Hogyan ​változtatja meg agyunkat az internet? 33 csillagozás

A sekélyesek kora
Nicholas Carr: Hogyan változtatja meg agyunkat az internet?

Vajon elbutít-e bennünket a Google?

A könyvolvasás megtanított figyelmünk összpontosítására és a kreatív gondolkodásra, ezzel szemben az internet a sok forrásból származó, apró információfoszlányok gyors megismerésére ösztönöz, s mindeközben eltereli a figyelmünket. Tudományosan bebizonyították, hogy élményeink megváltoztatják az agyunkat: az információk keresésére, tárolására és megosztására használt digitális technológiák ténylegesen átszervezik agyunk idegpályáit.

Nicholas Carr sokakban aggodalmat kelt, amikor rávilágít korunk egyik legfontosabb dilemmájára: miközben élvezzük a világháló előnyeit, vajon nem áldozzuk-e fel az elmélyült olvasás és gondolkodás képességét?

Ez a rendkívül olvasmányos mű leírja azt a furcsa, mesterséges világot, amelyben jelenleg élünk, miközben komoly kérdéseket vet fel a modernkori szellem állapotával kapcsolatban.

Eredeti megjelenés éve: 2010

Tartalomjegyzék

>!
HVG Könyvek, Budapest, 2019
352 oldal · ISBN: 9789633047644 · Fordította: Németh Ádám
>!
HVG Könyvek, Budapest, 2014
352 oldal · ISBN: 9789633042014 · Fordította: Németh Ádám

Enciklopédia 15


Kedvencelte 2

Most olvassa 3

Várólistára tette 68

Kívánságlistára tette 63

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

mohapapa I>!
Nicholas Carr: Hogyan változtatja meg agyunkat az internet?

Valamikor, réges-régen egy messzi-messzi Üllői úti lakásban, ott, ahol a „kurta farkú kubikus túr”* valahol a Klinikáknál, távol mostani, óbudai lakásunktól, egy egészen más családi felállás akkori krízisében, pár napra éppen elhagyatva exfeleségtől és összes két gyerekemtől, akik két hétre exapósékhoz emigráltak vidékre, egy óvatlan pillanatban betettem a vhs-lejátszónkba Bergman Jelenetek egy házasságból című művének filmváltozatát. Valami négy óra hosszú darab. Együltő helyben néztem végig. Nem is a hossza végett emlékezem most róla, hanem a tempója miatt. Aki látta, vagy látott már Bergman-filmet, az tudja: nagyon nem egy videoklipp-vágtatású akciófilm. Lassú, ráérős, elmélázós, töprengős, hosszú premierplánokkal, lassú kameramozgásokkal (ha egyáltalán) előtárt történet. Nem is történet: lélekmozgások, pszcihé-csörték elemezgetése. Levett a lábamról, lenyűgözött, évekig gondolkodtam róla.
Azt hiszem, ma már képtelen lennék végignézni. Atyavilág, négy óra premierplán!

Nem a film változott. Érdekes is lenne…!
Ebben az esetben a változás bennem keresendő.
Akkoriban kezdetem internetet használni. S a filmek technikája. látványvilága is akkoriban kezdett hihetetlen módon megváltozni. Ahogyan a filmbeli történések sebessége is.
Később észrevettem, hogy bizonyos könyvekkel is így jártam. Leszámoltam már azzal, hogy sznobizmusból időt töltsek olyan kötetekkel, amelyek nem kötnek le, simán félbehagyok bárkit, hívják akár Eco-nak, vagy Márquez-nek, Vámos Miklósnak vagy Vonnegut-nak (ilyen még nem volt). Ezt erénynek tartom. Mármint a félbehagyást. Volt idő, úgy fiatal felnőttkorom deléig, amikor úgy éreztem, ilyet nem illik csinálni, tisztelet a szerző iránt, meg mifeneegyébbaromságok, de mondom, kinőttem, vállaltan hedonista lettem irodalmi szempontból.
De érzek mégis itt is valami változást, ami nem teljesen pozitív. Nem teljesen pozitív…? „A ló farát"** Micsuda szépítgetés ez! Úgy cefet szépítgetés, ahogyan van!

Na, és akkor itt van ez a könyv. Az internetről meg az agyunkról. Ajjaj!

Az internet jó, és hasznos és gyors, meg a sok információ, meg az időmegtakarítás, meg egyebek. De ahogy haladtam a könyvben, úgy ért utol az önőszinteség, meg az aha-érzés: nicsak, ezt történt velem is!

Mi történt?
Az történt, hogy évek óta van olyan érzésem, hogy „nincs időm eltölteni órákat egy virág előtt, mert elvesztettem a belső magányt, a belső szabadidőt”***, miközben képes vagyok akár egy órán át is klattyolgatni a Facebook-on, a Rukkolán, a Moly-on, szörfözgetni a hírek között, az érdekességeknél, történelmi dolgoknál. De olyan érzésem van, hogy olyan igazán mélyen nem rögzülnek a dolgok, olyan igazán mélyen nem gondolkodom el rajtuk.
Felszínes lettem, na, a fenébe is!

