Olyan, ​mint te 50 csillagozás

Nick Hornby: Olyan, mint te

Akárcsak Rob a Pop, csajok, satöbbiben – ki ne emlékezne rá? –, az új Hornby-regény főhőse, Joseph is DJ szeretne lenni. De egyelőre csak egy hentesboltban dolgozik (egyéb részidős munkák mellett), és csak álmodozhat arról, hogy az első trackje bombasiker lesz. Emellett még arról a kedves, sötét hajú nőről szokott álmodozni, aki minden szombaton megjelenik a boltban; miközben tudja, hogy semmi értelme, hiszen a nő sokkal idősebb nála…
Igen, a kedves, sötét hajú nő Joseph miatt szeret ebbe a boltba járni – miközben tudja: semmi értelme, hogy akár csak elkezdjen fantáziálni róla. Mert neki a válás után most egy jóravaló, idősebb férfit kellene találnia…
Az Olyan, mint te azzal a meglepetéssel szolgál, hogy miközben ugyanolyan élvezetes és érzelmes komédia, mint a korábbiak, Hornby még mindig tud újat mondani a párkapcsolatokról – és mellesleg arról is, hogyan élték/élik át a brit emberek a Brexittel járó őrületet.

Eredeti megjelenés éve: 2020

>!
Helikon, Budapest, 2020
380 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634793946 · Fordította: M. Nagy Miklós
>!
Helikon, Budapest, 2020
380 oldal · ISBN: 9789634795285 · Fordította: M. Nagy Miklós

Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

William Shakespeare


Kedvencelte 2

Most olvassa 6

Várólistára tette 77

Kívánságlistára tette 65

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

giggs85 P>!
Nick Hornby: Olyan, mint te

https://szeged.hu/hirek/37955/amikor-lucy-talalkozik-jo…

Már jó néhány hónapja viszem a Művház irodalmi rovatát, és ahogy végigböngésztem, hogy eddig kikről írtam – a teljesség igénye nélkül volt itt középkori kaszabolós verses történet, a Nibelung-ének; a „cyberkor pszicheledikus Nabokovjának” is becézett Viktor Pelevintől egy nem mindennapi vámpírregény, az Empire V; vagy olyan hihetetlenül bonyolult és nehezen befogadható, ám annál zseniálisabb világteremtő erejű alkotás, mint a Sóvárgás Mircea Cărtărescutól – feltűnt, hogy talán nem is volt köztük olyan, akit aztán az égvilágon mindenki el- és be tudna fogadni, és akinek a műveiben olyan önfeledten szórakozva el lehetne merülni, mint annak a Nick Hornbynak a köteteiben, akinek a legújabb regénye, az Olyan, mint te a világpremierrel egy időben került a magyar boltok polcaira.

Hornby bár lehet, hogy nem dolgoztatja meg túlzottan az agyat, nem is ír csavaros, összetett vagy írástechnikailag különösebben trükkös műveket, és lehet, hogy tulajdonképpen minden regényében ugyanazt süti el újra és újra, de olyan habkönnyű és az olvasót könnyűszerrel magával ragadó stílusa van, amit gyakorlatilag bárki bárhol (Londontól Tokióig, Budapesttől Aucklandig) könnyen megért és átérez.

A brit szerző az átlagemberek (akik minden szerethető vagy éppen kevésbé szerethető tulajdonságukkal együtt, a maguk hús-vér valójában állnak elénk a lapokon, mindig hihetően, életszerűen és emlékezetes módon) és a mindennapok krónikása, ám egyben egy olyan is, aki a háttérben ugyanazzal a könnyed stílussal tudja elemezni az olyan fajsúlyos társadalmi témákat és égető válságokat, mint például az éppen zajló Brexit.

Azt hiszem, most nem fogok túl nagy meglepetést okozni, ha azt mondom, hogy az új regény is megfelel az elvárásoknak, hiszen ez is egy olyan alkotás, ami kikapcsol, ami megmozgatja az érzelmeket, és ami rávilágít az emberi jóságra és gyarlóságra egyéni és társadalmi szinten egyaránt.

