High ​Fidelity 88% 58 csillagozás

Majdnem húsz éve olvasom újra és újra, és mindig élvezem, és mindig egy csomót röhögök és sírok rajta. (Mert Hornby itt még úgy volt érzelmes és agyas és vicces és olyan, hm, kedves, hogy attól nem kaptam és most sem kapok hülyét, hanem boldogan olvasom újra pár évente.)

Régebben azért más volt ez ez élvezet – zsenge tizenévesként először csak ámultan néztem, miféle életeket élnek itt ezek a vén harmincasok, és azon merengtem, fogok-e én valaha olyat, később meg néha úgy éreztem: tök jó, ebből a regényből – amellett, hogy igen jól szórakozok rajta – azt is megtudom, miféle gondolatai vannak (lehetnek) egy elköteleződés-képtelen 35+ éves csávónak (csávónak, igen, nem férfinek), s ezek a gondolatok és magyarázkodások sokszor elég – egzotikusnak tűntek nekem.

Aztán most itt vagyok még épp 35- éves nőként (csajként, esetleg), és némiképp riadtan ismerem fel, hogy: ha Bovaryné nem is, de Rob Fleming én vagyok.

A következtetéseket majd valamikor levonom. Talán a következő újraolvasáskor, mert az nem kérdés, hogy lesz még.

A világ 5 legjobb albuma:

1. Red Hot Chili Peppers – Blood Sugar Sex Magik (1991)
2. Pavement – Crooked Rain, Crooked Rain (1994)
3. Weezer – The Blue Album (1994)
4. Radiohead – OK Computer (1997)
5. Arctic Monkeys – Whatever People Say I Am, That's What I'm Not (2005)

A Pop, csajok, satöbbi volt az első könyv, amit olvastam Hornbytól, lassan hat éve. Már akkor tudtam, hogy kedvenc szerzőm lesz, de azt is, hogy soha többet nem olvasok tőle magyarul, ha lehet (az általa válogatott novelláskötetnél kivételt tettem, ebben csak egy rövidebb írása jelent meg úgyis).
Most újraolvasva eredetiben ez ötcsillagos. Nagyon jól esett most, pont minden megfelelő benne. Nem zavart kicsit sem, hogy Rob ennyit lelkizik. A végén azért izgultam pár oldalnyit, mikor spoiler.
Számomra ez olyan feelgood könyv, néhol vicces, néhol komoly, de a vége felé már főleg mosolyogva olvastam, és leginkább úgy érzem magam tőle, olyan optimistán, mint a Championship Vinyl három eladója, mikor eladták a Sid James Experience-albumot: hogy bármi megtörténhet.

@bcsbcs egyszer azt mondta, ha a Zabhegyező nem tetszett, ez se fog (legalábbis úgy emlékszem, erre mondta :D). Szerencsére tévedett.

Lenyűgöző még mindig. Második olvasás (és ki tudja hanyadik filmnézés) után is lebilincsel, megnevettet és elszomorít, de képes arra, hogy mindig egy új oldalát mutassa. Most például sikerült sokkal jobban azonosulnom Laurával, ami fura volt, de tetszett. Rob pedig továbbra is az egyik legsikerültebb karakter a világon, bár már egyre kevésbé érzem azt, hogy ilyen pasas nem létezik (mert de). Angolul meg talán még ütősebb, talán így érdemes igazán olvasni.
Jaj, egyszerűen imádom, na.

Igaz, nem kedvelem a ’90-es évek popzenéjét, de valahogy mégis kedves kis könyv lett számomra a High Fidelity. Főhősünk sokat nyavalyog a nők miatt – erről az én kedves fiú ismerőseim jutottak rögtön eszembe. A főhős elveszettsége pedig magamra emlékeztetett.
Hornby Robon, némi humoron és a zenék keresztül meg tudott fogni valamit minden fiatal felnőttből. Meg tudta mutatni, hogy milyenek is vagyunk: szkeptikusak, szeretünk panaszkodni, lényegtelen dolgokon merengeni, de leginkább elveszettek vagyunk.

Nagyjából tíz éve olvasom már ezt a regényt, mostanában már főleg csak angolul, és épp azon gondolkodtam, hogy vajon még mindig tud újat mondani, vagy csak én változom két újraolvasás között? Valószínűleg mindkettő. Mindenesetre ennyi – számomra – sok idő után annyit megérdemel a High Fidelity, hogy rendkívül szentimentális módon beismerjem, bármilyen könnyen csavarják is el a fejemet más könyvek, amelyekbe hosszabb-rövidebb időre szerelmes leszek, nem sok más olyan regény van, amitől ennyit kaptam volna, mint ettől a könyvtől. Bizony, így van ez.

A magyar változatról már írtam értékelést, így azt nem ismételném meg, csak annyit mondanék, hogy angolul is imádom. Nagyon remélem, hogy legközelebb már a saját példányomat olvasgathatom.

szeretem Hornby-t.
ehhez még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy valamiért sikerült Marie LaSalle-t Katie Melua-val azonosítanom, talán túl sokat hallgattam a lemezeit amikor a könyvet olvastam, nem is tudom. mindenesetre vicces, így sokkal viccesebb volt.
ja és még annyit, hogy azóta egy csomó top5 listát sikerült készítenem.
például:
1. Scary Films
2. Spellbound
3. The Flood
4. Shy Boy
5. Closest Thing To Crazy

Eddig csak magyarul olvastam, de angolul sokkal jobb szerintem. Ugy emlekszem a magyarban minden dalcim le volt forditva.. itt vhogy termeszetesebbnek hatott az egesz, az angol cimekkel. Tovabbra is 5 csillag, hangulat, zene.. Ilyenkor szeretnek en is egy poros kis lemezboltban dolgozni.

Playlist a könyvhöz: http://www.youtube.com/playlist…