Kedvesem 87% 214 csillagozás

Fájdalmasan szépséges, realisztikus szerelmi történet a Kedvesem. Imádtam!
Előbb ugyan a filmet láttam, amit nagyon szeretek, és féltem összehasonlítani a kettőt, de azt kell írnom, hogy ez esetben a könyv és a filmváltozat egyaránt csodálatos és megható.
Gyönyörűen ír ez a férfi, egyszerűen szerelmes vagyok a szavaiba. Eszményi történetmesélő és nem lehet nem szeretni az általa alkotott karaktereket.
Köszönöm neki, hogy megszületett ez a keserédesen szép regény! <3

Ezt a regényt is szerettem olvasni, mint a legtöbb Sparks – könyvet. Központi témája ismét a szerelem, igencsak kiszámítható fordulatokkal, tele a megszokott, líraian romantikus természeti képekkel, szófordulatokkal. Mégsem lehet ráfogni, hogy „olcsó” vagy ponyvaízű lenne. A szereplőknek jó néhány sorsdöntő elhatározásra kell jutniuk, illetve mások sorsát befolyásoló, felelős döntést kell hozniuk.
Súlyos betegségek, nehéz élethelyzetek tanúi lehetünk. Azzal együtt, hogy az író célja ismét a színvonalas szórakoztatás, előkerül a szeretteink iránti felelősség kérdése, döntéseink következménye, súlya is.
Számomra inkább a férfi főszereplő volt szimpatikus, a hölgyet nem igazán szerettem. Végig úgy éreztem, szereti, ha csak és kizárólag körülötte forog a világ, még ha a viselkedése időnként mást sugallt is.
Nicholas Sparks rajongóknak mindenképpen kötelező olvasmány, mégpedig a legjobbak közül való.

Már nagyon régen szerettem volna olvasni Nicholas Sparkstól, de valahogy nem jött össze. Sajnálhatom is, mert teljesen levett a lábamról. Természetes, emberi módon ír mély érzelmekről. Imádtam John monológjait, az ő nézőpontjából olvashatjuk a történetet. John szeretethiányban nevelkedett, anyját nem ismerte, édesapjától pedig nem kap kellő odafigyelést, szeretetet. Felnőttként kell szembesülnie azzal, hogy mindennek mi is az oka. Barátság, tisztelet, szeretet mindez jellemzi az apa – fia kapcsolatot, ami annyira megindító, hogy lehetetlen könnyek nélkül olvasni. A romantikus részt is mindvégig mély érzelmek szövik át. Megmutatja, hogy az igaz szerelem mindenre képes. Még az önzetlenségre is!

Nos ez egy nagyon érdekes könyv volt tetszett is meg nem is. Úgy gondolom nagyon érzékeny témákat vetett papírra az író. A katonaság, a szerelem, a sebek, a fájdalom, a szeretet és a betegség. Mégis úgy gondolom hogy ez nekem most nem tetszett. Alapvetően is a könnyed szórakoztató irodalmat szeretem, a szomorú fájdalmat felhozó irodalom nem az én műfajom, ennek ellenére ha meg tudhatni vagy önmagában tud rám hatni nem szoktam figyelembe venni a csillagozásnál. Itt viszont hiába hatott meg a történet és pityeregtem is el, mégse tetszett. Ha kiveszem a szomorúságot a mélységet a fájdalmat egy szimpla tömör És unalmas történetet kapok. Nem mondom hogy nem szép, mert szép a történet nagyon nagyon. Valódi, nagyon igazi, talán túl igazi is. Nem tudom hogy máshogy fogalmazzam meg, én ha kezembe veszek egy könyvet, akkor egy másik világba szeretnék lenni. Legyen az jobb vagy rosszabb fájdalmasabb, szerelmesebb,stb…ez, ez a történet viszont olyan volt mint, hogyha egy igaz történetet olvastam volna el, ami például a szomszéddal történt meg nem olyan régen. Nincs benne semmi extra, nincs benne semmi plusz. Ez egy szimpla történet. Biztos nagyon nagyon nagyon nagyon nehéz megírni egy ilyen történetet is, így megírni egy történetet. Azt is értem, és el is fogadom, hogy valakinek Pontosan ezért tetszik, de nekem pont ezért nem. Ez a második könyvem az írótól és lehet hogy az utolsó. Az előző könyvével is pontosan Ugyanez volt a bajom. Ő nem nekem ír, lehet elválnak útjaink.
A másik hogy például a címkék között volt 911 ami végül is csak érintőlegesen volt a történetben én nem is erre számítottam. Azt hittem az lesz egy központi téma,de nem. Valóban nagyon fontos része volt a történetnek, hiszen ha nem történt volna meg, akkor velük sem ez történik, és talán együtt is maradnak és öröm és boldogság. Mégsem gondolnám ide valónak. Sajnáltam, azt hittem jobban fog tetszeni, nem így lett.:((( egyszer olvasós….

Egy történet a szeretetről, a szerelemről. Ebben a regényben számtalan pozitív érzést élünk át. Megismerjük a barátságot, a családot és a szerelmet is.
Egy nem mindennapi alkotás, mely olvasása közben mosolyra fakadsz és könnyekben törsz ki. Lesz, hogy boldogságot érzel majd a szívedben, de darabokra is fog szedni.
Egy letehetetlen iromány, amelynek lapjaiba mélyedhetsz!

