És ​meglátá a szamár az Úrnak angyalát 63 csillagozás

Nick Cave: És meglátá a szamár az Úrnak angyalát Nick Cave: És meglátá a szamár az Úrnak angyalát

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​És meglátá a szamár az úrnak angyalát ószövetségi hangvételű, démoni könyv, az evilági pokolról szól. Valahol Amerikában egy különös vallási szekta, az ukuliták külvilágától elzárt városába – ahol már három éve egyfolytában esik az eső – szélhámos prédikátor vetődik. A sátánnal cimboráló bajkeverő elhiteti a városka lakóival, hogy a katasztrófa egyedüli módja, ha megölik a városka kurváját. Az ukulitákon eluralkodik a lincshangulat, dühük az utcalány szentként őrzött lányába szerelmes Euchrid ellen fordul. Mindenkit elkap az erőszak ösztöne, senki sem veszi észre: a sátán karmai közé keveredtek. Euchrid, a közösséggel szembefordult, különös érzékenységgel, kegyetlen elevenséggel – első személyben elmondva a történteket – tárja elénk az eseményeket: végigélhetjük egy városka civilizációjának, s Euchrid családjának nyomorúságos pusztulását.
Az antikrisztus eljövetelét feldolgozó, evangéliumi epizódokkal átszőtt, fantasztikus nyelvi leleménnyel, keserű humorral megírt regény… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1989

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2003
368 oldal · ISBN: 9639475548 · Fordította: Széky János
>!
Holnap, Budapest, 1992
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9633450985 · Fordította: Széky János

Kedvencelte 22

Most olvassa 5

Várólistára tette 57

Kívánságlistára tette 50

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

krlany IP>!
Nick Cave: És meglátá a szamár az Úrnak angyalát

Brutális egy könyv. Remek alapanyag lenne valami pszicho-horror-thriller filmhez. Annál is inkább, mert van egy Poe nevű szereplőnk. Beszélő név, és hát a figura is elég sötét, vérfagyasztó és ijesztő.
Kemény könyv és szívós, akárcsak a szereplői, az életkörülményeik. A helyszín a halálvölgye egy külvilágtól elzárt völgyben lévő poros városka, melyet egy bigott vallási szekta alapított. Vallási fanatizmusuk bicskanyitogató, sivár pusztasággá hajlítja a teret és örömtelenné a létet. A leghangosabbak és a legvérmesebbek mindig a legfrusztráltabbak, mivel csak ez az egy örömük van az életben. A többi meg néma csend birka. Pedig az igazság és a jóság halkan és csendben közelít… de ebben a könyvben soha nincs csend. Kivéve fertőföldön(!), ahol meg halotti az a csend.
A történet az elejétől kezdve haldoklik és rohad. Néma főhősünk meséli el viszontagságos család- és élettörténetét, mintegy keretbe foglalva az eseményeket, miközben szépen lassan elnyeli a mocsár…
Istentelenek és istenhívők, mind egyformák. Kegyetlen csürhévé válnak. Vajon Isten vagy a Sátán dolgozik bennük?
Iszonyat, stílusba csomagolva… Ahogy olvassa az ember, az jut eszébe, hogy az írója mikor papírra vetette ezeket a sorokat, azt érezte kilátástalanság veszi körül. Lelkében üresség és sivárság ült meg, és ezzel az iszonyatos és szörnyűségekkel teli művel belső démonaitól próbál megszabadulni. Mintha csak így kiáltaná ki magából magányát és fájdalmát a világba bele, oda, jól… Biblikus nyelvezeten előadott történet, melyben nagy szerepe van a zsoltároknak, evangéliumoknak és bibliai történeteknek, és mindeközben szemléletesen megjelenített képek úsznak elénk, melyeket átjár némi keserű és fanyar humor… és jó sok sötétség… Ha már beszélő neveket említettem korábban; Fehér Jézusnak keresztelni egy kerítésszaggató, ihatatlan házi főzetet némi fricskának tűnik számomra.
Vallás, fanatizmus, őrület és téboly. Megviseli az ember lelkét a sok kegyetlen és gyomorforgatóan érzékletes leírás. Az első néhány borzalom után „kiszálltam” a történetből, és mintegy kívülállóként olvastam tovább a lapokat. Teljesen más volt így elhatárolódva lenni a pokoltól, mint benne járni, de azért így sem volt könnyű. A könyv utolsó lapjain főhősünk megkínál egy kérdéssel, ami ugye már csak azért is meghökkentő, hiszen eddig nem volt kiszólás a szövegben… „Tudjátok, nagyon fúrja az oldalamat, hogy ti milyen szerepet játszotok ebben az egészben. Igen, ti, ti szótlan, szemtelen szemlélődők. Szóval: hol illeszkedtek ti ebbe az egészbe? Jó volna tudni. (…) Bárcsak tudnám. Vagyok één, és vannak ők, de mi a helyzet veletek? Veletek, a homályban megbúvó harmadik féllel? Ti hol passzoltok ebbe az egészbe?” Amikor ezt olvassa az ember, tényleg el is gondolkozik rajta… Vajon hol? És főleg miért?
Nick Cave jól ír… és nemcsak dalszövegeket… ezzel most ugyan egy kicsit kibillentett az egyensúlyomból… Az orrunk alá dörgölt problémafelvetések megérnek egy misét… A pokol, amiben jár(t), a téboly és a démonai nem az enyémek. De azt mindenképpen el kell mondani erről a műről is, hogy figyelemreméltó, akárcsak az írója.

