Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Kiều története 14 csillagozás
Nguyen Du (1765-1820) verses regényét a vietnami klasszikus költészet legnagyobb műveként tartják számon. Szárnyaló szépségű sorokban festi le a költő a nemes és tehetséges ifjú Kim és a gyönyörű Kieu bontakozó szerelmét:
„Nem is bír a szép pár tüzes két szemével.
Lángok lobognak vágyuk hevével;
Alig törődnek erénnyel, csak szeretnek.”
De a fiatalok elszakadnak egymástól: Kieu, hogy apját megmentse, eladja magát. Lányságát egy durva kereskedő veszi el, azután örömlányként pazarolja szépségét és tehetségét. Sok siker és tengernyi szenvedés az osztályrésze. Tu Haj, a hős megszabadítja, és maga mellé emeli, de a férfi cselvetés áldozata lesz, és Kieut űzi tovább a sorsa. Végül újra találkozik szerelmével, Kimmel, idős szüleivel és húgával, Vannal: végre megbékélhet. A vietnami népi versformában írt költemény sorait ma is éneklik Vietnam-szerte.
Kju regénye címmel is megjelent.
Eredeti megjelenés éve: 1820
Enciklopédia 1
Várólistára tette 20
Kívánságlistára tette 10
Kiemelt értékelések
Ez de fura könyv. :)
Klasszikus vietnami verses regény 1820-ból: szerelem, kaland, némi vér, sok szenvedés, konfucianizmus meg buddhizmus, és elég sűrűn kelti azt a benyomást, mintha Nguyen mester sok-sok haikut gyúrt volna össze, gyúrta-gyúrta, addig, hogy végül cselekményük lett. :) Tandori előtt kalapot le a gyönyörű fordításért!
Amúgy meglepően érdekes és – igaza van @sophie-nak – meglepően modern. Mármint ha úgy érti a „modern”-t, ahogy én: hogy a regény látásmódja sok helyütt erősen emlékeztet a mi mai (európai!) látásmódunkra. Pedig közben pontosan olyan, mint egy kalandos keleti mese. Mint egy népmese, ahol mindenki vagy fenékig jó, vagy fenékig gonosz. Vagy mégse.
Továbbiak a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/20/nguy_n_du_…
Gyanítom, ha egy kicsit is többet tudnék a 1813-as vietnámi viszonyokról, nagyon elcsodálkoznék, mennyire friss ez az írás. Bámulnám az íróember merészségét! Férfi és nő viszonyulást ábrázol, azt ecseteli, azt merészeli mesélni, hogy a bűn nem mindig erkölcstelen, lehetséges a megbocsátás.
Kieu sanyarú sorsáról és felemelkedéséről van tehát szó. Gyönyörű szerelmi ballada, gyönyörű, de nehezen olvasható nyelven elverselve. Jegyzetelnem volt muszáj. Nem könnyű kihámozni az események folyását sem, de még nehezebb boldogulni a nevekkel, rengeteg a szereplő. Például Kieu egyik szerelmének az első feleségét Hoan Thunak hívják, a másik szerelmét, aki egyébként egy hős harcos Tu Hainak, nekem ez tök egyformának látszik, és van, amikor találkoznak. Na mindegy, fel kellett irkálnom ezt azt, másképp nem ment!
Ha mégis kiválogatnánk a lényeget – amit ilyen nagy ívű szövegnél nem szabadna talán – egy abszolút időtlen szituációt kapnánk, számos könyv és film is feldolgozza. Egy gyönyörű és tehetséges leány becsületét és szerelmét feláldozva menti a családját, naivitása okán egyre-másra érik a csapások. Végül a szerelme mindent megbocsát, mert a cél olykor szentesíti az eszközt, és minden előre el van rendelve, satöbbi. Írtó erős jelenetek vannak benne, csaták, kivégzések, szerelmi vallomások, szellemek idéződnek meg, a látóember jövőt jósol, a zárdafőnökné cselszövő lesz, Kieu a zen pagodába tér, tiszta kalandregény.
Ha én a filmiparban dolgoznék, azt mondanám az összes Alberto Benito Garconnak, José Armando de la Veganak és Símon Gonzaleznek, hogy van egy tuti tippem, miből lehet még szappanoperát csinálni. Bizony, ebből a XIX. század eleji vietnámi műből. Neveket kicsit átírják, és mehet is a sztori a stábhoz.
Van ám benne minden, ami csak kell. Gazdag és szép lányzó, aki a mű végére már csak akasztott ember nem lesz, annyi kalandba keveredik (nagyjából 15 évet ölel át a történet), vannak komoly hullámhegyei és -völgyei, aztán persze a végkifejlet spoiler.
Van benne egy adag misztikum is, ami azért kell, hogy löketet adjon a történéseknek. Azért kell ugyanis Kieunak ennyit szenvednie (a nevét tutifix, hogy nem KIEU-nek ejtik, mert úgy nem jön ki a szótagszám…), mert ösztönzésképpen belevésték a Bánat Könyvébe a nevét. Na, innen szép nyerni. De nem lehetetlen!