Szóval ez a könyv meg erről szól. Neurológiai szempontból vizsgálja az internet hatását. Lényegileg azt mondja, amit átéltem. Az internet fantasztikus dolog. De tetszik, nem tetszik, átalakít bennünket. Átírja a neuronpályáinkat. Másképpen gondolkodunk miatta. Felszínesen, szétdaraboltan, mozaikszerűen. Ami önmagában nem lenne probléma, de mégis az lesz, mert mondom, átírja a neuronpályákat, és ezáltal az elmélyült, elcsendesedő gondolkodás, a közvetlen haszon nélküli töprengés, a hatékonyságmentes csendes semmitevés teljesen idegen lesz tőlünk. Impulzus-, infomáció-függők leszünk, de az impulzusok és információk mozaikja végső soron nem építenek, hanem rombolnak. Izgágává tesznek, türelmetlenné, figyelemzavarossá. (Nocsak, mi is a legnagyobb baj a mai gyerekekkel?) A mélyebb összefüggések felismerésére, a mélyebb megélésekre leszünk képtelenné.

FIGYELEM, a következő transzcendenciával foglalkozó szakasz a világkép megzavarására alkalmas gondolatokat tartalmaz, sokaknál kivághatja a biztosítékot, kérem, ennek tudatában tovább olvasni!

Carr nem ír arról, ami nekem a könyvét olvasva eszembe jutott. Transzcendens összefüggéseket ugyanis nem keres. Nem kárhoztatom ezért, nem is ez a könyv célja. De nekem sok-sok év keresztény gyülekezetesdi után nem tudott nem eszembe jutni, hogy bakker, merre is halad a világ? Próbálom marha tömören…
Eltűnnek, kiüresednek a régi értékek, a liberális eszmék összemossák a bűnt és a betegséget, kiirtják az egyén és a nemzetek immunrendszerét. Szép lassan annak kell szégyellnie magát, aki a hagyományos családmodell híve és gyakorlója. Esnek is szét a családok, mint oldott kéve, legyen szó tágabb értelemben vett nagy családról, vagy a kis családokról. Az urbanizációval kezdődött, a mindenféle emberi jogokkal folyik manapság. A szekuralizáció és az egzisztencialista megközelítés izolálja az egyént. Már ez is baj. De amit Carr ír, az már arról szól, hogy az internet ez a csodálatos fantasztikus eszköz végső soron egy információ-katalógussá degradál bennünket, elveszítjük a kapcsolatot önmagunkkal is. Az agyunkban mozaikokra hullanak a nagy összefüggések, de csak nyeljük-nyeljük, mintegy kielégíthetetlen, egyre mélyebben függő állapotban a fel nem dolgozott, mert idő híján fel nem dolgozható információk garmadáját, és végső soron semmi nem marad a kezünkben: önmagunk sem.
Tehát szétesik minden, apró darabokra hullik, eszmék, ideológiák, nemzet, család és lám, még az egyén is. Előbb az idejét vesztette el, miközben mennyi minden takarít meg neki belőle (mosó-, mosogatógép, porszívó, autó, távirányító, számítógép, internet, stb., stb.), majd az ideje után széthullik a figyelme, a gondolkodása is. Gondoljatok csak azokra a fotókra, ahol ül a család körben, ül egy baráti társaság, és mindenki a telefonját nyomogatja: remeg az újabb infóért.
Szóval atomizálódnak a dolgok, szétesnek, széthullanak.
A Diabolos szó jelentése: szétdobáló.
(Ne sikíts! Nem azt mondom, hogy internet önmagában az ördög eszköze. Nem mondhatom, látod, használom én is, és utálom a kognitív disszonanciát.)

Transzcendencia eddig.
Lehet fellélegezni!

Carr-nak nincsen feloldása. A fejlődés nem megállítható. Én is az interneten írom az értékelésemet. Az internet hasznos, fantasztikus, gyors. De az egyén szempontjából, ez Carr véleménye, a nyomtatott könyv egészen más módon, mélyebben, alaposabban dolgoztatja az agyat. A feloldás összefoglalása elmarad, de azért ki lehet mazsolázni. Nagyon sommásan, profánul: van kikapcsoló gomb a gépen, és vannak könyvek a könyvespolcon, és van a természet. S van egy nagyon rugalmas, minden tévhittel szemben bármilyen életkorban is alkalmazkodni, változni képes agyunk. Feloldás tehát csak egyéni szinten lehet, ha kilépünk addiktológiai állapotunkból.

Carr könyve nem ennyire didaktikus és dogmatikus, mint most én. Érdekesen, érthetően (még én is felfogtam!), színesen ír. Könyve zanza kultúrtörténet, zanza informatika-történet, tömör neurológia (nem megijedni, nem mélyed el, mondom, felfogtam én is!). Olvasmányos, érdekes, nem nagyon letehető. Mindannyian érintve vagyunk.