Zabothegyező I>!
Nick Cave: És meglátá a szamár az Úrnak angyalát

születés, némaság, ukuliták, legyek, szemétdomb, öszvér, gyermek, vér, sebek, csapdák, Jézus, Isten, eső, düh, élet, mennydörgés, fertőföld, nádas, tisztás, Fehér Jézus, szajha, gyilkos, csonkító, bosszú, bűz, félelem, templom, verés, prédikátor, fájdalom, szomorúság, kutyafej, sötétség, rejtőzködés, sövény, szenvedés, kétségbeesés, okádék, nyál, sár, varjú, halál.
Ezekkel a szavakkal írnám le Nick Cave megrázó, megdöbbentő, lebilincselő és letehetetlen könyvét.

Kkatja P>!
Nick Cave: És meglátá a szamár az Úrnak angyalát

Kegyetlen, de nem tudom eldönteni, hogy kegyetlenül jó avagy rossz. Inkább is-is. Végig Hieronimus Bosch és Bruegel pokolbéli figurái kavarogtak a szemem előtt. De a nyelvezete és a szemléletmódja kegyetlenül provokatív és tökéletes szembeköpése a bigott vallási őrületnek, amelyben az őrület tombol és veszett táncot rop a Sátánnal. Le a kalappal a fordító előtt is, végtelenül egyedi nyelven tolmácsolja szerencsétlen Euchrid kínszenvedéseit.

Morpheus>!
Nick Cave: És meglátá a szamár az Úrnak angyalát

A történet úgy a kétharmadánál teljesen (túl)telített, mintha Fehér Jézust ittam volna Euchriddal, és az Úr megsúgta nekem a befejezést. Innentől már eltompulva olvastam, végigvonszolódva a történeten. Amikor becsuktam a könyvet, megpróbáltam visszatérni a „hétköznapi” világba, és azóta se találom sehol. Olyan érzésem van, hogy ez a világ drogos rémálom, csak drog nélkül. Kételkedem, hogy bizonyos dolgok megtörténtek-e velem az utóbbi időben, vagy hallucinálok valami ismeretlen helyen, amit megtagad a tudatom?

2 hozzászólás
Rigócsőr>!
Nick Cave: És meglátá a szamár az Úrnak angyalát

Érdemes lett volna eredetiben olvasni, de félek, nem elég kiterjedt az angol szókincsem Nick Cave barokkos körmondataihoz. Tetszett a regény, bár hihetetlenül sűrű a szöveg és hipererőszakos (khm…álmeglepődés…). Utána valami ultraromantikus giccset kell olvasni, hogy helyreálljon a dolgok egyensúlya.:-)

Mandula8>!
Nick Cave: És meglátá a szamár az Úrnak angyalát

Nagyon furcsa, nagyon nyugtalanító írás ez. Terpeszkedő, kusza, zavart és sáros volt. A cselekmény egyáltalán nem tudott lekötni, de talán nem is ez volt a lényege. A főhős nagyon izgalmas karakter volt, a némasága adott egy plusz csavart az elbeszélői nézőpontnak, ami nagyon tetszett. De ezen túl nem érdekelt sem ő, sem a többi szereplő sorsa. Nyelvileg azonban nagyon erős alkotás.

