Semper ​fortis 39 csillagozás

Nicholas Evans: Semper fortis

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nem ​sok boldogság van a nyolcéves Tommy Bedford életében. Szülei idősek és zárkózottak, őt pedig bentlakásos iskolába járatják, mert a középosztálybeli angol családoknál így szokás, és mert ott leszoktatják majd az ágybavizelésről, és kemény legényt faragnak belőle. Tommy szenved a szadista diáktársaktól és szadista nevelőktől, ezért egy álomvilágba menekül, amelyet cowboyok és indiánok népesítenek be. Egy nap megtudja, hogy nővérét, Diane-t, a tehetséges fiatal színésznőt Hollywoodba hívják filmezni, és nem mással fog együtt élni, mint éppen Tommy egyik példaképével, egy westernhőssel, de az a legjobb az egészben, hogy Tommyt is viszik magukkal. Jó ideig minden olyan szép, mint egy mesében, idővel azonban rosszra fordulnak a dolgok, és végül szörnyűséges bűncselekmény történik, amelyhez sötét titok kapcsolódik. Tommy csak sok-sok év múlva hajlandó szembenézni régi és új démonaival, amikor fiát gyilkosság vádjával katonai bíróság elé állítják, és miközben fia igazáért küzd,… (tovább)

Eredeti mű: Nicholas Evans: The Brave

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Európa, Budapest, 2012
416 oldal · ISBN: 9789630794091 · Fordította: Tábori Zoltán

Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 8

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Mes
Nicholas Evans: Semper fortis

Fantasztikus könyv, érzelemgazdag, sokszínű, sok karaktert felvonultató, jól ábrázoló regény. A múltban játszódó részeket imádtam, úgy éreztem magam, mintha egy régi amerikai mozit néznék, hol fekete-fehérben, hol pedig technicolor színekkel. Igazi amerikai regény, vannak benne kicsit giccses részek, de ez így volt jó. Első könyvem az írótól, de nem az utolsó. Köszönöm @Droci-nak a könyvet, nélküle biztosan nem kerül a kezembe. :)

7 hozzászólás
>!
dianna76 P
Nicholas Evans: Semper fortis

Nem tudom eldönteni, hogy szeretem-e vagy sem, azokat a regényeket, amelyeknél már az elején belecsöppenünk a végébe, s onnantól végig azon agyalunk, hogy jutott el idáig a történet. A könyv első harmadát nagyon-nagyon szerettem. Tommy gyermekkori megpróbáltatásai jó indítói voltak a regénynek, mert ezek a részek tényleg annyira olvastatták magukat, hogy az ember képtelen volt letenni a könyvet. Aztán ahogy haladtunk előre, és két síkon folyt tovább a történet, úgy kezdett lankadni a figyelmem. Szerintem a legnagyobb gond az volt, hogy ezek a filmes, forgatásos részek nem érdekeltek, s talán nem is lett volna muszáj részleteibe belemennie ezekbe az írónak.
Tommyt kisfiúként szerettem, és sajnáltam a nehéz gyermekkora miatt. Felnőttként pedig semlegesnek éreztem, egy hétköznapi alaknak, akinek félresikerült az élete, s csak kesereg magában a sorsán, ahelyett, hogy kezébe venné azt. A regény végére persze átértékelődött a véleményem s ismét előjött a sajnálat.
Diane-t valahol kedveltem, főleg a Tommy-val való szoros és védelmező kapcsolata miatt. Nagy és felelősségteljes döntést hozott fiatal lánykánt, amit pedig felnőttként felvállalt, ahhoz bátorság és hatalmas önzetlenség kellett. Viszont, nem tetszett, hogy ezt is akarta, meg azt is. Szerencséje, hogy olyan szülei pozitív hozzáállásúak voltak.
A könyv cselekménye hazugságokra, titkokra épül, melyek lassacskán bontakoznak ki. Nagyon jól megmutatkozik Tomon keresztül, hogy mennyire kihathat az ember életére, az éveken átívelő elhallgatás, titok, és bűntudat. Ezek lassan, fokozatosan mérgezik az ember lelkét, míg a végén vagy így, vagy úgy, de föladja.
A két idősík kicsit zavaró volt, de mindkettő érdekelt. Szívesen olvastam Danny történetéről ill. a közte és Tom közti kapcsolatról is. Tényleg csak az a filmes szakmai rész, az ne lett volna…

