A ​fejedelem 181 csillagozás

Niccolò Machiavelli: A fejedelem Niccolò Machiavelli: A fejedelem Niccolò Machiavelli: A fejedelem Niccolò Machiavelli: A fejedelem Niccolò Machiavelli: A fejedelem Niccolò Machiavelli: A fejedelem Niccolò Machiavelli: A fejedelem Niccolò Machiavelli: A fejedelem

Az itáliai politikus-zenész-komédiaíró-filozófus munkája immár csaknem fél évezrede méltán a politika művészetének megkerülhetetlen alapkönyve – királyok, kalandorok, politikusok tanulták-tanulják belőle a hatalom gyakorlásának művészetét.

Eredeti cím: Il Principe

Eredeti megjelenés éve: 1532

>!
Helikon, Budapest, 2015
150 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632275406 · Fordította: Lutter Éva
>!
Cartaphilus, Budapest, 2006
138 oldal · keménytáblás · ISBN: 9637448535 · Fordította: Lutter Éva
>!
Kossuth, Budapest, 2001
140 oldal · ISBN: 9630942682 · Fordította: Lutter Éva

4 további kiadás


Enciklopédia 7


Kedvencelte 17

Most olvassa 31

Várólistára tette 120

Kívánságlistára tette 64

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
AfterEight P
Niccolò Machiavelli: A fejedelem

Nem értek a politikához, az uralkodáshoz dunsztom sincs.
Az olvasás ideje és a könyv hossza összefüggésből pedig az is világos lehet bárkinek,
hogy voltak homályos foltok és böngésznem kellett a történelmi hátteret.
Ez a vélemény így csak egy dologról szólhat, hogy számomra milyen volt ez a könyv.

Ördögi. Csupa racionalizmus, és logika. Színlelés, fondorlat, képmutatás.
Ellenség keresése, azért, hogy végezve vele, növelje nagyságát az uralkodó.
Mindemellett a nép kegyét kell keresnie a fejedelemnek, hogy fennmaradjon.
Machiavelli bemutatja a zsarnokság módszereit. Picit elavult itt-ott,
nyilván a mai időkben már kiegészítenék újabb módszerekkel is.
Rátenném a címkét, pasikönyv. A legtöbb nőnek túl fájdalmas ,hogy
a könyörületesség, mértéktartóság, emberiesség, becsület , fel lesz áldozva
a hatalom áhítata oltárán.
Az utószót mindenki figyelmébe ajánlom, a könyvet pedig azoknak akiket érdekel
a politika, a zsarnokság és a hatalom. A politikusok már úgyis olvasták…

>!
Inpu
Niccolò Machiavelli: A fejedelem

Szóval, az úgy volt, hogy […] évvel ezelőtt, még gyenge főiskolás koromban, a ránk kényszerített politológiai stúdiumon rengeteget dühöngtem, hogy egy csaj elorozta előlem Machivellit.
Hogy? Mit mondsz? A fenéket! Dehogy azért, mert politikatudományi klasszikus! Hanem mert ez volt a legrövidebb a kötelezők közül! Én meg írhattam ezek után a pluralizmusról. Piha!
Viszont azóta terveztem elolvasni ezt a könyvecskét. Megvárattam. Most már értem a hírét. A hírhedettségét. Tömény pragmatizmus, hidegfejű gondolkodás, csupa számítás, stratégia. Szerintem mestermű. Hogy akkor miért csak négy csillag? Hát, lelkecském, azé', mert mintha eggyel többen forgatták volna kortársaink közül, mint az egészséges. Hogy miért mondom ezt? Csak!

