Idlewild (Idlewild 1.) 58 csillagozás

Nick Sagan: Idlewild

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​Idlewild szerzője a kimagasló jelentőségű csillagász, Carl Sagan fia, az amerikai science fiction új, tehetséges képviselője; hollywoodi forgatókönyveket, számítógépes játékokat írt, közreműködött számos tévésorozat elkészítésében, sok egyéb munka mellett a nevéhez fűződik például jó néhány Star Trek epizód is. Az Idlewild az első regénye.

A krimiszerűen építkező történet első jelenetében egy fiatalember amnéziával ébred: nem emlékszik rá, kicsoda, és maga körül sem ismer fel semmit – egyetlen dolgot tud biztosan: valaki meg akarja ölni. Lassan újra megismeri társait, akikkel egy furcsa, bentlakásos iskolában tanulnak, melyet Maestro nevű titokzatos tanáruk irányít. Megpróbálja kideríteni, ki áll az ellene elkövetett merénylet hátterében, és hamarosan olyan igazságok sorozatát tárja fel, amelyek alapján nyilvánvaló lesz számára, hogy az életénél jóval nagyobb tét forog kockán.
Sagan lebilincselő regénye a műfaj legjobbjainak örökségét viszi tovább: az Idlewild… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2004
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639602353 · Fordította: Kelemen László

Enciklopédia 4


Kedvencelte 9

Most olvassa 3

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 11

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

chhaya>!
Nick Sagan: Idlewild

Nem rossz, nem rossz… Izgalmas alaphelyzettel indulunk: adott egy fiatal srác részleges amnéziával, és egy meglehetősen furcsa világ, különös lényekkel és szabályokkal… Ahol hősünk próbálja megtalálni a helyét és a válaszokat a kérdéseire.

Sokszor álomszerű, mint egy szürreális vízió. A fordulatok és csavarok szépen követik egymást: mihelyt azt hisszük, hogy már átlátjuk a szereplők motivációit, illetve ennek a cyberpunk-virtuális helynek a felépítését, hirtelen újabb 180 fokos fordulatot vesz a történet… Szóval a könyv alapvetően jó stílusban megírt, izgalmas és érdekes világot mutat be, jól kidolgozott részletekkel, megfontolt gondolatokkal… Mégsem tudott teljes mértékben lekötni, bár az okát megmagyarázni nem tudom. Pedig jó. Kicsit mátrixos, kicsit elvont, de jó.

marcipáncica>!
Nick Sagan: Idlewild

Nem rossz, de nem is tökéletes. Az alaptörténet jó volt, bár számomra nehezen akart beindulni, de ahogy csavarodtak a szálak, egyre jobban elkapott. A szereplők közepesek voltak, Halloween elég tipikus főszereplő volt egy ilyen kaliberű történetbe, de működött, a többieknek meg nem különösebben jutott tér a kibontakozásra spoiler. A világ amit Sagan felvázol jó, nem egyedi, de jó dolgokból építkezik, élvezhető, a csavarokat jól kezeli, de nem megy át értelmetlen zagyvaságba, csak azért, hogy megint tekerjen egyet a történeten. A befejezéssel kapcsolatban ugyan nincs hiányérzetem, nekem tetszik ez a lezárás, de azért valamikor elolvasnám, hogy vitte tovább a trilógiát.

ppayter>!
Nick Sagan: Idlewild

Többszörös csavar, átélhető környezet, mátrixos cyberpunk. Bármi mást írni már poénlelövés lenne.

gilloth>!
Nick Sagan: Idlewild

Tényleg olyasmi, mint a Mátrix, vagy mint az Ender-könyvek. Anti-utópia, és sztem tökizgalmas. Még amikor már tudom, mi lesz a vége, akkor is tudok izgulni. Egyéni szoc probléma, hogy van benne néhány csúnya szó.

