Olyan, ​mint te 92 csillagozás

Nick Hornby: Olyan, mint te

Akárcsak Rob a Pop, csajok, satöbbiben – ki ne emlékezne rá? –, az új Hornby-regény főhőse, Joseph is DJ szeretne lenni. De egyelőre csak egy hentesboltban dolgozik (egyéb részidős munkák mellett), és csak álmodozhat arról, hogy az első trackje bombasiker lesz. Emellett még arról a kedves, sötét hajú nőről szokott álmodozni, aki minden szombaton megjelenik a boltban; miközben tudja, hogy semmi értelme, hiszen a nő sokkal idősebb nála…
Igen, a kedves, sötét hajú nő Joseph miatt szeret ebbe a boltba járni – miközben tudja: semmi értelme, hogy akár csak elkezdjen fantáziálni róla. Mert neki a válás után most egy jóravaló, idősebb férfit kellene találnia…
Az Olyan, mint te azzal a meglepetéssel szolgál, hogy miközben ugyanolyan élvezetes és érzelmes komédia, mint a korábbiak, Hornby még mindig tud újat mondani a párkapcsolatokról – és mellesleg arról is, hogyan élték/élik át a brit emberek a Brexittel járó őrületet.

Eredeti megjelenés éve: 2020

>!
Helikon, Budapest, 2020
380 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634793946 · Fordította: M. Nagy Miklós
>!
Helikon, Budapest, 2020
380 oldal · ISBN: 9789634795285 · Fordította: M. Nagy Miklós

Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

William Shakespeare


Kedvencelte 3

Most olvassa 10

Várólistára tette 83

Kívánságlistára tette 67

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
Nick Hornby: Olyan, mint te

Lassacskán megtanulok Hornbyt olvasni. S ez együtt jár azzal, hogy egyre kevesebbet várjak tőle.
Olyan, mint te – kortárs brit szocio kór(kör)kép, középfinomra hangolva.
Hozzávalók:
– viszonylag felszínes társadalmi helyzetmeghatározás, lehetőség szerint olyan csoportokból válogatva, akik egymás klasztereibe könnyedén átjárhatnak,
– finoman adagolt addikciós gondok, párkapcsolati problémák, kevéske ízléses szexualitással,
– valamicske faji kérdés, megkeverve csipetnyi gender árnyalattal,
– végül (talán, csak az íze végett!) egy jó adagnyi Brexit, amitől majd forrás közben felhabzik az egész főzet.

Szóval ennyi. Ahhoz éppen elég, hogy jól szórakoztasson, de ahhoz sajnos végtelenül kevés, hogy ne tűnjön ez a produktum kétségbeejtően felszínesnek, elnagyoltnak egy ilyen kiváló írótól (uff, én beszéltem, vagyis a sznob ismét (be) szólt).

giggs85 P>!
Nick Hornby: Olyan, mint te

https://szeged.hu/hirek/37955/amikor-lucy-talalkozik-jo…

Már jó néhány hónapja viszem a Művház irodalmi rovatát, és ahogy végigböngésztem, hogy eddig kikről írtam – a teljesség igénye nélkül volt itt középkori kaszabolós verses történet, a Nibelung-ének; a „cyberkor pszicheledikus Nabokovjának” is becézett Viktor Pelevintől egy nem mindennapi vámpírregény, az Empire V; vagy olyan hihetetlenül bonyolult és nehezen befogadható, ám annál zseniálisabb világteremtő erejű alkotás, mint a Sóvárgás Mircea Cărtărescutól – feltűnt, hogy talán nem is volt köztük olyan, akit aztán az égvilágon mindenki el- és be tudna fogadni, és akinek a műveiben olyan önfeledten szórakozva el lehetne merülni, mint annak a Nick Hornbynak a köteteiben, akinek a legújabb regénye, az Olyan, mint te a világpremierrel egy időben került a magyar boltok polcaira.

Hornby bár lehet, hogy nem dolgoztatja meg túlzottan az agyat, nem is ír csavaros, összetett vagy írástechnikailag különösebben trükkös műveket, és lehet, hogy tulajdonképpen minden regényében ugyanazt süti el újra és újra, de olyan habkönnyű és az olvasót könnyűszerrel magával ragadó stílusa van, amit gyakorlatilag bárki bárhol (Londontól Tokióig, Budapesttől Aucklandig) könnyen megért és átérez.