A történet mondhatni egy love story, de a realistább fajtából. Van két magányos emberünk: a huszonkét éves Joseph, a szegény családból származó fekete srác, aki egy hentesboltban vállal részmunkaidős állást, hogy majd egyszer talán híres és befutott DJ lehessen, akinek a zenéjét minden menő klubban játsszák, és a negyvenkét éves, kétgyermekes, válófélben lévő fehér nő, Lucy, aki történetesen ebben a boltban akarja megvenni a steaknek valót…

Bár számtalan érv szól ellene (a korkülönbség, a bőrszín, az eltérő anyagi helyzet, az eltérő iskolázottság és a más-más életcélok), de – remélem, nem okozok nagy meglepetést – mégis összejönnek, hogy aztán szembesüljenek ennek a kapcsolatnak minden naposabb és árnyékosabb oldalával. Mert hiába járunk a XXI. században a világ elvileg felvilágosultabb felén, de azért a társadalom nem változott meg gyökeresen, sokfelé uralkodik a begyepesedett látásmód, a környezetükben pedig ott él sok-sok előítélet, mint ahogy – rá kell jöjjenek – bennük magukban is. Lehet értelme, célja, és főleg jövője egy ilyen kapcsolatnak, amikor ennyi minden szól ellene, és alig valami mellette?

Hát (többek között) erről is szól ez a regény, amelynek a másik témája a már említett Brexit. A szerző abszolút nem erőltetett és nem tolakodó módon tartja a hol közelebbi, hol távolabbi fókuszban ezt a témát, és közben megismerhetjük a két tábor érveit és ellenérveit, a közhangulatot, a sokszor késhegyre menő kicsinyes vitákat, amelyek behálózták (és azóta is behálózzák) a brit mindennapokat.

Szóval, ha akartok egy könyvet, ami egyszerre vicces, romantikus, ám realista, amiben könnyűszerrel el lehet veszni, és amit csak alig-alig lehet letenni, akkor ne is keressetek mást, hisz itt van Nick Hornby és az Olyan, mint te.

Rituga P>!
Nick Hornby: Olyan, mint te

Ismét nehéz búcsút venni a történet végén a szereplőktől. Hornby erőssége, hogy igazán élő, szerethető, hús-vér karaktereket képes teremteni. Témája egyszerű, mindenki számára emészthető. Ismét nő-férfi kapcsolatát boncolgatja egy teljesen új szemszögből, felállásból. Igyekszik minden ellenállást, előítéletet feltárni, aktualitásokat is a történetbe csempészni, amilyenekkel mi is minden nap találkozhatunk. A humora pedig megint lekenyerez. Szerethető történet, ahol megnyugtató és nem irritáló a happy end.

Nikolett_Kapocsi P>!
Nick Hornby: Olyan, mint te

Lucy és Joseph olyanok, mint te vagy én, vagy bárki közülünk, aki egy normális és jól működő párkapcsolatra vágyik. Na de mi van akkor, ha a jól működő az az általánosan elfogadott és ki nem mondott társadalmi elvárások szerint pont nem normális? Nick Hornby a tőle megszokott laza, vicces stílusban tárja elénk a negyvenes, kétgyermekes válófélben lévő fehér bőrű Lucy és a nála húsz évvel fiatalabb , szegény családból származó fekete fiú, Joseph kapcsolatát, a szokásos tipródásokkal, félreértésekkel, megcsalásokkal, sértődésekkel és kibékülésekkel. Hogyan lehetséges, hogy két látszólag teljesen össze nem illő ember kapcsolata mégis működőképes legyen? Mi tarthat össze egy középkorú, irodalomtanárnőt és egy DJ karrierről álmodozó, a könyvekről semmit nem tudó fiatal fiút? És mit tud kezdeni ezzel a környezetük, a családjuk, a barátaik? A rengeteg párbeszéddel tarkított könyv filmes forgatókönyvnek beillő könyvben minden benne van, amit az írótól megszokhattunk: szerelem, foci, zene, satöbbi. Azonban ez a könyv sokkal több is ennél, hiszen fontos szerepet kap a Brexit, ami nem csak téma, hanem világnézet, társadalmi hovatartozás, igen- nem, kint és bent, ők és mi kérdéssé válik. Mindezzel párhuzamosan jól érzékelteti a brit középosztály és a szegényebbek, bevándorlók az iskolázottabbak és a kétkezi munkások közötti szakadékot, miközben rávilágít a szomorú valóságra, hogy az emberek általában úgy foglalnak állást valami mellett, vagy ellen, hogy valójában fogalmuk sincs róla. Nick Hornby igazán ért hozzá, hogy úgy gondolkodtassa el az olvasót a mélyebb erkölcsi, társadalmi és aktuálpolitikai kérdésekről is, hogy közben mindvégig könnyed és szórakoztató marad.

