Kings ​of the Wyld (The Band 1.) 13 csillagozás

Nicholas Eames: Kings of the Wyld

GLORY NEVER GETS OLD.
Clay Cooper and his band were once the best of the best, the most feared and renowned crew of mercenaries this side of the Heartwyld.
Their glory days long past, the mercs have grown apart and grown old, fat, drunk, or a combination of the three. Then an ex-bandmate turns up at Clay's door with a plea for help--the kind of mission that only the very brave or the very stupid would sign up for.

It's time to get the band back together.

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Orbit, London, 2017
502 oldal · puhatáblás · ISBN: 0316362476
>!
Orbit, London, 2017
494 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780356509020 · Illusztrálta: Richard Anderson
>!
Orbit, London, 2017
544 oldal · ASIN: B01KT7YTXW · Illusztrálta: Richard Anderson

Kedvencelte 3

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

Vladi>!
Nicholas Eames: Kings of the Wyld

Finally a really high high fantasy and you will also get high if you read this.

gyunikum>!
Nicholas Eames: Kings of the Wyld

(Életem első könyvkritikája, úgyhogy megeshet, kihagyok fontos dolgokat, és túlságosan beleolvasok a fölöslegesbe.)

Mi lenne, ha zsoldos harcosokat és varázslókat úgy ünnepelnének, mint a rocksztárokat? Bandát alakítanak, nevet választanak maguknak, és aztán lezavarnak egy-két turnét Heartwyld szörnyektől hemzsegő rengetegében, hogy aztán brókereiken keresztül pénzt és hírnevet zsebeljenek be.
Így volt ez, amikor Clay Cooper és a bandája – a legjobbak legjobbja – élte aranykorát. Azóta már megöregedtek, ki-ki letelepedett, megházasodott és családot alapított. A világ megváltozott. A zsoldos bandák már nem merészkednek be Heartwyld szívébe, hanem inkább arénákban viaskodnak harcra tenyésztett szörnyekkel.

A könyv leírása fogott meg, érdekesnek találtam a fantasy világba átültetett „rocksztároskodást”, és azt, hogy nem egy feltörekvő bandáról szólt, hanem éppen egy már szétszéledt, megöregedett csapatról, ami egy közös cél érdekében összeáll egy utolsó „koncertre”.
A világ elég szolid, hihetően lett felépítve, meglévő forrásokból merít elemeket, nincs benne semmi világmegváltó, de nem is erre törekedik (érdemes áttanulmányozni a hozzá készített térképet, ami igényesre sikeredett). Hogy mit ajánl a könyv? Fantasy-kalandot, komédiával (ami a legtöbb esetben működik, bár lehet csak nekem nem voltak nagy elvárásaim), ami úgy veszi magát komolyan, hogy nem veszi magát komolyan (Pl. a „főellenségnek” nyuszifülei vannak). A sztori egy főszálból építkezik, nincsenek benne mellékszálak, a fő karakterek mérsékelten kidolgozottak (én egy-két mellékszereplőt érdekesebbnek találtam), részben sztereotípiákból táplálkoznak a humor miatt, azokból nem igazán lépnek ki.
Annyi volt a bajom vele, hogy, mivel a sztori/könyv nem teljesen komoly, így a szereplők cselekedetei sajnos nem vontak maguk után komoly következményeket, és ezáltal nem tudtam egyikért se úgy igazán izgulni. Sok helyen előre ki is lehet találni, hogy mi fog történni. Illetve, amennyiszer említették a Heartwyld-et a könyvben, ahhoz képest nem volt teljesen kidolgozva. Ahogy az író is említette egy kommentjében, mivel a könyv egy férfiakból álló csapatról szól, ezért a sztori nem bővelkedik női karakterekben (meglehet ezért is lett a kedvenc karakterem pont az egyik, Jain), de ezt a következő részben orvosolni fogja.
Én élveztem a könyvet, és biztosan el fogom olvasni a következő kötetet, ami majd lehetőleg tovább bővíti az eddig szűkösen bemutatott és megmagyarázott világot.

ujhelyiz P>!
Nicholas Eames: Kings of the Wyld

Amikor először elolvastam a könyv fülszövegét, félretettem, hogy semmi értelme. Amikor másodjára, akkor rájöttem, hogy itt most a fantasy történeteket kombináljuk a rock-zenével (amitől persze egyből a Brütal Legend játék jutott eszembe, ami nagy kedvencem). Innentől kezdve nem volt megállás, idővel megszereztem, majd elolvastam a könyvet.

