A ​Meztelen Juliet 215 csillagozás

Nick Hornby: A Meztelen Juliet Nick Hornby: A Meztelen Juliet

Annie ​egyszer csak rájön, hogy boldogtalan. Mint annyian mások is, amikor azt érzik, hogy megrekedtek egy kapcsolatban, amiben épp csak némi gyenge vonzalmat tudnak összekaparni magukban a párjuk iránt – héba-hóba. Annie párjában, Duncanben ugyanakkor olthatatlan szenvedély él egy rockzenész iránt – aki ráadásul már nem is rockzenész, mert 1986 óta egyetlen dala sem jelent meg. Még csak azt sem lehet tudni, hogy hol lakik és mit csinál azóta.
Aztán egyszer csak mégis megjelenik egy új Tucker Crowe-album, pontosabban a legendás Juliet első, hangszerelés nélküli változata: a dalok a maguk csupasz egyszerűségében. Duncan zseniálisnak tartja őket, Annie pedig unalmasnak – és ahogy az lenni szokott, egy ilyen apró nézeteltérés végül mindent fenekestül felforgat az életükben… Sőt, Tucker Crowe életében is.
A kilencvenes évek közepe óta, amikor megjelent a Pop, csajok, satöbbi, Nick Hornby a világ egyik legolvasottabb szerzője: párkapcsolatokról, nagy szerelmekről és nagy… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Helikon, Budapest, 2018
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634790259 · Fordította: M. Nagy Miklós
>!
Európa, Budapest, 2009
380 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630788526 · Fordította: M. Nagy Miklós

Enciklopédia 18


Kedvencelte 26

Most olvassa 7

Várólistára tette 126

Kívánságlistára tette 54

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Nick Hornby: A Meztelen Juliet

Hornby jön vissza a játékba. :)
A hosszú út számomra visszatetsző, vértelen és élettelen bábfigurákat mozgató négyszáz oldala után úgy gondoltam, hogy ez a fickó csupán egy hype-hullámlovas, nekem nem köll belőle több…
Aztán beleolvastam @sztimi53 Juliet, Naked értékelésébe és egyben engedtem „rá nem beszélésének!”.

Bepróbálkoztam a magyar változattal és kezdetben erősen nyögve nyeltem. Aztán valahonnan a láthatatlan mélyből megjelent valami erős gépszíj, ami elkapott és arra riadtam, hogy a karakterek tele vannak élettel, a nem hétköznapi történések valahogy mégis az egyszerű mindennapok szintjén is hihetővé válnak, az egész történet közege komfortosan (bár a sztori lényegéből adódóan nyilván inkább diszkomfortosan) élhetővé, lakhatóvá válik.
Összességében nem történt más, csupán Hornby hitelessé, szórakoztatóan mélységessé tett egy olyan „mesét”, amelynek bármelyikünk, bármikor résztvevőjévé válik/válhat/vált/vagy válni fog (a szójáték akár lehet szándékos is, csak nézz körül a környezetedben, vagy nézz magadba…).

S a szerző mindezt a rá jellemző sajátosan fanyar humor-bonbonokkal tálalva produkálja.
A regény roppant szórakoztató, de ha az élveboncolt emberi kapcsolatok mélyére tekintesz, akkor bizony „sírva vigadsz” rajta.
Tudom, hogy ez a regény sem brand new friss, de ettől függetlenül feltétlenül ajánlom, nekem visszahozta Hornbyt a játékba.

6 hozzászólás
>!
Amadea
Nick Hornby: A Meztelen Juliet

/Kaotikus mese habbal/

Azt hiszem, legalább 80%-ban Hornby-kompatibilis vagyok, aminek, gondolom, a párom örül. [Annak én kevésbé, hogy nem osztozik velem az Ahoy! gofrija iránti olthatatlan rajongásomban, habár némileg vigasztalhat a tény, hogy azt állítja, az én gofrimat jobban szereti. Mik derülnek ki ennyi év után.]