A brit szerző az átlagemberek (akik minden szerethető vagy éppen kevésbé szerethető tulajdonságukkal együtt, a maguk hús-vér valójában állnak elénk a lapokon, mindig hihetően, életszerűen és emlékezetes módon) és a mindennapok krónikása, ám egyben egy olyan is, aki a háttérben ugyanazzal a könnyed stílussal tudja elemezni az olyan fajsúlyos társadalmi témákat és égető válságokat, mint például az éppen zajló Brexit.

Azt hiszem, most nem fogok túl nagy meglepetést okozni, ha azt mondom, hogy az új regény is megfelel az elvárásoknak, hiszen ez is egy olyan alkotás, ami kikapcsol, ami megmozgatja az érzelmeket, és ami rávilágít az emberi jóságra és gyarlóságra egyéni és társadalmi szinten egyaránt.

A történet mondhatni egy love story, de a realistább fajtából. Van két magányos emberünk: a huszonkét éves Joseph, a szegény családból származó fekete srác, aki egy hentesboltban vállal részmunkaidős állást, hogy majd egyszer talán híres és befutott DJ lehessen, akinek a zenéjét minden menő klubban játsszák, és a negyvenkét éves, kétgyermekes, válófélben lévő fehér nő, Lucy, aki történetesen ebben a boltban akarja megvenni a steaknek valót…

Bár számtalan érv szól ellene (a korkülönbség, a bőrszín, az eltérő anyagi helyzet, az eltérő iskolázottság és a más-más életcélok), de – remélem, nem okozok nagy meglepetést – mégis összejönnek, hogy aztán szembesüljenek ennek a kapcsolatnak minden naposabb és árnyékosabb oldalával. Mert hiába járunk a XXI. században a világ elvileg felvilágosultabb felén, de azért a társadalom nem változott meg gyökeresen, sokfelé uralkodik a begyepesedett látásmód, a környezetükben pedig ott él sok-sok előítélet, mint ahogy – rá kell jöjjenek – bennük magukban is. Lehet értelme, célja, és főleg jövője egy ilyen kapcsolatnak, amikor ennyi minden szól ellene, és alig valami mellette?

Hát (többek között) erről is szól ez a regény, amelynek a másik témája a már említett Brexit. A szerző abszolút nem erőltetett és nem tolakodó módon tartja a hol közelebbi, hol távolabbi fókuszban ezt a témát, és közben megismerhetjük a két tábor érveit és ellenérveit, a közhangulatot, a sokszor késhegyre menő kicsinyes vitákat, amelyek behálózták (és azóta is behálózzák) a brit mindennapokat.

Szóval, ha akartok egy könyvet, ami egyszerre vicces, romantikus, ám realista, amiben könnyűszerrel el lehet veszni, és amit csak alig-alig lehet letenni, akkor ne is keressetek mást, hisz itt van Nick Hornby és az Olyan, mint te.

Nikolett_Kapocsi P>!
Nick Hornby: Olyan, mint te

Lucy és Joseph olyanok, mint te vagy én, vagy bárki közülünk, aki egy normális és jól működő párkapcsolatra vágyik. Na de mi van akkor, ha a jól működő az az általánosan elfogadott és ki nem mondott társadalmi elvárások szerint pont nem normális? Nick Hornby a tőle megszokott laza, vicces stílusban tárja elénk a negyvenes, kétgyermekes válófélben lévő fehér bőrű Lucy és a nála húsz évvel fiatalabb , szegény családból származó fekete fiú, Joseph kapcsolatát, a szokásos tipródásokkal, félreértésekkel, megcsalásokkal, sértődésekkel és kibékülésekkel. Hogyan lehetséges, hogy két látszólag teljesen össze nem illő ember kapcsolata mégis működőképes legyen? Mi tarthat össze egy középkorú, irodalomtanárnőt és egy DJ karrierről álmodozó, a könyvekről semmit nem tudó fiatal fiút? És mit tud kezdeni ezzel a környezetük, a családjuk, a barátaik? A rengeteg párbeszéddel tarkított könyv filmes forgatókönyvnek beillő könyvben minden benne van, amit az írótól megszokhattunk: szerelem, foci, zene, satöbbi. Azonban ez a könyv sokkal több is ennél, hiszen fontos szerepet kap a Brexit, ami nem csak téma, hanem világnézet, társadalmi hovatartozás, igen- nem, kint és bent, ők és mi kérdéssé válik. Mindezzel párhuzamosan jól érzékelteti a brit középosztály és a szegényebbek, bevándorlók az iskolázottabbak és a kétkezi munkások közötti szakadékot, miközben rávilágít a szomorú valóságra, hogy az emberek általában úgy foglalnak állást valami mellett, vagy ellen, hogy valójában fogalmuk sincs róla. Nick Hornby igazán ért hozzá, hogy úgy gondolkodtassa el az olvasót a mélyebb erkölcsi, társadalmi és aktuálpolitikai kérdésekről is, hogy közben mindvégig könnyed és szórakoztató marad.