Mandragoria>!
Nick Sagan: Idlewild

Érdekes könyv, számos csavar van benne és többféle sík, még annál is több mondanivalóval.
Virtuális világokról olvastam már, de ez valahogy más volt, főleg a körítés miatt.
Az elején furcsán indult, azt hihettem volna, hogy egy egyszerű fantasy, de észrevétlenül változott meg a környezet, és Hal-lel együtt fedeztem fel a világot. Egyszerre zúdult rám minden, mégsem volt nagyon sok az infó, olyannyira adagolt, hogy rövid idő után már nem volt szokatlan semmi sem.
A részletessége ellenére maradtak bennem megválaszolatlan kérdések és figyelmen kívül hagyott helyzetek. Egyszerre akar túl sok érdekes dolgot közölni, és mégsem merül bele a legapróbb, még érdekes elemekbe. Egyébként simán lehetett volna egy százassal több.
A dőlt betűs részek gyakran megzavartak, de a vége felé már kezdett egybefolyni a jelennel, bár itt szintén hiányt éreztem. Sejtem (illetve nyilván tudom), hogy mi történt a tudósokkal, de le nem volt írva, így elképzelhető, hogy időközben találtak valami mást, és megváltozott körülöttük minden.
Tetszett az MVV, szívesen belemerültem még volna, de a jelenbeli kutakodás alig átmenettel váltotta fel. Az nem is volt annyira izgalmas, itt is sok volt az elnagyolás, és bár látszólag a probléma megoldódott, én mégsem nyugodtam meg. Nem tetszett, ami és ahogy, legfőképp amiért történt. Merthogy miért is történt…?
Érdekelne a folytatás, hogy miről szólhat még ez a történet? Merre megy tovább és ezek a szereplők maradnak-e? Sikerülhet-e, ami menthető?
A különös csúcstechnológiás vívmányok térhódítása mellett egyszerre szól egy emberiséget érintő komoly problémáról és az egyéni lét határairól.

Scarlet_Rose>!
Nick Sagan: Idlewild

Ez volt az első ilyen stílusú olvasásom. Èrdekes.Zavaros.Tetszett, de biztos velem van baj, mert többször volt, hogy újra el kellett olvasnom 1-1 rèszt.
Közben több film is eszembe jutott :D o.O
A kèpzelet nem ismer határokat(ez itt szó szerint is èrtendő).

amnaen>!
Nick Sagan: Idlewild

nem hiszem, hogy maradandó élmény lesz belőle. néhol kifejezetten idegesített (túl szájbarágós lábjegyzetek, Mátrix-majmolás), de volt ami tetszett (a kölykök fantáziája, na az vagány). összességében úgy 3-3,5…

rawelli>!
Nick Sagan: Idlewild

Sablonok, sablonok, sablonok. Csakúgy, mint a könyvben megálmodott MVV-világok, úgy a könyv is tömérdek sablonból és control-c control-v mantrákból épül fel.
Ennek ellenére is nagyon szórakoztató mű, érdekes a tálalás és ami a lényeg: nem unalmas egy percre sem. A végét kissé összecsapottnak éreztem, mint kiderült, ez egy trilógia első kötete, aminek ki tudja, mikor jön magyarul a folytatása… (a tengerentúlon már a harmadik kötetnél tartanak).
Bosszantó volt még a fordító/ a szerkesztő kis lábjegyzetei, pluszinformációi, amikkel úgy éreztem, néha hülyének nézik az olvasót (például a Halloween megmagyarázása szintű dolgok, illetve egyszer leírják, hogy egy mondatot kénytelenek úgy fordítani, ahogy, mert egyszer még el fog hangzani, más kontextusban… pf…).
Ha ezeken túllép az ember, akkor remek élményben lesz része, pláne ha szereti a cyberpunkot, Lovecraftet, a Mátrixot és hasonszőrű társait, valamint a disztópiákat.
Könnyed előétel, jó étvágyat hozzá

Macskabéka_Nicole>!
Nick Sagan: Idlewild

Úristen, ez nagyon jó könyv volt! Végig élveztem, hogy egyre több részlet derül ki, mi is történik pontosan, mik akarnak lenni azok a parancssorok a fejezetek előtt (és igen, visszaolvastam egy-két fejezet után, hogy megértsem), a fogalmazásmódja pedig annyira közel állt hozzám, hogy az valami eszméletlen! :) Páromnak ódákat zengtem róla, és ha hatszor nem kérdeztem meg tőle, hogy MI AZ JÓ BÜDÖS FRANCÉRT NEM CSINÁLTAK MÉG EBBŐL A KÖNYVBŐL FILMET, akkor egyszer sem :D Történt ez mindazért, mert a könyv végeztével nem akartam még kiszakadni ebből a világból, újabb és újabb felfedezéseket akartam tenni, viszont a könyv újraolvasásával ez már nem lenne akkora katarzis, mint első alkalommal… viszont egy filmadaptáció garantáltan új élményeket adna hozzá a könyvhöz. Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok egy nagy mozi-fan, és sokszor inkább a könyvet részesítem előnyben, mint a filmet, de akkor is, ez egyszerűen átdolgozásért kiált. És egyébként is, hogy a fenébe nem lett bestseller ebből a könyvből?? :)

mantin>!
Nick Sagan: Idlewild

Na, ez egy érdekes élmény volt, még ha nem is lett kedvenc.
Az alap: egy nagy adag mátrix világvégével fűszerezve egy nagy csavarral a történetben, amit nem írhatok le, mert elspoilerezném az egészet. Emiatt nehéz is írni róla.
A stílusa nekem kicsit amerikai tinédzseres, de hát végül is a könyvben amerikai tinédzserek szemével/agyával látjuk benne a világot, szóval ebbe nehéz belekötni, csak nekem nem annyira jött be. Nincs a végletekig kicsiszolva, stilisztikai gyöngyszemnek sem nevezhetjük, de azért az érdekes alapötlet megadja neki a belépőt az időnként felemlegetendő sci-fik listájára.


