Vájtfülűek ​brancsa 113 csillagozás

Egy olykor elkeseredett, de örök optimista olvasó naplója
Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa

„Nos ​hát, ez itt az olvasás mikéntjéről, mikorjáról, miértjéről és mivoltáról fog szólni – arról, hogy ha az olvasás jól megy, akkor egyik könyv vezet a másikhoz, az meg a következőhöz, téma és jelentés összefüggés-láncolataként; és hogy amikor nem megy jól, amikor egy könyv nem ránt vagy nem tapaszt magához, amikor az ember hangulata meg a könyv hangulata hadilábon áll egymással, akkor jószerivel bármihez több kedve van, mint hogy nekiugorjon a következő bekezdésnek, pláne hogy tizedszer olvassa újra az előzőt.”
Így kerül egymás mellé a David Copperfield („Jó, igaz, illett volna ismernem a David Copperfield-et, és ezért megérdemlem a büntetést”), Flaubert és Csehov levelei, a művelt barátai által ajánlott írók, akiktől nem éppen gyalogol bele a lámpaoszlopba, ha az utcán olvassa őket, 600 oldalas („Az isten szerelmére!”) irodalmi életrajzok – de képregények, sikerkönyvek, kezdő írók első kötetei, sportemberek biográfiái és versek is. Hornbynak mindegyikről van egy (vagy… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
Európa, Budapest, 2008
372 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630786379 · Fordította: Siklós Márta

Enciklopédia 41

Szereplők népszerűség szerint

Kurt Vonnegut · J. D. Salinger


Kedvencelte 7

Most olvassa 5

Várólistára tette 121

Kívánságlistára tette 60

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Oriente>!
Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa

Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa Egy olykor elkeseredett, de örök optimista olvasó naplója

Van élet a Moly-on túl. :) Illetve Nick Hornbyval offline is molyolhat az ember.
Ha valaki nem ismerné, konkrétan arról szól az egész gyűjtemény, hogy Hornby adott hónapban milyen könyveket vett (vagy esetleg nem vett) meg, illetve mit olvasott (vagy nem olvasott) el, továbbá hogy mi minden jut eszébe ezekről. Ennyi.
Tökéletes is a maga nemében, ha nem tekintjük azokat a komplementer halmazokat, amelyekben egyrészt a foci és a terjedelmes életrajzok, másrészt a science fiction csücsülnek. (Előbbiekbe rendesen beleizzadtam vagy -ásítottam, utóbbitól pedig Hornby kapott kis híján sírógörcsöt.) Egyoldalúnak találtam a merítését is – szinte egyáltalán nem nyúlt fordításirodalomhoz –, de ez gondolom általános jelenség angol nyelvterületen. Mindent összevetve mégis nagyon jópofa volt. Bár sejtésem szerint kevés lenne a közös kedvencünk, ha Nick regisztrálna a Moly-on, én befigyelném. ;)

FYKI, van egy ilyen nagyon hasznos kis polc is: https://moly.hu/polcok/the-complete-polysyllabic-spree

n P>!
Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa

Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa Egy olykor elkeseredett, de örök optimista olvasó naplója

Az utóbbi idők egyik legszórakoztatóbb könyve volt és ezen nincs mit csodálkozni, hiszen Hornby mindig úgy lep meg, hogy pontosan tudom, meg fog lepni. Szóval készülök rá és minden oldalnál lesem, hogy kiről mit tud, mit fog írni, mi az a „fincsi téma”, amivel az írókról való elképzelésemet még inkább cifrázhatom.
Merthogy itt van ám pletyka és fontos háttérinfó is, de akad olyan aha' érzés is, amikor felkiáltasz, hogy iigen-igen, erről a könyvről én is ezt gondolom. És itt most a Titokzatos folyó krimiről van szó.
Simán kedvet tud csinálni Dickenshez vagy Voltaire-hez és mesél nekünk Vonnegutról vagy azt is megtudhatjuk, ki volt az első, aki írásra inspirálta.
Ez a könyv (csak javaslat) az igazi Hornby rajongókat akár megvételre is ösztönözheti, mert a közel 150 író megemlítése abba a jóleső „csapdába” csalhat, hogy akár polcot is csinálsz nekik és szépen sorban elkezded (újra)olvasni és Hornby véleményével egyeztetni az olvasottakat.
Így leszek én Kurkov: A halál és a pingvinjével például, mert valamikor volt már a kezemben, de nem sokáig…. Na, de majd most, mert ha Nick Hornby azt mondja, amit mond… akkor újra elő kell vennem. Nem is beszélve Dickens, David Copperfield regényéről, amit már várólistára is tettem.
Ilyen ez a könyv!

