Nick Hornby (szerk.)

Beszélgetés ​az angyallal 32 csillagozás

Nick Hornby (szerk.): Beszélgetés az angyallal

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Miért ​szökött meg a brit miniszterelnök a testőreitől a Greenford Park-i benzinkútnál, és hogy történt, hogy végül egy lopott autóban találta magát egy tizenöt éves lánnyal? Robert Harris Miniszterelnöki expozé című novellájában maga a kormányfő tesz vallomást különös kalandjáról. Milyen ételeket kérnek a halálra ítéltek a kivégzésük előtti utolsó vacsorára? Megtudhatjuk Giles Smith elbeszéléséből.Mit szól egy nagydarab, ámde érző szívű biztonsági őr egy pikáns témájú modern műalkotáshoz, a CiciKrisztus-hoz? Meséli el megszokott humorával Nick Hornby. Hogyan tanítja meg emancipált leányát egy régimódi anya a szerelem művészetére? Helen Fielding ezúttal is bravúrosan kalauzolja el az olvasót a női lélek rejtelmeiben. Milyen lelki válságot okoz egy negyvenkét éves dublini melósban, hogy döglött patkányt talál a konyhájában? Roddy Doyle varázslatos realizmussal ábrázolja bumfordi, csupa szív hősének gondolatait. A tizenkét ragyogó író tizenkét fergeteges elbeszéléséből álló kötetet… (tovább)

Eredeti mű: Nick Hornby (szerk.): Speaking with the Angel

Eredeti megjelenés éve: 2000

A művek szerzői: Robert Harris, Melissa Bank, Giles Smith, Patrick Marber, Colin Firth, Zadie Smith, Nick Hornby, Dave Eggers, Helen Fielding, Roddy Doyle, Irvine Welsh, John O'Farrell

Tartalomjegyzék


Enciklopédia 5


Kedvencelte 5

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 12

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
bcsbcs
Nick Hornby (szerk.): Beszélgetés az angyallal

Nem vagyok a novella, mint műfaj feltétlen híve, mindig zavar, hogy mire megszeretem, megismerem a szereplőket, vége is van a történetnek, de az is igaz, hogy vannak olyan történetek, melyeket nem érdemes regénnyé nyújtani. Mindenesetre jó oka van annak, ha én novellákat olvasok, és Nick Hornby általában jó ok szokott lenni. Jó ok volt akkor is, amikor a szerkesztésében megjelent ez a kötet, és én akkor rögvest el is olvastam, és jó ok volt most is, amikor azért olvastam újra a könyvet, mert megtudtam, hogy érkezik Hornby új novelláskötete, a Cicikrisztus, és valamivel hangolódni szerettem volna rá. Ez a történet, a Cicikrisztus egyébként benne van mindkét kötetben, de a Beszélgetés az angyallal nem csak ezért jó: érdemes elolvasni Hornby bevezetőjét, hogy értsük, miről van szó. És persze érdemes folytatni is, pláne, hogy a szerintem legjobb novella mindjárt a legelső, A miniszterelnöki expozé Robert Harristől.
Nem lesz mind kedvenc, sőt, van aminek a történetére holnap már nem is fogok emlékezni, de összességében jó volt kicsit megmártózni a brit életben és irodalomban.

>!
BridgeOlvas I
Nick Hornby (szerk.): Beszélgetés az angyallal

Nagyon jó, sokszor előveszem újra, mindig találok benne valami kedvemre valót.

>!
Brigi007
Nick Hornby (szerk.): Beszélgetés az angyallal

Történetenként értékelve.

Robert Harris: Miniszterelnöki expozé: Ájj, ez de jó volt! Egy miniszterelnök beszéde a Tisztelt Ház előtt, melyben egy furcsa eltűnés részleteit magyarázza. Vicces, ötletes, hangulatos, szerettem! Utána is nézek Robert Harrisnek!

Melissa Bank: A Csodakuckó: Aranyos kis romantikus történet, hétköznapi emberek hétköznapi gondjaival. Egyszer mindenképpen megéri, bár nem ez lesz a kedvencem a kötetből.