Rituga P>!
Nick Hornby: Olyan, mint te

Ismét nehéz búcsút venni a történet végén a szereplőktől. Hornby erőssége, hogy igazán élő, szerethető, hús-vér karaktereket képes teremteni. Témája egyszerű, mindenki számára emészthető. Ismét nő-férfi kapcsolatát boncolgatja egy teljesen új szemszögből, felállásból. Igyekszik minden ellenállást, előítéletet feltárni, aktualitásokat is a történetbe csempészni, amilyenekkel mi is minden nap találkozhatunk. A humora pedig megint lekenyerez. Szerethető történet, ahol megnyugtató és nem irritáló a happy end.

Morpheus>!
Nick Hornby: Olyan, mint te

Megint eljutottam odáig, hogy ez a Hornby már nem az a Hornby aki annyira bejött, mi ez a sz.r klisés történet, hogy van két ember, akik mindenben egymás ellentétei, az egyik fekete, a másik fehér, az egyik fizikai munkát végez (na jó, időnként nyom valami plömplömöt), a másik egyetemet végzett tanár, az egyik a telefonját nyomkodja, a másik meg olvas, az egyik táncolni jár, a másik színházba, az egyiknek nincs politikai álláspontja, a másiknak van, ráadásul az egyik majdnem fele annyi idős, mint a másik (de nyugi, nem ítélnék el pedofíliáért), és ami a hab a tortán (nem), az egyik férfi, a másik meg nő. Szerintem ezután senkinek sem kell elmagyarázni, miért nem működik ez az egész amikor… Hogy mikor? Ééérted haver, amikor. Mondom én, egy klisés sz.r. Aztán lassan elhiteti velünk, hogy mi van, ha esetleg mégis működne a dolog? Mi van? Haggyámá, EZ KI VAN ZÁRVA, banyek. De ha mégis, ha a mesében lennénk, összekapnák magukat, mégis, hogyan működhetne? Ne képzeljen senki különleges dolgokat, csak amit bárki megtesz a másikért, ha igazán szereti, de persze az élet nem habostorta, tele van buktatókkal. Hogy legalább ideiglenesen legyőzik ezeket? Olvasd el. spoiler

2 hozzászólás
meseanyu P>!
Nick Hornby: Olyan, mint te

Nagyon jól olvasható, kellemes könyv, romantikával, politikával, mindenféle érdekes dologgal, ahogy már Hornbytól megszokhattuk. Egyik percben elgondolkodtat, másik percben megnevetett, aztán meg meghat, és én szeretem az ilyen jó kis hullámvasutakat, meg azt is, amikor nem tudom, hogy fog végződni a regény, aztán mégis teljesen elégedett vagyok a lezárással. Ha nem is Hornby legnagyobb hatású könyve számomra, de abszolút korrekt, szerethető.

klaratakacs P>!
Nick Hornby: Olyan, mint te

A könyvet olvasva folyton az alábbi mondás járt az eszemben: „Szeretném megkérdezni azokat, akik úgy élték le az életüket, hogy mások mit szólnak, végül mit szóltak?”
Joseph és Lucy kapcsolatát beárnyékolják a korkülönbség, a társadalmi normák, az elvárások, a rasszizmus, a Brexit, a környezeti hatások… Ettől olyan szívfacsaróan hétköznapi, mert a mi mindennapjainkat is befolyásolja sok-sok minden. Hornby elgondolkodtat, sokszor egyetértően bólogattam egy-egy mondatán, néha nehéz volt dönteni kinek van igaz. Amúgy mindenkinek, a saját szemszögéből nézve. Pont ezért szeretem az írásait és ez a könyv nagyon jól sikerült.