3 hozzászólás
Baráth_Zsuzsanna P>!
Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa

Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa Egy olykor elkeseredett, de örök optimista olvasó naplója

Nick Hornby-szűzként keresve sem találhattam volna jobb kezdést az íróval való ismerkedésre. Jelentem jól sikerült az első randi, több közös pontunk is van: mindketten könyvmolyok vagyunk, kapunk könyveket recenzióra és időnként bizony tele van a hócipőnk azzal, hogy „csak” olvassunk, mert amúgy van életünk is. Istenien szórakoztam, miközben rengeteg új könyvet is felróttam az amúgy is mérföld hosszú listámra, kár, hogy túl mohó voltam, és nem több részletben, lassan ízlelgetve tettem magamévá Nick Hornby könyvajánlóit, mert így bizony egy kicsit belefásultam a végére. Nem baj, ez egy szép barátság kezdete, mert megjött a kedvem az író „igazi” könyveihez, zseniálisan ír a fazon:-)

4 hozzászólás
Röfipingvin P>!
Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa

Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa Egy olykor elkeseredett, de örök optimista olvasó naplója

Egy olykor unatkozó, de igazán kitartó olvasó értékelése

Azt feltétlenül le kell szögeznünk, hogy én szeretem Hornby-t. Ahogy azt is még az elején tisztázni szeretném, hogy biztos sokkal jobban élveztem volna az olvasónaplókat, ha ismerem is a műveket. Merthogy összesen 9-et olvastam és nagyjából még 5-t ismerek és/vagy tervezek elolvasni.
Természetesen humorban, iróniában és öniróniában nem volt hiány, de úgy összességébe véve… bármennyire is fáj leírni… unatkoztam.
Lehet, hogy végig kéne olvasni a könyveket tutira veszem, hogy vagy van vagy volt már ehhez kihívás és utána újra nekiveselkedni Hornby gondolatainak… Igen, ezt kéne tenni… bizony… ja…

9 hozzászólás
Habók P>!
Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa

Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa Egy olykor elkeseredett, de örök optimista olvasó naplója

Szédületes humorral megírt könyvajánlók. Sok könyvhöz kedvet csináltól, néhánytól pedig alaposan elvette a kedvement. (Bár nem gondolom, hogy ez lett volna a szándéka) Várólistám igencsak megnövekedett – volna, ha a könyvek jelentős része nem csak angolul lenne hozzáférhető. De nem baj. A könyvei elérhetőek. És keresni fogom őket.

sophie P>!
Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa

Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa Egy olykor elkeseredett, de örök optimista olvasó naplója

Hála a molynak, pontosan látom, hogy Nick Hornby olvasónaplója éppen egy éve hánykolódott az éjjeliszekrényen. Ha úgy alakult belelapoztam, jókat nevettem a vicces részeken, és tettem is vissza oda, ahol volt.
Nemrég elkezdtem az elejétől, rendesen, mintha egy regényt olvasnék, és abszolút összeállt Nick Hornby hétköznapjaivá. Hová utazott, mit vitt magával, milyen betegségben szenved a fia, mit ír a húga, mit ír a sógora, satöbbi. Jó, persze főleg a könyvekről van szó, de ilyen hosszú szövegekbe mindenképpen beleíródik az, aki a szöveget írja, nem lehet elkerülni.
A másik oka, hogy végre rendesen el akartam olvasni, az a kapcsolódó kihívás. Kiválasztottam végül 28 könyvet, amit nyilvánvalóan nem fogok tudni elolvasni az adott időre mostmár, pedig Nick Hornby annyira tudja ajánlgatni, annyira tud kedvet csinálni, hogy mind kihagyhatatlannak látszik. Elsőnek is a Copperfield Dávid.

balagesh IP>!
Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa

Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa Egy olykor elkeseredett, de örök optimista olvasó naplója

Olvasónapló – a többség, azt hiszem, azért is van itt a Molyon, mert igencsak gyakorolta magát ebben a műfajban, aztán befuccsolt. Mert macerás, öncélú, kilátástalan (mármint a 20. bejegyzés után tutira). Olvasók nélkül még az olvasónapló is halálra van ítélve. De szerencsére van a Moly.
Ugyanakkor bárhány kísérletünk is halt el az évek során, valószínűleg egyik sem volt igazán napló. Megmaradt az olvasmányok tárházának, egyfajta emlékeztetőnek.
De Hornbyt éppen ezért királyság olvasni: ez az ő naplója. Természetesen az olvasmányaira kihegyezve. De azért azokon túl/mellett/között Hornbyról szól minden. Hogy ez egy milyen csávó. Jó csávó. Néha laza, néha görcsös. Néha vidám, néha szomorú. Néha lázongó, néha simulékony. Van élete.
Szal jó arc. És Reyes is éppen ezt az időszakot töltötte az Arsenalnál. :)
Hornby viszont épp most woo-hoo-zott az azóta is futó rovat 10. szülinapja alkalmából:
http://www.believermag.com/issues/201303/…
Csak így tovább, Nick!