Jó, hogy vannak jegyzetek a könyv végén, segít megérteni asok-sok buddhizmusra és helyi történetekre való utalást.
_
Eszembe jutott még két-három érdekes dolog:
Az egyik, hogy az egyik lábjegyzet megemlíti, hogy van egy olyan történet, ahol a szerelmesek úgy üzengettek egymásnak, hogy a patakon úsztatták egymásnak a szerelmes leveleiket. Ilyet Mikszáth is írt a különös házasságban.
A másik, hogy a bordélyt kétszer is zöld palotaként emlegeti. Mario Vargas Llosának van egy A zöld palota c. regénye, ahol a „palota” szintén kupi… Namármost, ez a két utóbbi szerző vagy olvasta Kieu történetét vagy van valami ebben a kollektív-tudat-dologban.
Azon gondolkodtam tegnap óta, hogy a szereplőknek vajon mennyit segített a buddhizmus? Többször is tesznek említést arról, hogy most ez van, de majd a következő életben jobb lesz.
Nem egyszerű olvasni ezt a szöveget a rengeteg olyan utalás miatt, ami csak a jegyzetekkel együtt érthető, de ha ettől eltekintünk, maga a történet könnyen követhető. A zen és a buddhizmus szellemében írott szerelmes történet, amely a szerelmesek elszakadásáról, majd újra egymásra találásáról szól, és közben a lány sorsát követhetjük nyomon.
Maga a történet is érdekes, de ami különlegessé teszi, az a csodás nyelvezete: hasonlatai, különleges szóképei és leírásai (pl. ahogyan az idő múlását, a természet változását, az évszakok váltakozását írja le).
A művet elolvasva egy kalandos történettel leszünk gazdagabbak, ami akár még megfilmesítve is megállná a helyét a mai korban is, szép tájakkal, megfelelő történelmi épületekkel, és korhű ruházattal szívesen megnézném. A verses regény főhőse a gyönyörű, és jó szándékú Kieu, aki kényszerből elkerül az otthon biztonságából, és Vietnám különféle tájain „elveszetten” Odüsszeuszi bolyongásba kezd, miközben a balsors állandó társául szegődik, és folyton rossz emberek keze közé kerül. Kieu azonban a lágy felszín mögött kemény teremtés, és gyötrelmeit végül siker koronázza, mivel a sok szenvedés sem képes megtörni szíve jóságát, egyszerűségét, és tiszta vágyát a szerelem felé. Érdekes, hogy a történet cselekménye élvezetes, a szöveg különleges, állandó jelzőkkel a természetre reflektál, és az életre (lótuszvirág, barackvirág, fűzfa, rigó stb), ami ad egyfajta kellemes hangulatot a műnek, édességet (miközben történetileg Kieu tragikus sorsát követjük). Másrészt viszont rövidsége, és szép költői képei ellenére sem volt könnyű olvasmány a számomra, mert oda kell figyelni a sorokra, hogy az ember ne maradjon le eseményekről. Nem tudom, hogy ez a fordítás hibája-e, vagy maga a szöveg eredetileg is ilyen keleties, néhol ködös, hogy könnyű elsiklani afölött, hogy ténylegesen mi is történik egyes helyeken. Ezt nem könnyítik meg a vietnámi nevek sem. Mondjuk ahhoz túl rövid a szöveg, hogy komolyabban megszenvedtem volna az értelmezéssel, de oda kellett figyelni rá, és a buszon olvasva ez némileg nehézséget okozott. A szöveg nyelvi szépsége, és a történet kalandossága azonban kárpótolt ezért. Érdekes, hogy mennyi utalás van a szövegben, amiket lábjegyzetek nélkül nem értettem volna, és ha jól értettem ez a mű a vietnámi nép körében népszerű, idézik, szeretik. Nem tudom, ha lenne Magyarországon hasonló mű, tele utalásokkal, és a szöveg olyan, hogy viszonylag oda kell rá figyelni, mennyire lenne népszerű az egyszerű emberek körében?
Hasonlóan bajban vagyok jelen alkotás kapcsán, mint a Miréioval: szívesen elmélázok a csodaszép nyelvezete és hasonlatai fölött, ám a tényleges cselekmény már csak foszlányaiban maradt meg bennem. Rémlik a szerelem mindent legyőző ereje, és a boldog végkifejlet, melyhez nagyon-nagyon hosszú, megpróbáltatásokkal teli út vezetett. A lábjegyzetek sokat segítettek, általuk sikerült megismernem sok akkori szokás és babonát (pl. mit raktak a párnájuk alá az örömlányok, hogy bevonzzák a kuncsaftokat). De a tényleges mű sajnos nem volt túlságosan maradandó a számomra. Meglehet, egyszer újra kéne olvasnom.
Gyönyörű szöveg, rég olvastam ennyire szépet nyelvileg.
(Ez nyilván Tandori Dezső érdeme is!)
Az egész történet nagyon eleven, kalandos, színekben, illatokban és főleg növényekben tobzódó, az „igazi” keleti lelket bemutató. Én nagyon élveztem az olvasását, és külön öröm volt, hogy formabontóan egy női főszereplő 15 éves bolyongását követhettem nyomon, aminek a végén ott a nagyon szép boldog befejezés.
