A ​suttogó 332 csillagozás

Nicholas Evans: A suttogó Nicholas Evans: A suttogó Nicholas Evans: A suttogó Nicholas Evans: A suttogó

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ősidők ​óta léteznek olyan csodálatos képességgel megáldott emberrek, akik belelátnak a lovak lelkébe. Hangjuk lecsillapítja a megvadult állatokat, érintésük begyógyítja lelki sebeiket. Suttogóknak nevezik őket. Egy ilyen férfi miatt teszi kockára fényes karrierjét és házasságát, s utazza át fél Amerikát a lányával egy anya. Kétségbeesett helyzetében tőle várja, hogy helyreállítsa lovuk – és az egész család – lelki békéjét. Zarándok, a ló és Grace, a kislány szörnyű balesetet szenvedett. Grace örök életére megrokkant, és fájdalmas, ellenséges hallgatásba menekült. Zarándok dühöngő vad állattá változott, orvosai az elaltatását javasolták. De Grace anyja, Annie érzi, hogy kettejük sorsa elválaszthatatlanul összefonódott, és ha a ló elpusztul, a kislányban is meghal valami. A suttogó birodalmában, a végtelen kék ég alatt es a hósipkás hegyek között mindannyiuk élete fordulóponthoz érkezik. A világhírű regényből Robert Redford és Kristin Scott Thomas főszereplésével készült nagy sikerű… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1995

>!
Európa, Budapest, 2011
490 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630793346 · Fordította: Sóskuthy György
>!
Európa, Budapest, 2010
496 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630788854 · Fordította: Sóskuthy György
>!
Európa, Budapest, 2006
496 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630780879 · Fordította: Sóskuthy György

8 további kiadás


Enciklopédia 4


Kedvencelte 75

Most olvassa 15

Várólistára tette 112

Kívánságlistára tette 70

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Porcsinrózsa >!
Nicholas Evans: A suttogó

Felkavaró és csodálatos. Ez a két jelző sok mindent kifejez a regénnyel való viszonyomhoz, de koránt sem ez a teljesség. A mélysége, teljessége megfogalmazhatatlan, szavak hiányában egy csoda.
Sokkal több, mélyebb a tartalom, mint amit akár a cím, akár az ajánló fülszövege megfogalmaz. Bizonyára mindenkinek mást mond a cselekmény. Számomra sok üzenete volt. Láttam az ifjúság megfontolás nélküli döntéseit, annak következményeivel együtt. És láttam a felnőttek megfontolás nélküli döntéseit, szintén következményeivel együtt.
Bizonyosságot kaptam róla, hogy az életben semmi nincs ingyen. A hűségért és a hűtlenségért egyformán nagy árat kell fizetnünk : könnyeket, veszteséget, halált, gyászt, fájdalmat jelent mindegyik.
A könyv hangulata különleges. A patetikus, heroikus lezárás Jókai Mór romantikus stílusára emlékeztetett. Szereplői valamennyien egyediek, olvasóként mindegyiküket el tudtam fogadni, bár a döntéseikkel nem mindig azonosultam.
Az „éljünk a pillanat varázsának”, az „itt és a most a legfontosabb” szép, hangzatos jelszavak. De mérlegre kell tenni, hogy vajon hosszú távon megéri – e a döntést ? Mit nyerünk, és mit veszíthetünk általa ?
Ez az egyik legszebb, legszínvonalasabb regény, amelyet az utóbbi időben olvastam. Aki még nem ismeri, annak igazán szívből ajánlom.

1 hozzászólás
Nefi>!
Nicholas Evans: A suttogó

Bár láttam ezt a történetet filmen, de ezt olvasni kell. Sok fájdalom és szomorúság van benne, de ott az ellenpólus: a remény, a hit és a küzdeni akarás. Nagyon szépen meg vannak formálva a karakterek, gyönyörű ívű történet, végig fent tartja az érdeklődést, és nagyon sokszor elgondolkodtat.
A ló és lovas kapcsolat, amúgy is egyfajta misztérium és ez nagyon árnyaltan megjelenik a regényben. Az író szépen megmutatja a lélek rezdüléseit, és a különböző lelki tusákat.
Csak ajánlani tudom!