Morpheus>!
Nick Hornby: Olyan, mint te

Megint eljutottam odáig, hogy ez a Hornby már nem az a Hornby aki annyira bejött, mi ez a sz.r klisés történet, hogy van két ember, akik mindenben egymás ellentétei, az egyik fekete, a másik fehér, az egyik fizikai munkát végez (na jó, időnként nyom valami plömplömöt), a másik egyetemet végzett tanár, az egyik a telefonját nyomkodja, a másik meg olvas, az egyik táncolni jár, a másik színházba, az egyiknek nincs politikai álláspontja, a másiknak van, ráadásul az egyik majdnem fele annyi idős, mint a másik (de nyugi, nem ítélnék el pedofíliáért), és ami a hab a tortán (nem), az egyik férfi, a másik meg nő. Szerintem ezután senkinek sem kell elmagyarázni, miért nem működik ez az egész amikor… Hogy mikor? Ééérted haver, amikor. Mondom én, egy klisés sz.r. Aztán lassan elhiteti velünk, hogy mi van, ha esetleg mégis működne a dolog? Mi van? Haggyámá, EZ KI VAN ZÁRVA, banyek. De ha mégis, ha a mesében lennénk, összekapnák magukat, mégis, hogyan működhetne? Ne képzeljen senki különleges dolgokat, csak amit bárki megtesz a másikért, ha igazán szereti, de persze az élet nem habostorta, tele van buktatókkal. Hogy legalább ideiglenesen legyőzik ezeket? Olvasd el. spoiler

2 hozzászólás
klaratakacs P>!
Nick Hornby: Olyan, mint te

A könyvet olvasva folyton az alábbi mondás járt az eszemben: „Szeretném megkérdezni azokat, akik úgy élték le az életüket, hogy mások mit szólnak, végül mit szóltak?”
Joseph és Lucy kapcsolatát beárnyékolják a korkülönbség, a társadalmi normák, az elvárások, a rasszizmus, a Brexit, a környezeti hatások… Ettől olyan szívfacsaróan hétköznapi, mert a mi mindennapjainkat is befolyásolja sok-sok minden. Hornby elgondolkodtat, sokszor egyetértően bólogattam egy-egy mondatán, néha nehéz volt dönteni kinek van igaz. Amúgy mindenkinek, a saját szemszögéből nézve. Pont ezért szeretem az írásait és ez a könyv nagyon jól sikerült.

gabona P>!
Nick Hornby: Olyan, mint te

A történet a szerzőtől megszokott módon ötvözi az egyszerű hétköznapok világát valami olyan üggyel, ami jórészt a háttérben zajlik és egyfajta általános társadalmi jelenségnek tekinthető – esetünkben a párkapcsolati szál találkozik a Brexit körüli felhajtással – amiből a politikusok olyan élet-halál harcot csináltak annak idején, hogy még tényleges emberéletet is követelt –, ennek köszönhetően buknak a felszínre bizonyos dolgok, igaz, most valamiért nem olyan durván, mint például a Hogy legyünk jók? esetében, de maga az analógia jól működik, a recept ennyi év után is majdhogynem ugyanaz. A mondás is úgy tartja, hogy bevált recepten ne változtass, Hornby pedig tökéletesen aláveti magát ennek, olvasás közben mindenki megkapja, amire vágyik tőle, jómagam például az érzelmi kielégülést, sokszorosan is.