1 hozzászólás
>!
spinakker
Niccolò Machiavelli: A fejedelem

Bár nagy a híre, vagyis hírhedtsége, nem hogy nem árt, hanem egyenesen szükséges tisztában lenni a történelmi háttérrel. Mert ez a kis írás nem biztos, hogy az, mint ami elsőnek látszik, vagyis uralkodóknak írt útmutatónak. Ezt nem lehet úgy olvasni, mint oly sok más klasszikust, amit vezetők vagy magukat fontosnak találó emberek olvasnak, mint pl. A háború művészetét.
Elsőre úgy tűnik, mint egy amorális, sőt, néhol cinikus politikatudományi értekezés, amelyben Machiavelli pl. olyanokat tanácsol, hogy ha erőszakot kell elkövetni (pl. az előző rezsim irányítóinak kivégzése), azt jobb korán, egyszerre elvégezni, mint elnyújtottan, sokáig kegyetlenkedni. Ez akkor azért volt újdonság, mert akkoriban az uralkodóknak csak (keresztény) idealizmuson alapuló erkölcsi tanításokat adtak (hogyan legyen „jó” az uralkodó, ahelyett, hogy hogyan tartsa egyben az uralmat), de Machiavelli erkölcsöt nélkülöző pragmatizmusa még most is sokakat sokkolhat (főleg, akik még nem próbálták reálisan szemlélni a világot). Elsőre cinikus emberszemléletével (az emberek alapvetően önzőek, rosszak, és megbízhatatlanok) azonban ellentmondásba kerül, az hogy tanácsai középpontjában rendre a nép áll: hogyan kell a nép haragját elkerülni, hogyan kell a népre építeni a hatalmat. Sőt, azt állítja, hogy minden uralkodó egyben elnyomó is.
Ekkor egy kis utánajárással kiderül, hogy Machiavelli a népuralmon alapuló köztársaság ötletét támogatta (mint ahogy azt minden(!) másik írásában hangsúlyozza), illetve, hogy A fejedelmet azután írta, hogy a Mediciek átvették az uralmat a korábbi firenzei köztársaság felett, Machiavellit pedig komolyan meghurcolták az említett köztársaságban vállalt szerepe miatt. Ezt megtudván azt gondolhatjuk, hogy egy machiavellista húzással ezt csak kiengesztelésképpen írta, és hogy újra hivatalba állhasson, immár a másik oldalon. Sőt mi több, Lorenzo de Medicit egyenesen régóta dédelgetett álma, Itália egyesítésének megvalósítására képzelte el.
Egy harmadik olvasat szintén lehetségessé válik, amikor jobban utánanézünk a történelemnek. Ugye Machiavelli egyrészt fanatikusan köztársaságpárti és itt is többször említi, hogy minden uralkodó elnyomásra törekszik, így pedig közvetetten Lorenzót is annak nevezi. Emellett pedig egy mintauralkodónak azt a Cezare Borgiát nevezi, aki hírhedten kegyetlen és rossz volt, Machiavelli pedig ugyanezt tartotta róla alig néhány évvel A fejedelem megírása előtt. És mivel Machiavellitől nem állt távol a szatíra műfaja, meglehet, hogy ez az írása is az: pl. Borgia példájából úgy űz gúnyt, hogy egy nyilvánvalóan rossz uralkodó tulajdonságait állít be jónak. Vagyis amikor mondja, hogy milyen gyakorlatok jók és hasznosak, valójában kacsint egyet, mert mindenki tudja, hogy azok mennyire erkölcstelenek és ártalmasak.
Így szerintem úgy kell elképzelni, hogy Machiavelli sértettségében és megaláztatásában fogta magát, és írt egy útmutatót az őt (és Firenzét) meghurcoltatónak, ami elsőre úgy tűnik, mintha azt mondaná: „tessék, ha már fölöttem rendelkezel, hadd adjam át tudásomat”, de valójában azt mondja, hogy „á, szóval erős uralkodónak érzed magad? Akkor lehetsz igazán „erős”, ha olyan kegyetlen és erkölcstelen zsarnokként viselkedsz, mint amilyenek az uralkodók általában, vagy mint amilyen te magad is vagy. A végén pedig a nép majd úgyis letaszít.”
(Ezzel ugyanakkor ellentmondásban áll az, hogy Machiavelli őszinte és elveinek megfelelő tanácsokat is ad: az uralkodó ne használjon zsoldosokat; jutalmazza azokat, akik valamiben kiválóak, pl. a kereskedőket. Az utolsó fejezet, Itália egyesítéséről szóló vágya pedig szintén nagyon őszintének tűnik, ami nem illik egy szatirikus műbe).

4 hozzászólás
>!
Marcus P
Niccolò Machiavelli: A fejedelem

Nagyon pragmatikus – főleg a kor viszonyaihoz képest – útmutató az állam vezetéséhez. Machiavelli szépen végigmegy a különféle kormányváltási és kormányzási forgatókönyveken, és mindegyiknél javasol irányokat, amelyeket aztán megfelelő indoklással alá is támaszt.

A hírhedt „hidegvér” azonban – szerintem – csak felületes olvasás esetén tűnik annak. A kibontakozó összkép nekem azt sugallta (és ebben @spinakker értékelése is megerősít), hogy végeredményben, valamilyen formában mégiscsak a nép diktál, az uralkodó legmélyebb pragmatizmusában is végül a nép akaratának kell érvényesülnie – és ekkor el is jutunk a köztársaság és a demokrácia fogalmaihoz. Hogy közben ez a realpolitik korai inkarnációja is egyben, ez tulajdonképpen nem zárja ki egymást.

Maradandó értékű könyv, a politikatudomány iránt érdeklődőknek – és popkulturális beágyazottsága miatt mindenkinek – érdemes elolvasni.