Aurore>!
Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa

Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa Egy olykor elkeseredett, de örök optimista olvasó naplója

„Milyen jópofa fiú ez a Nick, de ó, hogy utáltam már a végén!” (@Aurore moly)

Ez egy nagyon személyes értékelés lesz. Nem mintha a többi nem az lenne, de ez a többinél is olyanabb lesz majd, szóval, ha nem szereted az ilyet, inkább görgess tovább!

75 nap olvasás
79 idézet begépelése
27 további idézet csillagozása után kijelenthetem:

Keményen megdolgoztam ezért a könyvért!

Iszonyat nehéz volt, mert veszettül ismerős. Olyan, mint egy végeláthatatlan molyolás, értékelések és karcok végeláthatatlan sora, amiből mellesleg még az idézetek sem hiányoznak, s mindez egyetlen moly tollából, aki történetesen nem kisebb személyiség, mint maga az író, Nick Hornby! Csak hát bőven a Moly előtti időkből, s ki is adták, s gondolom keresett is rajta egy kis zsebpénzt, amit félre ne értsetek, nem sajnálok tőle egy percig sem. Csak a tényszerűség kedvéért.

Meg azért volt olyan elképesztően ismerős, mert Hornby stílusa, mondatai, egész szemlélete hátborzongatóan hasonlít az én @Kuszma barátoméra. Nem bírtam nem úgy olvasni ezt a könyvet, mintha nem az ő értékeléseinek és karcainak a végeláthatatlan sora lenne, kis kiszólásokkal (vagy inkább beszólásokkal), amelyek a Brancsról, azaz 139 üdvözülten ádáz tógás férfiről és nőről szóltak ésatöbbi, de kikről Kusznak ugye sejtelme sem lehet, mert nem olvasta ezt a könyvet, ezért ő aztán nem ír ilyeneket, de isten bizony, ez volt az egyetlen zavaró tényező különbség!

Így aztán az idézeteim alatt az olyasfajta kis beszélgetések zajlottak, melyek ezen a különös jelenségen kuszmognak. ;-) Akit érdekelnek az ilyen ínyenc falatok, az járjon utána maga!

Összegzésképpen annyit, hogy nem tudom, Hornby-e a kritikusok Kuszmája (igen) vagy Kuszma-e az értékelők Nickje (igen), bár olvasóik számát tekintve szerintem így vagy úgy, de megérdemlik, hogy azok legyenek!

PS. Azért mekkora molyflash már elolvasni a Titán szirénjeit és még ugyanabban a hónapban találkozni egy buliban és együtt cigizni az erkélyen a szerzővel! Vonneguttal! Mi az, ami végtelen irigységre adhat okot, ha nem ez?!

>!
Európa, Budapest, 2008
372 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630786379 · Fordította: Siklós Márta
3 hozzászólás
csgabi P>!
Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa

Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa Egy olykor elkeseredett, de örök optimista olvasó naplója

Néhány év eltelt azóta, hogy volt kolléganőm ajánlotta nekem ezt a könyvet. Nem ismertem Hornbyt, addig (és azóta sem) olvastam tőle semmit. Most jött el az ideje, hogy kézbe vegyem, és elmondhassam, mennyire tetszett minden sora.
Hornby rendkívül humorosan ír; sokszor gúnyosan, mégsem bántóan. A remekül megkomponált bejegyzésekben megmutatkozik az író műveltsége, intelligenciája; és irigykedem, hogy az olvasással képes volt pénzt keresni. Olvasásai nem szűkkörűek, sok témát felölelnek, bár érezhetően vonzódik az életrajzokhoz. :-) Több könyvet is feljegyeztem már olvasmányai közül, amiket majd én is sorra szeretnék venni; és bízom benne, hogy egyszer majd ezt a könyvet, a Vájtfülűek brancsát is meg tudom majd szerezni.

3 hozzászólás
entropic P>!
Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa

Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa Egy olykor elkeseredett, de örök optimista olvasó naplója

Amikor elkezdtem a könyvet, épp nem volt kedvem olvasni, és amikor nincs kedvem olvasni, akkor szívesen olvasok arról, hogy más mit, miért, milyen sorrendben és hogyan olvas, mert egy ilyen könyv után (vagy már közben is) biztos, hogy megjön a kedvem egy „rendes” könyvhöz is.
És ettől a könyvtől tényleg ezt kaptam: kedvet csinált még több könyv elolvasásához, úgyhogy nagyon jó volt.
Hornby nagyon szórakoztató – idéztem is tőle párat –, bár persze a felével se értek egyet annak, amit mond, de akkor is szerettem olvasni az (olykor tök zavaros) eszmefuttatásait.