A rádöbbenés, hogy a fiatalságuk elmúlt és nem jön vissza, ugyanolyan keserűen belemar az egykori rocksztárba és a kisvárosi kurátorba, amit különféle gyógye-mailekkel próbálnak csillapítani.

A könyvmolyszabályomat megszegve előbb láttam a filmet, mint hogy a könyvet olvastam volna, ezáltal nehéz (de nem mondhatni, hogy annyira rettenetes) volt Ethan Hawke arcát a saját elképzelésemmel helyettesíteni, még ha a filmbeli szétcsúszott hippi képét le is kellett cserélnem egy nyugdíjas könyvelőére. Ebben a könyvben a kelleténél többször kerülnek szóba a könyvelők és holmi adóleírások.

Azt hittem, a Pop, csajok, satöbbi élménye megismételhetetlen lesz. Nos, valóban az, de egyúttal nem azt jelenti, hogy a többi Hornby-könyv élvezhetetlen lenne, ez egynél már be is bizonyosodott.

Elmondom, minek a bemutatásában jó Hornby:
– kendőzetlenül, nagyon, nagyon őszintén és nagyon hitelesen ábrázolja az emberek elcseszettségét, vagy azt a csendes pánikban hullámzó állapotot, amikor az emberek azt hiszik, hogy elcseszték. Amikor azt kívánják, hogy csak egy pillanatra ne kelljen felnőttnek lenni, csak egy pillanatra kúszhassanak be az ágy alá és tehessenek úgy, mintha eltűnhetnének a saját életükből – aztán rájönnek, hogy az az időszak elmúlt, amikor még befértek az ágy alá.

((Ezért gyorsan akarnak pár gyereket csinálni, hátha ezáltal átmenthetnek valamit magukból az örökkévalóságba – ez se úgy működik, ahogy elképzelik. Tucker Crowe-nak csak az ötödik alkalommal jött be.))

– az ún férfiléleknek, ami akkora fejtörést okoz a nőknek. Te jó isten.:D Az ember lányában egyszerre keltenek szánalmat, együttérzést és mérhetetlen haragot, a nemhiszemelhogyilyenhülyevagybmeg-szintet. A nőjmárfel-szintet.

– az aranyosan ciki helyzeteknek. Amíg a filmet néztük, nem a meghatottságtól fúrtam az arcom a pasim vállába, hanem azért, mert az én arcom égett a szereplőké helyett. A könyv esetében se volt jobb a helyzet, főleg, amikor az ember rádöbben, hogy ő is csinál(t) ilyeneket – de olyat soha nem fogok, hogy frissen vásárolt, vadiúj könyveket gyömöszölök be a kukába. Mellesleg a regényben üdítő színfoltot képeznek a könyvek, míg a filmben éppen hogy felbukkan egy.

– mindeközben iszonyú vicces. Valahányszor eszembe jutott a „Tuckerlandben karácsony van” kezdetű mondat, kitört belőlem a röhögés. Sokat elárul a lelkivilágomról, hogy azt is viccesnek találtam, hogy Tucker legkisebb gyereke azon aggódik, hogy az apja holnap meghal és ezért nem szabad kocsiba ülnie és ezáltal kérdésessé válik az élelmiszer beszerzése.

Soha nem hittem volna, hogy egyszer Nick Hornby könyvei bekerülnek a kabátkönyv-kategóriába, de nagyon örülök, hogy így történt.

>!
janetonic P
Nick Hornby: A Meztelen Juliet

Olvastam már régen, és most valahogy újra akartam, biztos valami isteni sugallatra, mert befejezés után konstatáltam, hogy most készült belőle film, egy hónap múlva jelenik meg a könyvből is az újrakiadás. Sokat adott most, mert bizonyos részeket elég jól átéreztem belőle, sokszor volt olyan óóó, ez tudom milyen! érzésem.
Rengeteget mond az alkotásról, de még inkább a művek befogadásáról. Azt erősíti, amit olyan nehezen engedünk meg magunknak néha, hogy merjünk bármit gondolni, a befogadás a miénk, nem egy teljesítmény, amivel a művésznek tartozunk. És mindegy, hogy az zene, könyv, festmény, lehet ez akármi. Persze mindeközben túlzásba is eshetünk, erről is szól a könyv, a rajongás szürrealitásáról, aminek mégis megvan a helye, mert mi lenne az alkotóval rajongók nélkül? Szóval okos és mégis könnyed olvasmány ez, aki rajongott valaha is akár csak egy zenészért is, annak muszáj elolvasni.