2 hozzászólás
bokrichard>!
Nicholas Evans: A suttogó

Érzelmekkel teli, mély, igazi emberi olvasmány. Azt hittem, hogy sokkal „ló-központúbb” lesz, de azt kell, hogy mondjam, hogy a kapcsolat szó mindenféle értelmét fel lehet a sorok között ismerni. A szerelmi kapcsolat mellett az anya-lánya kapcsolat mélyére áshatunk, valamint megismerhetjük az állat és gazdája közti igazi összetartást is. A sok pozitív gondolat, a poszttraumás stressz legyőzése, a kitartás, a teljes élet iránti vágy igencsak megmozgatja a lelket, de a sok fájdalom, és a tragédiák is akkora erővel robbannak be olyankor, amikor az ember nem várja… Elképesztően szép, drámai, szívbemarkoló, felejthetetlen könyv, amit csak ajánlani tudok, hisz nem az a fajta csöpögős romantika, amitől „cukorsokkot” lehet kapni.
Ui.: A filmet ezután nem fogom kihagyni!

4 hozzászólás
Dávid_Debreceni>!
Nicholas Evans: A suttogó

Az eddigiek alapján az a típusú lovas könyv amit az ember egyszer olvas de nem utoljára. Fantasztikus történet egy lányról ki odaadással volt a lova miatt. S akinek egy kis része a szörnyűséges baleset után meghalt a hittel együtt hogy újra lovagolhat.

Tovább futtatva Zarándok esete is izgalmas hiszen ahogy a Suttogó a lovakon segít eközben Grace is kinyílik újra elkezd bízni. Igen amikor az ember filmen látja nem jó. De olvasni a fájdalmat át érezni sokkal rosszabb.

De ahogy a lány és a ló közötti kapcsolat egyre erősebb úgy alakul ki Robert és Annie között egy erős kapcsolat mely akár a nő egész életét veszélyezteti. A könyv mindenkit válaszút elé visz. Hagyja, hogy magad éld meg a tanulságos utazást.

Ameriel>!
Nicholas Evans: A suttogó

Már egész kicsi koromban szerettem a lovakat, ez a filmet pedig valamikor általánosban láttam. Nem sokra emlékszem, de arra igen, hogy tetszett és, hogy mennyire sajnáltam a kislányt, aki elvesztette a barátnőjét és mellé a lábát is.
Na igen, ez akkor még csak egy sima film volt. Aztán középsuliban az egyik barátnőm járt így. Csak, hogy ő nem élte túl a balesetet, a ló és ő is azonnal meghaltak.
Ezek után nehezen tudtam rávenni magam, hogy egyáltalán újra megnézzem, most pedig muszáj volt erőt venni magamon, le kellett ezt már győzni. Legalább az Ő emlékére.
A könyv már csak ezért is tetszett, másrészről nem találtam benne sok kivetnivalót. Jó a megfogalmazás, a történet talán kicsit unalmas lehet másoknak, de nekem nem volt az. Aki szereti a lovakat és, aki szeret meghatódni, vagy drámát olvasni, annak mindenképpen jó lehet, sőt, vegyítve van egy kis romantikával.
Talán annyi bajom volt vele, hogy a végén feleslegesnek tartottam még a kis plusz drámát, de végül is így volt még szomorúbb.