Az alaptörténet az, hogy van egy csapat kalandozó, akik 19 évvel ezelőtt a legnagyobbak voltak, de visszavonultak. Most viszont, amikor az egyikük lánya bajba került, akkor nincs más választás, mint újra összeszedni a bandát, és nekiállni kalandozni. Csak mindenki megöregedett már, a világ pedig megváltozott az idő alatt, valamint az egész küldetés úgy őrültség, ahogy van. Ez a szituáció remek lehetőségeket tartalmaz, ebből én a Selyem Nyilak (Silk Arrows) bandával formálódó kapcsolatukat emelném ki. Egyszerűen zseniális, ahogy a régi banda összeállása egy új banda keletkezését motiválja.

Ezen lépések sajnos nem elegendőek ahhoz, hogy számomra a hihető tartományban maradjon a világépítés. Amikor a történet egy kicsit leült, és gondolkoztam azon, hogy pontosan mi is történt, állandóan olyan gondolatok keringtek a fejemben, hogy a régi bandák hogy érhették el a népszerűségüket, ugyanis az emberek nem látták a tetteiket. Az újabb megoldás már működőképesebb, csak az meg nem oldja meg a történet problémáit.

Apropó, történet: a fő quest kifejezetten tizenkettő-egy-tucat szintű – inkább csak leküzdendő akadályként kezelhető, és kb. a könyv negyven százalékánál már lehet tudni, hogyan fog véget érni. Nekem legalábbis sikerült. Először ezért le akartam húzni a könyvet, de aztán leesett, hogy nem ez a lényeg az egészben.

És így jutottunk el a könyvnek ahhoz a részéhez, ahol a szerző kritikus sikert dobott: a karakterek, ill. ezek fejlődése. Minden része a világnak, ill. a történetnek arról szól, hogy újabb és újabb kihívásokat állítson a történeteink elé, és megmutassa, milyen egy igazi kemény, hősies banda (hasonlóan a legendás öreg együttesekhez, akik még 60+ korukban is kiállnak, és lenyomják a bulit) egy fantasy világban, és ugyanakkor milyen kihívásokkal szembesülnek, beleértve a felelősség vállalását korábbi cselekedeteikért is.

Összefoglalva, a könyv nagyon szórakoztató, ha az ember benne van a fantasy műfajban (és nem árt, ha ismeri legalább magas szinten a rockzene kultúráját is); ugyanakkor messze nem világmegváltó. Egy közepesen mély utánagondolás hatására sajnos kilátszanak a problémák, úgyhogy inkább a popcorn movie megfelelőjének ajánlom.

Pabu P>!
Nicholas Eames: Kings of the Wyld

Nem tudnám megmondani, mit vártam ettől a könyvtől, minden esetre sikerült meglepnie.
Elég lassan indult be, és igazán csak a végére lett benne igazi izgalom.
Az út volt a lényeg ebben a könyvben, nem annyira a cél, arányaiban nagyon el volt tolva, sokkal jobban ráment a lelki részére a dolgoknak, a kaszabolás kevesebb, de nem lebecsülendő szerepet kapott.
Igazából mindegyik karakter érdekes és szerethető volt, mindannyiuknak megvolt a maga baja, mégis összefogtak, hogy segítsenek a barátjuknak és a végén mindenki nyert.
Külön tetszett az ironikus humor, amivel az író oldani próbálta az egész nyomasztó utazást és az abszurd lényekkel, akikkel útközben találkoztak hőseink, szintén ezt a célt szolgálták. Bár náluk helyenként rezgett a léc, kicsit olyan érzésem volt, hogy az író se tudja eldönteni, hogy mély depresszióban, egymást piszkálva utazzanak, vagy vegye teljesen poénra az egészet, bedobálva a bagolymedvét meg a jóságos óriást és a többieket.
Összességében és a maga műfajában jó, de kedvenc nem lett.