>!
AfterEight
Nick Hornby: A Meztelen Juliet

"Feltétel nélküli szeretetet akart érezni,
nem pedig csak azt a gyenge feltételes vonzalmat,
amit hébe-hóba össze tudott kaparni magában Ducan iránt.
Azt akarta, hogy úgy ölelje át valaki,
hogy közben soha nem kérdőjelezi meg ezt az ölelést,
a miértjét, a kiveljét vagy a meddigjét."

"Valami mást próbált mondani; azt próbálta mondani, hogy képtelenek vagyunk
kielégítő formában szavakba önteni az érzéseinket,
és ez az életünk egyik állandó tragédiája."

Nick Hornby rátapint dolgokra ,hogy eltékozoljuk időnk egy részét,
ki többet, ki kevesebbet. Beérjük néha azzal, ha csak pislákol a parázs és párunk
szenvedélyesebben vonzódik kedvenc „zenészéhez”, mint hozzánk valaha.
Félünk elmondani mit érzünk, legyen az túl sok, vagy csak túl kevés.
Olykor csábít, hogy egy másik kirakósba próbáljuk ki magunkat, illeszkednénk-e bele?
Sokszor balfék módon hisszük, ha semmit nem teszünk nem is ronthatunk el dolgokat.
Aztán valaki megrázza ezt a kis gömböt amiben ülünk és kinyitjuk csukott szemünk.

Megpróbálunk az egészből kilépni, változtatni, vagy helyrehozni.
Erről szól ez a könyv.

>!
latinta SP
Nick Hornby: A Meztelen Juliet

    Kolléganőmtől kaptam kölcsön. Hornbyt már tavaly is kértem tőle, akkor ezt ajánlotta.
    Most megint nagyon jól esett a könnyed stílusa, különösen azért, mert meglehetősen leterhelt időszakban volt szerencsém hozzá.
    Igencsak irigylésre méltónak tartottam Annie-t, éspedig azért, mert neki sikerült „átbújnia a szögesdrót alatt”: http://moly.hu/idezetek/651406.
    És micsoda gyöngyszemre akadtam, amikor zenét kerestem a szöveghez! spoiler
    Ez a történet – a maga talányos végződésével – már megint jó volt. :-)

>!
Eszter01 P
Nick Hornby: A Meztelen Juliet

Mindig mondom, hogy Hornby valamilyen általános társadalmi problémát dolgoz fel a könyveiben kellően érzékeny humorral. Most az elpocsékolt idővel foglalkozott egy párral és egy kiélt (kiégett) zenésszel kapcsolatban. Sajnos úgy éreztem, nem annyira alaposan vesézte ki magát a problémát, mint ahogyan szokta. Emiatt kis hiányérzetem maradt, de amúgy hozta a szokásos formáját. Továbbra is egyik kedvenc íróm.

>!
tonks
Nick Hornby: A Meztelen Juliet

Pár napig ebben a könyvben éltem és nagyon-nagyon jó volt. Folyton azt vártam, hogy mikor olvashatom végre. Kedvelem Nick Hornby stílusát – most már nincs mese, magamévá szeretném tenni az életművét – és annyira jól megírta ezt is, hogy az alapvetően tutyimutyi karakterek és egyszerűen összefoglalható cselekmény dacára sem érzem azt, hogy rossz könyvet olvastam volna. És még szurkolni is tudtam ezeknek a szereplőknek. A végéről nekem még hiányzott valami, mondjuk a befejezésen még utoljára röhögtem egy jóízűt.
A borító megbocsájthatatlanul ronda és béna, nagyrészt ezért nem került a várólistám közelébe se, egy-két szótagolásba is beletört a tördelés bicskája hehe, szóvicc és a fordításban is találtam hibát (a sorozat és az évad szavak nem ugyanazt jelentik). Kár, hogy az ősszel jövő film okán az Európa nem adja ki újra, akár filmes borítóval (megkérdeztem).