Népszerű idézetek

Jeffi P>!

No de először fektessünk le néhány alapszabályt:
1. Nem szeretném, hogy bárki beírjon nekem azzal, hogy túl sokat költök könyvekre, amelyek közül ráadásul egy csomót el sem olvasok. Ezt magam is tudom. Nyilvánvalóan mindegyiket szándékomban áll elolvasni, többé vagy kevésbé. A szándékaim jók. Különben is, az én pénzem. És fogadok, hogy ilyet ti is csináltok!

28. oldal

Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa Egy olykor elkeseredett, de örök optimista olvasó naplója

4 hozzászólás
psn>!

Olvass, amit akarsz, lényeg, hogy alig várd, hogy folytathasd.

25. oldal

Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa Egy olykor elkeseredett, de örök optimista olvasó naplója

3 hozzászólás
Oriente>!

Esküszöm, az e hónapban vett könyveim mindegyikét el akarom olvasni.

293. oldal

Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa Egy olykor elkeseredett, de örök optimista olvasó naplója

3 hozzászólás
n P>!

Tudtátok, hogy Dickens becslések szerint kábé tizenháromezer regényalakot alkotott meg? Tizenháromezret! Egy egész kisvárosnyit! Ha a könyvekről tényleg úgy akarunk beszélni, mint kemény munkáról, inkább arról kéne elgondolkodnunk, milyen nehéz sokat írni! Hosszú könyveket, amelyekben csak úgy pezseg a gazdagság, energia, élet és komédia!

106. oldal

Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa Egy olykor elkeseredett, de örök optimista olvasó naplója

5 hozzászólás
_lia I>!

Kezdem belátni, hogy a könyvek iránti étvágyunk kicsit olyan, mint az ételek iránti étvágy, s hogy az agyunk meg tudja mondani, mikor van szükségünk a saláta, a csokoládé vagy épp a hús és krumpli irodalmi megfelelőjére.

67. oldal

Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa Egy olykor elkeseredett, de örök optimista olvasó naplója

10 hozzászólás
entropic P>!

Arra folyton emlékeztetnek minket, hogy bizonyos könyvek rosszul vannak megírva; azt se felejtsük el, hogy lehetnek rosszul olvasva is.

79. oldal (Európa, 2008)

Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa Egy olykor elkeseredett, de örök optimista olvasó naplója

6 hozzászólás
lejla>!

Olvasó, szabad vagy: döntsd el magad!

114. oldal, 2004. május (Európa, 2008)

Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa Egy olykor elkeseredett, de örök optimista olvasó naplója

2 hozzászólás
agisajt>!

A könyvnél, ismerjük el, még mindig nem tudtak jobb dolgot kitalálni.

85. oldal

Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa Egy olykor elkeseredett, de örök optimista olvasó naplója

Jeffi P>!

Úgy tűnik, az életben egyszer óhatatlanul eljön egy pont, mikor az embernek el kell döntenie, irodalmár-e, vagy egyszerűen csak szereti a könyveket, s én kezdem belátni, hogy könyvszeretőnek lenni sokkal jobb buli. Egy irodalmárnak olyan dolgokat kell olvasnia, mint a Candide, vagy különben hibádzik az irodalmársága, a könyvszeretők ellenben azt olvashatnak amit akarnak.

276. oldal (Európa, 2008)

Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa Egy olykor elkeseredett, de örök optimista olvasó naplója

1 hozzászólás
imma P>!

Mondanom sem kell, hogy az ünnepi vidámsághoz semmiféle ital, drog vagy szex nem tartozott. Na de hát kinek van ilyesmire szüksége, amikor ott van nekünk az irodalom?

121. oldal

Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa Egy olykor elkeseredett, de örök optimista olvasó naplója

Kapcsolódó szócikkek: irodalom
1 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Galbraith: Gonosz pálya
Jasper Fforde: Egy regény rabjai
Julia Donaldson: A Graffalókölyök
Julia Donaldson: Tüköry Léda hercegkisasszony
Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú Föld
J. K. Rowling – John Tiffany – Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek
Nagy Bandó András: Kalandárium 2007 – Nagy Bandó András naplókönyve
Mérő László: Maga itt a tánctanár?
Kenedi János (szerk.): Írók a moziban
Grunwalsky Ferenc: Levelek L&M-nek