>!
szil0214
Nicholas Evans: Semper fortis

Nem értem, miért olvasták ezt a könyvet ennyire kevesen, nem érdemli meg, hogy így elhanyagolják. Én nagyon szerettem, igazán érzelem-gazdag és megindító történet, és sokkal több van benne, mint amennyit a fülszöveg sejtet. Első találkozásom volt Nicholas Evans-szel, és első randinak tökéletes volt. Szerelem első olvasásra.
Bővebben: http://mangaolvas.blogspot.hu/2013/01/nicholas-evans-se…

1 hozzászólás
>!
spongyadani
Nicholas Evans: Semper fortis

A suttogó című könyvet is olvastam, illetve a belőle készült filmet is láttam. Mindkettő tetszett, nagyszerű és életszerű történeteket ír Nicholas Evans. Ennél a könyvnél is az volt az érzésem, hogy remek film készülhetne belőle. Remek volt a történetvezetés, hogy jelen-múlt váltakozott végig, egyre közelebb hozva az olvasóhoz a történet végkifejletét. Tökéletesen felépített, érzelmekkel teli regény ez. Ritka nálam az a könyv(vagy film), ami könnyeket csal elő belőlem, de Tommy-nak és a többi szereplőnek sikerült. Remélem találok még hasonló kaliberű könyvet, akár Evans-től akár más írótól. Megkedveltem ezt a műfajt (is).

>!
Patricica
Nicholas Evans: Semper fortis

Kellemesen csalódtam benne. Könyvtári könyv volt, sok ígéretesebb regény mellett kölcsönöztem ki, bár különösebben nem keltette fel a kíváncsiságom. Egy esős, magányos délutánon kezdtem el olvasni, és még aznap befejeztem. Nem tudtam letenni, teljesen magával ragadott.

>!
Véda MP
Nicholas Evans: Semper fortis

Egy kicsit eeeeeeeeeeeeeeeeeelnyújtott hatásvadászat, de a vége felé ügyesen ötvözte a két idősíkon játszódó sztorit.

>!
Coon
Nicholas Evans: Semper fortis

Őszintén bíztam benne hogy jó könyv lesz, de csalódást okozott. Nem volt semmi értelme a két idősíknak, nagyjából semmilyen tekintetben nem kapcsolódtak, sőt megkockáztatom, hogy az első idősíkon történtek semmiben nem jelentek meg az idősebb Tom személyiségében. Persze, bele lehetne magyarázni, de nekem olyan volt, mintha két különálló történetet olvastam volna. Ha meg valaki megkérdezné, miről szólt a könyv (mármint a felszín mögött), vagy mi volt a tanulsága, miben lettem több azáltal hogy elolvastam, akkor bizony vakarnám a fejem. Tudom, hogy valószínűleg ezt rá lehet fogni egy bizonyos lelki szegénységre, de én olyan könyvet keresek aminél a fentiekre tudok választ adni.

>!
fafinka
Nicholas Evans: Semper fortis

Nagyon szeretem Evans könyveit, de ez a regény valamiért nekem nem az igazi… Az „első” 350 oldal nálam max. 3 csillagocska. A befejezés hozta fel 4-re, abban már éreztem az evans-i mélységeket.

>!
csuriburi
Nicholas Evans: Semper fortis

Érdekes volt, de nem hagyott különösebb nyomot. Olyan volt, mintha egy időre belepillanthattunk volna valakinek az életébe, de aztán gond nélkül valami mással kezdünk el foglalkozni. Tommy életének egyik része sem volt eléggé kifejtve, mindenből csak ízelítőt kaptunk. Jó, de nem maradandó.