>!
calmovato P
Niccolò Machiavelli: A fejedelem

Nem mindenben értek egyet a véleményekkel. Lehet ez a könyv önmagában brutálisnak hat, vagy kegyetlen hatalomgyakorló kézikönyvnek töredékek alapján. De el kell fogadnunk azt a tényt, hogy a mai civilizációnk nem állna most itt úgy ahogy van, ha anno nem fogtak volna fegyvert a kezükbe különböző népcsoportok, egységek, szövetségek. Akárhogyan is nézzük, a mai politikában mindenhol fellelhetjük ezeknek a magjait. Lényegtelen, hogy valaki jobb vagy baloldali, nagyjából aki politikára és vezetésre adja a fejét, tulajdonképpen csak a saját akaratát akarja érvényesíteni. Wolfgang Kraus gondolatai jutnak itt eszembe, akinek szerintem igaza van abban, hogy az aktuális párt ellenzékének mindig csak az a baja, hogy nem ő van hatalmon.
Erről egyébként a Macskafogó c.rajzfilm jutott eszembe, ahol végtére is annak kell örüljön a néző, hogy az egerek érvényesítették az akaratukat irányítás terén a macskákkal szemben, és dogmatikusan meghatározták, mik a jó tulajdonságok, és olyanra formálták a macskákat. Sad story,but true.

Szerintem azt is el kell fogadnunk, hogy szükség van bizonyos eszközökre ahhoz, hogy valaki/valakik irányítani tudjon/tudjanak több millió embert. Gyerekek ölelgetéséből, és virágszedésből nem lesz sem adó, sem gazdaság, sem ipar, sem rend. A rendet én csupa nagy betűvel írnám, mivel egyszerűen nincs olyan törvény, ami mindenki számára igazságosnak, bölcsnek, és szivárványszínűnek hatna. Szeretünk mi magunk emberek nagyon elhatárolódni az állatvilágtól, holott nekünk is vannak falkáink, ahol valakinek alfának kell lenni. Ahol pedig van alfa, ott omega is.
Nincs ez így rendjén, és valamelyest az indokolatlan kegyetlenkedésnek jómagam sem vagyok a híve, ahogy a diktatúráknak sem. Viszont érdekes téma, amiről egy tea mellett jól ellehet diskurálni. Ezekhez a diskurálásokhoz ez egy tökéletes kötet, amit szerintem az életben egyszer legalább érdemes lenne mindenkinek elolvasni.

>!
AeS P
Niccolò Machiavelli: A fejedelem

Ez ám az igazi elnöki ügy!
(Attól tartok, hogy nekem sokkal szorgalmasabban kellett volna tanulnom annak idején a történelmet ahhoz, hogy ezt az írást igazán élvezzem, császárok, királyok, birodalmak, fejedelmek, én meg asse' tudom, ki kicsoda, de ilyenkor legalább tűnő kedvet kapok leküzdeni ezt a hátrányomat.)

6 hozzászólás
>!
Ikarosz
Niccolò Machiavelli: A fejedelem

Machiavelli-t sokszor nagyon hírhedt figuraként festik le, nemegyszer mint az önkény és az elnyomás apostolát. Ezek a jelzők mindenképpen túldimenzionáltak. Machiavelli alapvetően realista. És a legfontosabb tanulsága a művének a realista hozzáállás. A körülmények felismerése, alakítása és/vagy a hozzájuk való igazodás. spoiler
Kicsit sok benn az utalás eseményekre és személyekre, ami a maga korában valószínűleg teljesen egyértelmű volt minden jól tájékozott embernek, a mai olvasó viszont a lábjegyzetek nélkül igencsak bajosan boldogulna.
Szerintem mindenki tegyen vele egy próbát, mert érdekes és könnyen olvasható kis könyvecske. Én személy szerint középiskolában simán taníttatnám.

>!
madárka
Niccolò Machiavelli: A fejedelem

Fejedelem sosem leszek, szóval arról nem tudok nyilatkozni, hogy mennyire jók ezek a „tanácsok”. Attól viszont, amilyen pontosan leírja az emberi természetet, egyszerűen borsódzik a hátam…

>!
virezma P
Niccolò Machiavelli: A fejedelem

Régi adósságom volt ez a könyv. Pontosabban volt egy időszak, amikor nem igazán érdekelt, aztán jött a következő, amikor nagyon szerettem volna tudni, hogy mi is ez. Beállok azok sorába, akik alapműnek tartják. Ugyan kerítésekre nem tér ki, de ezt leszámítva a jelenkori politika szemléléséhez is kiváló támpontokat ad. Többnyire kemény, de igaza van. Jobb, mint egy self-help könyv.


Népszerű idézetek

>!
Pistacchio

(minden ember közös hibája, hogy szélcsendben nem készül fel a viharra)

94, oldal (Kossuth)

>!
cz_z

Tudvalevő, hogy az emberek megbosszulják az apróbb sérelmeket, mivel a súlyosakat nem tudják.