Tény, hogy a fordítás tekintetében akad egy pár sánta dolog, mint például a csoportvezető tanár fogalma (szerintem az osztályfőnök kifejezés ideillőbb lett volna, ahogy a track helyett is a szám vagy dal) és Joseph miatt is elszállt az agyam egy ponton, de előbbi végtelenül elhanyagolható, tök jelentéktelen dolog, utóbbit pedig sikerült kompenzálni, úgyhogy egy pillanatig sem haboztam a százalékos értékelésnél.

A fickóért rajongók ezt is szeretni fogják, akik pedig most kezdenék az ismerkedést, bátran vegyék csak kézbe, nem bánják meg. Nem mondom hogy a top háromban van, de a negyedik helyre azért simán odafér – meglepetést minimális mértékben tartogat (a fülszöveg ígérete ellenére), de kikapcsol, gondolkodtat, és ami a legfontosabb: a léleknek kell a simogatás, és ettől a könyvtől aztán meg is kapja, ahogy az elvárt nagy mosolyokat és időben beiktatott szívfacsarásokat is.

>!
Helikon, Budapest, 2020
380 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634793946 · Fordította: M. Nagy Miklós
Dr_Benway>!
Nick Hornby: Olyan, mint te

Ha olvasnál egy közepesen izgalmas könyvet közép-London középosztálybeli lakóinak középszerű kapcsolatairól akkor keresd e kötetet.

RandomSky>!
Nick Hornby: Olyan, mint te

Hornby abban mindig jó volt, hogy könnyeden, gördülékenyen fogalmazzon és vezesse a cselekményt. Hogy hétköznapi, mégis emlékezetes szereplőkről írjon. És hogy mindezek közepette mégis mélyenszántó gondolatokat adjon át. Azt kétlem, hogy az Olyan, mint te lesz A Brexit Korszak Alapműve, ahogy volt a Pop, csajok a maga idejének, de helyenként a szívem is összeszorult, annyira jól megfogta, mi is történt az emberek és a hétköznapok szintjén.
S mellette mesél ebben a könyvben rasszizmusról és valódi elfogadásról, egy problémás párkapcsolatról, és így tovább. Bővebben: http://ekultura.hu/2020/10/12/nick-hornby-olyan-mint-te

1 hozzászólás
bcsbcs>!
Nick Hornby: Olyan, mint te

Hornby olyan, mint mindig. A legjobb. Semmi rendkívüli nem történik, mégis nagyon sajnálod, hogy véget ér a könyv. A téma mi más is lehetne, mint egy nő és egy férfi kapcsolata, természetesen popkulturális és aktuálpolitikai utalásokkal bőven megspékelve. Nem mondom, hogy a legjobb – a Pop, csajokban vagy az Egy fiúról-ban szerintem sokkal erősebb egyéniségek a főszereplők, és talán több a humoros „ja ez tényleg így van”-élmény is – de ott van a legjobbak között, bárkinek szívből ajánlom.

Annyira jól ír ez a fickó még mindig.

