A ​Duna 18 csillagozás

Utazás a Fekete-tengertől a Fekete-erdőig
Nick Thorpe: A Duna

„A ​keletről nyugatról tartó dunai utazásom célja a folyó mentén élő emberek életének és gondolkodásának a megismerése és bemutatása – írja Nick Thorpe.
A Duna utazás fölfelé a folyón a Fekete-tengertől a Fekete-erdőig című könyvében, majd így folytatja: 2011 márciusában indultam útnak a romániai Duna-deltából, és utamat többször megszakítva, 2012 márciusában értem el a folyam németországi forrásvidékét. Az utazások között vissza-visszatértem Budapestre, hogy tudósítóként keressem a kenyeremet, és némi időt töltsek a családommal. Többnyire autóval keltem útra, de gyalogoltam, bicikliztem, utaztam hajóval, vonattal, repülővel és egyszer, a szerbiai Kladovóban, Matthew fiam gördeszkáján is. Minden létező alkalommal úsztam a folyóban, főként nyáron, kora reggelenként, időnként alig haladva az erős, hat kilométer per órás sodrásban, de volt, hogy a gátak közelében megbúvó tavakban vagy a holtágakban mártóztam meg Szeretném hinni, hogy egyszerre vagyok nyugati utazó, aki újra… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Scolar, Budapest, 2021
358 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632445984 · Fordította: Gebula Judit
>!
Scolar, Budapest, 2015
352 oldal · ISBN: 9789632445984 · Fordította: Gebula Judit
>!
Scolar, Budapest, 2015
352 oldal · ISBN: 9789635091997 · Fordította: Gebula Judit

Most olvassa 6

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 33


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Nick Thorpe: A Duna

Nick Thorpe: A Duna Utazás a Fekete-tengertől a Fekete-erdőig

Az útikönyvek nagyjából két dolgon állnak, avagy buknak: hogy izgalmas helyre kalauzolnak-e el minket, illetve hogy izgalmas író kalauzol-e minket. Ami az első követelményt illeti, nincs semmi bibi, hisz a Duna a mi szimbolikus folyónk, keletet és nyugatot összekötő folyosó erős magyar vonatkozással, ismerős és mégis ismeretlen, erre bőven rá lehet építeni pár száz oldalt. Thorpe-pal sincs gond, jegyzett újságíró, nála szakmai követelmény, hogy jól írjon. Ráadásul szimpatikus ürge is, empatikus, fogékony a külső benyomásokra (ez se árt, ha újságíró valaki), jól egyensúlyoz prózájában a személyesség és a tényszerűség között, mer és tud anekdotázni – az a fajta manus, aki mellé az ember szívesen beülne egy vonatfülkébe egy hosszú, hosszú vonatúton, hogy ha véletlen elfogyna az olvasnivaló, elcseverésszenek kicsit. (De amíg nem fogy el – addig néma csönd!)

Csak hát azért mégse tökéletes. Thorpe-nak tagadhatatlanul van olyan rendező elve, amire fel tudja fűzni utazásának legtöbb elemét – mégpedig az ökológiai gondolat. Látszik rajta, mennyire aggódik a folyó ökoszisztémájáért, és meg is tudja értetni az olvasóval, hogy aggodalma jogos. Ez tehát rendben van, és rendben vannak szociológiai miniriportjai is, amiket azoktól csipeget össze, akikkel úton-útfélen találkozott. Ám hiányzik valami. Annyi minden eszembe jutott olvasás közben, annyi téma, amiről jó lett volna beszélgetni Thorpe-pal – például hogy nem olyan-e felfelé csorogni a Dunán, mint időutazást tenni Európa múltjából a jövője felé? Nem olyan-e ez a folyó, mint egy kötél, ami szétszakíthatatlanul köti össze ezt a múltat és jövőt, és egyben az elütő világértelmezéseket is? Ilyesmikről, na. De ezek a kérdések bennem maradtak. Szóval jó volt, persze, jó volt, csak azt hiszem, Thorpe jóval többet kapott ettől az utazástól, mint amennyit át tudott adni belőle nekem.

