Az ​örökség 45 csillagozás

Nevil Shute: Az örökség Nevil Shute: Az örökség

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az előkelő londoni ügyvédi iroda vezetője jelentéktelennek, rutinszerűnek ígérkező örökösödési eljárást intéz, maga az örökös, Jean Paget is csupán külvárosi gépírónő. Ám az ügy egyszerűsége nem mindennapi sorsot takar. Jean Paget nemcsak gyönyörű lány, de rendkívüli egyéniség is, aki a második világháború alatt, alig húszévesen megjárta már a japán hadifogság minden kínját, és egy csapat asszony meg gyerek élére állva különös helytállásról tett bizonyságot, válogatott trópusi veszedelmek és emberi gonoszságok közepette. Olyan lány ő, akinek, örökségét megkapva, első dolga elindulni Malájföldre, hogy megtalálja a háborúban menedéket adó falu jóindulatát. Az a nő Jean Paget, akiért egy férfi a hadifogságban feláldozza életét, s aki ezért gondolkodás nélkül Ausztráliába, a férfi hazájába utazik, hogy ott az isten háta mögötti helyen fölépítse a szerelem városát.

Eredeti mű: Nevil Shute: A Town Like Alice

Eredeti megjelenés éve: 1950

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Femina

>!
Palatinus, Budapest, 2006
346 oldal · ISBN: 9639651354 · Fordította: Sarlós Zsuzsa · Illusztrálta: Neyer Éva
>!
Európa, Budapest, 1989
402 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630747979 · Fordította: Sarlós Zsuzsa

Enciklopédia 3

Helyszínek népszerűség szerint

Szumátra


Kedvencelte 13

Most olvassa 1

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 23


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Nevil Shute: Az örökség

Ez az írás egy fantasztikusan jó, meseszerű történet, amely 1950-ben íródott , s bizonyára van valóságalapja – ahogy ez a kötet végén ki is derül.. Angol nők esnek hadifogságba gyermekeikkel Malájföldön a II Világháborúban, s mivel a katonák nem tudnak mit kezdeni a nőkkel, s gyerekeikkel vándoroltatják őket egyik helyről a másikra. A megpróbáltatások miatt egyre fogyó csoport azonban végül, segítséggel megerősödik, s a főszereplő vezéregyéniséggé válásával megoldja életük problémáját. A kerettörténetből azonban továbbiak is következnek, s egy gyönyörű, romantikus story kerekedik ki belőle, mely aztán bizonyítja, hogy Jean, a főszereplő valóban párját ritkítja. A lány Ausztráliába megy háborús vonzalma, szerelme után – akiről kiderül, hogy túlélte megpróbáltatását a kiköttetést – s ott fejleszti és saját képére formálja környezetét.
A túlélés és a remény regénye, a tisztaság erkölcsi példája ez az írás, amely sajátos eszköztelenséggel, szinte csak a tények puszta rögzítésével éri el a kívánt hatást.
Végül este kezdtem el olvasni, mert megjöttek vendégeink, de éjfél utánig nem is tudtam letenni, beszippantott a történet. Feleségem már rég aludt mellettem, amikor többször arra kellett ügyelnem, hogy visszafojtott sírásommal – amelytől rázkódott az ágy – ne ébresszem fel. Másnap – még a történet befolyása alatt – elmondtam olvasmányélményemet vendégeinknek, de akkor sem tudtam megállni zokogás nélkül. De állítólag így igen hatásos volt.. (Úgy döntöttem magamban, veszek még egy példányt, s elküldöm Inciéknek!)
Lehet persze az egyszerű stílus miatt esetleg kritizálni, de szerintem tudatosan ilyen, s ez végül erénye a regénynek. Éljétek át Ti is!