2 hozzászólás
katalins>!
Nick Hornby: Olyan, mint te

Visszaszámoltam a megjelenésig. Végre egy új Hornby-regény! Tulajdonképpen olyan, mint a többi: egyszerű nyelvezetű, könnyen emészthető, mégis elgondolkodtató. Ennek ellenére nem okozott csalódást. Adott egy középosztálybeli 40-es elvált fehér nő, és egy az útját kereső, munkásosztálybeli huszonéves fekete fiú. Ha megkérdeznek van-e esélyük? Nem valószínű. Mégis mindketten tudnak fejlődni ebben a kapcsolatban, megtanulják mások szemszögéből is megvizsgálni a dolgokat. Tulajdonképpen azért is vártam annyira ezt a könyvet, mert érdekelt, hogyan is látták, látják az angolok a brexitet, és valóban sok érdekes gondolatot olvastam erről a témáról. A másik érdekes felismerés nekem a rasszizmussal kapcsolatos volt, hiszen a szereplők nagyon érzékenyen reagáltak olyan megnyilatkozásokra is, amiket én nem is feltétlenül éreztem rasszistának. Lehet, hogy én sem kezelem megfelelően ezeket a dolgokat?


Népszerű idézetek

Nikolett_Kapocsi P>!

Tudta, hogy fura dolog ennyit agyalni a szemöldökön, de a vele egykorú lányok az elmúlt pár évben tisztára rápörögtek a szemöldökre, ő meg ettől mindig kiakadt. Nem tudta, hogy tulajdonképpen mire is szolgál a szemöldök, de biztosan nem arra, hogy azt kelljen néznie az embernek. Úgyhogy ha az ember mégis azt nézi, akkor ott valami nem stimmel.

72. oldal

1 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!

Egyikük sem mondta ki azt a szót, hogy „szeretlek”, gondolta Lucy, de valahogy mégis megtalálták a módját, hogy ezt a másik tudtára adják.

227. oldal

Dün P>!

Az angolok egy bizonyos típusa számára Shakespeare az ürügy, hogy soha ne kelljen a világ többi részével foglalkozniuk. Bizonyítja a nemzet felsőbbrendűségét.

300. oldal

Kapcsolódó szócikkek: angol · William Shakespeare
gabona P>!

Az ember ideje felében arról álmodozik, hogy mi történhet vele, a másik felében meg próbál nem gondolni rá, és akárhogyan is, olyan életet él, ami még mintha nem sokat számítana, valahol félúton a gyerekkor meg aközött, amit az igazi felnőttkor hozhat el neki.

145. oldal

gabona P>!

A magányra semmi sem tudja felkészíteni az embert.

340. oldal

Kapcsolódó szócikkek: magány
Hadtápügyeletes_alegység>!

És lehet, hogy ennek nincs jövője, de ez a jelen, és mi más az élet, ha nem az állandó jelen?

146. oldal

2 hozzászólás
gabona P>!

A legfőbb negatív tulajdonságok hiánya sokkal fontosabb, mint bármilyen pozitívum.

14. oldal

karaj>!

Olyan emberek, akiket nem kedvelt különösebben, nem hívták meg egy partira, amire úgyse akart elmenni. És mégis fájt, hogy nem hívták meg.

216. oldal

Dün P>!

Ha Isten azt akarná, hogy az emberek még járjanak színházba, akkor nem találta volna fel a tévét. És amikor az ember tévét néz, senki nem mászik le a képernyőről a nappalidba, hogy a frászt hozza rád. Most jött rá, hogy éppenséggel ez a legjobb a tévében. Hogy fizikai határ van a néző és a szereplők között. Még az is lehet, hogy pont ezért találták fel. „A színház szuper, de nem lehetne úgy csinálni, hogy ne közvetlenül nekünk beszéljenek azok az emberek? Mert az borzalmas benne.”

295-296. oldal

Kapcsolódó szócikkek: színház · televízió
L_Kriza>!

Tud egy buborék szétpukkanóban lenni? Nem igazán. Szétpukkan és kész.

207. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Joss Stirling: Misty
Ali Smith: Ősz
John le Carré: Ügynök a terepen
Jane Green: Nyári titkok
Paula Hawkins: A lány a vonaton
E. L. James: Mister
Helen Fielding: Bridget Jones naplója 3. – Bolondulásig
Robert Galbraith: Gonosz pálya
Sophie Kinsella: Tudsz titkot tartani?
Hanif Kureishi: A kültelki Buddha