Mélység 250 csillagozás

Nick Cutter: Mélység Nick Cutter: Mélység

Különös ​járvány tizedeli a világot: a Kórtól az emberek elkezdenek felejteni. Előbb apró dolgokat, mint például hol hagyták a kulcsaikat, majd később egészen komolyakat, kezdve a vezetéstől a beszédig. Végül a testük elfelejt működni, és meghalnak. Gyógymód nincs – egészen egy szenzációs felfedezésig.

Kutatók a Csendes-óceánban, a Mariana-árok mélyén találnak egy ambróziának elnevezett anyagot, ami az első vizsgálatok alapján nem csak a Kórt, de minden más betegséget is képes meggyógyítani.

Az óceán mélyén felállított különleges laboratóriummal azonban megszakad a kapcsolat. Egy kis létszámú mentőcsapat indul útnak, hogy kiderítsék, mi történt, és hamarosan olyan borzalmakkal szembesülnek, melyekhez képest a Kór általi halál már egyáltalán nem tűnik ijesztőnek.

Nick Cutter az utóbbi pár évben hívta fel magára a figyelmet vérfagyasztó horroraival, a műveiről Clive Barker és Stephen King is nagy elismeréssel nyilatkozott. Most végre bemutatkozik… (tovább)

Eredeti mű: Nick Cutter: The Deep

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155522864 · Fordította: Tillinger Zsófia
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2015
430 oldal · ISBN: 9786155522970 · Fordította: Tillinger Zsófia
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2015
430 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155522864 · Fordította: Tillinger Zsófia

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Alice Sykes 'Al' · Dr. Clayton Nelson · Dr. Conrad Felz · Dr. Cooper Westlake · Dr. Hugo Toy · Dr. Luke Nelson · Leo Bathgate · M-ke


Kedvencelte 13

Most olvassa 8

Várólistára tette 157

Kívánságlistára tette 141

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Cicu
Nick Cutter: Mélység

Azt a mindenségit!!!
Szerelem első olvasásra ♥ Imádtam az első sorától az utolsóig! :)

Tűz a víz alá! Biztonsági öveket becsatolni! Rázós, sokszor az emberi agynak felfoghatatlan dolgok következnek.
Figyelmeztetés! : A Mélység pillanatok alatt magába szippant és nem ereszt.
Clive Barker egy cseppet sem túlzott az ajánlásával: „Vérfagyasztóan félelmetes”
Rendesen megdolgozza az ember idegeit, végig izgalmas, filmszerűen peregnek az események (Remélem egyszer megfilmesítik). Nincs üresjárat. Idegölően zseniális, remek karakterekkel.
A borító telitalálat, a sztori pedig lebilincselő. Ha elkezded olvasni alig tudod letenni, szinte megbabonáz.
Nick Cuttert nekem MÉG!

Kedves horror rajongók, a Nick Cutter nevet érdemes megjegyezni, mert új csillag a műfaj egén. Ez a pasi eszméletlenül jól ír! :)

Kinek ajánlom?
Azoknak akik szeretik a jó horrort.
Stephen King és Clive Barker rajongóknak mindenképp!
Valamint azoknak, akik egy kis (na jó, nagy) borzongásra vágynak :)

10 hozzászólás
>!
phetei P
Nick Cutter: Mélység

Valahol a kötet háromnegyedénél rájöttem, hogy ez tulajdonképpen egy paródia, Cutter pedig a legnagyobb troll; más magyarázat nem lehet erre a könyvre. Az értékelésen persze ez nem segített, mert én semmi esetre sem szerettem volna paródiát olvasni. A másik lehetőségbe nem is szeretnék igazából belegondolni, mert az viszont már tényleg horror lenne spoiler.

Elhiszem én, hogy nehéz kitalálni valami igazán eredetit, a rettegésipar rendesen kitett magáért az elmúlt évszázadok (évezredek) során, biztosan gondban van egy kicsit mindenki, aki ezen a téren akar valami újat letenni az asztalra. Ugyanakkor azt azért elvárná az ember, hogy legalább az eredetiségre való törekvés szándékára utaló halovány nyomokat felfedezzen a kiomló belsőségek és hagymázas rémálmok dzsungelében. A Mélység legnagyobb tragédiája, hogy hát… ilyen nincsen. Cutter lényegében fogta a legjobban elcsépelt és legolcsóbb gagyi horror paneleket, egymásra dobálta őket és tessék itt a könyv. Enjoy.

