Egy ​szem búza 17 csillagozás

Ngũgĩ wa Thiong'o: Egy szem búza

Ngugi ​wa Thiong'o neve első könyvének címlapján még James Ngugiként szerepelt. Búcsú az éjtől címen jelent meg ez a mű, és a kenyai szerző a Mau Mau mozgalom, a függetlenségi harc világát, céljait, küzdelmeit mutatta meg benne. Egy életre meghatározó élménye volt Nguginak a függetlenségi mozgalom, majdnem gyermekként élte át a küzdelmek hőskorát, és vett részt hazája újjáépítésében.
Az Egy szem búza című regényben az író újra a Mau Mau mozgalom problémáival foglalkozik, de most már a függetlenség előestéjén, a kivívott győzelem birtokában vizsgálja: Mi volt a győzelem ára? Kik voltak a győztesek, és kik a legyőzöttek? Ki felelős a háború borzalmaiért? A regény nemcsak felveti, hanem hőseinek sorsával meg is válaszolja a kérdéseket. Ngugi példázata azt sugallja, hogy az ember az állandó életveszélyben sokszor kerül szembe önmagával, árulja el társait, de elárulja önmagát is. Gyilkosok és áldozatok egyaránt a háború áldozatai: a gyilkos sokszor csak gyáva, aki nem látja tette… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1967

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár Európa

>!
Európa, Budapest, 1979
324 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630719576 · Fordította: Tandori Dezső, Walkóné Békés Ágnes

Enciklopédia 6

Helyszínek népszerűség szerint

Nairobi


Kedvencelte 2

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

giggs85>!
Ngũgĩ wa Thiong'o: Egy szem búza

Ezt a könyvet azért szerettem volna régóta elolvasni, mert a szerzője, a kenyai Ngugi wa Thiong'o évek óta Nobel-esélyesként volt emlegetve, és persze így extrán kíváncsi voltam arra, mit tud. Hát ez alapján a regénye alapján azt tudom mondani, hogy sokat.
Bár nincs semmi különös a felépítésében (némi egyenes vonalú történés, és számtalan flashback több központi szereplővel megspékelve), a nyelvezetében (a fordítás szerintem itt-ott döcög is), de olyan biztos kézzel és pártatlanul (!) nyúl egy roppant komoly témához (Kenya függetlenné válásához, a hozzá vezető harcokhoz és a gyarmati múlhoz), és úgy árnyalja a szereplői hátterét, mint csak kevesen.
Az Egy szem búza csak pár évvel a függetlenedés után jelent meg, de mégis nélkülöz mindenféle pátoszt a kivívott szabadsággal kapcsolatban, és a feketéket ért brit terror ábrázolásának kapcsán sem esik túlzásokba, sőt a fehérek sem egysíkú gonoszokként, az afrikai pedig nem csak szimpla áldozatként (nagyon nem) kerülnek elénk. Egy jó regény, na. Olvasni!

Csabi >!
Ngũgĩ wa Thiong'o: Egy szem búza

Old school regény Ngugi könyve, végül is 1966-ban született, nem is csoda. Hagyományos módon, flashbackekből építi fel a történetét, beindítja a különböző szereplők cselekményszálait, hogy aztán azok egymásra hatásából folyamatosan változzon a kép az olvasóban, míg végül a szálak összefonódva kiadjanak egy történetet.
Ez a történet Kenya függetlenségének története, legalább is az utolsó idők. Maga a jelen idő 1963. dec. 12.-ét, a függetlenség napját megelőző napok, a visszatekintésekben pedig az 1952-59 közötti mau mau lázadás eseményei elevenednek meg. Meglehetősen lassan bontakoznak ki az események, először inkább csak a szereplőket ismerjük meg (van probléma ezekkel az afrikai nevekkel…), Ngugi felvázolja a viszonyrendszert, ami egyszerűnek tűnik, de fokozatosan kiderül, hogy mindenkinek van valami takargatnivalója. Árulások, hazugságok, féltékenység – rendre átalakulnak a szereplők, a végére senki sem az, mint akinek hittük az elején.
Ngugi regényének nem csak az az erénye, hogy pátosz nélkül mutatja meg hazája függetlenségének történetét, vagy legalább is azt, hogy nem mindenki volt makulátlan hős, aki részt vett ebben a harcban, de mindeközben bepillantást ad Afrika hétköznapjaiba, az afrikaiak (na jó, ne általánosítsunk, a kikujuk) gondolkodásába. Nagyon más világ, de mégis, az emberi tragédiák ugyanúgy működnek, mint az ógörögök óta bármikor.
Ngugit régóta a Nobel esélyesek között tartják számon, ha megkapná nem mondanám, hogy nem érdemelte meg.