De van okunk, jogunk megijedni is. Önmagunkért. A gondolkodásunkért.
Én már megtettem.
Köszönöm, Mr. Carr!

* Nagy Bandó Andrástól kölcsönözve
** Hrabal
*** Szabó Lőrinc

6 hozzászólás
anesz P>!
Nicholas Carr: Hogyan változtatja meg agyunkat az internet?

Öcsém vette az édesapánknak a könyvet egyszer karácsonyra, mert ő mint online marketing-gal foglalkozó szakember sokat foglalkozik az internettel és hatásaival. Több ebéd közbeni beszélgetést is folytattunk már a témáról. Szóval igen kíváncsi voltam a műre. Már a fejezetcímek is felcsigázóak.
Olvasmányos, ugyanakkor alapos. Néhol meglepő kiindulópontból indított, de sok minden történetét is megtudhattuk közben. Azért egyszerre nem lehet olvasni, mert nagyon tömény, meg kell emészteni a mondanivalót, rágódni rajta. Sok gondolkodni-valót és érdekességet tartalmaz a kötet. Néhány példa:
– Hogyan hat a technika az agyunkra? Néhány példa: a térkép, az óra mennyire megváltoztatta a tér- és időérzékelésünket. Ezeket már nem lehet kiiktatni a társadalomból, mert akkor kitörne a káosz. Minden technikai újítás, ami beépül az életünkbe, hatással van ránk.
– Az egyik legnagyobb kulturális összecsapás a múltban a szóbeliségen alapuló kultúra és az írásbeliségen alapuló volt. Az előbbi az agyunk memória részének a nagyarányú fejlődését hozta, de végül a második diadalmaskodott, ami a hosszú távú emlékezet letéteményese lett.
– Más- más típusú ABC-k, az agyunk más és más részét stimulálják. A szóképeken alapuló ABC-k jobban megdolgoztatják az agyat, több területet érintenek, mint a fonetikusak.
– A könyv fejlődése: régen nem voltak szóközök, egybeírtak mindent,mert a felolvasó úgyis elkülönítette a szavakat. Guttenberggel jött el a néma olvasás kora.
– Kutatók megfigyelték, hogy olvasás közben olyan aktív az agyunk, mintha meg is cselekednénk az olvasott dolgokat.
– Az internet hatása a sajtóra. Azok reagálása: alkalmazkodás vagy minőségi ugrás.
– A könyvtárak funkcióváltása: ma már a legnépszerűbb szolgáltatásuk az internet.
– Egy könyv megváltozik, ha digitalizálják, mert kereszthivatkozásokkal ugrálásokra késztetik az olvasót, ami épp az elmélyülést akadályozza meg.
– Temessük a könyveket? Többször tettük, de mindent túlélt (fonográf, újság).
– Olvasás közben az információ az agy ún. munkamemóriájába kerül, onnan pedig a hosszú tavú memóriába. Ekkor jönnek létre a sémák, a gondolkodás és az elmélyülés alapja. Ezt nevezzük intelligenciának. Ezzel szemben az internetezés közben az információ nem kerül át a munkamemóriából a hosszú távú memóriába, ugyanis ehhez idő kellene és zavartalan körülmény. Az interneten azonban mindjárt elvonja valami más dolog a figyelmünket.
– Az egyszerre sok info zavaró, nem segíti elő a tanulást, a gondolkodást.
– A mesterséges intelligencia és a tőle való félelem. Lásd: 2001 Űrodüsszeia HAL gépe.
– Agyunk nem számítógép, nem tudjuk modellezni.
– Memóriafajták: rövid távú, munkamemória, hosszú távú memória.
– Ahhoz, hogy egy emlék rögzüljön, legalább 1 óra szükséges a hippokampuszban, ha eközben valami zavar minket, vagy eltereli a figyelmünket, akkor nem lesz belőle emlék.
– Sokan azt mondják jó, ha a memóriánkat tehermentesíti a számítógép, ezáltal is több mindenre marad elménkben hely, fontosabb dolgokra. Ez azonban nem így működik. Agyunk terjedelmének ilyen szempontból nincs határa, bármeddig tágítható, nem telik meg. A gépi kapcsolatok nem a mi idegi kapcsolataink.
– Azok az érzelmek, amik emberré tesznek bennünket: empátia, együttérzés stb. kialakulásához idő kell, az internet erre nem enged időt.
– Kutatások szerint a csend, a természet közelsége élesebbé teszi az elménket, a koncentrációs és kognitív képességünket.
– Beszűkül a gondolkodásunk az internetezéssel, mert a keresési funkciók is felajánlják a lehetőségeket előre, így mindig ugyanazokkal a dolgokkal találkozunk.
– A meditatív, elmélyült gondolkodás, ami az emberi lényegünk elvész.
– Az emberi felemelkedéshez nagyban hozzájárult az alkalmazkodás, a „gondolatolvasás”, az hogy kitaláljuk, hogy mire gondol a másik. A gépeket először mi programozzuk, de aztán ők is hatnak ránk, és elgépiesedünk.
-Az emberi elme kapcsolathálózata hatással van a kollektív tudatra is. Ha mi elfelejtünk gondolkodni, akkor ez csorbítja a közösségeinket is.
– Függőséget okoz az internet, ezzel lassan elveszíthetjük az emberségünket és mi is csak mesterséges intelligenciává válhatunk.