Bővebben: http://amerielkonyvei.hu/nicholas-evans-a-suttogo/

2 hozzászólás
chhaya>!
Nicholas Evans: A suttogó

Nem láttam korábban a filmet, így az előzetes elvárások hiányának boldog tudatlanságában kezdtem bele az olvasásba. A fülszöveg alapján kimondottan érdekesnek tűnt, főleg a lovakkal „suttogó”, különleges képességgel megáldott gyógyító személye miatt – és bár elég hamar kiderült, hogy nincs ebben semmi misztikus, magába szippantott a történet. Az író stílusa nagyon kellemes, olvastatja magát, a szereplőket pedig sikerült hitelesen bemutatnia, szinte el is hittem… Csak a végével nem vagyok kibékülve. Értem, hogy a tökéletes befejezéshez így kellett történnie, de akkor sem.

Devalyn>!
Nicholas Evans: A suttogó

Régóta adós voltam magamnak azzal, hogy ezt a könyvet elolvasom. Egy barátom könyvespolcán bűvöltem messziről évekig, de sosem kértem kölcsön. Végül meg is vettem, majd további évekig tartogattam a saját polcomon. Nem is értem, mi tartott tőle vissza, talán a bárgyún mosolygó Robert Redford, a Hallmark filmeket idéző borítón? Nem volt egészen alaptalan a félelmem, de a könyv még számomra emészthető mennyiségben tartalmaz romantikát. A végkifejlet lehetett volna kevésbé szappanoperás, az odavezető út viszont meggyőzött, kellett nekem ez az olvasmányélmény.

szil0214>!
Nicholas Evans: A suttogó

A filmet ezer éve láttam és csak annyira emlékszem belőle, hogy tetszett. Talán jobb is volt így, mert nem befolyásolta az emlék a könyv olvasását.
Nagyon szerettem ezt a könyvet, igazán szívbemarkoló és megható történet, még az olyanoknak is, akik-mint én- nem állnak szoros barátságban a lovakkal. Én még lovagolni sem tudok, de a történet elolvasása után feltámadt bennem a vágy, hogy jobban megismerjem ezeket az erős és szerethető állatokat, akik éppen annyira képesek a barátságra az emberrel, mint például egy kutya. Igazi társsá tudnak válni és sokkal őszintébbek az embereknél.
Persze a könyv emellett egy kislány, és egy család felépülését is jól bemutatja. Igazán komoly testi és lelki sebeket szereztek és mégis fel tudtak állni.
Nicholas Evans stílusa már másodjára varázsol el, nekem nagyon tetszik az, ahogyan képes hatni az emberre és abban is nagyon jó, ahogy a szereplők lelkét és érzéseit elénk tárja.

2 hozzászólás
korkata>!
Nicholas Evans: A suttogó

Megható történet. Megrázó, drámai, felkavaró.
Alig mertem elhinni a végét. Elég nehezen tértem magamhoz.
A filmet még nem láttam, de igyekszem minél előbb megnézni.