Gulo_gulo>!
Nicholas Eames: Kings of the Wyld

Van benne egy csomó szuper ötlet, pörgős meg kalandos meg vicces és helyenként mély. Ennek ellenére nagyon érződik, hogy elsőkönyves szerző, aki még nem tud mit kezdeni az ötleteivel. Egy szigorúbb szerkesztővel ez egy sokkal, de sokkal jobb regény is lehetett volna. (És igen, ki kellett volna húzni jó pár fejezetet.)

Lecsós_Kivi>!
Nicholas Eames: Kings of the Wyld

Pontosan azt tudja, ami a borítón szerepel, de azt nagyon.
Mint amikor öreg rockerek összeállnak egy utolsó turnéra, és a reggeli Frontint beszedve is meg-meg villan a döbbenetes tehetség.

A_Nagy_Levin P>!
Nicholas Eames: Kings of the Wyld

Remekül szórakoztam.
Nem gondolom, hogy megváltja a zsánert, de teljesíti, amit vállalt: könnyed szórakoztatás, a toposzok kitekerése és görbe tükör az egész rpg-fictionek. És persze, érzelmek, de valójában semmi mélyebb.
Ennél többet nem is lehet írni róla, Mosolyogtam sokat, nevettem is, izgultam is, de nem volt letehetetlen, nem téptem magamat a hősök miatt. Ezzel együtt elolvasom a Bloody Rose-t is majd.


Népszerű idézetek

MortalSoul>!

„Okay, whelpling, time for bed. Your friends can wait outside while you sleep.”
„But, Mom, I'll lose them,” Tally protested.
„And you will no doubt find them again tomorrow,” said her mother. „I'm sure they'll be very happy to see you.”
clay laughed and Ginny smiled.
„They will,” their daughter assured them. One by one she picked up the frogs and walked them outside, bidding them farewell and giving each a kiss on the brow before setting them free. Ginny winced with every kiss; Clay was just glad none of them turned into princes. He'd had enough company tonight, and there wasn't stew left anyway.

20, 21. oldal

MortalSoul>!

The monstrous wolf was the size of a Kaskar plough horse, and Clay had just begun composing his death scream (he was thinking something high-pitched, sort of a falling from a great height meets I've just shat my pants, with a touch of petulant little girl doesn't get her way thrown in to spice things up) when he heard a deep growling behind him.
Two wargs, his mind told him. You're gonna need a new scream, Cooper.

282. oldal

ujhelyiz P>!

Clay considered offering up the fact that it wasn't just Saga coming to her rescue, but a wine.swilling ghoul, an amnesiac deva, and a half-blind ettin were along for the ride as well. Then again, if something sounded ridiculuos in your head, then voicing it rarely did any favours.

372. oldal, 40. fejezet (Orbit, 2017)

MortalSoul>!

„Can you get us to the Threshold?” he asked.
„I can try”, said Edwick, „but we're too slow to outrun that thing!”
„Too slow…” Gabe turned to survey the deck, then threw a questioning glance at Barret.
The frontman sighed. „Gods damn it. Dump the furniture.”
Out went the couches, the chairs, the chests crammed with clothes and armour. Out went the mattresses, the bar-stools, the bar. Matrick himself tipped the booze cabinet over the rail, wincing as he heard it smash.
Clay caught Ganelon sizing up Piglet. „Hey,” he said, drawing the warrior's attention, „no.”

438. oldal

ujhelyiz P>!

„Heard you were dead.”
„Close. Married.”

102. oldal,Chapter Twelve (Orbit, 2017)

>!

Best keep your eyes on the ground and leave the past where it belongs.

>!

Simple words. Kind ones, even. Not the knife. Not the piercing sword. They still hurt.

>!

You could set one thing against another and find that one, if only by the weight of a feather, came out heavier.

ujhelyiz P>!

Every nightmare you've had, every monster you feared to find beneath your bed, is right there. And it brought a thousand friends.

448. oldal, 49. fejezet (Orbit, 2017)


A sorozat következő kötete

The Band sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Adrian Tchaikovsky: Spiderlight
George R. R. Martin: A Clash of Kings
Patrick Rothfuss: The Wise Man's Fear
Christopher Paolini: Inheritance
Andrzej Sapkowski: Sword of Destiny
Raymond E. Feist: A Darkness at Sethanon
J. R. R. Tolkien: The Hobbit
J. R. R. Tolkien: Unfinished Tales
Anthony Ryan: The Waking Fire
Alwyn Hamilton: Hero at the Fall