Giles Smith: Utolsó kívánságok: A történet elbeszélője egy olyan nő, aki halálra ítéltek számára főzi az utolsó vacsorákat. Először is el kell mondanom, hogy a nő annyit magyarázott a gyors kajákról, hogy a végére egyszerűen ölni tudtam volna egy Mekkis pitéért… Egyébként viszont érdekes volt nagyon. Tulajdonképpen ha végiggondolom, mit mondott nekem, akkor azt kell mondanom: néha elképesztően naivan tudjuk azt hinni, hogy más embereknek sokat számítanak bizonyos dolgok, pedig a valóságban semmit sem tehetünk értük.

Patrick Marber: Peter Shelley: Az első szexuális élmény két kamasz között, akik egyébként utálják egymást, vagy mégsem? Furcsa dolog a szerelem, tök nyolc, hány éves az ember, mindig az lesz… Bah. Elég jól volt megírva, ennek a pasinak is utána fogok nézni.

Colin Firth: A semmi osztálya: Kellemes meglepetés volt ez, nem gondoltam volna, hogy Colin Firth ilyesmire is képes, ráadásul ilyen színvonalon. Lehet, hogy jobban bele kellene ásnom magam az életművébe? Komolyan elkezdett most foglalkoztatni, biblioterápia órára is viszem ezt a művet. A történet egy kisfiúról szól, akinek a nagymamája a mindene, nem tud beilleszkedni a kortársai közé, aztán egyszer csak szembe kell néznie a legfontosabb elvesztésével. Egy történet a gyászról és a továbblépésről. Megdöbbentően jó köntösben prezentálva.

Zadie Smith: Csak én: Ez az első történet, ami nem tetszett annyira, mint a többi. Na jó, a Csodakuckótól sem voltam elájulva, de ennek a mondanivalója úgy érzem, egyáltalán nem jött át. Pedig jól indult, jól fogalmazott a pasi, aztán valami csak félrecsúszott… Valahogy számomra nem volt mondanivalója a dolognak.

Nick Hornby: CiciKrisztus: Hornby mindig meg tud lepni. Ilyen sztorira nem számítottam, meg ilyen végkifejletre sem. Valahol felháborító és polgárpukkasztó, hogy képes volt egy ilyen történetet írni egy ilyen céllal létrehozott kötetbe. De ha végiggondoljuk, akkor ugyanazt kapjuk ennek magyarázatául, mint a története lényegének is. Ilyen a művészet, ennyi. És mivel Hornby egy zseni, asszem ennél polgárpukkasztóbb történetet is csak élvezni tudnék tőle.

Dave Eggers: Amikor a folyóba dobtak, de még nem fulladtam meg: Zseniális cím, közepesen jó alapötlet, pocsék megvalósítás. Na, ha volt történet ebben a kötetben, amire azt mondom, hogy na, ez szar volt, akkor ez az. Először is úgy éreztem, hogy nincs igazán mondanivalója, csak próbálkozik valamivel. A végére valami borzalmasan giccses dologgal. És ezt sem csinálja valami hitelesen, többször is azt éreztem, hogy hagyjuk már, ilyen nincs. Nagy mélypontja ez számomra a kötetnek.

Helen Fielding: Mázlista: Ez a történet nem lett volna rossz, ha egyébként nem idegesített volna halálra az elbeszélője. Pontosan az a sznob, beképzelt kis makimajom nőszemély, akiket utálok, szóval annyira nem nagyon tudtam együtt érezni semmilyen gondolatával… Hát ennyit erről.

Roddy Doyle: A rabszolga: Fú, ez a történet nagyon tetszett! Egyrészt volt valami az író stílusában, ami olvastatta a sztorit, másrészt pedig a végére tök jó mondanivalója lett, pedig azt hittem, semmiről sem fog szólni. Egy 42 éves férfi vergődése és újra kezdése, sose szabad feladni. Nekem se kéne.

Irwine Welsh: Katolikus bűntudat (Úgyis tudom, hogy szereted!): OMG! Ez a történet komolyan átértékelteti velem az összes eddigi sztoriról írt véleményemet. Mert ez meredekebb téma, mint amit Hornby írt, kevésbé tetszett, mint Eggers sztorija és kevésbé volt szimpatikus a főszereplő, mint Fieldingé. Hát no komment.