6 hozzászólás
cintiatooth>!
Nicholas Evans: A suttogó

Grace, a kislány és Zarándok, a lova körül gyűrűzik a történet. A
kislányt lovaglás közben súlyos trauma éri és korán meg kell tanulnia egy hatalmas
veszteséget feldolgozni. A trauma azonban Zarándokon, a lovon sem múlik el
nyomtalanul és vadállattá változik. A kislány és a ló között elvész az összhang és a
bizalom. Grace soha többé nem akar felülni az állatra és meg akar tőle válni.
Édesanyja, Annie viszont másképp gondolja és kockára teszi fényes karrierjét és
házasságát, hogy Grace és Zarándok újra egymásra találjon. Annie minden követ
megmozgat, hogy találjon egy olyan embert aki a segítségükre lesz. Hosszas
keresgélés után Tom Booker-ben találja meg ezt a személyt. Azonban Grace-nek és
Annie-nek neki kellett vágni egy hatalmas útnak Choteau-ba, de közben az anya – lánya
viszony kezdett egyre jobban elhalványulni. Tom Booker eközben beadta a derekát,
hogy segítsen Zarándokon. Grace felnőtté válása kellett ahhoz, hogy anya és lánya
között kialakuljon egy szorosabb kapocs. Annie és Tom kapcsolata azonban kezdett
más vizekre evezni, miközben Annie-t várta otthon Robert. Tom Bookernek végül
sikerült megtörni Zarándokot és Grace ismét felülhetett rá. A férfi és a nő között egyre
nőtt a vonzódás, ami lassan másoknak is feltűnt. A mulatságon Grace is megtudta mi
történik a háta mögött és hajnalban megszökött Zarándokkal. Tom és fivére, Frank
eredt a nyomában, mert a ló még nem volt teljesen megbízható és Grace is csalódott
volt. A két férfi meglátta a vadlovak fogságába esett Grace-t és Zarándokot. Tom
Booker a segítségére sietett és nagyobb áldozatot hozott, mint arra bárki is számított.
Azonban a férfi nem csak azért tette ezt a feláldozást, hogy megmentse a lányt, hanem Annie-t is felszabadította, mert tudta, hogy ők sohasem lehetnek együtt.
Fantasztikus történet az anya lánya viszonyról, szerelemről, halálról és a lovak lelki
világáról. (Viszont kicsit több lovas tartalomra számítottam, hogy jobban belemélyedünk a részletekbe) Remekül megírt mű, Nicholas Evans jól bánik a szavakkal, gyönyörű
részletekbe bocsátkozik. Mindenkinek ajánlom aki szeretne egy kicsit jobban belelátni a lovak lelkébe egy jól megírt történet keretében. Ne ijesszen meg senkit a könyv
terjedelme, a történet olvastatja magát.


Népszerű idézetek

Droci P>!

…, ahol fájdalom van, onnan még nem halt ki az érzés, és ahol érzés van, ott remény is van.

Lillam>!

[…] az örökkévalóság csupán mostok végtelenül hosszú sora, és a legjobb, amit az ember tehet, hogy mindig a mostnak él.

Ameriel>!

A lényeg az, ami a szívünkben van. Csak a szívünkkel láthatjuk tisztán, milyen az élet, csak így fogadhatjuk el és érthetjük meg, bármilyen fájdalmas legyen is ez. Mert ha nem fogadjuk el az életünket olyannak, amilyen, az sokkal, de sokkal nagyobb fájdalmat okoz.

445. oldal

Ameriel>!

A dolgok együttesen alkotnak egy egészet, és a jó lovashoz hasonlóan az ember akkor cselekszik a leghelyesebben, ha a megérzéseire hagyatkozik, és, ha a lelkiismerete megengedi, kitart elhatározása mellett.

313. oldal

Chriss>!

– A tánc és a lovaglás végül is egykutya – mondogatta. – A lényeg a bizalom és az egyetértés. Éreznetek kell egymást.

139. oldal

Chriss>!

– … azért hívom, mert úgy hallottam, hogy maga segít az olyan embereken, akiknek gondjai vannak a lovakkal.
– Nem, asszonyom, maga téved.
A vonal másik végén csend volt. Tom tudta, hogy sikerült meghökkentenie a nőt.
– Ó – felelte az végül –, elnézést, én…
– Tudja, a dolog fordítva van. Én a lovaknak segítek, akiknek gondja van az emberekkel.

155-156. oldal

4 hozzászólás
Lillam>!

… ha nem fogadjuk el az életünket olyannak, amilyen, az sokkal, de sokkal nagyobb fájdalmat okoz.

bokrichard>!

Minden egy tragédiával kezdődött, ahogy a történet végét is egy halál jelzi majd.

(első mondat)

Inimma>!