Mindezek csak felvillantások, hogy mi minden található ebben a közel 300 oldalas könyvben. Nagyon kifejező az alcím: A sekélyesek kora. Sajnos ezt én is tapasztalom, ez a könyv pedig ebben csak megerősített.
Ajánlom a könyvet mindenkinek. Nagyon szeretem az aggyal foglalkozó tudományos munkákat, hiszen még mindig nagyon keveset tudunk róla. Ezzel is kicsit többet tanultam.

7 hozzászólás
nyirog>!
Nicholas Carr: Hogyan változtatja meg agyunkat az internet?

Valamikor 2004 környékén kezdődött. Nagyjából 20 éves lehettem, főiskolára jártam. Tanultam a vizsgákra szorgalmasan, mellette pedig szívesen jártam könyvtárba. Emlékszem, Colleen McCullough Róma sorozatát olvastam (ami egy laza 12 kötetes, néhány ezer oldalas szösszenet), amikor észrevettem magamon, hogy már nem tudok annyira koncentrálni az olvasottakra. Maximum fél, háromnegyed órát tudtam figyelni a könyvre, aztán meg kellett néznem az iwiw-et (igen, akkor az még menő dolog volt), ránéztem a Gmailre, kicsit a híreket is átolvastam, esetleg még valami buta online játék is szóbajött. Akkor kötötték be nálunk a szélessávú netet, 512kbit-es sebességgel, ami hatalmas ugrás volt az 56 kbites faxmodemhez képest. Lassú nettel tényleg csak a legszükségesebb dolgokat kerestem meg a neten, mert kínszenvedés volt perceket várni, hogy betöltődjön egy oldal. De így, hogy bármire rákattintottam és azonnal megjelent, hát hirtelen kitárult a világ. Google Earth, flash játékok, Youtube, iwiw, stb. Hát lehet ezt nem szeretni?
És mi lett az olvasással? Az bizony háttérbe szorult. Amikor lejárt a könyvtári olvasó jegyem, meg sem hosszabbítottam. Minek? Úgyis olvasok eleget a neten mindenfélét, felesleges időtöltés könyvtárba járni. Fogyaszatottam rendesen a tartalmat, volt hogy napi 6-7 órát töltöttem azzal hogy mindenfélét böngésztem a neten, és játszottam. Igazából ezek a tevékenységek csak pillanatnyi kikapcsolódásra voltak jók, semmi olyat nem tettem amire aztán akár csak másnap is emlékeztem volna. Később elkezdtem blogot írni, és szinte szó szerint minden szabad időmet a neten töltöttem.
Pár évvel ezelőtt, talán 2012-ben kezdtem ráeszmélni, hogy valami nem jó. Időnként ha kézbe vettem egy-egy könyvet (pontosabban e-bookot) azt vettem észre, hogy egyáltalán nem köt le. Ami témák régen érdekeltek, azokról sem tudok 10 percnél többet egyfolytában olvasni, utána elmélkedni rajta pedig pláne nem. Elveszettem a koncentrálás képességét. A történtek itt vettek fordulatot, olyan munkám lett, ami megköveteli a koncentrációt. Kezdetben nagyon nehéz volt, de 1-2 év alatt sikerült visszatéríteni az agyamat arra, hogy oda tudjak figyelni valamire ha szükséges, sőt még élvezetet is találok benne. Újra elkezdtem könyvtárba járni, és az olvasás ismét kedvenc időtöltéseim egyike lett, egy 60 perces vonatutat simán végig tudok olvasni megszakítás nélkül, és oda is tudok figyelni az olvasottakra. De ez nem azt jelenti, hogy mellőzöm a netet, egyáltalán nem. Csak megtanultam helyén kezelni, nem felesleges időtöltésként szörfölni, hanem céltudatosan keresni. Nem nézem meg 5 percenként az email fiókomat, hanem csak akkor, ha jelez, hogy fontos üzenet érkezett. Reklámblokkóló került a Firefoxba, így nem kattintok semmi csillogó-villogó dologra csak azért mert ott van az oldalon. Facebook falamra nem írok semmit soha, mert felesleges. A blogjaim közül azt ami haszontalanságokról szólt, abbahagytam.
Sokkal jobb így.
És most a könyvről: Amikor elolvastam a fülszöveget, nem gondoltam, hogy neurobiológiai szempontból fogja megközelíteni a szerző a kérdést. Persze nem maradt el a médiatechnológia oldal sem, de a biológiai túlsúlyban van. Ettől függetlenül nagyon olvasmányos, könnyen élvezhető mű. Mégis 3 csillagot kap csak tőlem, ugyanis van jó néhány olyan gondolata a szerzőnek amivel nem értek egyet, például a Google és a nagy tech vállalatok démonizálása, vagy az, hogy a technikai fejlődés egyértelműen rossz hatással van az agyunkra. Az biztos, hogy változik az agyunk, mégpedig gyorsan, de ennek hatása egyáltalán nem csak rossz. Ismét azt mondom, hogy helyén kell kezelni a technikai dolgokat is, az egyénnek saját magának kell belátnia, hogy mi az ami hátrányos, és mi az ami nem. Az már más kérdés, hogy az emberek 90%-a soha nem fogja ezt mérlegelni.

zsuzsyb I>!
Nicholas Carr: Hogyan változtatja meg agyunkat az internet?