Kapcsolódó szócikkek: bosszú
2 hozzászólás
>!
Sli SP

(…) olyan ostobák az emberek, s olyannyira csak a mának élnek, hogy aki be akarja csapni őket, mindig megtalálja köztük a maga emberét.

88. oldal, 18. Hogyan tartsa meg a fejedelem az adott szót (Cartaphilus, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: ember, emberiség
>!
madárka

Mert úgy szokott történni, hogy az olyan embernek, aki mindenkihez jó akar lenni, gonoszok okozzák a vesztét. Ezért szükséges, hogy a fejedelem hatalmának megóvása érdekében megtanuljon rossznak lenni, és ezt a szükségnek megfelelően gyakorolja.

76. oldal (Cartaphilus, 2006)

>!
Chöpp 

Mindenki azt látja, milyennek mutatod magad, s csak kevesen érzik meg, milyen vagy valójában; s ezek sem merészelnek a többség véleménye ellen szólni…

>!
spinakker

Jól alkalmazott kegyetlenségnek nevezik azt – ha rosszról egyáltalában jót mondani lehet –, amire hirtelen, a körülmények kényszerítésére kerül sor, s amit nem kitartóan alkalmaznak, idővel pedig a lehető legnagyobb mértékben az alattvalók érdekeire fordítják. Rosszul alkalmazott pedig az, amit eleinte alig veszünk észre, s idővel ahelyett, hogy megszűnnék, erősödik.

46. Cartaphilus, 2006

13 hozzászólás
>!
Sli SP

(…) a győzelem soha nem olyan teljes, hogy a győztesnek valamire tekintettel ne kellene lennie, kiváltképp az igazságra.

113. oldal, 21. Miképp cselekedjék az uralkodó, hogy becsüljék (Cartaphilus, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: győzelem · igazság
>!
Nyájas_Olvasó

Tudvalevő, hogy az emberek megbosszulják az apróbb sérelmeket, mivel a súlyosakat nem tudják; ezért vagy dédelgetni kell, vagy elpusztítani őket: az embereknek úgy kell ártani, hogy ne lehessen félni a bosszútól.

12. oldal

>!
cz_z

Az embereknek úgy kell ártani, hogy ne lehessen félni a bosszútól.

1 hozzászólás
>!
Reyna

Bárki megértheti, mennyire dicséretes, ha a fejedelem megtartja adott szavát, őszinteséggel és nem ravaszsággal él. Napjainkban mégis azt tapasztaljuk, hogy a szószegő uralkodók vittek véghez nagy dolgokat, kik az emberek eszén kifogtak; ezek végül is többre vitték, mint akik igazul cselekedtek.
Tudnunk kell tehát, hogy kétféle módszer van a küzdelemben: az egyik törvényekkel, a másik az erőszakkal. Emberi tulajdonság az egyik, állati sajátság a másik. Mivel azonban az egyikkel némelykor nem boldogulsz, a másikhoz kell folyamodnod. Ezért a fejedelemnek tudnia kell használni a benne rejlő embert és állatot. Leplezetten erre tanítják a fejedelmet a hajdani szerzők is, akik leírják, hogyan adták nevelésbe Kheirón kentaurhoz Akhilleuszt és több régi uralkodót, hogy a maga elvei szerint nevelje őket. Ez pedig nem jelent mást, mint hogy mesterük félig állat, félig ember volt, amiért is a fejedelem egyik és másik természetét egyaránt kell hogy tudja használni: egyik a másik nélkül nem lehet tartós.
S mert a fejedelemnek jól kell használnia az állati természetet, a rókát és az oroszlánt kell követnie; az oroszlán tehetetlen a hurokkal szemben, a róka a farkasok elől nem tud menekülni. Ezért hurkot ismerő rókának kell lennie, és farkast rémítő oroszlánnak. Aki egyedül az oroszlán természetét utánozza, semmire sem megy vele. A bölcs uralkodó tehát ne legyen szótartó, ha ez a magatartás kárára válik, s ha az okok, melyek miatt ígéretet tett, megszűntek. Ha az emberek jók lennének, ez az elv kárt okozna; de mert gonosz indulatúak, nem tartják meg adott szavukat veled szemben; így hát neked sem kell megtartanod velük szemben. Különben is a fejedelem mindig talál rá alkalmat, hogy a csalárdságot jó színben tüntesse fel.

96. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ludassy Mária: Szavak és kardok – Nyelvfilozófia és hatalomelmélet
Robin G. Collingwood: A történelem eszméje
Carlos Rojas: Fernand Braudel és a társadalomtudományok
Hamvas Béla: A világválság
Francis Fukuyama: A történelem vége és az utolsó ember
Montesquieu: A rómaiak nagysága és hanyatlása
René Guénon: Metafizikai írások II.
Arthur Koestler: A jógi és a komisszár
Johann Gottfried Herder: Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról és más írások
Friedrich Engels: Az erőszak szerepe a történelemben