Igazán nem vagyunk elkényeztetve a vietnami irodalomból magyar nyelven. Éppen ezért örültem nagyon, hogy ezt a klasszikust megtaláltam a könyvtárban ( a gépi katalógusban nem volt benne, úgy látszik, az olvasók nem kapkodnak érte. ). Tandori Dezső fordítása egyszerűen zseniális, annyira szép képeket, hasonlatokat használ ez a verses regény, hogy már csak a zeneisége miatt is érdemes elolvasni.
Ahhoz képest, hogy 1820-ban adták ki nagyon modern felfogású, főleg a férfi főszereplő részéről. Különben a lány története igazi kalandregény, sok szenvedésen és megpróbáltatáson keresztül jut el a boldog véghez, amire úgy kell rátukmálni. (Ez a rész különösen szép és megható volt.)
A metszetek is emelték a regény fényét, habár szerintem nem igazán kapcsolódtak a történethez. Vagy csak én nem értem a vietnami művészetet?
Népszerű idézetek
Nem ezt a tájat ismerte, más lett minden.
Fű, gyom burjánzik, leng a nád gyéren,
Ablakrácson hold, esőben mállik a fal.
Ember-árnyat nem lát, hangot nem hall,
Tavalyi barackvirággal jár-leng a szél.
Fecskék cikáznak, üres a kastély,
Buján nő szerte a paréj, nyomára moha.
Tüskebokor-ág tapad a falra […]
86-87. oldal
Rejtő lombot mártogat vér színbe az ősz.
Kavargó por tűnő lovast felhőz,
Eperfák telt zöldjén nem győz alak és szem.
Hazatér a nő, virraszt az éjben,
A férfi fájó vidéken jár egyedül.
Hold, kettétéptek! Jég-feled fölül:
Út hidege; másik kerül könny-párnára!
51. oldal
Bizony minden az ég rendelése,
Így lel a sors emberére, jár erővel,
Ha porvihart hoz, porvihart tűrsz el,
Ha tisztaságot, derúvel élhetsz tisztán.
Nincsen kivétel e földnek útján,
Tehetséggel párosul, lám sok balvégzet–
Sose fitogtasd nagy tehetséged,
Mert a szerencsétlenségnek ríme lehet.
Minden eleve elrendeltetett,
Zokszó közel-távol eget sose érjen.
Becsület s jóság: ki-ki lelkében;
Tehetségnél három részben több a lélek!
Egyszerű szavam itt érne véget,
Virrasztó, dobszavas éjek múlása.
101. oldal (utolsó strófa)
Késő madarak erdőnek húznak.
Virág kelyhe sarlós holdat tűnve formál.
Ág árnya reszket keleti falnál […]
38. oldal
Szívbéli szót kivel válthat? Nincs barátja.
Bambusz-eső hull szilvavirágra.
43. oldal
Hold s virág, virág s hold lázas, remeg!
Szép tavasz éjek fénylenek szenvedéllyel.
Kötődnek, már nem puszta szeszéllyel,
Ilyen zsinórt rideg kézzel ki tépne szét?
Barack nappalát, szilva éjjelét
Szél s hold látja, arany kövét nap érleli.
44. oldal
Kristály-ívű dal mint gém röppen föl.
Zúgó-sűrű, mint kövektől a gyors patak,
Lassú lengésű, mint szél, ha apad,
Kopog, mint ha eső szakad magas égből.
21. oldal
Hídon fakó jég, odafenn sötét felhők.
Violák: őszi szélben didergők;
Hideg ég rajzol ki egy nőt: Kieu az, maga.
Eső, köd, tenger; úti éjszaka;
Kieu holdat néz, fogadalma – megszegve – fáj.
Erdőn vörös-zöld tarkaság, homály;
Madarakkal honvágya száll, gubbaszt velük.
33. oldal
Hull a virágos teraszra sziromkönnye!
Érzi: harmattól, széltől is félne.
Pirul a virágra nézve, arca duzzadt;
A satrafa még nyúlkál, igazgat.
Ó, vékony szilvafa-alak, kamilla-arc!
Tehetség, szépség: pénzért alku, harc;
Kényszerítik: húrokat ajz, költ verseket.
Csak moccan, csak szól – s mind sikeresebb!
25. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Daniel Defoe: A fegyenc ·
Összehasonlítás - Daniel Defoe: Moll Flanders 78% ·
Összehasonlítás - Susan Kay: A fantom 95% ·
Összehasonlítás - Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon 91% ·
Összehasonlítás - John Williams: Butcher's Crossing 90% ·
Összehasonlítás - Arthur Conan Doyle: A félelem völgye 90% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: A titokzatos ellenfél 89% ·
Összehasonlítás - Jókai Mór: Névtelen vár 88% ·
Összehasonlítás - Vu Cseng-en: Nyugati utazás, avagy a majomkirály története I-II. 88% ·
Összehasonlítás - Charles Dickens: Ódon ritkaságok boltja 87% ·
Összehasonlítás