janetonic P>!
Nick Hornby: Olyan, mint te

Szerintem Hornby rájött, hogy kicsit sok lesz már a felnőni nem akaró, éretlen, válságoló férfifigurából, úgyhogy kitalált egy olyat, aki teljes joggal éretlen és nemfelnőtt, tekintve, hogy csak 23 éves. Aztán felhasználta az egészet arra, hogy elmesélje a világnak, milyen is volt a Brexit onnan belülről és hogy minden polkorrektség mellett is hogyan viszonyulnak a feketékhez arrafelé. Ettől egy kicsit tanmese-szerű volt nekem, a végét meg tutira nem hiszem el, mármint a kapcsolat szempontjából, de azért jó volt ez, olyan hornbysan jó – a kedvenc viszont továbbra is a Juliet.

tonks>!
Nick Hornby: Olyan, mint te

Ez volt az első Nick Hornby könyv, aminek már rajongóként várhattam a megjelenését és csuda izgalmasnak éltem meg az egészet (nem mintha nem vennék amúgy több tucat könyvet évente, khm-khm). Végül mégis újonnan, olvasatlanul került fel a polcra, mert korábban észrevettem magamon, hogy van egy egyfajta hornby-hangulatom, amit megéri megvárni és ha megérkezik, jöhet az Olyan, mint te. És jött, látott, győzött.
Szerettem olvasni, az első pár oldal után le kellett tennem kicsit és máris azon kaptam magam, hogy hé, mi van Lucyval és Joseph-el? Nyilván Hornby kisujjból eladja őket főszereplőnek, ehhez nagyon ért, mindkettejüket nagyon megkedveltem. Komolyan remélem, hogy valahol Észak-Londonban éldegél egy ilyen pár. A párkapcsolati csetlés-botlásokon túl az őszinteség hullámokat és szinte az első pillanattól kezdve jelen levő meghittséget emelném ki kettejük között. Az, hogy Lucy egy fehér, 42 éves angoltanárnő, Joseph pedig egy fekete, 22 éves srác, akit inkább a pénzkeresés hajt, mint a hivatástudat megtalálása, persze előrevetíti a legfontosabb problémákat, de Hornby végtelenül szórakoztatóan mozgatja a dolgokat, köztük a környezetük reakcióit. Az efféle „és mit szólnak majd az emberek?” problémázás úgy látszik minden társadalomban megtalálható. A Brexit belekeverése az egészbe (jórészt 2016-ban játszódik a könyv) viszont nagyon angol, szegény Hornbynak is fájó pont lehet, ha az Egy házasság helyzetébe is belevette (az egyik legjobb dialógusban ráadásul) és itt is felhasználta több szálhoz is, váltogatva az érzelmek között.
Az én érzelmeim abszolút pozitívak voltak végig, a befejezés is tetszett, így kellett lennie, örülök neki.

gabona P>!
Nick Hornby: Olyan, mint te

A történet a szerzőtől megszokott módon ötvözi az egyszerű hétköznapok világát valami olyan üggyel, ami jórészt a háttérben zajlik és egyfajta általános társadalmi jelenségnek tekinthető – esetünkben a párkapcsolati szál találkozik a Brexit körüli felhajtással – amiből a politikusok olyan élet-halál harcot csináltak annak idején, hogy még tényleges emberéletet is követelt –, ennek köszönhetően buknak a felszínre bizonyos dolgok, igaz, most valamiért nem olyan durván, mint például a Hogy legyünk jók? esetében, de maga az analógia jól működik, a recept ennyi év után is majdhogynem ugyanaz. A mondás is úgy tartja, hogy bevált recepten ne változtass, Hornby pedig tökéletesen aláveti magát ennek, olvasás közben mindenki megkapja, amire vágyik tőle, jómagam például az érzelmi kielégülést, sokszorosan is.

