The ​Deep 5 csillagozás

A könyv nem vádolható meg azzal, hogy egyedi. Viszont egynek elmenne, ha Cutter nem írt volna korábban egy sokkal jobb könyvet. Így viszont csalódás.

Ez a regény enyhe identitásválságban van. Nem tudja eldönteni, mi is akar lenni igazán. Kissé kinges, itt-ott Barkert idézi, de sajnos a közelükbe se ér. Jobban jártunk volna, ha a szerző megpróbál egyediségre törekedni. Túl sok utalást kapunk más horrorokra.

Viszont annak, aki a horrorban a pszichológiai témákat és a véres jeleneteket kedveli, annak érdemes tenni vele egy próbát. Hiszen maga az alapsztori érdekes.

Amikor először futottam bele ennek a könyvnek az adatlapjába, azonnal láttam, hogy megint egy példát találtam az „ezt a könyvet nekem írták” jelenségre: elég volt meglátnom, hogy az óceán mélyén játszódó parázós-nyomasztós horror, és tudtam, hogy el kell olvasnom. Viszont olvasás közben rájöttem, hogy melyik másik jelenséget illusztrálja még nagyon jól: azt, amikor a kevesebb több lenne. Néha az az érzés fogott el, hogy a desztillált King-életművet tartom a kezemben, mert itt aztán minden van: átlagember főhős gyerekkori és felnőttkori traumákkal, apokaliptikus járvány, kozmikus horror, ismeretlen organizmusok, biohorror, klausztrofóbia, sötétben mászkáló mindenfélék, lassan eluralkodó őrület… Közben pedig itt-ott elszórva pár vödör vér és belsőség, csak hogy teljes legyen a választék.
Ezzel a felállással viszont kettő baj van. Egyrészt az, hogy a könyv elejétől a végéig megállás nélkül pörög; és ha a cselekmény nem hajlandó szünetet tartani, hogy megemészthessem az addigiakat, akkor én voltam kénytelen helyette – a vége felé már átlag ötoldalanként tettem félre és mentem puzzle-t rakosgatni. (Pedig nem csak nekem jött volna jól a szünet; lehet, hogy ha Cutter időnként beszúrt volna a könyvbe egy-egy nyugisabb jelenetet, akkor bele tudott volna írni néhány olyan párbeszédet, ami csak egy picit természetesebben hangzik, és nem ennyire… megírtan.) Másrészt pedig ez az ezerféle hangulati elem nem is mindig illeszkedik jól egymáshoz; egyes részek, például a naplórészletek, pár változtatással szerintem sokkal jobban megállták volna a helyüket önálló történetként. Így együtt az összhatás inkább emlékeztetett salátára, mint regényre.
Amiért mégsem vagyok hajlandó négy csillagnál alább pontozni ezt a könyvet, az az, hogy… alapjában véve mégis működik. Nem minden sora üt akkorát, mint az író szeretné, de amelyik üt, az aztán nagyon. Lehet, hogy minden tizedik ijesztő jelenetnél forgattam a szemeimet, de a többi kilenc – főleg az óceán sötétségét és a túl szűk alagutakban való oldalazást leíró részek – attól még tisztességesen belém markolt.
Lehetett volna jobb is, de szerettem, na.