John O'Farrel: Széllel szemben: Ohjaj, ez a történet elég vegyes volt számomra. Mert őszintén szólva nem tudom eldönteni, tetszik-e. A főszereplő naivitása, gyerekessége, egy kissé bugyutasága eléggé idegesített, így annyira nem élveztem a sztorit, ami egyébként nagyon vicces volt, és jól is volt megírva. Mit kezdhet magával egy pantomimes a mai világban? És mit kezdjek én egy pantomimesről szóló történettel?

Összességében a kötet: Eléggé vegyes volt az egész, voltak benne nagyon jó történetek, meg elég gyengék is, de majd az egészre úgy fogok gondolni, hogy tetszett. Pláne úgy, hogy tudom, milyen célból jött létre. Kell egy példány itthonra is!

>!
Eta IP
Nick Hornby (szerk.): Beszélgetés az angyallal

A novellák színvonala változó, és Hornbyé sem tetszett különösebben.

>!
Sisyll
Nick Hornby (szerk.): Beszélgetés az angyallal

Különösebben nem nyerte el a tetszésem ez a kötet. Egy két sztori azért egész jó volt benne, de a többi nem nagyon tudott lekötni :S

>!
RandomSky
Nick Hornby (szerk.): Beszélgetés az angyallal

Metal Hammer No. 146 / 2002. július
Ez a kötet tizenkét novellát tartalmaz, Nick Hornby (Pop, csajok, satöbbi, Egy fiúról, stb.) szerkesztésében és előszavával, persze tőle is van egy rövid, a megszokott minőséget produkáló írás. Mivel az elbeszéléseket mai szerzők írták, s Nick válogatta be mindet, így van egy szélesen értelmezett általános hangulata a könyvnek. Szinte mindegyik írás nagyszerű! Legkevésbé ugyan a szerzők közül a manapság legismertebb, a Bridget Jones-könyveket jegyző Helen Fielding (bocs, de) iszonyúan “szőkenős” írása jön be, de ez nyilván szubjektív vélemény. Mindenesetre Melissa Bank Bridget Jones-kópiaként induló sztorija sokkal irodalmibb és emberibb lesz a végére.
Nem sorolom fel mindet, de elmondom, melyek tetszettek a többinél is jobban. Pl. Hornby Cicikrisztusa az érző szívű és gondolkodó biztonsági emberről. Meg Dave Eggers novellája, amiben egy megfulladt kutya mesél életéről. És persze a jó öreg Roddy Doyle (A Méregzsák, A furgon) jellegzetes, szeretetreméltó stílusú sztorija az ír családapáról, akinek egy döglött patkány megváltoztatja az életét és világlátását. De leginkább azért Colin Firth elbeszélése tetszik. Ő játszotta a Bridget Jones filmben Mark Darcyt, meg a Hornby Fociláz c. regénye alapján készült Egy férfi, egy nő és egy focicsapat főszerepét is. Mindkettőt igen jól, és írónak is nagyszerű. Itt egy gyerek szemszögéből mutatja be a szeretett nagymama halálát. Ahogy a kötet több írójára, Firth-re is nyilvánvalóan hatott Salinger Zabhegyezője, de ezzel együtt is tökéleteset alkotott. De az összes írásban találtam valami jót.
Ráadásul aki megveszi a kötetet, az ezzel 100 Ft-ot adományoz a magyarországi Autisták Érdekvédelmi Egyesületének. Ezt nevezik úgy, hogy összeköti a kellemeset a hasznossal.


Népszerű idézetek

>!
Dün SP

Az embernek nem kell sokáig gondolkodnia, hogy mi a véleménye. Csak meg kell néznie, hogy mit gondolnak más emberek. És ha nem tetszik a fazonjuk, akkor gondold az ellenkezőjét, és annyi.

156. oldal (Nick Hornby: CiciKrisztus)