Tény, hogy a fordítás tekintetében akad egy pár sánta dolog, mint például a csoportvezető tanár fogalma (szerintem az osztályfőnök kifejezés ideillőbb lett volna, ahogy a track helyett is a szám vagy dal) és Joseph miatt is elszállt az agyam egy ponton, de előbbi végtelenül elhanyagolható, tök jelentéktelen dolog, utóbbit pedig sikerült kompenzálni, úgyhogy egy pillanatig sem haboztam a százalékos értékelésnél.

A fickóért rajongók ezt is szeretni fogják, akik pedig most kezdenék az ismerkedést, bátran vegyék csak kézbe, nem bánják meg. Nem mondom hogy a top háromban van, de a negyedik helyre azért simán odafér – meglepetést minimális mértékben tartogat (a fülszöveg ígérete ellenére), de kikapcsol, gondolkodtat, és ami a legfontosabb: a léleknek kell a simogatás, és ettől a könyvtől aztán meg is kapja, ahogy az elvárt nagy mosolyokat és időben beiktatott szívfacsarásokat is.

>!
Helikon, Budapest, 2020
380 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634793946 · Fordította: M. Nagy Miklós

Népszerű idézetek

Nikolett_Kapocsi P>!

Tudta, hogy fura dolog ennyit agyalni a szemöldökön, de a vele egykorú lányok az elmúlt pár évben tisztára rápörögtek a szemöldökre, ő meg ettől mindig kiakadt. Nem tudta, hogy tulajdonképpen mire is szolgál a szemöldök, de biztosan nem arra, hogy azt kelljen néznie az embernek. Úgyhogy ha az ember mégis azt nézi, akkor ott valami nem stimmel.

72. oldal

1 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!

Egyikük sem mondta ki azt a szót, hogy „szeretlek”, gondolta Lucy, de valahogy mégis megtalálták a módját, hogy ezt a másik tudtára adják.

227. oldal

Dün P>!

Az angolok egy bizonyos típusa számára Shakespeare az ürügy, hogy soha ne kelljen a világ többi részével foglalkozniuk. Bizonyítja a nemzet felsőbbrendűségét.

300. oldal

Kapcsolódó szócikkek: angol · William Shakespeare
Hadtápügyeletes_alegység>!

És lehet, hogy ennek nincs jövője, de ez a jelen, és mi más az élet, ha nem az állandó jelen?

146. oldal

2 hozzászólás
gabona P>!

A magányra semmi sem tudja felkészíteni az embert.

340. oldal

Kapcsolódó szócikkek: magány
ppeva P>!

Az anyja a végtelenségig tudott folytatni bármilyen vitát, egyszerűen úgy, hogy közben hol az egyik, hol a másik oldalra állt.

175. oldal

gabona P>!

A legfőbb negatív tulajdonságok hiánya sokkal fontosabb, mint bármilyen pozitívum.

14. oldal

gabona P>!

Az ember ideje felében arról álmodozik, hogy mi történhet vele, a másik felében meg próbál nem gondolni rá, és akárhogyan is, olyan életet él, ami még mintha nem sokat számítana, valahol félúton a gyerekkor meg aközött, amit az igazi felnőttkor hozhat el neki.

145. oldal

karaj>!

Olyan emberek, akiket nem kedvelt különösebben, nem hívták meg egy partira, amire úgyse akart elmenni. És mégis fájt, hogy nem hívták meg.

216. oldal

ppeva P>!

– Natasha azt mondja, maga nagyon sokat olvas – mondta Ted, aki láthatóan nem akart többet beszélgetni a gyűlöletről.
– Ó, igen.
– Próbáltam kicsit készülni, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy odavagyok a könyvekért.
Lucy kíváncsi volt, miből állt az a bizonyos készülés. Elolvasta a Sunday Times könyvismertető rovatát? Elolvasott egy könyvet? Vagy elolvasta az elmúlt öt évben kiadott összes könyvet?

30-31. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasás

Hasonló könyvek címkék alapján

Joss Stirling: Misty
Ali Smith: Ősz
John le Carré: Ügynök a terepen
Jane Green: Nyári titkok
Paula Hawkins: A lány a vonaton
E. L. James: Mister
Helen Fielding: Bridget Jones naplója 3. – Bolondulásig
Robert Galbraith: Gonosz pálya
Sophie Kinsella: Tudsz titkot tartani?
Hanif Kureishi: A kültelki Buddha