Az ​utolsó part 17 csillagozás

Nevil Shute: Az utolsó part

– Ez disznóság – csattant fel szenvedélyesen a lány. – A déli féltekén senki nem dobott le semmiféle bombát, se hidrogénbombát, se kobaltbombát, se bármilyen más bombát. Semmi közünk az egészhez. Miért kell meghalnunk azért, mert tőlünk kilenc-tízezer mérföldre egyesek háborúzni akarnak? Mocskos disznóság!

AZ UTOLSÓ PART

Nevil Shute klasszikusnak számító regénye megrendítő történet öt emberről, akik olyan világban élnek, amelyet pusztulásra ítélt a radioaktív sugárzás. A szerző felejthetetlenül ábrázolja azoknak az egyszerű embereknek az érzéseit és csöndes hősiességét, akik rendkívüli körülmények közé kerülnek – az emberiség teljes pusztulásával kell szembenézniük.

Eredeti mű: Nevil Shute: On the Beach

Eredeti megjelenés éve: 1957

>!
Háttér, Budapest, 1991
318 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637455248 · Fordította: Gálvölgyi Judit

Kedvencelte 7

Most olvassa 1

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

>!
abstractelf
Nevil Shute: Az utolsó part

Az ilyen könyvek bizonyítják, hogy érdemes régebbi megjelenéseket is olvasni, nem csupán a legfrissebbeket.
Nevil Shute apokaliptikus könyve a III. világháború után hátralévő időszakot dolgozza fel, és az egyik legnyomasztóbb olvasási élményemmé vált.

Megszokhattuk már, hogy a témában az ehhez hasonló regényekben a főszereplők küldetésekre indulnak, esetleg találnak egy kiválasztottat, aki valamilyen csoda folytán megállíthatja az elkerülhetetlent. Itt azonban a szerző a könyv első pillanatától kezdve rögzíti az olvasókban, hogy ne is számítsanak reményre, ez nem a boldog befejezés lesz, amibe elmenekülhetnek a valóság elől.

De akkor miről is szól a regény? Azokról a hétköznapi emberekről, akik Ausztráliában tehetetlenül várják, hogy hozzájuk is megérkezzen a radioaktív felhő, amely korábban elpusztította az északi féltekét. Az idegőrlő több hónapos várakozásról.
Nem tudom eldönteni, mi viselt meg jobban – a befejezés vagy az a vak remény, amellyel több évvel előre tervezgetnek a szereplők, mintha még lenne értelme. Annyira emberi volt, ahogy kétségbeesetten kapaszkodtak a jövőbe.

Mindent összevetve, nagyon szerettem ezt a regényt, és biztos, hogy újraolvasom majd a jövőben is.

>!
Razor SMP
Nevil Shute: Az utolsó part

Shute könyve ízig-vérig poszt-apokaliptikus regény, ám nem a klasszikus értelemben vett, „túléltük a III. világháborút és tengődünk a romokon” értelemben. Persze, III. világháború itt is volt, ám azt rövid idő alatt lezavarták, és ennek folyományaként az északi félteke pedig egy radioaktív üresség, ahol nem él semmi. A probléma ott kezdődik, hogy a sugárzás nem állt meg, szépen lassan terjed délre…
Bár a Scorpion tengeralattjáró útjaival a regény szolgál némi kalandos szállal, az író inkább arra törekszik, hogy bemutassa, miként birkóznak meg kisebb részt a világ, nagyobb részt a karakterei az elkerülhetetlen véggel (az ausztrálok többsége az elkövetkező éveket tervezi, holott hónapjaik vannak hátra), vagy a már bekövetkezett tragédiával (Towers kapitány élőként tekint halott családjára), miközben próbálják átlagos, megszokott életüket folytatni. Csak ajánlani tudom ezt a regényt.
(Akinek pedig ismerősnek tűnne a történet, nos, az nem véletlen, a könyvet egyszer mozira, egyszer pedig egy kétrészes tv-filmre is adaptálták. Utóbbira biztosan emlékszem, hogy vetítette is valamelyik kertévé.)

>!
Háttér, Budapest, 1991
318 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637455248 · Fordította: Gálvölgyi Judit
>!
legrin SP
Nevil Shute: Az utolsó part

Mintha évezredekkel ezelőtt olvastam volna el.

Érdekes, ezt is sikerült nagyon jókor elolvasni, én is éreztem, ahogy közeledik a szeptember, a regény vége, és úgy éreztem, minden napom, minden amit teszek, utoljára tehetem meg.

Nem volt meglepetés a könyv, viszont tökéletesen el van találva a hangulata, nem is akar több lenni, mint ami, emberi történeteket mesél el, igazi emberekről.
Mindenképpen érdekes olvasmány, nem mondom, hogy kellemes nyári estére, de jó ilyet olvasni.

>!
Szencsike MP
Nevil Shute: Az utolsó part

A legtöbb disztópiás regénynek boldog a vége, ennek nem az… fájdalmas látni, ahogy az emberiség a végéghez közeledik, és nem lehet tenni semmit. Nagyon jól megírt könyv, pont jó egyensúlyban vannak a karakterek, illetve a környezet bemutatása.

>!
efenera
Nevil Shute: Az utolsó part

Még évekkel ezelőtt olvastam el ezt a könyvet, de mostanában elég sokat gondolok rá, hogy újra olvasom.
Fantasztikusan megírt disztópia, megállja a helyét a modern könyvek mellett is.
Pörgős, érdekes, jó stílusban megírt mű szerethető karakterekkel.
Csak ajánlani tudom!


Népszerű idézetek

>!
Leilaa

Hármat találhat mi van benne.
– Brandy. – találgatta a férfi.
– Nem. Azt magamban tárolom.

171

>!
Leilaa

– Nem arról van szó, hogy félek a haláltól, Dwight. Az egyszer mindnyájunkat utolér. Azt sajnálom, amit elmulasztok…

47

>!
Leilaa

Hidd el, nem lehet elmenni vele a kocsma mellett. Egyetlen kocsma mellett sem.
– Szerintem te vagy az, akivel nem tud elmenni egyetlen kocsma mellett sem.

140

>!
Leilaa

Az alkoholfogyasztás növeli az ellenálló képességet a sugárzással szemben. Nem tudtad?

254

>!
Leilaa

– Bocsásson meg. Józan állapotban rohadt alak vagyok. – Felhajtotta az italát. – Rendeljem nekem még egyet, Dwight!

35

>!
Leilaa

– Az a titka, hogy nem veszik komolyan a vitorlázást. – jegyezte meg Peter.
A lány hozzátette:
– Mindennek ez a titka.

40

>!
Leilaa

– Ivott, Dwight?
– Bevallom, ittam. Coca colát.
– Ó, hát ez a baj, ez ártott meg

106

>!
Leilaa

Túlságosan sokat iszik, no de vannak emberek, akik képtelenek úgy elfogadni a dolgokat, ahogy vannak. Azért helyes lány.

50

>!
Leilaa

Ez nem neki való hely. Belemerülni a románcok, az önámítás és a dupla brandyk világába! Ki innen, vissza a saját világába, ahová tartozik.

70


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Merle: Állati elmék
William R. Forstchen: Egy másodperccel később
Robert Merle: Malevil
Richard Matheson: Legenda vagyok
Walter M. Miller Jr.: Hozsánna néked, Leibowitz!
Brian W. Aldiss: Szürkeszakáll
Mordecai Roshwald: A hetedik szint
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Lakott sziget
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
George Orwell: 1984