Evione>!
Nick Cave: És meglátá a szamár az Úrnak angyalát

Minden benne van az emberi gonoszságról, az emberi lélek sötét oldaláról, és a vallási fanatizmusról. Érdemes elolvasni.


Népszerű idézetek

encsy_eszter>!

Aki elveszítette szemét, nem olyan vak, mint az, ki szorosra zárja, nehogy meglássa a napvilágot.

94. oldal

Gebics>!

Isten nem érzelgős. Nem tudjátok rajtakapni se jópofáskodáson, se haszontalan fecsegésen. Azonkívül a prédikálósdira se hajt rá olyan fene nagyon. Hol van már a régi rámenősség – a tűz- meg a kénkőstand a piacon. Isten manapság különleges áruban utazik – az emberek ma már nem szívesen mondanak le a drágalátos komfortjukról és e világi örömeikről a halál utáni mennyei birodalom ígéretéért. Isten vevőköre kicsi és választékos. Az ördög meg tarol.

Niann>!

Isten érettebb lett. Nem az az izgága, kákabélű figura a Testamentumokból – a megszállott üdvösségárus a Maga tömérdek olcsó, vásári trükkjével és az Ő bömbölő hangjával –, nem az a pukkancs vigéc az Ő égő bokraival meg varázsvesszőivel. Isten manapság tudja, hogy mit akar, és tudja, hogy kit akar. Ha Őmagasztossága kiszemelt arra, hogy az Ő Általános Tervének eszköze legyél, akkor közlöm, hogy jól teszed, ha fogod, megérted és követed az utasításait, minden kérdezősködés meg visszaszólás nélkül.

185. oldal

Dr_Benway>!

Hogy némának születtem, egy halott fivér oldalán, egy tócsa krumplihéjpálinkába, egy kiégett autóroncs hátsó ülésére, egy szeméthegy tetejére – ez csak a nyitólap volt, csak egy szimatnyi előzetes abból, amit számomra tartogatott a végzet. Van valami, amit én talán nem tudtam, de a halott bátyám tudott: hogy mind a ketten nagyon ramaty porontyok vagyunk. Az egyik néma, a másik tökhalott, mélységesen ocsmány ágyékok beteg sarjadékai – idétlen ivadékok, akik az anyaméh nyomortanyájáról kidobattak egy gonosz, gonosz világba, ami túlontúl kegyetlen két ilyen félrefogant vakaréknak.

171. oldal

ponty>!

Letipró melankólia rabszolgája volt Rebecca, mely kedve szerint fosztotta ki esendő személyét, majd úgy tespedt rajta, mint a kielégült szerető.

64. oldal

giggs85 P>!

Bátyja tépte föl a burkot erre az egészre, születésük reggelére; s az akkor még névtelen Euchrid – mintha egyetlen határozott gesztusával saját eljövendő életének inerciájához adott volna fordított példát – jól belekapaszkodott fivére sarkába, és a hívatlan vendéghez illő teljes díszben a napvilágra szuttyant.
A nap olvadt mennydörgésként pörgött a déli égen, egyre ütlegelte a kunyhó bádogtetejét és kátrányozott deszkaoldalát. Apu odabenn ült az asztalnál, körötte agyafúrt, csupa rugó acélszerkentyűi. Folyt róla a víz a dögforróságban, míg csapdáit olajozta. Hiába igyekezett elzárni fülét nejének részeg óbégatása elől, aki az öreg, kiégett Chevy hátsó ülésén elnyúlva zagyvált szüntelen. A szemétdomb ékessége volt ez a kocsi, téglákon nyugodott a kalyiba mögött, mint egy jókora páncél, amit undorodva vedlett le magáról valami túlméretezett csúszómászó.
Benne tiltakozott a vajúdó rángásban rikoltozó, részeges hitves a hasában duzzadó és rugdalózó csoda ellen, meg-megszopva saját főzetű Fehér Jézusát, hogy csak úgy rázkódott állásán a Chevy, és a nő nyüszített és visított, és visított, és azt nyüszítette: – Aa! Puú! Aa-puuú! –, míg azt nem hallotta, hogy nyílik a kunyhóajtó, aztán csukódik, annak utána pedig elbúcsúzott a reggeltől, s eltávozott az eszméletlenségbe.
– Úgy beszívott, hogy tolni se bírt – mondogatta később Euchridnak Apu.
Még ájultában is csak szorította, szorongatta a pálinkásüvegét; Apu kitépte felesége mocskos mancsából az üveget, és vigyázatosan széttörte a kocsi rozsdás hátsó uszonyán.
Bábának fogadta intuícióját, szikének vett egy nagy üvegcserepet, kiterítette a magatehetetlen szülő asszonyt, és krumplihéjpálinkával lötybölte intim részeit. És miközben egy sorozat káromkodás zúdult ki a száján, és a nyár összes rovarja ott zümmögött, és a nap pörgött az égen, és sehol nem látszott egy felhő, pokoli sivítással, latyaközönben két nyáladzó batyu bukott elő.
– Jézusom! Kettő! – kiáltotta Apu, de az egyik nemsokára meghalt