Grace először akkor gondolt az öngyilkosságra, amikor taxival hazafelé tartottak a műláb-próbáról. A láb foglalata mélyen belevágott combcsontja végébe, de ő úgy tett, mintha minden nagyszerű lenne, és vevő volt apja erőltetett vidámságára, miközben azon töprengett, mi lenne a legjobb módszer.
Két évvel azelőtt az egyik nyolcadikos lány egy külvárosi metrószerelvény alá vetette magát. Senkinek nem sikerült magyarázatot találnia a tettre és Grace-t, akárcsak mindenki mást, nagyon megrázta az eset. Őt azonban titokban ámulatba is ejtette. Micsoda bátorság kellett hozzá, gondolta, abban a végső, döntő pillanatban. Akkoriban azt hitte, ő soha nem lenne képes összeszedni ennyi bátorságot, vagy ha mégis, az izmai akkor sem engedelmeskednének.
Most azonban egészen más fényben látta a kérdést, és szinte elfogulatlanul tudott gondolkozni az öngyilkosság lehetőségéről, ha a kivitelezés módjáról nem is. Az, hogy az élete tönkrement, egyszerű tény volt, amit csak megerősített környezetének lázas igyekezete az ellenkezőjének bizonyítására. Tiszta szívéből kívánta, hogy bárcsak ő is meghalt volna azon a napon Judithtal és Gulliverrel együtt a hóban. A hetek múlásával azonban rá kellett jönnie – és ezt szinte csalódottan vette tudomásul – hogy ő talán mégsem öngyilkos alkat.
Igazából az tartotta vissza, hogy nem volt képes kizárólag a saját szemszögéből vizsgálni a dolgot. Annyira melodramatikus, szélsőséges tettnek tűnt, hogy az sokkal jobban illett volna anyjához. Az, hogy talán a Maclean-örökség, azok az elátkozott ügyvédi gének késztették még saját halálának részrehajlás nélküli vizsgálatára is, eszébe sem jutott. A családjában ugyanis csak egyvalaki lehetett hibás. Mindig minden Annie hibája volt.
Grace nagyjából azonos mértékű szeretetet és neheztelést érzett anyja iránt, gyakran egyazon dolog miatt is. Például a magabiztossága miatt és mert mindig igaza lett. De mindenekelőtt azért, amiért mindenkinél jobban ismerte Grace-t. Tudta, hogyan fog a lány reagálni a különböző dolgokra, mit szeret és mit nem, mi lesz a véleménye egy adott kérdésben. Lehet, hogy minden anya belelát a lánya lelkébe, és néha valóban nagyszerű érzés volt, hogy ennyire megértik. Gyakoribb volt azonban – különösen az utóbbi időben –, hogy Grace mindezt a magánéletébe való durva betolakodásként értékelte.
Grace most e bűnökért és anyja ezernyi más, kevésbé pontosan körülhatárolható bűnéért állt bosszút. Úgy tűnt, hogy ebben a nagy hallgatásban végre megtalálta a fegyvert ellene. Látta, milyen hatással van némasága az anyjára, és ez elégtétellel töltötte el. Annie általában szemernyi bűntudat vagy kétség nélkül zsarnokoskodott fölötte. Most azonban Grace mindkettő jelenlétét megérezte. Mintha ki nem mondottan ott lappangott volna benne a beismerés, hogy helytelen volt Grace-t rákényszeríteni az utazásra. A Lariat hátsó üléséről Grace kétségbeesett szerencsejátékosnak látta az anyját, aki az életét is felteszi az utolsó lapra.

188-190. oldal

erikaszj2>!

Mindig a hajnal előtti órák a legsötétebbek.

445. oldal, 33. fejezet (Magyar Könyvklubb, 1996)


Hasonló könyvek címkék alapján

Jojo Moyes: Álmok nyomában
Szélesi Sándor: Kincsem
Sarah Winman: Csendélet
Mary Westmacott: A rózsa és a tiszafa
Lili Ann Daniels: Szerelem kötőféken
Jilly Cooper: Lovasok
Karen Swan: Ha egy spanyol megígéri
Daphne du Maurier: Nyugtalan évek
Christina Lauren: Kalandtúra Wilder-módra
Marina Fiorato: Siena lánya