Viharhegy 45 csillagozás

Nicholas Evans: Viharhegy Nicholas Evans: Viharhegy

Két ​síelő egy fiatal nő jégbe fagyott holttestére bukkan Montana hegyeiben.
A seriff csapatának az egész éjszakája rámegy, hogy kiemeljék, az azonosítása viszont jóval kevesebb időt vesz igénybe. A huszonéves Abbie Coopert évek óta gyilkosság és ökoterrorista cselekmények miatt körözte az FBI, fényképe az Egyesült Államok minden rendőrőrsének számítógépén megtalálható volt. Rejtély azonban, hogy miért és hogyan halt meg. Gyilkosság, öngyilkosság, baleset történt?
Abbie jómódú, szerető családból származott, okos és kedves lány volt, aki előtt fényes lehetőségek álltak. Talán akkor indult el a lejtőn, amikor az apja egy másik nő miatt elhagyta az anyját, és ezzel egy csapásra véget ért Abbie gondtalan gyermekkora. Ugyanebben a rettenetes időszakban szembesült azzal is, hogy imádott hegyeiben szintén fenekestül felfordult az élet: a nagy gázvállalatok újabb lelőhelyek feltárása reményében könyörtelenül tönkretették az érintetlen vadont és a belőle élők sorsát…

A… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Európa, Budapest, 2013
496 oldal · ISBN: 9789630796361 · Fordította: Tábori Zoltán
>!
Európa, Budapest, 2007
492 oldal · ISBN: 9789630783422

Enciklopédia 1

Helyszínek népszerűség szerint

nyaralóhely


Kedvencelte 7

Most olvassa 1

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

Trudiz >!
Nicholas Evans: Viharhegy

Sokszor gondolkodtam már, hogy mikor mondjuk egy könyvre: ez jó volt.
A fordulatos, eseménydús történet miatt? A sokféle, és közülük egy-egy igen kedvelhető szereplő miatt? A neked fontos érzelmek miatt? A folyamatosan fenntartott érdeklődés miatt? Ha mindez összeáll, nyerő lehet. Valamiért közel érzed magadhoz.
Ez most tetszett.

Shanara>!
Nicholas Evans: Viharhegy

A fülszöveg és a regény első kb. 80 oldala alapján olyan cselekményre számítottam, amelyben a nyomozati szerv a bizonyítékok alapján felgöngyölíti az ügyet és magát a nyomozás eseményét követhetem majd végig az oldalakon. Persze gondolhattam volna, hogy a szerző más utat fog választani. Meg is tette. A kiinduló állapot, a szomorú és tragikus helyzet megismerését követően a történet nyolc évet ugrik vissza az időben, amikor tulajdonképpen az egész szövevényes és szerencsétlenségbe torkolló végjáték elkezdődött. Gyakorlatilag egy fordított cselekményű és eseményvezetésű regényt vehettem a kezembe, amelynek eredménye, hogy a végkifejlet ismertében az alaphangulat már adott, rányomja a bélyegét az egész könyvre. Ugyanakkor ez a megoldás az író részéről egyfajta kihívásnak tekinthető, hiszen úgy kell fenntartania a regény folyamán végig az érdeklődést, , hogy közben már „lelőtte a poént”, elárulta a befejezést. Sikerült-e mindennek a megvalósítása? A válaszom egy határozott igen.
A szerző képes volt arra, hogy sokféle és sokszor egymásnak ellentmondó érzéseket hozzon felszínre belőlem, játszott velem és ennek köszönhetően az érzelmek teljes skáláját éltem át: a szereplőkkel együtt megjártam a poklot, éltetett a remény és töltött el az adott helyzet okozta boldogság, vagy éppen uralkodott el rajtam a kétségbeesés. Nem egyszerű könyv ez, nem könnyű olvasmány, engem kifejezetten megviselt.
Nem egy tipikus krimi, de pont ez a jó benne. Szerettem olvasni az összetett probléma kibontakozását, a kezdetben lassú, inkább a szereplők és az alapszituáció bemutatására koncentráló részeket, a festővászon és ecset után kívánkozó tájleírásokat, majd a későbbiekben – főleg a könyv második felében – bekövetkező hol váratlan, hol pedig előre kiszámítható történéseket, a kapcsolódó sokrétű lelkiállapotot felvonultató történetet. Féltem ettől a regénytől, hogy felülírja A suttogó által adott élményt, de nem tette meg, hanem teljesen mást adott helyette, más érzelmeket hozott felszínre belőlem, és ha meg kellene határoznom, hogy melyik történet tetszett jobban, akkor nagy valószínűséggel nem tudnék közülük választani. Mi volt az igazán érdekes? Az mindenképpen, hogy a végig nyomasztó hangulat és a többnyire tragikus események ellenére a szerző képes volt úgy alakítani a regény végét, hogy mégis megelégedéssel, jó érzéssel tudjam befejezni a könyvet, hogy érezzem, ennek az egésznek volt értelme és elgondolkozzam, hogy talán tényleg igaz az a megállapítás: „ha egy ajtó bezáródik, kinyílik egy másik”.
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2013/12/nicholas-evans-v…