Végig bólogattam olvasás közben, és még csak nem is azért, mert eléggé tudományos volt ahhoz, hogy meggyőző legyen, hanem mert olyasmiket fogalmaz meg a szerző az online életvitel kapcsán, amiket tapasztaltam, éreztem magamon (és amikkel küzdeni is szerettem volna) csak valahogy nem tudatosodott, hogy miről is van szó, miért olyan nehéz megtalálni külsőleg az egyensúlyt, és olyan könnyű kiesni a saját bensőm ritmusából. Később, amikor már megfogalmazódtak bennem, akkor is inkább arra gondoltam, mindenki annyira rendben van ezekkel, (mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy bárki folyton elérhető, rutinosan és hasznosan él az online terekkel), és én gondolkodom túl, én vagyok túl érzékeny, túl lassú az agyam, a lelkem, és nehogy már ez bevigyen a „bezzeg az én koromban nem így játszottunk smilyenjóvót”- stílű gondolkodók önáltatón pöffeszkedő erdejébe. Hát ez a könyv azt adta meg pont, amire szükségem volt: megértést. Elsősorban saját magam működéséhez. Itt már nem arról van szó, hogy netfüggő vagy-e és hogyan, vagy fenn vagy-e vagy nem-e a facebookon, emelje fel a kezét, akinek nincs vagy akinek csak kicsit van, az csak a felszín és már közhely, a kérdés inkább az, hogy hajlandó vagy-e feladni az információkat. Vállalod-e hogy tájékozatlan maradsz? Elbírod-e azt az érzést hogy „ha nem kattintasz, lemaradsz valamiről!”? Cserébe talán kreatívabb lesz az elméd, gazdagabb a csended, mélyebbre hatolsz a kevésben, és nem utolsósorban megéled a saját életedet, mert talán így teljes lényeddel benne vagy a nyers ízű és szagú valóságod pillanataiban. Döntéseket hozol minden nap, munkába menet a buszon, vacsoratálalás előtt otthon, lefekvéskor villanyoltás után, reggeli kávé mellett, stb. stb. Bárhogy döntesz, jó döntés, csak tudatosan csináld, és összhangban legyen azzal, aki vagy és amire törekszel.

1 hozzászólás
Morcant>!
Nicholas Carr: Hogyan változtatja meg agyunkat az internet?

Ennél a témánál szerintem elkerülhetetlen, hogy egy kicsit ne írjak a személyes élményeimről, véleményemről. Hálás vagyok, amiért nem a számítógépek aranykorába születtem, hanem egy picit előbb, így még átélhettem az internet nélküli gyerekkort. Manapság már nagyon korán megismerkednek a gyermekek a számítógéppel, okostelefonnal, és társaival, ami szerintem nem épp a legjobb ötlet, de ebbe inkább nem megyek bele. Pontosan fogalmam sincs, hogy mikor kerültem az internet bűvkörébe, talán tizennégy lehettem, de arra emlékszem, hogy abban az évben ismerkedtem meg az MSN-nel, meg egyéb fórumokkal, és emiatt borzasztóan lecsökkent a könyvolvasással telt idő. Ez viszonylag sokáig tartott, talán egy évig is, aztán újra visszatért minden a rendes kerékvágásba. Aztán 2015-ben és 2016 első felében megint átestem a ló túloldalára, és hanyagoltam az olvasást, s mindezt csakis az internet miatt.

Nagyon könnyű elveszni benne, kettőt pislogsz és máris eltelt több óra, miközben igazándiból semmit nem csinál az ember. Mint minden dolognál, itt is a mérték a lényeg, hiszen remek dolgokra is lehet használni, viszont könnyebb haszontalanságokkal elmúlatni az időt. Azt is észrevettem (amit egyébként az író is leírt), hogy mióta rendszeresen használom, kevésbé vagyok motivált arra, hogy jobban elmélyedjek egy-egy témában. A híroldalak, és egyéb hírfolyamok nem erre vannak kitalálva, inkább a felületes tudást erősítik. Szívesen olvasgatok cikkeket, de mégse érzem, hogy többet tudnék, mivel nem jut át az információ a munkamemóriámból a hosszú távúba, mert nem hagyok időt a leülepedésre. A mai információéhes világunkban egyszerűen nem tudunk egy-egy cikk felett órákat ülni, és gondolkodni, hanem amint elolvastuk, vagy rosszabb esetben végigfutottuk, kattintunk is tovább a következőre. Így abban a pillanatban kielégítettük az információ utáni vágyunkat, de mégse szereztünk olyan tudást, amit hasznosítani tudnánk. Kényelmessé tett bennünket, nem ösztönöz, hanem inkább azt éri el, hogy rábízzuk magunkat az internetre. Hiszen a mobilinternet korában szinte bármikor, bárhol meg tudod találni, amit keresel.