12 hozzászólás
Ágh_Nóri>!
Nick Thorpe: A Duna

Nick Thorpe: A Duna Utazás a Fekete-tengertől a Fekete-erdőig

Annak idején véletlenül futottam bele a tévében a könyvből készült sorozatba. A formátum a régi klasszikus volt, de tetszett a gondolat, hogy a Dunán nem lefelé, hanem felfelé haladunk. A könyvben is, akárcsak a sorozatban a kelet-európai helyszínek nagyobb hangsúlyt kaptak és rengeteg érdekességet lehetett olvasni. Az jól látszódott, hogy a riporter nem csak felszínesen járta körbe egy-egy ország vagy város történetét, hanem sok helyről merített. Mitológia, történelem, irodalom, gasztronómia, nagyon sok mindent összegyűjtött. Az út során rengeteg mini interjút és riportot készített egyszerű hétköznapi emberekkel, akiket összeköt a Duna, de ugyanakkor sokféle módon meggyötört a XX. század. Ahogy az ember olvassa a visszaemlékezéseket a Jugoszláv háborúra, ahol a könyv írója riporterként jelen volt, újra és újra elborzad, hogy milyen szörnyű tettekre sarkall a politika és az ideológia embereket. A sebek sok helyen még mindig nem gyógyultak be és a megszólaltatott embereknek mind tovább kell hordozniuk a fájdalmaikat, amiket a szeretteik, munkájuk vagy otthonuk elvesztése jelent, de ugyanakkor új jövőt is kell építeniük és helytállni az új kihívásokkal szemben.
Ahogy olvastam a könyvet egyre több dologra csodálkoztam rá, hogy nahát, erre nem is emlékeztem a törióráról, vagy hogy milyen keveset tudok a szomszédos országok történetéről. Fontos üzenet: ismerjük meg, kikkel osztozunk a Dunán!
Ausztriában és Németországban kicsit kevesebb időzik a szerző, de ugyanúgy fontos dolgokról ír (és gyönyörű módon idéz be Radnóti verseket), mert a történelem ugyanúgy átrobogott azon a térségen is. Félelmetes lehetett például Mauthausen haláltáborában sétálni.
Egy szó mint száz, ez a könyv csodás utazás, színes történelmi olvasmány és egy komoly üzenet hordozója. Nem vigyázunk eléggé a Dunára, pedig abból fakad az életünk és nem tanítjuk elég mélyen a környék történelmét és nem ismerjük eléggé szomszédaink történetét. Pedig nagyon fontos lenne. Köszönet ennek az angol úriembernek, hogy ilyen szépen, tárgyilagosan végigvezetett minket a Dunán, bár azért visszaérve Magyarországra már többet láthattunk az ő személyes gondolataiból is.

kecskestimi P>!
Nick Thorpe: A Duna

Nick Thorpe: A Duna Utazás a Fekete-tengertől a Fekete-erdőig

Nagyon érdekes volt! Nehezen, hosszan olvastam, vittem magammal a nagymarosi nyaralásra is, hátha ott a Duna-parton jobban elsodor, de ott inkább a konkrét folyóval foglalkoztam végül. Komoly kötődésem van a Dunához, részben Dömösön nőttem fel, a nagypapám pedig dunai hajóskapitány volt. Vágyott céljaim között szerepel a Duna-menti kerékpárút végigtekerése. Szóval bár az aprólékossága, részletessége, dokumentarista stílusa miatt nem volt könnyű, gyors olvasmány, azért nagyon örülök, hogy elolvastam, és a vége még meg is hatott.

Knekató>!
Nick Thorpe: A Duna

Nick Thorpe: A Duna Utazás a Fekete-tengertől a Fekete-erdőig

Különleges útikönyvnek írják a fülszövegben, és persze gondolom ránk bízzák, hogy mit értünk különlegesen. A bakancslistám részét képezi egy Dunán való lehajózás a Fekete tengerig, de hatalmas költsége miatt ez egyenlőre várat magára. Ezért is olvastam el a könyvet. Volt benne pár rész, ami tovább csigázta az érdeklődésemet, ugyanakkor hiányoltam a képeket , még akkor is, ha párat a végére berakott az író, de azok is fekete-fehérek, és csak minimális mutatja a tájat. Aztán voltak benne érdekes történetek, adatok, ugyanakkor sok olyan megszólalás a Duna környékén élő emberektől, ami alapján nem feltétlenül kellett volna véleményt alkotni az adott országról. A Fekete erdőben és a Duna forrásánál már pár éve jártam, így az a rész ismerős volt egészen Ulmig, onnan meg kerékpárral lenne érdemes végigjönni Budapestig, vagy legalább Bécsig. Hát tervek lennének, és ez a könyv, ha nem is volt érdekfeszítő, mégis további tervezgetésre sarkalt.

5 hozzászólás
Lucanuscervus>!
Nick Thorpe: A Duna

Nick Thorpe: A Duna Utazás a Fekete-tengertől a Fekete-erdőig

Nagyon jó könyv, csak ennyit mondok.

Barbár >!
Nick Thorpe: A Duna

Nick Thorpe: A Duna Utazás a Fekete-tengertől a Fekete-erdőig

Tud újat mondani.


Népszerű idézetek

Kuszma P>!

A hagyományos szerb vendégszeretetet a legvégsőkig fenn kellett tartani. A boszniai háború idején elegendő indok volt arra, hogy ott helyben lelőjék az embert, ha nem ivott elég szilvapálinkát a fegyveres banditákkal az úttorlaszoknál. Szerbia a cserkészek hazája. Ha nincs tűz, nincs alkohol, nincs egy nyárson sülő húsdarab, a férfiak nagyon könnyen elunják magukat.

184. oldal, A tűz folyója (Scolar, 2015)

Nick Thorpe: A Duna Utazás a Fekete-tengertől a Fekete-erdőig

6 hozzászólás
Aliz_Prokl>!

Villanyoszlopok masiroznak lefelé türelmetlenül a szölőtökék között a domboldalon, mint a kiküldetésre váró férfiak

Románia

Nick Thorpe: A Duna Utazás a Fekete-tengertől a Fekete-erdőig


Hasonló könyvek címkék alapján

Kimberley Freeman: Vadvirágok lányai
Bram Stoker: Drakula, a vámpír
Jo Baker: Longbourn árnyékában
Roland Huntford: Scott és Amundsen
James Herriot: Az állatorvos is nős ember
Frances Hodgson Burnett: A padlásszoba kis hercegnője
Dégh Linda (szerk.): A világjáró királyfi
Colin Renfrew: A civilizáció előtt
Kuvahara Jaszuo – Gordon T. Allred: Kamikaze
Gozmány László: Vocabularium nominum animalium Europae septem linguis redactum