chilisauce>!
Nicholas Evans: Viharhegy

Nekem nehézkesen indult a történet, de alapvetően tetszett. Nem lesz újraolvasás, de maga a sztori maradandó emlék. Családi konfilktusok, egyéni és kollektív drámák tűzdelik ezt a retrospektív elemekkel dolgozó regényt, melyben az író – hála isten – a realitás talaján maradva meséli el ezt a szerintem szomorú történetet.

Breni91>!
Nicholas Evans: Viharhegy

Első könyvem az írótól. Igazából egy elfuserált zsákbamacska akció keretén belül került hozzám ez a könyv, amúgy nem biztos, hogy megvettem volna, mert a fülszöveg engem annyira nem győzött meg. A borítón úgy jellemzik ezt a regényt, mint felkavaró. Nem kavart fel, bár igaz, hogy elég komor és szomorú volt. A kezdése hasonló az olyan filmekhez, mint mikor történik valami nagyszabású és a következő jelenet az, hogy 24 órával korábban. Ezt a filmeknél se nagyon bírom, itt sem tetszett kifejezetten és mivel tudtam, mi fog történni a főszereplővel, nem is nagyon volt izgalmas a végkifejlet. Talán ütősebb lett volna és öt csillagot kapott volna tőlem, ha ezt nem teszi meg az elején.

utazó>!
Nicholas Evans: Viharhegy

Sajnos nagyon sokszor letettem, majd újra felvettem a cselekmény szálát, nem nagy sikerrel. Így annyira nem kötött le, bár a tájleírások szépek, láttatóak, a komorságát, a tragédiát, a sötétségét nem élveztem, pedig népszerű író, más könyvét faltam, ez nem az nekem, ami sok csillagot érdemelne.

Outwar>!
Nicholas Evans: Viharhegy

A Semper Fortis nagyon tetszett, így arra gondoltam, hogy olvasok még valamit a szerzőtől. A Suttogót nem akartam, nem érdekel. A Viharhegy viszont tök jó választásnak tűnt, tetszett a cím és a fülszöveg izgalmas történetet sejtetett. De nem. Vontatott – untatott. Még az eleje csak csak, de összességében elég gyengécske a könyv.

Lacca14>!
Nicholas Evans: Viharhegy

Nem csak egy krimi, ami végig magában hordozza a feszültséget és csavarokat is tartogat, hanem egy érzelmekkel teli családi dráma is egyben. Imádtam.

vigili>!
Nicholas Evans: Viharhegy

Magyarra lefordított könyvei közül ez a negyedik, de számomra a leggyengébb láncszem.
Igazából a könyv második felétől gyorsul fel az esemény. Zavaró, hogy az elején megtudjuk a tragédiát, s a végén tudjuk meg az okát.

matraimelinda>!
Nicholas Evans: Viharhegy

Jó könyv. Annak ellenére, hogy egy szerencsétlen tragédia során elveszítjük Abbie-t, a regény főszereplőjét, de a történet vége mindenképpen happy enddel végződik.

koalány>!
Nicholas Evans: Viharhegy

Lenyűgözött! (Már A suttogó + A csapda is nagyon tetszett.) Ebben minden van: szerelem, család szétesése, egy lány rossz útra térése, sok izgalommal, fordulattal, érzelemmel … és itt sem hiányoznak a gyönyörű tájleírások!