Ha esetleg néhol még kétségünk lenne, hogy akkor most mihez is kell hasonlítani a dolgokat, Cutter készségesen a segítségünkre siet: „Ez a homályos, bordázott falú folyosó olyan volt, mint az Alien filemkben”. Kösz, Nick! Nagyjából ez a színvonal jellemző egyébként a továbbiakra is: bohócok, pince, láda, karmos kéz, sötét csatorna, gonosz anya, céltalan fel-alá rohangálás egy elhagyott tudományos létesítményben és hasonló agyonhasznált panelek váltogatják egymást a kötet lapjain.

Ehhez még hozzáadhatjuk az öncélú keretsztorit spoiler, az idétlen hangutánzó szavak tömkelegét, a karakterábrázolás teljes hiányát spoiler akkor kapunk egy elég sekély bocs végeredmény. Egyetlen mentsége a könyvnek, hogy a stílusa gördülékeny és a tartalommal ellentétben legalább a szöveg olvasása nem fáj. Mindenesetre ezt kár volt erőltetni, minden szempontból.

Ahogy említetem, paródiának még elmenne spoiler, hogy tessék ilyen bugyuta horror klisékkel etetnek titeket. Csak akkor ezt rá is kellett volna írni a fülszövegre.

10 hozzászólás
>!
Gorkie P
Nick Cutter: Mélység

Amint megpillatottam ezt a borítót, azonal rabul ejtett. Ahogy utána a fülszöveg is.
Úgy éreztem, hogy nekem kell!
Sajnos csalódnom kellett. Egyáltalán nem erre számítottam. Az eleje nagyon tetszett. Azt gondoltam, hogy nagyon érdekes lesz. Aztán a visszaemlékezések számomra unalmassá váltak. Amikor pedig ott is történtek „furcsa” dolgok, teljesen hiteltelenné tették a történetet. Ha csak a bázison történtek volna az események, akkor jobban tetszett volna. Ott tartotta volna a misztikus dolgokat. Oda koncentrálódhatott volna borzongás. Így nem. Aztán haladtam tovább… egyre többször csak arra gondoltam, hogy: „Jaj, ne már!, Komolyan?” Borzongás sehol, csak undor és zavar a fejemben. A végén pedig alig kaptam magyarázatot bármire…
A Kórról se derült ki semmi, csak az elején pár oldalon.
Nem tetszett az írásmód sem. Túl lett minden magyarázva szerintem. Minden dolog, történés ezzel számomra vontatott és néha unalmas lett. Teljesen oda nem illő hasonlatokkal csak elterelte a figyelmem az író. A kevesebb több lett volna.
Kár érte, mert az alaptörténet nagyon jó lehetett volna.
Mintha más írta volna az elejét és a végét is.
Mint írtam, nem erre számítottam. Valami reálisabb, komolyabb, tudományosabb dologra. Valószínűleg ezért is ért nagyobb csalódás. Talán, ha nem azt várom, amit, akkor máshogy állok hozzá, más hangulatban állok neki és jobban tetszett volna. Nem tudom. Úgy érzem a fülszöveg átvert.
Talán csak nem az én könyvem volt. :)

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2015
430 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155522864 · Fordította: Tillinger Zsófia
21 hozzászólás
>!
Disznóparéj_HVP IP
Nick Cutter: Mélység

Már egy ideje láttam, hogy eljött a századik értékelésem ideje itt a molyon.

Sok lehúzni való könyv pihen a polcomon, sok átlagos, és sok jó, de nem kiemelkedő, amit olvastam és értékelésre vár, de a századiknak valami igen jót akartam.

Úgyhogy lett is. :)

Kezdjük azzal: azt hiszem, sejtem, mi nem tetszik sokaknak a végével kapcsolatban (ezt privátban szívesen megbeszélném, ha valaki rámír, érdekel, igazam van-e), de szerintem a vége hibátlan. A közepén éreztem esetleg egy-egy ponton, hogy túl sok a mászás a mélytengeri labor A-pontjából a B-be, bár ott is azonnal jó dramaturgia érzékkel azonnal jön valami para jelenet.

És hogy mennyire para?

Nagyon.

Főleg azért, mert nem attól kell félnünk, hogy XY meghal. Maga XY se bánná annyira, ha meghalhatna. A horror lényege amúgy sem az, hogy meghalunk. Az élet lényege az, hogy meghalunk, nem a horroré: a horror pont arról szól, hogy van olyan, ami sokkal rosszabb a halálnál. Ettől borzongsz csak igazán. Szembe kell nézni a halállal? Ó, drágám, minden nap, amikor autóba ülsz, kilépsz az utcára, kihúzod a rozoga konnektorból a telefontöltődet, álmosan végigsétálsz a körgangon – minden nap szembe kell nézni a halállal, és nem para.