Népszerű idézetek

chhaya>!

Három félelem, jutott eszembe egy régi elméletem a szörnyekről…
A hagyományos szörnyek háromféle érzelmet váltanak ki.
Először is: ők azoknak a ragadozóknak az utánzata, akik az őseinket hajkurászták. A vámpír szemfoga ugyanolyan félelmet ébreszt bennünk, mint a farkasé. Ez külső félelem: félelem a vadállattól.
Másodszor: felidézik az emberi agressziót és az emberi perverziót. A vámpír embernek látszik, de embereket eszik – ez a kannibalizmusnak, azaz a legősibb tabunak a kifejeződése. Ez belső félelem: félelem a bennünk lakozó bestiától.
Harmadszor ott van a félelem attól, hogy mi magunk is ilyen bestiává változunk át – a lehetőség, hogy akit a farkas megharap, abból vérszomjas szörnyeteg lehet, hogy dr. Frankenstein villámgépe feltámaszthatja a holtakat; s hogy a megfelelő összetételű elixír a jó dr. Jekyllt átváltoztathatja a gonosz Mr. Hyde-dá. Azért félünk a szörnyek gonosz hajlamaitól, mert ezeket a hajlamokat felismerjük az emberi lélekben is.

148-149. oldal

Kapcsolódó szócikkek: félelem · szörny · Victor Frankenstein
2 hozzászólás
chhaya>!

Semmitől sem kell félni, csak magától a félelemtől.

189. oldal

Kapcsolódó szócikkek: félelem
chhaya>!

Amennyire vissza tudtam emlékezni, teljesen be voltam zsongva Howard Phillips Lovecraftért, de legalábbis csodáltam.

37. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Howard Phillips Lovecraft
Nikike_k>!

Szerintük az Apokalipszis és a fekete ep Isten terveinek része, így a Gedaechtnis szembeszegül Isten akaratával, ezért a céget le kell rombolni.
A Déli Úriember élvezi a velük folytatott vitát, és gyakran ellenük fordítja az érveiket. Honnan tudják, hogy a Gedaechtnis nem szerepel Isten terveiben? Olyan, mint a régi viccben az a vallásos férfi, aki árvíz idején fennreked a háza tetején. Először csónakokkal, később helikopterrel jönnek, hogy kimentsék, de ő konokul ott marad. Azt mondja, hogy majd a Jóisten megmenti, de az ár tovább emelkedik, és végül a férfi megfullad. Amikor megérkezik a mennyországba, mérgesen nekiesik a teremtőjének, hogy miért nem mentette meg, mire Isten ezt válaszolja: ˝Mit gondolsz, miért küldtem a két csónakot meg a helikoptert?˝

246. oldal

lalazs>!

Nem vagyok halott.
Homályos felismerés, de fontos, mert meg kellett volna halnom.

(első mondat)

Helena92>!

A csend volt a legrosszabb. A halott világ csendje.

Helena92>!

Egyszerűen csak ennyi. A fájdalom befészkelheti magát az emberbe, és túlnőhet minden tűréshatáron. Ki tudna ellenállni egy újabb aprócska tablettának?

Helena92>!

Ha mostanában Simone-ra gondolok, a pillangó szárnya jut az eszembe. Gyönyörű és fájdalmasan törékeny. Attól is széteshet, ha az ember csak egyszer is hozzáér.

Helena92>!

A tanultaknak tanítaniuk kell a tanulatlanokat. A társadalom szerint a tudatlanság sohasem tesz boldoggá. Csak utólag. Visszatekintve úgy látom, hogy tudatlanul sokkal boldogabb voltam, mint most. Fontoljuk csak meg: a gyerekek nagyon keveset tudnak, de mélységes tudatlanságuk mélységes ártatlanságukból fakad. Az embereknek valójában azt kellene belátniuk, hogy az ártatlanság tesz boldoggá. És a boldogság mulandó.

anglee>!

– Ki van ott? – kiáltottam, miközben erőltettem a szememet.
Most sem jött válasz. Senki sincs itt, csak mi, paranoiás amnéziások.

18. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Andy Weir: A Hail Mary-küldetés
Dan Simmons: Hyperion
Stephen King: 11/22/63
Stephen King: 11.22.63
Tad Williams: Másvilág – A Kék Tűz folyója I-II.
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
Daniel Suarez: Daemon
Jak Koke: Minden határon túl
Philip K. Dick: Különvélemény
John Scalzi: Bezárt elmék