Népszerű idézetek

Trudiz >!

[…] egy hatalmas, hófödte hegycsúcsot lobbantott épp lángra a nap első varázsütése.

14. oldal

1 hozzászólás
Trudiz >!

Ha valaki megvárat, adj neki húsz percet, aztán állj odébb. … Ha kicsit is tovább maradsz, az emberek azt fogják hinni, hogy nincs önérzeted.

38. oldal

pojDD>!

Charlie úgy képzelte, hogy Sarah ízlése jóval kifinomultabb az övénél, de amikor elmondta, hogy szereti Elmore Leonardot, Pat Conroyt és Cormac McCarthyt, Sarah fellelkesült, és kijelentette, hogy A hullámok hercegé– nél és a Vad lovak– nál jobbat talán még életében nem olvasott.

460. oldal (Európa, 2007)

pojDD>!

A templom mellett megmutatott egy durván faragott kő trónszéket, amely állítólag Attila hun királyé volt.
– És tényleg ezen ült? – kérdezte Sarah.
– Túl sokáig biztos nem. Elég kényelmetlennek látszik.
– Talán ettől volt olyan gonosz.

41. oldal

pojDD>!

Megrántották a lovak gyeplőjét, és a hegygerincről lassan leereszkedtek a fák félhomályos, őszszagú hűvösébe.

457. oldal (Európa, 2007)

Shanara>!

[…] ha az ember úgy érzi, olyasmiért szeretik, amiről tudja, hogy nem igaz, illetve hamis, más szóval ha tudod, hogy igazából nem vagy az a szuperhős, aminek a másik ember gondol, akkor annak nincs jelentősége. Az olyasfajta szeretet nem ad erőt, csak azt érezteti veled, hogy csaló vagy.

182. oldal (Európa, 2013.)

Shanara>!

Törődjetek egymással. Mint férj és feleség. Amikor gyerekeitek lesznek, majd azt akarjátok, hogy mindenben ők legyenek az elsők. Ne akarjátok. A házasság olyan, mint a növény. Hogy életben tartsátok, locsolnotok, táplálnotok kell. Különben elpusztul, miután a gyerekek kirepültek.

175. oldal (Európa, 2013.)

Shanara>!

[…] milyen különleges teremtmények is az emberek. Hogyan szorulhat beléjük ennyi ellentétes dolog egyszerre, ennyi egymásnak ellentmondó érzelem? Szeretet és gyűlölet, öröm és kétségbeesés, bátorság és félelem. Olyan ez, mintha minden elképzelhető színnel felruházott megannyi nagy pörgettyű lennénk, amelyen hol ide, hol oda táncol a fény.

488. oldal (Európa, 2013.)

Trudiz >!

A fiú néha úgy érezte, hogy alig ismerik egymást. Egyikük sem volt különösebben beszédes fajta. De volt valami az ilyen vad, távoli helyekre tett közös utazásban, ami minden szónál szorosabbra fonta köztük a köteléket.

16. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Chris Whitaker: Ahol az égbolt véget ér
Agatha Christie: Az alibi
John Marrs: A hazugság ára
Lisa Jewell: A megmaradt lakók
Daniel Cole: Hóhér
David Mitchell: Felhőatlasz
Lee Child: Ne add fel könnyen
J. P. Delaney: Believe Me – Játssz velem!
Lucy Foley: Lakás Párizsban
Jane Corry: Hiba volt