4 hozzászólás
Bla IP>!
Ngũgĩ wa Thiong'o: Egy szem búza

Gyarmatbirodalmi tapasztalatunk ugyan Magyarországon nincs, nálunk csak ideiglenesen állomásozott idegen haderő, de némi fogalmunk azért lehet. Azonban az egyébként korábban létező brit gyarmatbirodalom utolsó bástyája volt Kenya, amelynek felszabadulásáról a könyv szól. Bár a tényleges történés a kötetben csak néhány nap az író visszatekintve, játszva a különböző idősíkok közt, szépen bemutatja a valós történelmi tények segítségével is, honnan indultak, s hová jutottak a kenyai emberek. Mindez egy kitalált, de tipikus kis falu történésein, tipikus emberei tettein és sorsán keresztül valósul meg. Bár a kenyai gyarmati uralomból való kiszabadulás, a szabadságharc általános vonásai tán mindenki előtt ismertek lehetnek, s a diktatórikus vezetés körvonalai és mozaikjai a magyarok előtt sem ismeretlenek, de az afrikai kisközösségekben forrongó és erjedő folyamatok ábrázolása speciális elemeket is hordoz. Jó karaktereket látunk, itt is kinőnek a vezetők, kiválnak az árulók, belépnek a kizártak helyére az ügyeskedők, s közben még magyarázatot kapunk arra is, miért eredményesek a kenyai közép- és hosszútávfutók a mai nemzetközi versenyeken is.

2 hozzászólás
SteelCurtain>!
Ngũgĩ wa Thiong'o: Egy szem búza

Néha színpadszerű, néha nehezen befogadható, de mindvégig lebilincselő. Ezúttal semmi hiányérzetem sem maradt, mint a szerző nemrég olvasott másik magyarul megjelent regénye kapcsán. Elkerüli a nacionalista hőzöngés és a kiebrudalt gyarmatosítók egysíkú ábrázolásának kísértését. Az angolok között figyelemre méltóan feltűnnek a bűnösök és gyilkosok mellett az áldozatok is. Nem kéjeleg a brit internálótáborok rémségeiben sem, melyeket méltán helyezhetünk a náci haláltáborokkal és a sztálinista gulággal egy sorba. Az ott folyó embertelenség, és a függetlenség elnyeréséhez vezető cselekmények csak annyiban jelennek meg a könyv lapjain, amennyire feltétlenül szükséges a cselekmény megértése szempontjából. Borzasztó lehangoló olvasmány lehet ez azok számára, akik mindent csak feketén és fehéren látnak. És itt most véletlenül sem bőrszínre értem ezt. Thiong’o álláspontja szerint ezek a tiszta színek és szívek ritkák, mint a fehér holló. Többé-kevésbé mindannyian pöttyössé válunk. Talán csak tűhegynyi az a folt, még mikroszkóppal is alig lehet felfedezni, máskor akkora mint egy céltábla, de akár látják azt mások, akár a mi titkunk marad, a folt azért ott van. Nem lehet az életet kompromisszumok nélkül élni. Kérdés, mikor lép át a kompromisszum árulásba? És lehet e egyenlőségjelet tenni árulás és árulás között? Mennyiben vagyunk foglyai egy élethelyzetnek, melybe beleszülettünk? Thiong’o súlyos kérdéseket vet föl, s nem igyekszik levenni vállunkról a válaszadás kényszerét. Ő már tudja, hogy nincsenek minden helyzetben alkalmazható kész válaszok. Abba alighanem bele kell nyugodjunk, hogy az élelmünk többnyire mirelit. De az életünk ne legyen az!