18 hozzászólás
>!
Dün SP

Az az ábra, hogy ez a galéria egészen olyan, mint egy normális galéria, mármint az első termekben – gyümölcsös csendéletek meg minden, de aztán kezd baromi fura lenni. Először átmentünk néhány olyan termen, ahol a képek egyáltalán nem is képek, csak valami pacák, és amikor odaértünk a mi részlegünkbe, az új kiállításhoz, ott már nem is nagyon voltak képek. (…)
– Hát, ezeket én is meg tudtam volna csinálni – mondta az a szánalmas öreg faszi, akit Tommynak hívtak, és már nyafogott egyet azon is, hogy miért olyan rövidek a kávészünetek. – Ja, mos' már igen, vén szarrágó – mondtam neki. – Most, hogy láttad őket. Így már bárki meg tudná csinálni őket. De nem jutott eszedbe. Úgyhogy elkéstél. – Elégedett voltam magammal. Az egészet az egyik tanáromtól szedtem fel még suliban, leszámítva a „vén szarrágót”. Azt én tettem hozzá. Valami verset olvastunk, és az egyik kölyök pontosan ugyanazt mondta, mint most Tommy – „Ezt én is meg tudtam volna csinálni”. Mert könnyű vers volt. Rövid és ismertük az összes szót belőle, és még csak nem is rímelt. És a tanár azt mondta: „Nem, nem tudtad volna. Most már tudnád, mert egyszerűen csak lemásolhatnád. De magadtól nem jutott volna az eszedbe.” Ez okos, gondoltam. Különben Tommy nem szólt hozzám, mióta vén szarrágónak neveztem, aminek örülök.

141-42. oldal (Nick Hornby: CiciKrisztus)

>!
Panelmacska

Nő vagy, drágám, nem egy kínai szaktársnő egy kommunista téeszcsében! Nem egyenlőnek kell lenned a férfival, hanem a császárnéjának kell lenned!

194. oldal (Helen Fielding: Mázlista)

7 hozzászólás
>!
Sisyll

Ha jobban belegondolok, szerintem mindenki dilis. Akármennyire normálisnak néz ki is valaki, a lelke mélyén mindenki bolond, mindenki a világon, és egész életében azt tanulja, hogyan ne árulja el másoknak, hogy ő is az.

106. oldal, A semmi osztálya /Colin Firth/

>!
Brigi007

Az óra is rajta van az UD-listámon. Undok Dolgok Listája.

88. oldal - Colin Firth: A semmi osztálya

3 hozzászólás
>!
Brigi007

Hogy hol voltam, amikor Kennedyt lelőtték?
Az anyám lába között, mert éppen akkor szült.

71. oldal - Patrick Marber: Peter Shelley

Kapcsolódó szócikkek: Kennedy-gyilkosság
>!
Brigi007

Michelangelónak se jöttek azzal az emberek a Sixtusi kápolna megcsodálása után, hogy: „Hmmm, pofás plafon, Mike, tudnám, miért nem tanítasz belsőépítészetet.”

278. oldal - John O'Farrel: Széllel szemben

Kapcsolódó szócikkek: Sixtus-kápolna
1 hozzászólás
>!
Brigi007

A suli a Papír Osztálya, ahol speciális elcseszőpapír van, bármit is írsz rá, elcseszted.

89. oldal - Colin Firth: A semmi osztálya

>!
Brigi007

Az élet csupa befejezetlen meséből áll és félbehagyott meccsből, amikből soha nem kerekedik ki egy egész…

89. oldal - Colin Firth: A semmi osztálya

>!
Brigi007

Max – a bátyám, aki nincs rajta a Legjobb Dolgok-listámon – azt mondja, dedós dolog folyton a mamánál ülni ahelyett, hogy igazi barátokat szereznék. Úgy is hív, hogy fődedós, és csak azért nem mesélte el mindenkinek a suliban, mert szégyelli, hogy az öccse ilyen lüke. Ő már tizennégy, és találtam egy All Saints-fotót a Southampton focimagazinjában, és egy női-fehérnemű-katalógust tart az ágya alatt, pedig csak most hagyta abba a Pokémon-kártyagyűjtést, és annál kevés dedósabb dolog van, és az a legfurább, hogy az Action Men-figurái között van két Barbie baba, szerintem perverz dolgokat művel velük.

91. oldal - Colin Firth: A semmi osztálya

Kapcsolódó szócikkek: Barbie baba

Hasonló könyvek címkék alapján

P. G. Wodehouse: Tökös-mákos
P. G. Wodehouse: Hahó!
Rudyard Kipling: Riki-tiki-tévi és más történetek
Charles Dickens: London aranykora és más karcolatok
Charles Dickens: Detektívtörténetek
Percy Bysshe Shelley: Shelley válogatott költeményei
Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes kalandjai
Gerald Durrell: A halak jelleme
Stephen Butler Leacock: A Kék Edward
Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes különleges esetei