A teljes ajánló itt érhető el: http://anarchiakonyvblog.cafeblog.hu/2018/08/24/nichola…

Bár messze nem ismerem még az összes Sparks regényt, az eddigiek birtokában az édes-savanyú mártást juttatják eszembe: egyszerre van benne boldogság és veszteség, amilyen az élet is. A kérdés inkább a befejezés. Boldogság lesz-e, vagy veszteség a regény végén? A Kedvesem pont a kettő közé lőtt. Ha akarom ez, ha akarom az, nézőpont kérdése. Egyébként ez pont olyan eset, amikor a film jobban tetszik a könyvnél. A filmbeli szereplőkkel pörgött lelki szemeim előtt a regény, egyszerűen képtelen voltam már másokat odaképzelni, mint Channing Tatumot és Amanda Seyfriedet, miközben az író kicsit más külsőt álmodott meg főhőseinek.
Ami a filmben gördülékenyen ment, a könyvben inkább szájbarágósnak éreztem: nevezetesen az érzelmeket. Kifejezetten érzelemközpontú regény egyébként, a történéseket legtöbbször a kiváltott érzelmek szemszögéből vizsgálja. A férfi főszereplő, John szemszögéből lehet látni és megélni az egész történetet, ami ritkább, hiszen egy férfi lelkének legmélyebb bugyraiba merül alá a szerző. Úgy éreztem, John folyamatosan – akaratlanul is – monitorozta önmagát, az érzelmeit, pl. egy Savannahval töltött romantikus vacsora, egy pillantás, egy érintés, mozdulat vagy hallgatás milyen érzelmeket, gondolatokat indít el benne. A szerelem folyamatának belső megfigyelése, a lélek rezdüléseinek ilyen alapos vizsgálata szokatlan élmény volt számomra férfi főszereplőtől úgy, hogy egy kemény harcokban edződött, tetkós, kigyúrt, kefefrizurás ízig-vérig katonáról van szó.
A szerelem mellett a történet másik nagy érzelmi témája az elfogadás, empátia, szociális érzékenység, hiszen a regényben több speciális figyelmet és gondozást igénylő mellékszereplő is van John és Savannah közvetlen közelében: spoiler A Kedvesem arról is szól, hogy miként lehet megtanulni elfogadni a körülményeket, alkalmazkodni hozzájuk és együtt élni velük, kihozva belőle a legtöbbet és legjobbat. Az egyik legnehezebb próbatétel az ember számára. spoiler
A nagy érzelmi utazások mellett felvillantak pillanatok a világ puskaporos politikai hordójából, amelyek John és Savannah életén kívül a történelmet is befolyásolták, pl. a 2001. szeptember 11-i terrortámadás vagy a Szaddám Husszein kifüstölésére indított iraki invázió. Kijózanítóan valóságos epizódjai ezek a regénynek, de kevesek ahhoz, hogy egyensúlyba billentsék az erős érzelmi túlsúlyt.

Meghatározó, mély érzelmekkel teli regény. A szerelem önzetlen, szép érzéseit vetítette elénk. Barátság, segítő szándék, szülő elvesztése mind szerepelt a történetben. John szemét az apja betegségéről Savannah nyitja fel. A hadsereg visszavárja Johnt, s ez a későbbiekben meghatározó lesz a cselekmény alakulásában. Főszereplőnk példaértékű cselekedete zárja a történetet.

Azt szeretem Nicholas Sparks műveiben, amikor nem egy sémára írja a könyveit. Ez egy régebbi könyve, de szerintem egy nagyon szép történetet olvashatunk tőle, egy fiú és egy lány szerelméről, küzdelméről, és a feladásról….
Az apa-fiú szeretet is igazán szépen van ábrázolva, és bár felszínesnek hat ez a kapcsolat, de aztán mégis kiderül, hogy milyen mélységei vannak. Kissé lassú folyású történet, de megfelelő hangulatban olvasva nagyon tud hatni az érzelmekre.

Reménykedtem benne, hogy a könyv is úgy fog tetszeni, ahogy a film. Nem csalódtam. Nagyon sok mindenről szól ez a történet. Barátság, szerelem, szeretet, háború, betegség, kapcsolatok. Az író számomra nagyon jól átadja ezeket. John szimpatikus, tetszett, ahogy végül sikerült megértenie az apját, ahogy alakult a kapcsolata Savannah-val. Katonának lenni nem egyszerű dolog, ahhoz kell egy olyan személyiség szerintem, aki az ezzel járó terheket elbírja. Savannah – nehéz őt megérteni és elfogadni a döntéseit. spoiler John és Savannah szerelme melengeti az ember szívét, spoiler

Ahogy a többi Sparks könyvet, ezt is szinte egy szuszra olvastam el. Nagyon jól indult a történet, de a vége nem tetszett. Igazából egyáltalán nem értettem Savannah döntését. Miért? Nem tudott volna 1-2 évet várni arra a férfira, akit szívből szeret, inkább férjhez ment egy olyanhoz, akibe nem is szerelmes?
Érdekes volt az apa-fiú kapcsolat változása a történet során. Tanulságosnak tartom, hogy egy kívülálló személy döbbentette rá Johnt arra, hogy miért nem szorosabb a kapcsolata az apjával.
„…az igazi szerelem azt jelenti, hogy a másik ember boldogsága fontosabb számunkra, mint a sajátunk, bármilyen fájdalmas döntéseket kell is meghoznunk ennek elérése érdekében.” -így foglalja össze John a könyv végén Savannah iránti érzéseit. A könyv nyitva hagyja a történet végét. Vajon Tim tényleg meggyógyul és soha többé nem találkoznak a szerelmesek? Vagy később mégis újra egymásra találnak? Nem is tudom igazán, melyiket kívánnám…
Ritkán mondom hogy a film jobban tetszett, de most ez az igazság. Bár igazán szépen volt ábrázolva az apa fiú kapcsolat, a filmben több érzelmet találtam.