>!
Aeryn
Nicholas Evans: Semper fortis

Nagyon jól megírt, egyszerre 2 idősíkon játszódó, sokszínű szereplőket felvonultató történet. A fülszöveg alapján pozitív csalódás ért, sokkal többet kaptam, mint amire számítottam. Az elején jobban szerettem a kis Tommy-ról szóló fejezeteket, de hamarosan már a felnőtt Tom élete is ugyanannyira lekötött. Érzelmekben nem volt hiány, a könyv magával ragadott. Talán még A suttogónál is jobban tetszett, mindenkinek csak ajánlani tudom.


Népszerű idézetek

>!
Sárhelyi_Erika IP

Nincs annál bosszantóbb, mint amikor egy írótárs milliószámra ad el könyveket, és még jó kritikákat is kap. Egyszerűen nem marad tere a jogos megvetésnek.

52. oldal

>!
szil0214

A megbocsátás képessége az élet egyik legfelfoghatatlanabb csodája.

137. oldal

>!
szil0214

Az élet végül is olyan átkozottul sötét és kegyetlen, hogy ha az ember nem nevet bele a képébe, akkor torkon ragadja és elnyeli.

110. oldal

>!
szil0214

Egy pillanat ide vagy oda különbséget jelenthet boldogság és gyötrelem, élet és halál vagy örök kárhozat közt.

389. oldal

>!
Sárhelyi_Erika IP

Tom dolgozószobája a ház végében helyezkedett el, íróasztala a patakra néző ablak elé volt odatolva. (…) Járta egy szakállas vicc arról, hogy az írók miért nem bámulnak ki soha délelőttönként az ablakon (válasz: mert akkor egész délután nem lenne mit csinálniuk), és Tom tudta, hogy termékenyebb lenne, ha megtagadná magától a látványt, és inkább valamelyik falnak fordítaná az íróasztalát.

127. oldal

>!
PitianaJones

A hatalomnak megvan az a mókás természete, hogy akik leginkább kérkednek vele, nemegyszer nincsenek is a birtokában.

301. oldal, 22. fejezet (Európa, Budapest, 2012)

>!
PitianaJones

Tom azon tűnődött, hogyan tud az élet ilyent összehozni, hogy a bajban, megannyi ilyen-olyan nyavalyáikkal megverve, ez a kis csapat valahogy megtalálta a maga békéjét. Talán létezik a megbocsátásnak valamiféle velünk született és csorbíthatatlan törvénye, ami elrendezi ezeket a dolgokat.

359. oldal, 26. fejezet (Európa, Budapest, 2012)

>!
PitianaJones

Most jött rá, mennyire romboló volt megőrizni a titkot annyi éven át. Több mint romboló. Az olyan titkok, mint az övé, hasonlatosak valamiféle rosszindulatú mikroorganizmushoz. Táptalajuk a szégyen és a bűntudat, félelmet fialnak, ami belülről emészti el az embert.

408. oldal, 31. fejezet (Európa, Budapest, 2012)

>!
PitianaJones

Szegény öreg Gary Cooper alig két hete adta be a kulcsot. A nemzet többi tagjával együtt Ray természetesen a helyes érzelmeknek adott hangot: micsoda tragédia, micsoda szörnyű veszteség stb. De a nagy ember elhunytában titokban áldást látott, a konkurencia elengedhetetlen szűkülését.

261. oldal, 19. fejezet (Európa, Budapest, 2012)

>!
fafinka

… bámult ki a manikűrözött utcákra, a pálmafás sugárutakra, a gyomtalan pázsitú elegáns villákra, a maradék napfényben szivárványokat fújó kerti locsolókra. És azon tűnődött, hogyan tudott lelkesedni ezért a helyért, hogyan tudott egyáltalán hatást gyakorolni rá, amikor itt nincs semmi valódi az égvilágon. Ez az egész csak szemfényvesztés, az utolsó szögig kiagyalt és idegen.


Hasonló könyvek címkék alapján

Jeffrey Archer: Ütött az óra
Ken Follett: A Titánok bukása
Ian McEwan: Vágy és vezeklés
Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Anthony Ryan: A vér éneke
James Bowen: Bob, az utcamacska
Joe Abercrombie: Miután felkötötték őket
Brian W. Aldiss: Amíg világ a világ
Terry Pratchett: Fegyvertársak