>!
Beatrix_Farkas
Nick Hornby: A Meztelen Juliet

Hiányzott Hornby, s ez csak most tudatosult bennem, hogy olvastam egy ezidáig általam nem olvasott könyvét. Nem tudok mást, csak azt, hogy szeretem! :)
Nick eléri, hogy hétköznapi emberek hétköznapi sorsán lerágjam a körmöm! Minden szereplő érdekel.
Nick eléri, hogy egy obijektíve „szarzsák” szereplővel együttérezzek, s drukkoljak, hogy jól alakuljon az élete.
Nick eléri, hogy nevessek, mert olyan humor van a könyveiben, ami kevés írónak sikerül: nem tolakodó, de mégis: minden egyes poén „ül”.
Nick eléri, hogy egy olyan zenész dalait akarjam hallgatni, aki valójában nem is létezik.
Nick egy zseni. :)

>!
risingsun
Nick Hornby: A Meztelen Juliet

Ha egy könyvből, ami felkeltette érdeklődésemet filmes feldolgozás készül törekedni szoktam arra, hogy előbb a könyvet olvassam el, s csak aztán nézzem meg a filmet. Nem szeretem, ha a film képi világa befolyásolja a könyv olvasása közben fejemben forgó ’film’ képi és hangulati világát (a történetvezetésben megjelenő eltérésekről nem is beszélve, melyek legtöbb esetben a könyvhöz képest rengeteg csorbát szenvednek). Éppen ezért kivételesen most a filmet láttam előbb és csak utána olvastam el Hornby könyvét, s meglepő módon most a filmet egy fokkal jobbnak találtam, mint a könyvet.

A történet remekül mutat be egy zsákutcába jutott kapcsolatot (és éltetet) és annak minden nyűgét, problémáját, kellemetlen állóvizét és kilábalás gyötredelmes útját, valamint a teljesen megszállott, már-már fanatikus (jelen esetben zene, pontosabban egy bizonyos zenekar, zenész iránti) rajongás szépségét, lelkes pillanatait, de egyúttal a hétköznapokra rátelepedő beteges megnyilvánulásait. Persze mindezt Hornby kellemes, könnyed humorával fűszerezve. Tökéletesen átjön és átérezhető minden, azonban a film sokkal feszesebbre, koncentráltabbra sikerült, míg a könyv olyan mellékes és tulajdonképpen lényegtelen történeti mellékszálakra is kitér, melyek nem igazán viszik előre a cselekményt, sőt még talán nem is annyira humorosak. Ezt leszámítva nagyon élvezhető, könnyen és gyorsan fogyasztható a könyv.

spoiler

Most már nem tudom meg, mi lett volna, ha tartom magam a szokásaimhoz, és előbb olvasom a könyvet, de most valahogy a film jobban megfogott. A történetvezetés feszessége mellett valahogy a poénok is sokkal jobban kijöttek és működtek a vásznon és könyvtől való eltérések is teljesen jól működtek. Ettől függetlenül azért a könyv is rendben van, melyet igazán hangulatossá Hornby stílusa teszi.

