Io ​non ho paura 9 csillagozás

Niccolò Ammaniti: Io non ho paura Niccolò Ammaniti: Io non ho paura Niccolò Ammaniti: Io non ho paura Niccolò Ammaniti: Io non ho paura Niccolò Ammaniti: Io non ho paura

In ​questo romanzo Niccolò Ammaniti va al cuore della sua narrativa, con una storia tesa e dal ritmo serrato, un congegno a orologeria che si carica fino a una conclusione sorprendente: e mette in scena la paura stessa. Michele Amitrano, nove anni, si trova di colpo a fare i conti con un segreto cosi grande e terribile da non poterlo nemmeno raccontare. E per affrontarlo dovrà trovare la forza proprio nelle sue fantasie di bambino, mentre il lettore assiste a una doppia storia: quella vista con gli occhi di Michele e quella, tragica, che coinvolge i grandi di Acqua Traverse, misera frazione dispersa tra i campi di grano. Il risultato è un racconto potente e di assoluta felicità narrativa, dove si respirano atmosfere che vanno da Clive Barker alle Avventure di Tom Sawyer, alle Fiabe italiane di Calvino. La storia è ambientata nell'estate torrida del 1978 nella campagna di un Sud dell'Italia non identificato, ma evocato con rara forza descrittiva. In questo paesaggio dominato dal… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2001

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Einaudi, Torino, 2014
216 oldal · ISBN: 9788806216382
>!
Einaudi, 2011
ISBN: 9788806207694
>!
Philipp Reclam, Stuttgart, 2008
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9783150197363

2 további kiadás


Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

mcborzaska>!
Niccolò Ammaniti: Io non ho paura

Először gimnázium 10. osztályában találkoztam a filmmel. Akkor még kicsit hiányos volt az olasz nyelvtudásom, de megfogadtam, ha törik-ha szakad, akkor is megszerzem a könyvet, és elolvasom. Idén nyáron sikerült beszereznem. A film nagyon tetszett, és reméltem, hogy a könyv is hasonló lesz.
A magyar fordításhoz nem volt (még) szerencsém, de örülök, hogy olaszul olvastam el. A könyv hangulata nekem így volt egész. Mivel anno láttam a filmet, így nem ért meglepetés, de azért mégis…teljesen más ezt a történetet olvasni, mint látni. Ajánlom mindenkinek, aki tudja, hogy olvassa el. Aki pedig tud olaszul, akkor neki olaszul kötelező!

ÁrnyékVirág>!
Niccolò Ammaniti: Io non ho paura

Amilyen rövid, olyan ütős kis könyv. Kiváló a hangulatfestése – szinte érezzük a dél-olasz nap perzselését, az álmos kis falu nyomasztó légkörét, szinte látjuk a poros kis tereket, halljuk a gyerekek vidám kiáltozását.
Michele, a vidám, cserfes kisfiú szinte akaratán kívül válik főhőssé, úgy, hogy közben meg kell küzdenie saját félelmeivel is, vélt és valós veszélyekkel, de a gyerekek ösztönös igazságérzetére és empátiájára hagyatkozik.
Niccoló Ammaniti mestermunkát végzett. Úgy tudja végig egy nyolc éves gyerek szemszögéből leírni a cseppet sem tündérmesei történetet, hogy nem válik erőltetetté, butácskává vagy infantilissá.
Az utolsó lap után pedig ottmaradunk a kérdésekkel, a fájdalommal, az igazságtalanság égető érzésével, de a megkönnyebbüléssel is. Hova tűnik el ez a velünkszületett erkölcsi érzék, ami a gyerekben még megvan, a felnőttekben gyakran már nincs? Hogyan sodródhat bele egy gyenge, de igazából nem gonosz ember ilyen borzalmas helyzetekbe? Miért kell mindig egy áldozat?
Számomra ez egy meghatározó könyv marad. Ezt az értékelést hónapokkal az olvasás után írom – meg kellett várni, hogy letisztuljanak a dolgok. Mégis elevenen él bennem sok részlet, és legfőképpen az erős érzelmi kavalkád, amit kiváltott belőlem.

