbséget képzelt. Mégis, Veronyka úgy viselkedett (és míg nem tudtam, mennyi a korkülönbség, azt is hittem) mintha minimum 4-5 évvel fiatalabb lett volna. (Ez amúgy jót tett volna a történetnek, szerintem.) Amikor pedig megtudtuk, hogy kb. annyi idős, mint a nővére, mégis úgy viselkedik, mint egy életképtelen idióta, hát, az nem tett jót a karakterének. A végén spoiler ez a dolog értelmet nyer persze, de ettől még iszonyatosan frusztráló volt olvasni róla. Emellett a szokása, miszerint spoiler olyan nagyon felidegesített, hogy legszívesebben adtam volna neki egy-két pofont. Sajnos emellett sokszor nagyon egysíkúnak érződik (bár a vége felé akad változás), a kedves jó kislány, aki szereti az állatokat, és nem fogja fel, hogy jót cselekedni nem mindig kifizetődő spoiler. Ezek a tulajdonságok azonban később színeződnek, és jóval érdekesebbé válnak.

Végül pedig Tristan, aki a kedvencem volt az egész könyvben, és mindenképp (számomra) a legérdekesebb. Ráadásul, mikor fény derül az alapvetően baromi klisés spoiler, de valahol mégis élvezetes „csavarra”, nem a megszokott spoiler reakciót kaptuk, aminek nagyon-nagyon örültem. (Bár, arra számítottam, hogy Tristan spoiler, imádtam volna, ha tényleg így alakul.) Nagyon szerettem a kapcsolatát Veronykával, az apjával, és a társaival is. Ahogy láthattuk, hogy a nagyképűnek tűnő „férfi” mögött ott van még a lelkes, és félős kisfiú is. Mindenképp ő volt a legjobban kidolgozva, és a kedvencem is. Emellett, ő volt az oka annak is, hogy Veronyka fejlődött (mármint, mint karakter), és megértette, a világ nem kifejezetten fehér és fekete – még a kegyetlenségnek is megvan a maga oka.

A végső csavar ugyan sejthető volt, de mégsem úgy alakult, ahogy arra én számítottam. Még most sem tiszta minden, de nagyon sok dologra kaptam választ mikor becsuktam a kötetet, és ezt imádtam – így pl. a könyv elején helyet kapó, érthetetlen szituációk is teljesen világossá válnak. A történet maga erősen támaszkodik G. R. R. Martin világára (és itt nem kifejezetten az A tűz és jég dala ciklusra, sokkal inkább a kiegészítő kötetekre, és a mértéktelen történelem egyes részeire gondolok), amivel nincs semmiféle probléma. DE! Nem másolt le semmit, egyszerűen nagyon hasonló keretek közé helyezte a karaktereit, de szépen újragondolt kiadásban.

Maga a történet (szerintem) kifejezetten élvezetes volt, de természetesen Tristan és Veronyka „kapcsolata”, barátsága volt a legjobb. Ahogy szépen lassan alakultak a dolgok, hogy Veronyka nem vált egy hét alatt halálos harcossá (kiképzés nélkül of korsz), és maga az Eyrie világa is remek volt. (Sőt, itt valamiért még a végső spoiler is élveztem, pedig ez nem jellemző.) Emellett szemmel kell tartanom, hogy ez egy YA kötet, tehát nem várhattam el ugyanazt, amit egy felnőtteknek szóló kötettől.

Megvannak a hibái (és totál megértem, ha másoknak nem fog tetszeni), de mindezek mellett, kifejezetten élveztem, és egészen beleéltem magam a történetbe. Biztosan folytatni fogom a sorozatot, és amint becsuktam a kötetet, máris újraolvasáson járt az eszem.

rumpelstiltskin>!
Nicki Pau Preto: Crown of Feathers

minél több idő telik el, annál inkább „meh” érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban, de összességében egészen szórakoztató kötet volt, bár azt hiszem egyre inkább kezdek belefáradni a ya fantasy-be.

van itt is egy csomó szokásos trope, lány, aki fiúnak öltözik és elkezdenek valamit érezni egymás iránt az egyik sráccal, ráadásul itt próbálták megmagyarázni azt, hogy be kell öltöznie, anélkül, hogy szexista lenne a főnixlovasok társadalma, ami miatt elég gyengére sikerült a magyarázat, és körülbelül annyit szűrtem le belőle, hogy az írónő nagyon szeretheti ezt a trope-ot. túl sokat nem adott a sztorihoz.

meg már ugye az alapfelállás is az, hogy a mágia „tiltottá” vált a birodalomban, és üldözni kezdték a használóit, de azért titokban van egy kis ellenálló csoport, akiknek még mindig főnixeik vannak. viszont, azért egy pici eredetiséget sikerült belecsempészni a történetbe, már eleve a főnixekkel (mondjuk gyakorlatilag sárkányok, csak spontán öngyulladással és tollakkal), illetve volt egy-két egész jó csavar is, ami miatt egészen érdekel a folytatás.

a karakterek se sikerültek a legerősebbre, veronyka olyan naiv, hogy az már fájdalmas, és szegény inkább tűnik 12-13 évesnek, bár gondolom, ha a nővéred évekig manipulál, ez történik. mondjuk szegénynek túl sok túlélőösztöne nincs. tristan okés, itt-ott egész érdekes is, sev pedig lehetne jó karakter, de valahogy az írónőnek nem sikerült elég jól átadnia a belső konfliktusát.

azért egynek elment, egész ígéretes kötet volt.


Népszerű idézetek

manami P>!

What did the great heroes do when the sun fell from the sky? They leapt onto those wild flamesand learned how to fly.

manami P>!

How easily person could convince themselves they are doing the right thing, no matter the damage they did to the person supposedly cared about, if it was out of love.

305. oldal

manami P>!

Choice was an illusion, a fork in the road in an adventure story. Choice wasn't real life – at least, not without desperate consequences.


A sorozat következő kötete

Crown of Feathers Trilogy sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Xiran Jay Zhao: Iron Widow
Alwyn Hamilton: Hero at the Fall
Annette Marie: Bind the Soul
Sebastien de Castell: Spellslinger
Kelley Armstrong: The Reckoning
Karen Lynch: Relentless
Fonda Lee: Cross Fire
Annette Marie: Dark Arts and a Daiquiri
Courtney Summers: Please Remain Calm
Kenneth Oppel: This Dark Endeavor