A para valami olyanból ered, ami rosszabb a halálnál. Megvan ez a Mélységben?

Hűdemennyirehogy!

Szóval adott egy végnapjait élő emberi civilizáció, amit egy olyan betegség tép cafatokra, amiről semmit nem tudni: nem tudjuk, hogy terjed, mitől, ki kapja el és ki nem, honnan jött, mi okozza, hogyan működik, semmit, egyszerűen csak van és aki elkapja, fokozatosan mindent elfelejt, egészen addig a pontig, amikor már nem tudja, hogy kell enni, inni, vagy éppen lélegezni.
Rosszabb elkapni ezt, mint egy sima halál? Igen. Para1: check.

Aztán adott egy mélytengeri kutatóbázis a Marianna-árok fenekén. Itt lent, ahol folyamatos hóesésként hullik az elhalt planktonok meg mindenféle egyéb állat hullája a fenékre, olyan a nyomás, hogy az épület nyöszörög és sikít, és az emberi elme (?) tartalommal tölti meg a sötétséget. Ráadásul egy prof, aki feljön a bázisról a felszínre, nem egészen úgy érkezik meg, ahogy kéne, és az, ami vele odalent történt, valahogy nem keltette fel a többi tudós figyelmét annyira, hogy jelentse. Nem tudjuk, mi van odalent a végtelen sötéten és sűrű, pokoli nyomáson kívül, de akármi is az, nem lehet vele úgy számolni vagy elbánni, ahogy a hátsókertben tennéd az emberi fogalmaid szerint. Para2: check.

Mit kutatnak 11 km-nyi víz alatt? Egy rejtélyes anyagot, az ambróziát, amiről senki sem tudja, micsoda, és hogy működik, de szemlátomást minden betegségre gyógyír. Na most, mondtam már, hogy az emberiség így a civilizáció alkonya közepette kicsit kétségbeesett? Azonnal küldenek valakit, hogy nézze meg, a feledékenység kórja ellen lehet-e harcolni az ambróziával.
Mert hogy az ambrózia például egy egyszerű felépítésű állat halálát is gyógyítja.
Zombihörcsög: rosszabb a halálnál. Para3: DZSÍZÜSZ-díjas check.

A helyszín egyedisége és extra nyomasztósága rengeteg párhuzamot ad. A mélytengerben olyasmik élnek például, amik a fényre soha nem jutnak el (ez sok mindenre igaz a könyvben, gyerekkori parától kezdve a laborig). A kísérleti állatok maguk is szimbólumok. Az okos, háttérben felsejlő fajtából, ahogy véres belek közt töcsk*lő gyilkos démonok nincsenek ebben a kötetben, úgy „apa-nézzél-rám-szimbólum-vagyok-kacsint-kacsint” jellegű jelképek sem.

Ami a kötet legnagyobb erőssége, az pont a para szimbolikus jellege és többszintűsége. Vannak pillanatnyi parák (Úristen, Anna, láttad, mi volt az, Úristen), vannak gyerekkori parák (emlékszem, apa bejött elaltatni, odament az ablakhoz, rám se nézett, csak kipislogott az éjszakába a negyvenkettedik emeleten, és rám se pillantva felém intett, majd közölte „vihetitek, még meleg”, aztán megperdült és kiment a szobámból), vannak emberi parák (anyám kalapáccsal törte el a bokámat, amikor focizni akartam suli helyett), és ügyes sejtetéssel ezek párhuzamosan, több szinten törnek fel. Ahogy a félelem a valóságban is működik: az agyad állatvilágból örökölt része hozza a „zsigeri félelmet”, a létért való rettegést, míg a bonyolultabb része képekkel tölti meg a lelked és régi érzelmeket ráncigál elő, hogy etesse a félelemkohót. A könyv tudja ezt, és adja.

A félelem nem logikus, és szerintem sokan ezt a logikát kérik számon ezen a regényen.

Tessék megkérdezni egy pánikbeteget vagy egy social anxiety által kínzott személyt, hogy mennyire logikus a félelme. Logikusan tudja, hogy nem fogják lepisilni és felgyújtani, ha megszólal, mégse meri.

A másik dolog, amit szerintem sokan nem szeretnek benne, nekem a kedvenc elemem volt. :D Ez spoileres lesz: spoiler

Szóval ez a könyv egy jó értelemben vett horror, ami kontextusba helyezi az ember irracionális és racionális félelmeit, ütközteti őket egymással, az élet mindennapi-apró és tragikus-óriási szörnyűségeivel, és azzal a paranoiás érzettel locsolja nyakon a történetből menekülő/távozó olvasót, hogy a te házadban sem véletlenül nyikorog a parketta és nyílik ki a pinceajtó magától, a te macskád/kisbabád se véletlenül mered ugyanarra az üres pontra a falon perceken át, a te oktalan, mindennapi félelmed se oktalan és mindennapi.