>!
sophie P
Nevil Shute: Az örökség

Ha valakinek Volt egy farmja Afrikában, akkor Jane Paget kisasszonynak volt egy farmja Nyugat-Ausztráliában. spoiler Bűbájos mese, a lektűrön kicsit túl, a szépirodalmon jócskán innen. Az 1001 könyv listán szerepel, ezt valószínűleg a hangulatának, életigenlésének, és az egzotikus helyszíneknek köszönheti, lehet, hogy bizonyos történelmi utalásoknak is, de semmiképpen nem az irodalmi jelentőségének. Szóval nagyon lehet szeretni ezt a könyvet, én ennyi mézes-mázat (és írói ügyetlenséget) még éppen elbírok.

A kerettörténet egy idős londoni ügyvédről szól, aki egy különös örökségi ügyből kifolyólag egy kedves, helyes, eszes fiatal lány igen tisztes vagyonának gondnoka lett. Mondanom sem kell, igen megkedvelte a kérdéses hölgyet,- talán mintha saját lánya lenne, talán másként – sok időt töltöttek együtt, és a lány elmesélte addigi egész életének történetét. Aztán segítséget kért, hogy az örökséget saját elképzelései szerint elkezdje használni. Először is meghálálni akart, a háború alatt Malajziában élt, rémes dolgok történtek akkoriban. Aztán a szerelmet kereste, végül különféle üzleti ábrándok ragadták el

A történéseket az öregúr meséli el, belekezd egy mondatba, és máris vált a kép, szemünk előtt egy repülőút, egy maláj falu, egy ausztrál végtelen síkság, kellős közepén egy igencsak lepusztult falu, … vagy éppen egy szerelmi fészek a Green szigeten (https://moly.hu/karcok/889631). Tényleg filmvászonra kívánkozik, ott aztán tényleg működn(én)ek ezek a hirtelen váltások is.

>!
Annamarie P
Nevil Shute: Az örökség

1950-ben, a könyv megjelenésének idején valószínűleg ez a könyv a legromantikusabb kötetek egyike lehetett, bár hibácskái már akkor is megvoltak. Azonban nem szabad állandóan, olyan szőrösszívűnek lenni! Hiszen öt évvel a világháború után, pont erre volt szüksége az embereknek; lelkesítésre, reményre, értelemre.
Jane Paget egy egyszerű londoni gépírólány. Amikor kiderül, hogy egy nagyobb vagyont örökölt néhai bácsikájától, felveszi a kapcsolatot a vagyont kezelő ügyvéddel, Noel Strachannal. Jane Paget örökségének legendáját maga Strachan írja le élete alkonyán.

Jane felkeres az ügyvédet, és az eljárás során meleg, baráti, apa-lánya szeretet alakul ki kettejük között. A lány elmeséli, hogy mit szándékozik legelőször tenni örökségének egy részével. Vissza akar térni Malájföldre, ahol a háború idején hadifogolyként élt. Ennek kapcsán pedig elmeséli, ezt az egész borzalmas időszakot. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, Jane nem tér vissza Angliába, hanem elutazik Ausztráliába, hogy régi ismerős után kutasson. Mire ide jutunk olvasás közben, már kiderül, hogy ez a lány nem egy hétköznapi fruska. Rendkívül szívós, okos és leleményes. Nem is csodálkozunk azon, hogy Ausztráliát megismerve, vagyonát egy nagy vállalkozásba invesztálja. Természetesen megtalálja hivatását, szerelmét, boldogságát.

A könyvet az Elfeledett Feminák (https://moly.hu/kihivasok/elfeledett-feminak) kihívás kapcsán vettem elő. Sajnos úgy tűnik, hogy a kihívás teljesítése, eddig senkinek sem sikerült. Nagyon össze kellene magamat szedni, hogy nekem összejöjjön. Csak nem tudom, hogy érdemes-e? Ugyanis a sorozat huszonegyedik kötete után, számomra is egyértelmű, hogy a kötetek összeállításánál nem feltétlenül az irodalmi értékek számítottak. Nagyon sokszínű és érdekes a válogatás, tetszenek is azok a szempontok, amiket tetten lehet érni, csak ahhoz, hogy olvasásuk irodalmi élmény legyen, -jaj, hogy fogalmazzam meg?- szóval, csak néha, ritkásan elvegyítve kellene ezeket olvasni.