11-12. oldal

5 hozzászólás
Zabothegyező I>!

Attól fogva, hogy észrevettem a rendszerességet éjféli virrasztásaiban, gyakran kaptam azon magam, hogy keményen dacolok az Emlékezés terének milliónyi árnyával – izgatottan, éberen kuporgok, szívem vérrel eteti őrült remegésemet, mintha valami tomboló hajcsárdob hajtaná, ami bármelyik pillanatban tiltott virtuskodásomra ébresztheti a várost. Bagolyhuhogás, holdas hallgatás, tücsökricsaj, árnyéksurranás, percegő denevérradar – ők voltak szerény vigasztalóim, ennyi maradt őrizetlenül a nappal bezárása után.

F_Orsolya>!

Ez a bizonyos kúszónövény csakis az Ukulore-völgyben fordult elő, és másutt nem is nőtt, csupán a bognár-dombi temetőben és annak környékén. A bizar burján, mely az eső elálltával sarjadt ki a földből, és szemlátomást jól érezte magát a vihartól tönkretett talajban, a „Tolley Trombitája” nevet viselte, és a világ egyetlen tölcséres virágú kúszónövénye volt, amely tengerészkék szirmokkal büszkélkedhetett. Keveset tudunk Frank Owen Tolley-ról, akinek sírkövén először borult kék virágba e növényfaj. Sem a kő formája, sem a sírfelirat nem segítenek a rejtély megoldásában. A kúszónövény titkát Tolley őrzi, meg az Úristen – és minden bizonnyal a Sátán. Csak ők tudnák megmondani, miféle mérgező szutykot szívott föl a virág, hogy bársonyos kelyhének színe ily halálos-éjféli kékre sötétült.

149. oldal

Kkatja P>!

Amíg baba voltam, sohasem sírtam. Azazhogy egész pólyás koromban egyetlenegyszer sem sírtam – egy árva nyikkot se. De gyerekkoromban se pocsékoltam el az időt bömböléssel, és kamaszkoromban elhatároztam, hogy minden érzésemet magamban tartom, és egyetlen hüppögést se hagyok kicsusszanni a számon, mert aki ilyet művel, abból biztosan mindenféle szemétkedések céltáblája lesz. És most, amikor férfikorom utolsó másodperceit számlálom – és ahogy magamra öltöm a halott-kort –, most se fogok megtörni. Nem. Egész élő-koromban soha, egyetlenegyszer nem sírtam. Hangosan nem. Nem, hangosan nem.
(…)
Azonkívül pedig én voltam a legmagányosabb kicsi babafiú az egész világ történetében. És ezt nem unalmamban találtam ki, csak úgy. Ez tény. Isten megmondta nekem.

24. oldal

encsy_eszter>!

Abban a pillanatban körülbelül olyan kellemesen éreztem magamat, mint egy lotyó a templomban.

109. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kathryn Stockett: A Segítség
Sue Monk Kidd: A méhek titkos élete
Alice Walker: Bíborszín
Cormac McCarthy: Suttree
Cormac McCarthy: Az út
Truman Capote: Más hangok, más szobák / A fűhárfa
Cormac McCarthy: Isten gyermeke
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
José Eduardo Agualusa: A múltkereskedő
Dimitri Verhulst: Semmivégre