Kösz Nick, remélem, te is teljesen nyugodtan alszol, nem csak én!

7 hozzászólás
>!
elge76
Nick Cutter: Mélység

Oké. Ez a könyv most kicsit kikészített.
Végig benne van egy ilyen mohón nyújtózkodó feszültség, ami csak gúnyosan befészkeli magát a fejedbe, és miközben az agyad hátsó zugában elvan magának, észre sem veszed, ahogy ujjal mutogat feléd és kuncog rajtad.
na mivan, ennyire berezeltél? óóó, cegénke… hhmmmm?!
Van az a félelem, amikor félsz valamitől, átmenni az úton hogy ne üssenek el, meggyújtani a tűzhely lángját, hogy a gyufa közben ne égesse meg az ujjadat. De ez nem ilyen. Ez a könyv a legmélyebb, ösztönös zsigeri félelem, ami a csontodig hatol. A legszörnyűbb mégis az, hogy állatok is vannak benne. És az ilyeneket nagyon rosszul viselem.
óóó, csak nem ijedtél meg? Úúúú, te kis nyafogós, búbúúúbúúúú…
A vége viszont kicsit olyan zavarosnak érződött, legalábbis a többi részéhez képest, ezért a fél csillag levonás, de ami addig van, uhh…. Tényleg rémisztő egy könyv, soha többet nem me….
HáTÁMP!

5 hozzászólás
>!
mcgregor
Nick Cutter: Mélység

A Mélységet olvasva helyenként azt éreztem, hogy akár Stephen King is írhatta volna. A Nick Cutter álnéven alkotó Craig Davidson azonban íróként véletlenül sem szolgai utánzó. A nyomasztó légkört egészen végletekig fokozza, és bár sokan a Gömb, vagy A mélység titka című film közvetlen elemeit vélik felfedezni benne, de azoknál szerintem sötétebb hangvételű, és csak távolról, felületes szemlélőként érezhetőek hasonlóságok; míg éppen az olyan cutteri jellegzetességekben foghatók meg a rajzolható különbségek, amelyek a transzcendenst és a gyermekkori rémképek döbbenetesen reális manifesztációját keverik olyan lények sötét, cinikus, pusztító és lélekgyilkos karakterológiájával, amelyeket teljesen nélkülöznek az említett művek. És persze tagadhatatlanul érezhető Lovecraft hatása is, ami azonban nála még csupa homályos sejtetés volt, az ősi félelmekre alapozó, ám a hatás kedvéért soha teljesen ki nem bontott kép, azt Cutter kegyetlenül vizualizálja, az arcunkba tolja és még a szagát is érezni véljük; jól adagolja a vérfagyasztást. A lélektelen sötétség tapinthatóvá tétele pedig egy más szintre emeli az emberi kiszolgáltatottság átélését. Valami azért elválasztja a regényt attól, hogy hibátlan mestermunkának érezzük, de maradandó emléket hagyó, sötét és borús olvasmányélmény.

>!
wzsuzsanna P
Nick Cutter: Mélység

Tökre bajban vagyok ezzel a könyvvel, mert az egyik pillanatban úgy éreztem, egy csillagot fogok adni neki, a másikban meg, hogy ötöt. Nehéz összeszedni a gondolataimat, de azért megpróbálom.
Én nem akadtam igazán fent azon, hogy a regény maga nem a titokzatos Kórról szól, mert eléggé úgy éreztem, hogy ez csak amolyan kellék, ami bevezet majd az igazi mondanivalóba és történésbe. Az első 100 oldal gördülékenyen ment, izgultam, borzongtam, kíváncsian vártam, mi fog kisülni belőle. Aztán jött a maradék 300 oldalnyi, tömény rémálom-dömping. Egyrészt értem, legalábbis érteni vélem, hogy mi volt a célja, szimbolikája, egyes részeknél zseniálisnak tartottam, ahogy az író a legelemibb félelmeinkkel játszik, teljesen kitekerve, majd újra összerakva azokat. Nekem tetszett az is, ahogyan az „audio”-hatásokkal bánt, sokszor inkább hallottam, mint láttam, amit olvastam. De, és sajnos ez az én esetemben egy nagy de volt- egy idő után kiégett az érzékelő rendszerem, és teljesen immúnissá váltam a percenként váltakozó borzalmakkal szemben. Nekem a kevesebb sokkal több lett volna, és kár érte, mert amúgy közel járt ahhoz, hogy teljesen magával ragadjon.
Szóval ez most olyan, hogy senkit nem tudnék sem rá, sem lebeszélni, próba cseresznye.:)