Itt is, remek az alaptörténet, az ötlet. Kivételes főszereplőt alakított ki a szerző, de már az első oldalon megdöbbentem, hogy mi ez a katyvasz? Hogy lehet ilyen bonyolultan kezdeni egy könyvet? A köteten végig, különösen az ausztráliai résznél, lehet érezni ezt a körülményességekben elvesző, eszköztelennek tűnő írásmódot.
De aki túlteszi ezen magát, az mégis egy izgalmas és inspiráló világban találja magát. Úgy érzem, hogy ennek a könyvnek is megvan a maga olvasóközönsége. Én már tudom is, kinek fogom odaadni.

>!
Szédültnapraforgó
Nevil Shute: Az örökség

Első olvasásom az írótól. Nagyon tetszett a történet. Egy félig igaz mese, mely a második világháború idején játszódik. Egy angol gépírólány örököl egy nagyobb összeget távoli rokonától és az ügyvédi iroda idős vezetőjével így kerül kapcsolatba. A lány egy zseni, amihez csak nyúl, az arannyá válik. A háború alatt nagyon jó barátra lel, egy ausztrál katonában, akivel 6 év után kezdik egymást keresni.
Minden szépen alakul, a lány Ausztráliában telepedik le, ott az örökségéből „felturbózza” a kisvárost mind létszám tekintetében, mind megélhetésben (kisebb gyárat hoz létre, fagyizót, mozit, strandot, fodrászatot, mosószalon).
spoiler

>!
gyuszi64
Nevil Shute: Az örökség

Egyetemista éveim után került kezembe a könyv. Még korábban egy igen jó SF novellát olvastam a szerzőtől (A parton, Galaktika 37.), látni akartam, mit tud egy regényben. Hát megláttam, igazi olvasmányélmény lett…
Csodálkoztam, hogy „csak” 89%-on áll a könyv, csak 22 értékeléssel, nem értem. Most is amikor elkezdtem az olvasást, simán behúzott a regény. Az értékelések nagyon megosztók, kicsit ollózgatok, elején a negatívokból:
– „Lektűrön túl, de szépirodalmon innen” – már a „lektűr” fogalmát is a magasirodalom apostolai vezették be olyan nem-kanonizált könyvekre, amiket azért mégsem lehetett ponyvának minősíteni…
– „túlságosan körülményes és eszköztelen” – hát jó, de pl. Galsworthy ezzel a stílussal (és négy súlyos kötettel) Nobel-díjat kapott…
– „Vérszegény, rosszul megírt könyv…”, „A közepétől untam” – ízlések és pofonok?
– „Nem romantikus, történelmi hátterű szerelmi történet.” – Ez bizony olyan és az, és még több minden más is.
– „Az építés és a remény könyve.”

A szerző tényszerű stílusa, az érzelmek-hatáskeltések-feszültségek kerülése, az egyszerű mesélőmód szándékos. Az angolszászok amúgy is ilyenek: érzelmileg telítetlennek tűnő, apróságokat is hangsúlyozó, a tényekre koncentráló emberek, és az eseményeket csak megörökítő, de kevéssé kommentáló az elbeszélés. De a könyv azért került az 1001 közé, mert a stílusválasztás mesteri. Persze illik is a szerzőhöz, de inkább arról van szó, hogy a cselekmény, a háborús és polgári „hétköznapi” hősiesség még visszafogottan leírva is ámulatot kelt.