Le a kalappal, signor Ammaniti!

renata_pocsi>!
Niccolò Ammaniti: Io non ho paura

A legelső könyv, amit eredeti nyelven olvastam és hatalmas élmény volt. Annyival többet adott hozzá az eredeti nyelv (gondolom én, mivel a magyar fordításhoz még nem volt szerencsém) és nagyon jó élmény volt az is, hogy tudok már annyira egy nyelven a saját anyanyelvemen kívül, hogy merértsem az irodalmát.
A könyvből nagyon jó filmadaptáció készült, amit az Oscar-díjas Gabriele Salvatores rendezett.

noramaria>!
Niccolò Ammaniti: Io non ho paura

Abszolút kedvenc!!!!!
A filmet láttam először, még a megjelenésekor, és fantasztikusnak tartottam. A könyvet csak jóval később sikerült elolvasnom. Fantasztikus, ahogy a szerző egy gyerek szemén keresztül bemutat egy ilyen irtózatos helyzetet. Mind a történet, mind a stílus szempontjából igazi műalkotás.

edanka87>!
Niccolò Ammaniti: Io non ho paura

2020.09.23.
Másodszorra olvasva kicsit jobban értettem a történetet, de továbbra is döbbenetesnek tartom, hogy a nagy szegénységben élő olasz családok ilyen módon próbáltak a megélhetésüket jelentő plusz jövedelemhez jutni … Borzasztó, hogy minek tették ki a gyerekeket, akik semmiről nem tehetnek…
Megbotránkoztat az is, ahogyan „kicsapták” a gyerekeket a nyári napok során, hagy menjenek, amerre látnak, ki tudja, mit találnak, mi történik velük, még az egészen kicsik is, szerintem ez felelőtlenség a szülők részéről.
A gyerekeknek egy ideig ez a „meri/nem meri?” egy izgalmas, nagy kaland volt, egészen addig, amíg életük veszélybe nem került. Szomorúsággal vegyes harag van bennem, különösen azért, mert mindez igaz. Valóban ilyen volt akkoriban az élet Olaszországnak ezen a területén…

BarbieB>!
Niccolò Ammaniti: Io non ho paura

Végre az első olyan olasz könyv, amit eredetiben is élvezni tudtam, zavaró szótárazgatás nélkül. Azt azért bevallom, hogy előbb láttam a könyvből készült filmet, ami szintén nagyon tetszett. Történetünk Dél-Olaszországban játszódik, a perzselő, izzó nap alatt egy néhány családból álló közösség mindentől elzárt életét ismerhetjük meg a főhős, Michele szemszögéből, aki egy kilenc éves kisfiú. Egy napon az élete drámai fordulatot vesz, amikor rá kell döbbennie arra, hogy édesapjának tökéletesen igaza volt, amikor azt mondta neki, hogy nem a szörnyektől és a mumustól kell félnie, hanem az igazi, élő emberektől.
https://litfan.blog.hu/2011/06/28/niccolo_ammaniti_io_n…

Gulo_gulo>!
Niccolò Ammaniti: Io non ho paura

Azt hiszem, egyszerűbb lett volna, ha nem a filmet látom először – annak ellenére is, hogy 6 éve láttam az olasz lakótársaimmal. Szóval ajánlás: először a könyv, utána a film. Egyébként Ammaniti még mindig Ammaniti.


Népszerű idézetek

mcborzaska>!

Ho chiesto: – Chi é questa persona?
Si é versato un bicchiere di vino. – É un amico mio.
– Come si chama? – ha domandato mia sorella.
– Sergio.
– Sergio, – ha ripetuto Maria. – Che nome buffo.

67. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Donatella di Pietrantonio: L'Arminuta
Carlos Ruiz Zafón: Marina (olasz)
Irene Adler: Il trio della Dama Nera
Kerstin Gier: Green
Stephen Chbosky: Noi siamo infinito
Carlos Ruiz Zafón: Il principe della nebbia
Paola Peretti: La distanza tra me e il ciliegio
Mark Haddon: Lo strano caso del cane ucciso a mezzanotte
Licia Troisi: L'eredità di Thuban
Stephen Chbosky: Ragazzo da parete