balagesh I>!
Ngũgĩ wa Thiong'o: Egy szem búza

Az ember tehetetlensége, kiszolgáltatottsága a sorsnak, a történelemnek… Szinte végig úgy jelennek meg a szereplők, mint akik képtelenek változtatni az események menetén. Nem csupán a haladási irányt nem tudják tetteikkel befolyásolni, de még lassítani, gyorsítani sem tudják az eseményeket. (Mintaszerű élmény: http://moly.hu/idezetek/564048) Erre én is feladtam minden, a cselekmény menetével kapcsolatos reményemet, felhagytam az események latolgatásával, és teljes kiszolgáltatottsággal faltam az oldalakat. Így váltam igazán nyitottá arra, hogy hasson rám, amikor a szereplők megrázzák magukat, és mégis tesznek valamit, vagy kiderül, hogy mi olyat tettek, amitől megoldást reméltek. A fülszöveg mutatja, számíthatunk a katarzisra, számíthatunk derűlátó végkicsengésre. Persze ez a katarzis, azért „Nem volt éppen boldogító érzés, inkább az elkerülhetetlen végzet megsejtése.” (282)
A diktatúra történeteit mi is ismerjük. A sorsok a magyar 20. századból is származhatnának. A hozzáállások, vélemények teljes spektruma a mi közegünkben is végignézhető. Ám még ebből is kiemelkedik ez az akkor még alig 30 éves szerző. Nem hősökről és árulókról, nem jókról és rosszakról beszél, hanem emberekről, akik döntéseket hoznak, akikkel különféle dolgok esnek meg, akik így vagy úgy áldozatokká és túlélőkké válnak. Olyan elfogadás és mély megértés ez, mely a mű végén látott jelenetben az ítéletben és a bosszúban hívő öregeket is elbizonytalanítja.

pwz I>!
Ngũgĩ wa Thiong'o: Egy szem búza

Mindig jó időről-időre új, vagy éppen „régen olvasott terepre” visszatérni! A 75 nemzetes kihívásnak köszönhetően most Afrika, Kenya következett! :)
*
Imádom, ha új nézőpontokból tekinthetek egy történelmi eseményre. A gyarmati Afrika felbomlása olyan nagy horderejű dolog volt a földrész népeinek életében, hogy – többnyire – íróik többsége is ezt mutatja be. Hiába ugyanaz a téma, a bemutatás megvalósítása és a használt műfajok különbözők lehetnek. Mondjuk, nincs és nem is volt két egyforma ország, ahol minden ugyanúgy alakult, mind a másikban. Ebben a gyarmattartó országok politikai berendezkedése is közrejátszott.
Fekete Kelet-Afrika egyik fontos országa Kenya. Az ő felszabadulásuk történetét meséli el az író egy kis faluban történtek felidézésével. Igen, mese, mert ahogy Ngugi is írja: „Jóllehet a könyv cselekménye a jelenkori Kenyában játszódik, minden szereplője a képzelet szülötte. Olyan nevek, mint Dzsomo Kenyattáé, vagy Waiyakié, történelmünk, államalapításunk szerves részeként óhatatlanul szerepelnek. A helyzetek és a problémák azonban valódiak – néha nagyon is fájdalmasan valódiak a parasztok számára, akik az angolok ellen harcoltak, és most azt látják, hogy mindaz, amiért küzdöttek, ma már mellékes.”
Maga az igazi cselekmény csak néhány nap, de a szereplők cselekedeteit szépen „visszafejti” Ngugi. Így a második világháborúból visszatérő, Brit Kenyában besorozottak és az otthon maradtak 50-es évekbeli útkeresését, a szabadságharcot „testközelből” látjuk. Hogyan termeli ki a falusi közösség a maga szabadságharcos gerilla vezetőjét, a különböző okokból árulóvá válókat, az 1963-as függetlenség után a fehérek helyét átvevő ügyeskedőket, vagy azokat, akik „csak” élni akarnak, de azt látják, hogy csak a cégért festették át fehérről feketére…
A mű 1966-ban íródott (a kiadás 1967-es), mindössze három évvel a függetlenség kivívása után. Nekem nagyon bejön ez a fajta történetvezetés! :D
Igyekeztem az idézetek között is többfélét kiválasztani, de egyvalami még megfogott.
*
Sportos érdekesség, apróság következik, kifejezettem a FUTÁS szerelmeseinek!!!! ;D
Hányszor olvastam, hogy próbálják megfejteni, miért olyan jók a kenyai hosszútávfutók. Erre ma már megvan – állítólag – a tudományos magyarázat, de mi ennek az alapja?
http://index.hu/tudomany/biotech/2009/08/19/kiderult_mi…
Nos, itt találtam egy(fajta) magyarázatot. A regény végén ünnepséget rendeznek a faluban a függetlenség kikiáltásának tiszteletére. Hosszútávfutó versenyt (3 mérföld a mezőn) is hirdetnek. Itt hangzanak el a következő mondatok az öreg Warui szájából:
„ A mi időnkben sok-sok mérföldet futottunk a teheneink után, amikor a maszájok ellopták őket. Az pedig nem volt gyerekjáték, hidd el nekem!” (270. oldal)
Narrációban pedig a verseny leírás közben ezt találtam:
A hosszútávfutók mindig nagy népszerűségnek örvendtek Thabaiban. A rövid távot lenézték, gyermekek versenyének tartották." (273. oldal)
Az indexes MTI-cikk az izomzat felépítését derítette fel, ezek a fenti idézetek pedig a „miért éppen ilyen ez az izomzat?” kérdésre adnak választ. Sose hittem volna, hogy a maszájok – és a tehenek – ilyen jó „edzőpartnerek” lettek volna, de ez az igazság! :D Csak a legjobbak tudták visszaszerezni a lábasjószágokat, mert a maszájoknál (ma Kenya déli része és Tanzánia) is a hosszútávfutás volt a „nyerő sport évszázadok óta” az állatállomány ilyen formában történő „időszakos kiegészítése” miatt ;)! Ez pedig a kiválasztódás alapja volt, ami manapság a sportpályákon hoz dicsőséget a kikuju vagy maszáj törzs leszármazottainak kenyai vagy éppen tanzániai színekben! :D

