Slam 83% 29 csillagozás

Ez a könyv nem a deszkázásról szól.
spoiler

Hogy lehet „Warm, witty and wise.” -ként aposztrofálni egy 16 éves, deszkás srác szájából előadott, véletlen teherbeesés történetét? Úgy, hogy Nick Hornby tálalja. :)
Jó stílusú, sokkal mélyebb írás, mint gondoltam. Ez egy igazán JÓ regény, amiben benne van az egész élet. Még egy kis misztikus elem is belefér, mégis a realitás talaján marad.

Bővebben: http://pupillaolvas.blogspot.hu/2013/07/betoncsok.html 10/9

Nick Hornby könyvei remek olvasmányélményt nyújtanak az angolul tanulni vágyók számára. Én magam is így ismerkedtem meg az íróval: gimnáziumi tanárnőm adta kölcsön a saját példányát, és meghatározó élményt jelentett számomra, hogy két év nyelvtanulás után nem csak megértettem minden mondatot szótár segítsége nélkül, hanem a mű hangulata is magával tudott ragadni – ugyanis ez bizonyította be, hogy hihetek a pletykáknak, melyek szerint sosem leszek atomfizikus, de a nyelvérzékem legalább a helyén van.

A közvetlen, humoros stílussal előadott történet szereplői egytől egyig a szívemhez nőttek. Végre egy könyv, ami kamaszokról és felnőttekről szól, kamaszoknak és felnőtteknek egyaránt – méghozzá bármiféle heroizmus nélkül. Olyan eseményeket dolgoz fel, amik valóban bárkivel megtörténhetnek, természetes nyelvezetet használ, és nincs olyan személy a változatos jellemű karakterek között, aki végső megoldásokkal bombázná az olvasót. Azt különösen nagyra becsülöm az ifjúság lehetséges problémáit feldolgozó irodalomban, ha a nagybetűs fogalmakat – mint például: Szerelem, Válás, Gyermekvállalás, Jövő, Célok – ennyire földhözragadtan kezeli, vagyis önsajnálattól csöpögő túlzások és/vagy reményteljes szépítések nélkül.

Mostani, második alkalommal (saját jelenlegi helyzetemet is tekintetbe véve) Nick, Sam és „TH” hármasa különösen fontos üzenettel ajándékozott meg: Azt mondták, ne meneküljek fanatikusan a rossz érzések elől; engedjem meg magamnak a szükséges időt, hogy elfogadjam a gyengeségeimet, és ezekhez mérten lépjek tovább a következő lépcsőfokra. Mert, ha igazán őszinte vagyok magamhoz, a hősies ambíciók talán elpalástolják a bizonytalanságomat, de végeredményben csak fölöslegesen kimerítenek. A kételyeim mindig a nyomomban maradnak – és ez rendben van. Ezekkel együtt is lehet okés az élet.

„Nyugodtan ijedj meg, attól nem dől össze a világ” – mondja nekem a regény, és ezért igazán hálás vagyok.

Könnyed volt és vicces a nem éppen olyan könnyed téma ellenére is.

hát, nem ez Hornby legjobb könyve… bár a UK-ben biztosan sokkal elevenebb ez a téma, amit a könyv feszeget

Nem voltam tőle elragadtatva. Nem akarok tendenciákról beszélni, mert nem olvastam Hornby minden könyvét, de valahogy a későbbi könyvei mintha egyre rosszabbak lennének. Nekem ez a regény túl szájbarágós volt és a karakterek sem voltak szimpatikusak.

Ha Hornby-tól van, megveszem – alapon landolt a kosárban, és utólag azt kell mondjam, inkább mást vettem volna.
Nem rossz, rendben van – de nem akarok olyan könyveket olvasni, amik csak „rendben vannak”.
A témaválasztás valakinek biztos bejön, engem nem különösebben rengetett meg, és az alapanyagból sem éreztem úgy, hogy mindent kihozott a szerző. Nagyon életszerűnek akarhatott látszani, engem viszont inkább egy amerikai családi drámára emlékeztetett, és nem az újra megnézős fajtából. Néha untam, néha csak nem érdekelt. A főszereplő szerethető, számomra azonban valahogy túlságosan egysíkú – hiába az E./3., mintha Hornby a főszereplőről, és nem általa mesélte volna a történetet.
Persze, hozzá kell tenni, hogy valószínűleg azért sem tudok azonosulni a sztorival, mivel nincs rálátásom hasonlóra, és tizenhét éves fiú sem voltam soha (pláne ilyesféle helyzetben). Ennek ellenére picit csalódtam, még ha olvasmányos, a negatívumoktól eltekintve igen jól megírt könyv is.

Still Awesome, still deep and funny just as all of Hornby's novels, but it was a bit too overwritten sometimes. Can't beat A Long Way Down or High Fidelity or Juliet, Naked or About a Boy.
Still loved it though :)