Nagyon keserédes vagyok, ha rágondolok a témára. Hiszen internet nélkül nem oszthatnám meg itt ezeket a gondolatokat, de mégis úgy érzem, hogy boldogabb lennék, ha kicsit kevésbé lenne uralkodó az életben. Nagyon könnyű a függőjévé válni, és nehéz leszokni, mivel, ha akarnánk, se tudnánk kikerülni, annyira mindennapos.

Azt hittem egyébként, hogy már az elején belecsapunk a lecsóba, és egyből a címben szereplő témáról lesz szó, de a könyv nagyjából első fele a neurológiáról szólt. Utólag látom, hogy jó ötlet volt, hiszen megalapozta a későbbi mondandót, de amikor olvastam, kicsit soknak éreztem.

Ezen kívül még azt említeném meg negatívumnak, ahogy az e-könyvekről írt a szerző. Tudniillik, kicsit belebújt a vészmadár szerepébe, és azt jósolta, hogy teljesen másmilyen élmény lesz egy e-könyv olvasón olvasni. Úgy képzelte, hogy tele lesz hiperhivatkozásokkal, meg mindenféle extrával, ami eltereli az olvasó gondolatait. A könyv egyébként 2010-ben jelent meg, azóta pedig a technológia is rengeteg változott, az emberek még jobban a rabjai lettek. Érdekelne egy frissített verzió, hogy a szerzőnek ma mi a véleménye ezekről, esetleg változott-e valamiben.

Összességében egy nagyon érdekes és informatív könyvről van szó, amit mindenkinek ajánlanék elolvasásra.

Pár érdekesség, amit lejegyeztem:

– „[…] nagy az „átfedés” a tévénézés és az internetezés között: a leglelkesebb tévérajongók 42%-a (akik heti 35 vagy ennél több órát tévéznek) egyben a világháló legintenzívebb használói is (akik legalább heti 30 órát töltenek az interneten). Más szóval, az online töltött órák számának emelkedése növelte a képernyők előtt töltött idő összmennyiségét is.”

– „[…] 2009-ben végzett, teljes körű tanulmány szerint az amerikaiak többsége kortól függetlenül legalább napi 8 és fél órát tölt tévénézéssel, a számítógép monitorja előtt vagy mobiltelefonja kijelzőjét nézve. Gyakran kettő vagy akár mindhárom eszközt is használják egyszerre.”

– „A szövegek átfutásának a képessége ugyanolyan fontos, mint az, hogy elmélyülten is tudunk olvasni. Ami viszont más és zavaró, az az, hogy a gyorsolvasás kezd az uralkodó olvasási módszerünkké válni. A gyorsolvasás, amely egykor a célhoz vezető eszköz volt, vagyis egy mód arra, hogy meghatározzuk a mélyebb tanulmányozásra érdemes információkat, egyre inkább kezd magává a céllá válni – ezt részesítjük előnyben arra, hogy mindenfajta információkat gyűjtsünk és értelmezzünk. […] Átvitt értelemben a civilizáció korai szakasza tér vissza: a személyes tudás művelőiből az elektronikus adaterdő vadászaivá és gyűjtögetőivé kezdünk válni.”

– „Amikor egyszerre több feladatot végzünk, valójában „megtanulunk felszínes szinten ügyessé válni”. Ezt talán a római filozófus, Seneca fogalmazta meg a legjobban kétezer évvel ezelőtt: „Sehol sincs az, aki mindenütt óhajt lenni.””

Anton_Gorogyeckij P>!
Nicholas Carr: Hogyan változtatja meg agyunkat az internet?

Sokkal tudományosabb volt, mint azt előre sejtettem. Sőt, szinte alig volt benne a mai internetre (mai, értsd: 2010 körüli, mivel akkor jelent meg eredetileg a könyv) vonatkozó rész, főleg az agy biológiai változásairól, illetve a különböző médiumok (könyv, tévé, rádió, könyvnyomtatás stb…) fejlődéséről szól a könyv, valamint hogy ezek hogyan hatottak az emberekre.
Én is észrevettem magamon, hogy már nem tudok egy ültő helyemben sokat olvasni (anno még például a Harry Potter 1-3 köteteit 1-1 nap alatt olvastam ki, ma már elképzelhetetlen számomra az ilyesmi), mindig elvonja valami a figyelmemet. De melóban is megszakítja a munkámat az, hogy látom, hogy molyon új frissem van, vagy hogy a Google chaten írt a feleségem (igen, ki kéne ezeket kapcsolnom munka közben, de mivel nem egy atomerőműben dolgozom, belefér, hogy meg-megszakítom a dolgomat ilyenekkel, de tény, hogy nem tudok annyira belemélyedni a dolgokba). Most itt az értékelés írásakor is bajban vagyok, nem tudom összeszedni a gondolataimat – mondjuk ezen az open office se segít :D
Szóval elég alaposan, néhol már túlságosan is körüljárja ezeket a kérdéseket a könyv, néha kicsit csapongó is, belekezd egy téma elemzésébe, majd áttér egy másikra. Ezekért nem tudok maximum pontot adni. Beszél az internet pozitív és negatív oldalairól egyaránt, én úgy éreztem, igyekszik egyensúlyt találni benne, nem akarja démonizálni, de piedesztálra sem emelni.