>!
Helikon, Budapest, 2018
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634790259 · Fordította: M. Nagy Miklós
>!
Szelén
Nick Hornby: A Meztelen Juliet

5 csillagot adtam, mert szeretem Nick Hornby könyveit csak úgy általában véve is.
Ez a könyv, meg kimondottan a legjobbak közül való.
5 csillagra értékeltem, mert egyszerű és nagyszerű könyv. Kevés szereplővel, kevés történéssel, de annál nagyobb mondanivalóval. Könnyű lenne színpadra vinni.
5 csillag jár neki, mert ugyan több jó könyvet is olvastam az elmúlt időben, de ez volt az egyetlen könyv, ami nem csupán jó könyv volt mivoltával szórakoztatott, hanem adott valami pluszt is, elgondolkodtatott, felkavart, megnevetettet.
5 csillagot érdemel, mert olvasmányos, mert alig bírtam letenni, két nap alatt elolvastam.
Annyira mai történet, hihető, én is úgy voltam vele, hogy rá akartam keresni, Tucker Crowe valóságos személy-e :)
És végül 5 csillag, mert többet nem adhatok sajnos :)


Népszerű idézetek

>!
egy_ember

Mi értelme lenne belezúgni egy rockzenészbe, ha azt várná tőle az ember, hogy úgy viselkedjen, mint egy könyvtáros.

301. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyvtáros
11 hozzászólás
>!
tasiorsi

Azért jövünk össze valakivel, mert nagyon hasonlít hozzánk, vagy mert különbözik tőlünk, és a végén pontosan ugyanezért szakítunk vele.

105. oldal, Ötödik fejezet

3 hozzászólás
>!
FoX

Ha az ember csak a hasonlat kedvéért elképzeli, hogy a kirakós játék darabjainak vannak gondolataik és érzéseik, akkor el tudja képzelni azt is, hogy azt mondják magukban: „Én itt fogok maradni. Hová máshová mehetnék?' És ha jönne egy másik kirakósdarabka, és csábítóan felkínálná a domborulatait és homorulatait, könnyű lenne ellenállni a kísértésnek. "Ide figyelj – mondaná a csábító által kiszemelt darabka – Te egy telefonfülke része vagy, én meg Stuart Mária skót királynőnek az arca. Egyszerűen nem néznénk jól ki egymás mellett.”

117

>!
tasiorsi

A zenészek seggfejek már azóta, hogy feltalálták a lantot (…)

243. oldal

7 hozzászólás
>!
labe

Egy gondolat a nagy művészettel kapcsolatban: a hatására jobban szeretjük az embereket, megbocsátjuk az apró vétkeiket. Vagyis, ha jobban meggondoljuk, valahogy úgy működik, ahogy állítólag a vallásnak kellene.

48. oldal

5 hozzászólás
>!
tasiorsi

– Hát ez az előjáték, amikor az ember idősebb lesz – a nő ellenőrzi az egészségi állapotodat, mielőtt lefekszik veled. Ez tetszik. Egészen szexi.

362. oldal

>!
_natalie_ I

… azt akarta, hogy úgy ölelje át valaki, hogy közben soha nem kérdőjelezi meg ezt az ölelést, a miértjét, a kiveljét, vagy a meddigjét. Volt egy másik ok is: tudnia kellett, hogy tud gyereket szülni, hogy van benne élet.

17. oldal

9 hozzászólás
>!
Lobo P

A magány egy betegség – gyengévé, hiszékennyé, butává teszi az ember.

260. oldal

>!
tonks

Mindenki tudja, leszámítva nagyjából mindenkit.

19. oldal

>!
tasiorsi

Az élettel meg az a helyzet, hogy soha semmi nem ér véget, amíg meg nem hal az ember, és akkor is csak egy sereg befejezetlen elbeszélést hagy maga után.

373. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Christine Anne Colman: Elveszetten
Katarina Mazetti: A pasi a szomszéd sír mellől
Graeme Simsion: A Rosie projekt
Helen Fielding: Bridget Jones naplója 3. – Bolondulásig
Janković Nóra: Árnyékok illata
Rácz Zsuzsa: Állítsátok meg Terézanyut!
Gill Sims: Hát persze hogy káromkodom!!!
Garaczi László: Hasítás
Katarzyna Grochola: Nyalogatom a sebeimet
Lindsay Faith Rech: Felelsz vagy mersz