A ​Duna 9 csillagozás

Utazás a Fekete-tengertől a Fekete-erdőig
Nick Thorpe: A Duna

"A ​keletről nyugatról tartó dunai utazásom célja a folyó mentén élő emberek életének és gondolkodásának a megismerése és bemutatása – írja Nick Thorpe.
A Duna utazás fölfelé a folyón a Fekete-tengertől a Fekete-erdőig című könyvében, majd így folytatja: 2011 márciusában indultam útnak a romániai Duna-deltából, és utamat többször megszakítva, 2012 márciusában értem el a folyam németországi forrásvidékét. Az utazások között vissza-visszatértem Budapestre, hogy tudósítóként keressem a kenyeremet, és némi időt töltsek a családommal. Többnyire autóval keltem útra, de gyalogoltam, bicikliztem, utaztam hajóval, vonattal, repülővel és egyszer, a szerbiai Kladovóban, Matthew fiam gördeszkáján is. Minden létező alkalommal úsztam a folyóban, főként nyáron, kora reggelenként, időnként alig haladva az erős, hat kilométer per órás sodrásban, de volt, hogy a gátak közelében megbúvó tavakban vagy a holtágakban mártóztam meg Szeretném hinni, hogy egyszerre vagyok nyugati utazó, aki újra… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Scolar, Budapest, 2015
352 oldal · ISBN: 9789632445984 · Fordította: Gebula Judit

Most olvassa 2

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Nick Thorpe: A Duna

Nick Thorpe: A Duna Utazás a Fekete-tengertől a Fekete-erdőig

Az útikönyvek nagyjából két dolgon állnak, avagy buknak: hogy izgalmas helyre kalauzolnak-e el minket, illetve hogy izgalmas író kalauzol-e minket. Ami az első követelményt illeti, nincs semmi bibi, hisz a Duna a mi szimbolikus folyónk, keletet és nyugatot összekötő folyosó erős magyar vonatkozással, ismerős és mégis ismeretlen, erre bőven rá lehet építeni pár száz oldalt. Thorpe-pal sincs gond, jegyzett újságíró, nála szakmai követelmény, hogy jól írjon. Ráadásul szimpatikus ürge is, empatikus, fogékony a külső benyomásokra (ez se árt, ha újságíró valaki), jól egyensúlyoz prózájában a személyesség és a tényszerűség között, mer és tud anekdotázni – az a fajta manus, aki mellé az ember szívesen beülne egy vonatfülkébe egy hosszú, hosszú vonatúton, hogy ha véletlen elfogyna az olvasnivaló, elcseverésszenek kicsit. (De amíg nem fogy el – addig néma csönd!)

Csak hát azért mégse tökéletes. Thorpe-nak tagadhatatlanul van olyan rendező elve, amire fel tudja fűzni utazásának legtöbb elemét – mégpedig az ökológiai gondolat. Látszik rajta, mennyire aggódik a folyó ökoszisztémájáért, és meg is tudja értetni az olvasóval, hogy aggodalma jogos. Ez tehát rendben van, és rendben vannak szociológiai miniriportjai is, amiket azoktól csipeget össze, akikkel úton-útfélen találkozott. Ám hiányzik valami. Annyi minden eszembe jutott olvasás közben, annyi téma, amiről jó lett volna beszélgetni Thorpe-pal – például hogy nem olyan-e felfelé csorogni a Dunán, mint időutazást tenni Európa múltjából a jövője felé? Nem olyan-e ez a folyó, mint egy kötél, ami szétszakíthatatlanul köti össze ezt a múltat és jövőt, és egyben az elütő világértelmezéseket is? Ilyesmikről, na. De ezek a kérdések bennem maradtak. Szóval jó volt, persze, jó volt, csak azt hiszem, Thorpe jóval többet kapott ettől az utazástól, mint amennyit át tudott adni belőle nekem.

12 hozzászólás
>!
Knekató P
Nick Thorpe: A Duna

Nick Thorpe: A Duna Utazás a Fekete-tengertől a Fekete-erdőig

Különleges útikönyvnek írják a fülszövegben, és persze gondolom ránk bízzák, hogy mit értünk különlegesen. A bakancslistám részét képezi egy Dunán való lehajózás a Fekete tengerig, de hatalmas költsége miatt ez egyenlőre várat magára. Ezért is olvastam el a könyvet. Volt benne pár rész, ami tovább csigázta az érdeklődésemet, ugyanakkor hiányoltam a képeket , még akkor is, ha párat a végére berakott az író, de azok is fekete-fehérek, és csak minimális mutatja a tájat. Aztán voltak benne érdekes történetek, adatok, ugyanakkor sok olyan megszólalás a Duna környékén élő emberektől, ami alapján nem feltétlenül kellett volna véleményt alkotni az adott országról. A Fekete erdőben és a Duna forrásánál már pár éve jártam, így az a rész ismerős volt egészen Ulmig, onnan meg kerékpárral lenne érdemes végigjönni Budapestig, vagy legalább Bécsig. Hát tervek lennének, és ez a könyv, ha nem is volt érdekfeszítő, mégis további tervezgetésre sarkalt.

5 hozzászólás
>!
Barbár 
Nick Thorpe: A Duna

Nick Thorpe: A Duna Utazás a Fekete-tengertől a Fekete-erdőig

Tud újat mondani.


Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

A hagyományos szerb vendégszeretetet a legvégsőkig fenn kellett tartani. A boszniai háború idején elegendő indok volt arra, hogy ott helyben lelőjék az embert, ha nem ivott elég szilvapálinkát a fegyveres banditákkal az úttorlaszoknál. Szerbia a cserkészek hazája. Ha nincs tűz, nincs alkohol, nincs egy nyárson sülő húsdarab, a férfiak nagyon könnyen elunják magukat.

184. oldal, A tűz folyója (Scolar, 2015)

Nick Thorpe: A Duna Utazás a Fekete-tengertől a Fekete-erdőig

6 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Bedő István: Kalóz a Dunán
Alfred Edmund Brehm: Az Egyenlítőtől az Északi-fokig
Alexandru Vlahuță: Festői Románia
Dombi József (szerk.): A Csepelsziget körül
Szemlér Lőrincz (szerk.): Budapest
Dombi József (szerk.): Szentendre, Visegrád, Vác
Bodnár Gyula (szerk.): Érsekújvár – Komárom
Bodnár Gyula (szerk.): Az Alduna
Bodnár Gyula (szerk.): Bécs – Wien
Bodnár Gyula (szerk.): Vác, Visegrád