>!
Európa, Budapest, 1979
324 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630719576 · Fordította: Tandori Dezső, Walkóné Békés Ágnes
4 hozzászólás
WolfEinstein>!
Ngũgĩ wa Thiong'o: Egy szem búza

Nem volt rossz olvasmány, de annak, aki nem érintett az eseményekben, akinek nem tartozik a történelméhez és így az identitásához, annak nehéz megérteni. Persze az olyan általános kérdések, mint a szabadságért való küzdelem, könnyen megfoghatók, de Kenya történelméről, függetlenné válásáról annyira nem tudok semmit, hogy nehéz volt az egészet történelmi kontextusába helyezni és megérteni. Nem volt könnyű a csapongó idősíkok között tájékozódni és követni a szereplőket és az egymáshoz való pillanatnyi viszonyukat – amit csak nehezítenek az idősíkok, mert mindenki mindenkihez mindenkor máshogy viszonyul. Azonban nagyon tetszett, ahogy finoman egyensúlyoz a történelmi tények és a kitalált szereplők egyenként érdekes és megrázó sorsa között. Érdekes volt olvasni egy olyan világról, amivel még nem találkoztam könyvekben sem. Több afrikai szerzőtől kéne olvasnom.

Adam_Taylor>!
Ngũgĩ wa Thiong'o: Egy szem búza

Thiong'o jópár éve örök Nobel-esélyesnek számít – ha megnyerné a díjat, talán végre több könyve megjelenne magyar nyelven is. Az Egy szem búza jó bevezetőnek tűnt az életművébe – és bár nem nyűgözött le vagy ejtett rabul, arra kiváló volt, hogy kedvet csináljon másik itthon is megjelent kötetéhez és úgy en bloc az afrikai irodalomhoz.
A regény lényegében a Mau Mau függetlenségi mozgalmat mutatja be egyéni drámákon keresztül. Thiong'o egy maréknyi karaktert mozgat, hogy aztán az idősíkokat és az elbeszélés módját is folyamatosan variálva elénk tárja, a szabadságért való harc hogyan tesz tönkre házasságokat, barátságokat és hogy miként árulják el az emberek saját társaikat és eszményeiket.
Az Egy szem búza nem könnyű regény, én többször is elvesztem a történetben, de még az ilyen alkalmakkor is mindig akadt egy-egy rész, ami olvasóként kirántott a gödörből: egy semmiből feltörő, remekül megírt, feszültséget tartalmazó történés, vagy ahogy az író a karakterek meghasonulását, törését ábrázolja.

tgorsy>!
Ngũgĩ wa Thiong'o: Egy szem búza

Teljesen rendben van ez a könyv. Jó a jellemábrázolás, az idősíkok váltakozása, a történet, a történelem görgetése.
És mégsem. Totálian hidegen hagyott.
Sajnálom.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

giggs85>!

Az élet nem más, mint a tegnap, a tegnapelőtt szüntelen ismétlődése.

307. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet
pwz I>!

– […] Miért nem tudsz erősen kopogni, ahogy egy körülmetélt férfihoz illik?

53. oldal

2 hozzászólás
balagesh I>!

Hitt abban, hogy a nőknek van erejük befolyásolni az eseményeket, különösen amikor a férfiak kudarcot vallanak, vagy láthatóan tétováznak.

235. oldal (13)

pwz I>!

Kenya 1963. december 12-én nyerte vissza függetlenségét az angoloktól. A nairobi stadionban egy perccel éjfél előtt eloltották a lámpákat, úgyhogy sötétség nyelte el a jelenlevőket, akik az egész országból, az egész világból eljöttek az éjféli ünnepségre. A sötétben gyorsan leengedték a brit lobogót. Amikor újra kigyulladt a fény, az új kenyai zászló lengett, lobogott, repdesett a levegőben. A rendőrzenekar az új nemzeti himnuszt játszotta, és a tömeg állandó éljenzéssel köszöntötte az új, fekete-piros-zöld lobogót.

265. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1963 · Kenya
pwz I>!

Egyik falon nagybetűkkel volt felpingálva az étkezde jelmondata: JÖJJETEK ÉNHOZZÁM MINDNYÁJAN, AKIK ÉHEZTEK ÉS SZOMJÚHOZTOK, ÉS ÉN MEGENYHÍTLEK TITEKET. A fal másik oldalán a kassza mellett gondosan szerkesztett vers függött.

Ember emberre ártalom:
Mutasd hát, kiben bízhatom.
Sokban bíztam – rá is fizettem;
Holnap gyere, ma semmi sincs hitelben.

59. oldal

balagesh I>!

Koromsötét volt. A fényszóró váratlanul egy kutyát világított meg, amelyik éppen át akart menni az úton. Thompson fékezhetett, lassíthatott vagy dudálhatott volna. Elegendő idő és távolság állt rendelkezésére. Ő azonban ugyanúgy haladt tovább. Nem akarta megölni a kutyát, de tudta, hogy mégis bele fog hajtani. Mintha odaszögezték volna az üléshez, s közben rettegett az elkerülhetetlentől. Hirtelen vonítás hallatszott. Thompson ereje visszatért. Megállt, kinyitotta az ajtót, és zseblámpáját magához véve, kilépett. Néhány métert ment hátra, a kutya sehol sem volt. Végigkutatta az út mindkét oldalát – a kutyának nem bukkant nyomára, még vérfoltot sem látott.

64–65. oldal (4)

balagesh I>!

Szívem örömmel telt meg – írta később. – Egy szempillantás alatt bizonyossá vált számomra, hogy a brit birodalom növekedése valójában nem más, mint egy nagy erkölcsi eszme kiterebélyesedése, vagyis a fejlődésnek kétségkívül egy mindenfajta színű és hitvallású népet magában foglaló brit nemzet létrejöttéhez kell vezetnie ama helyes tétel alapján, hogy minden ember egyenlőnek született. […]
El kell kerülnünk a franciák tévedését, akik csak a művelt kisebbséget olvasztják magukba. Az ázsiai, afrikai paraszt sem maradhat ki a rehabilitációnak e morális tervéből. Nagy-Britanniában mindig is voltak parasztok, vannak munkások, akik nem kevésbé szerves részét alkotják társadalmunknak.

76–77. oldal (5)

balagesh I>!

Majd meglátjuk, mi hasznod lesz abból, hogy egyre csak mételyezed a lelked ezekkel a dolgokkal ahelyett, hogy elfogadnád őket, és igyekeznél a lehető legjobban felépíteni életedet.

231. oldal (12)

pwz I>!

Arról a más hegygerinceken mai napig is hallható történetről tapintatosan hallgattak, amely leleplezte, hogy miként szöktek el férfiak, nők, gyerekek egy álló hétre Thabaiból, amikor a kikuju látnok által megjósolt vaskígyó először tűnt fel a vidéken. A környező hegyekben kerestek menedéket – így beszélik –, és csak akkor szivárogtak vissza, még mindig igen óvatosan, amikor a lándzsával és tőr alakú karddal felfegyverzett őrszemek hírül adták, hogy a kígyó ártalmatlan, és a vörös idegenek érintkeznek is vele.

99. oldal

Kapcsolódó szócikkek: vasút
balagesh I>!

Elhatározásra jutni mindig nehéz feladatot jelentett számára. Szinte ösztönösen visszarettent bármilyen cselekvési folyamat megindításától, melynek következményeit a kezdet előtt nem láthatta világosan. Hagyta, hogy egy rejtélyes szellem belesodorja vagy beletaszítsa valamilyen dologba, míg őmaga a körülmények hullámain siklott, a hullámok tarajának dőlt, félve, ám lenyűgözve a sorstól.

39. oldal (3)

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Chimamanda Ngozi Adichie: Az aranyló fél napkorong
Nelson Mandela: A szabadság útján
Abdulrazak Gurnah: Utóéletek
J. Nozipo Maraire: Zenzele
Wilbur Smith: A kard hatalma
Mohamed Mbougar Sarr: Az emberek legtitkosabb emlékezete
Aké Loba: Folyóisten Fiai
Nadine Gordimer: Az őrző
Djaïli Amadou Amal: A türelmetlen
Wilbur Smith: A folyó istene