Via_AF I>!
Nicholas Carr: Hogyan változtatja meg agyunkat az internet?

Érdekes és nagyon tanulságos könyv volt. Arra számítottam, hogy médiatechnológiásabb vagy pszichológiásabb lesz, de inkább neurobiológiai irányból közelíti meg az internet hatásait. Nagyon közérthető és színes volt a szöveg, az én ízlésemnek egy kicsit túl terjengős, de mindenképpen jól fogyasztható, és meglepően sokat foglalkozott az írás és az olvasás gondolkodásra gyakorolt hatásával, amit szintén szívesen olvastam:)

esőember>!
Nicholas Carr: Hogyan változtatja meg agyunkat az internet?

Igazán élvezetes olvasmányra számíthat, aki kézbe veszi ezt a könyvet! Kubrick 2001 – Űrodisszea, Nietzsche, Arisztotelész, Gutenberg, Google. Mi a közös bennük? Mind szerepelnek e könyvben! Távolról indulunk, az írás és könyvnyomtatás megszületésétől, az agyi neurológia megismerésén át jutunk el a Google-hoz és a könyv valódi tárgyához, az internethez. De végig rettenetesen érdekes ez az utazás! Olvasatja magát a könyv. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy konklúzióként kissé sötét képest fest az internet életünket teljesen átszövő befolyásáról. Hogy milyen képet? Olvassuk el a könyvet, és minden titokra fény derül!

gjudit8>!
Nicholas Carr: Hogyan változtatja meg agyunkat az internet?

Lenyűgöző olvasmány! Sok elgondolkodtató adattal és összefüggéssel. Olyan kulturális vívmányok emberre gyakorolt hatását vizsgálja, mint az írásbeliség, a könyvnyomtatás vagy a számítógépek. Olyan kérdéseket tesz fel, amelyre nem is gondolná az ember, hogy van válasz, vagy hogy mérhető. A tudományos kutatások eredménye azonban döbbenetes – és már a saját bőrünkön (elménkkel) is érzékelhetjük.

XX73>!
Nicholas Carr: Hogyan változtatja meg agyunkat az internet?

Élvezetes, szórakoztató olvasmány. Népszerűen tudományos, különösebb biológiai előképzettség nélkül is közérthető.

Én pedig egy nyavalyás luddita vagyok. Mai napig nincs például okostelefonom. Ami érdekes: a szerzőnél 14 évvel vagyok fiatalabb, és elmaradott közép-kelet-európai vidékre születtem, az internet akkori közösségére mégis kb. két évvel később csatlakoztam föl mint ő. Majd elmentem pár évre gyesre (internetes hozzáférésem akkoriban csak munkahelyemen és a könyvtárban volt.) Mire visszatértem, sokkolóan megváltozott az internetes világ. Pedig akkor még nem is voltak okostelefonok, csak a kedvezményes tarifák jelentek meg. Ami pedig akkor az elmémre zúdult, arra inspirált, hogy védjem a gyerekeket a vadonatúj technológia káros hatásaitól.

Kérdés: megköszönik-e ezt nekem. De én úgy látom, a mai gyerekek ugyanolyan gyorsan hoznak be kvázi-lemaradásokat, mint anno én a 14 évvel idősebb, technológiában jártas szerzővel szemben. A korai időkben talán szerencsésebb az idegpályákat más irányba befolyásolni.


Népszerű idézetek

PTJulia P>!

Amikor egyszerre több feladatot végzünk, valójában „megtanulunk felszínes szinten ügyessé válni.” Ezt talán a római filozófus, Seneca fogalmazta meg a legjobban kétezer évvel ezelőtt: „ Sehol sincs az, aki mindenütt óhajt lenni.”

183. oldal

Kapcsolódó szócikkek: figyelem · Seneca
esőember>!

…az elmélyült olvasás „egyáltalán nem passzív cselekvés”. Az olvasó átlényegül a könyvvé. A könyvolvasó és a könyvíró közti kötelék mindig is szorosan szimbiotikus volt, a szellemi és a művészi keresztbeporzás eszköze. Az író szavai katalizátorként hatnak az olvasó elméjében, új felismerésekre, asszociációkra és észlelésekre, sőt néha hirtelen megvilágosodásra inspirálnak.