2 hozzászólás
>!
Dawnofmyth P
Nick Cutter: Mélység

Majdnem teljesen egészében tetszett. A vége… hááááát… érdekeeeeees.
Ezt leszámítva olvastatta magát, tetszett a feszült légköre, a helyszín. Kicsit olyan érzetem volt, mintha a Gömb és A dolog is inspirálta volna. Oké, hogy nem sok újat lehet már kitalálni, minden poén le van lőve. Minden esetre engem megvett magának Nick Cutter :)

>!
NewL P
Nick Cutter: Mélység

Nekem ez túl horroros volt, jobban szeretem azokat a típusúakat, ahol az én képzeletem jeleníti meg a borzalmakat, és nem a vértől és más egyéb nedvekről szóló leírások teremtik meg az atmoszférát. Azt el kell ismernem a könyv alapötlete jó, és a vége is elég nyitott maradt ahhoz, hogy az ember elképzelhesse, mi történik majd a későbbiekben.

>!
Lisie87 P
Nick Cutter: Mélység

Ez a könyv nagyon beteg! Ezt előre leszögezem.

És most fanyalgok egy sort. Nem tudom eldönteni, hogy tetszett, vagy nem. Valószínűleg mindkettő. Az indítás remek, teljesen lekötött, és izgalmakat ígért, még azt is hittem, hogy kicsit tudományosabb lesz. Utána, ahogy főszereplőink megérkeznek a tengermélyi bázisra….Ott elfelejthetjük a Kórt.
Eseményekben és izgalmakban bővelkedett a könyv. Engem még a visszaemlékezések sem untattak, sőt, talán jobban is érdekelt, mint a sok „rémálomszerű” történés, ami történt a bázison. Egyszerűen nem féltem. Talán csak egy rész volt, amikor borzongtam, ami nekem a „legfélelmetesebb” volt: spoiler. A csiki-csuki láda és a mosómedve találkozása kb egy „zs” kategóriás horrorfilmre emlékeztetett. Az író inkább arra ment rá, hogy minél gusztustalanabb dolgokat hozzon össze, és nem arra, hogy igenis féljünk olvasás közben…
A másik, hogy a kevesebb több lett volna. Nagyon hosszúnak éreztem a könyvet, és a harmadánál már azt néztem, hogy mikor lesz már vége.
A vége enyhén emlékeztetett a Búra alatt King könyv végére…ugyanakkor tetszett a befejezés, spoiler
Összességében egy olvasást mindenképpen megér, de szerintem még van hová fejlődnie az írónak, mindenesetre elolvasom a következő könyvét is! :)

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Cicu

A gyerek nem tartozik hűséggel vagy engedelmességgel. Viszont a szülő szeretettel és megértéssel tartozik neki, feltétel nélkül, és ha eléggé szereti őt, akkor egy idő után ez a szeretet viszonzásra talál.

77. oldal

2 hozzászólás
>!
Cicu

Húsz másodperc. Életek tudnak összeomlani ennyi idő alatt.

135. oldal

>!
Cicu

(…) de ha szeretsz valakit, akkor bármilyen állapotban szereted, nem igaz? Betegségben, egészségben.

29. oldal

>!
Cicu

Ha az ember betartja a szabályokat, a világ is méltányosan játszik vele.

130. oldal

1 hozzászólás
>!
Cicu

Semmitől nem kell félni… Óvatosnak lenni igen, de a félelem egy felesleges érzés.

339. oldal

>!
Cicu

A jó emberek nyomorult fájdalomban halnak meg, míg a rosszak boldogan, az ágyukban. Élőlények élnek és halnak meg úgy, hogy soha nem ismerték a szeretetet.

379. oldal

>!
Cicu

Az ismeretlen zsigerileg mámorító.

421. oldal

>!
Cicu

És mit ér a pénz, ha nincs jövő, amiben elkölthetjük?

57. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alice Sykes 'Al'
>!
Cicu

…Az egész világ egy játék…

401. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Wells: Nem akarlak megölni
Joe Hill: NOS4A2
Stephen King: A ragyogás
Josh Malerman: Madarak a dobozban
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Joe Hill: Szarvak
Dmitry Glukhovsky: Metró 2033
Isaac Marion: Eleven testek
Chuck Palahniuk: Altató
Stephen King: A halálsoron