100-101. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
PTJulia P>!

A szövegek átfutásának a képessége ugyanolyan fontos, mint az, hogy elmélyülten is tudunk olvasni. Ami viszont más és zavaró, az az, hogy a gyorsolvasás kezd az uralkodó olvasási módszerünkké válni. A gyorsolvasás, amely egykor a célhoz vezető eszköz volt, vagyis egy mód arra, hogy meghatározzuk a mélyebb tanulmányozásra érdemes információkat, egyre inkább kezd magává a céllá válni – ezt részesítjük előnyben arra, hogy mindenfajta információkat gyűjtsünk és értelmezzük. Elérkeztünk arra a pontra, ahol a Floridai Állami Egyetem Rhodes-i ösztöndíjasa, Joe O'Shea – aki egyébként filozófiai tanulmányokat folytat – nyugodt lélekkel nemcsak azt ismeri el, hogy nem olvas könyveket, de azt is, hogy nem is érzi szükségesnek, hogy elolvassa őket. Minek vennénk a fáradtságot, ha a Google segítségével a másodperc töredéke alatt megtalálhatjuk a kérdésünkre a választ? Átvitt értelemben a civilizáció korai szakasza tér vissza: a személyes tudás művelőiből az elektronikus adaterdő vadászaivá és gyűjtögetőivé kezdünk válni.

179-180. oldal

1 hozzászólás
Szólik_Mónika>!

Az internet pedig a jelek szerint darabokra töri a koncentrálás és a szemlélődésre való képességemet. Függetlenül attól, hogy éppen a világhálót böngészem-e, avagy nem, az agyam elvárja, hogy az információt úgy fogadja be, ahogyan azt a net terjeszti: részecskék gyorsan mozgó özöne formájában. Egykor könnyűbúvár voltam a szavak tengerében. Most viszont már úgy repesztek rajta, mint aki jet-skin száguld.

esőember>!

Az összes népszerű médiaeszköz közül talán a könyv az, amely a leginkább ellenállt az internet hatásának. A könyvkiadók elszenvedtek ugyan némi üzleti veszteséget amiatt, hogy az olvasás a nyomtatott oldalakról átköltözött a képernyőre, de a könyv formája nem sokat változott. Az egy pár merev borító közé rögzített, nyomtatott oldalak hosszú sora rendkívül ellenálló technológiának bizonyult, amely már több mint fél évezrede megőrizte hasznosságát és népszerűségét.

130. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
PTJulia P>!

A világhálón való navigáláshoz a mentális multitasking különösen intenzív formájára van szükség. Munkamemóriánk információval való elárasztása mellett ez a zsonglőrködés az agykutatók megfogalmazásában ún. kapcsolási költségeket ró a megismerés folyamatára. Valahányszor másra irányítjuk a figyelmünket, agyunknak újra kell magát tájolnia, s ezáltal még jobban megterheli mentális erőforrásainkat.
[…] Számos tanulmány rámutatott, hogy ha mindössze csak két feladat között kell váltanunk, már az jelentősen megnöveli a kognitív terhelést, akadályozza a gondolkodásunkat, és növeli annak valószínűségét, hogy valamilyen fontos információt figyelmen kívül hagyunk vagy félreértelmezünk.

172-173. oldal

anesz P>!

A Google-nak az a gazdasági érdeke, hogy mindent megtegyen azért, hogy minél többször kattintsunk. Az utolsó dolog, amit szeretne, az, hogy kényelmes olvasásra vagy lassú, koncentrált gondolkodásra buzdítson. A Google feladata szó szerint a figyelemelterelés.

202. oldal

Kapcsolódó szócikkek: figyelem · Google · olvasás
esőember>!

Azt hittem, hogy az információs kor varázsa abban áll, hogy lehetővé teszi számunkra, hogy még többet tudjunk, de aztán rájöttem, hogy az információs kor varázsát inkább az adja, hogy megengedi nekünk, hogy kevesebbet tudjunk.

231. oldal

PTJulia P>!

Az interneten nincsen Álmosvölgy, nincs olyan nyugodt hely, ahol a szemlélődő állapot gyógyító varázsát kifejthetné. Csak a városi utca végtelen, megbabonázó nyüzsgése van.

277. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csend · internet · nyugalom
esőember>!

Agyunk élményeinkre és magatartásunkra válaszul folyamatosan változik, és „minden egyes érzékszervi input, mozdulat, gondolattársítás, dicséret, cselekvési terv vagy a tudatosság (változása) hatására átrendezi az áramköreit”.

49. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Adam Alter: Ellenállhatatlan
Roger McNamee: Zuckolva
Martin Ford: Robotok kora
Viktor Mayer-Schönberger – Kenneth Cukier: Big Data
Tari Annamária: Ki a fontos: Én vagy Én?
Komenczi Bertalan: Elektronikus tanulási környezetek
Norman Doidge: A változó agy
Henry Marsh: Kezemben az életed
Suzanne O'Sullivan: Vihar az agyban