>!
Angeleyes26
Nevil Shute: Az örökség

Nagyon tetszett a könyv, a kalandos történet gyorsan magával sodort. Az első rész rendkívül izgalmas volt a malájföldi események miatt. Szörnyű volt olvasni, hogy mi mindent kellett átélnie a hadifoglyoknak. Szerettem olvasni a történetben az ügyvéd gondolatait, valamint megkedveltem Jean Paget erős egyéniségét is. A második rész Ausztráliában játszódik. Érdekes volt olvasni arról, hogyan fejlődött pár év alatt várossá a szinte lakatlan helység. Örültem, hogy Jean élete a végén révbe ért és hogy a sok nehézség ellenére megtalálta a boldogságot egy olyan férfi mellett, aki saját bőrén tapasztalta meg a malájföldi borzalmakat. Ez a regény számomra a remény regénye, mert bármilyen nehéz helyzetben vagyunk, mindig van kiút és nem szabad feladni, küzdeni kell a végsőkig.

>!
anni_olvas
Nevil Shute: Az örökség

Ez valami fantasztikusan jó volt! A történet egy része sok igazságot tartalmaz (ami a női hadifoglyok Malájföldön való „kergetését” illeti), a történet második fele, ami Ausztráliában játszódik, már az író fantáziáját dicséri. Nekem nagyon bejött!

2 hozzászólás
>!
DAndrea
Nevil Shute: Az örökség

Vérszegény, rosszul megírt könyv….az első fele (az a bizonyos Maláj "fogolytábor") olyan stílusban íródott, hogy ha egy gimnazista írta volna, jól nyakon lenne vágva. Nekem inkább a második fele (az a bizonyos ausztrál vonal) tetszett jobban, ott valahogy az író is magára és a hangnemére talált. nem lett volna rossz történet csak éppen rossz stílusban lett megírva.

8 hozzászólás
>!
Arianrhod MP
Nevil Shute: Az örökség

A könyv jelenlegi állaga – rongyos szélű salátaként tudnám legfestőibben jellemezni – ránézvést megmondja, mi a véleményem a műről. Ez egy nem romantikus, történelmi hátterű szerelmi történet. Ráadásul egy szokatlan szerelmi háromszög. Aki elmondja, az öreg ügyvéd. Akiről szól, az ügyfele, egy fiatal, nem feltűnő külsejű, határozott, céltudatos és erős akaratú nő. Aki a semmi közepén felépít az örökségéből egy egész várost, hogy megteremtse azt az édeni helyet, ahol boldog lehet a választottjával.

Mennyire szép történet, nem pusztításról mesél, – bár alig lett vége a történet kezdetén a háborúnak, – hanem építésről. A háborús jelenetek sem vérdúsak, inkább azt domborítja ki a szerző, hogy a pokol közepén, ellenségek oldaláról is megnyilvánulhat az emberség, és idegenek is képesek feláldozni akár az életüket, ha segíthetnek életben maradni másoknak. Regény az önzetlen szeretetről, barátságról, szerelemről.

>!
MirkoMama
Nevil Shute: Az örökség

Volt benne valami megnyugtató optimizmus, amitől jól esett olvasni. Teljes mértékben nélkülözte a szándékos feszültség keltést, anélkül tudta fenntartani az érdeklődésemet, hogy állandóan stimulálta volna az érzékeimet. Tulajdonképpen a legegyszerűbb eszközökkel mondott el egy nem mindennapi élettörténetet. Engem lekötött.


Népszerű idézetek

>!
Bla IP

A férfi mosolygott:
– Nem hittem, hogy az első angol hölgy, akivel életemben találkozom, így fog kinézni.
– No, maga sem az a kimondott olajfestmény – válaszolta Jean.

86. oldal

>!
Inimma

Bizonyos, hogy e könyv megjelenésekor történelemhamisítással fognak vádolni, különösen a női hadifoglyok bolyongását és halálát illetően. Szememre vetik, hogy semmi ilyesmi nem történt Malájföldön – és ez igaz is. Szumátrán történt.
Malájföld meghódítása után, 1942-ben a japánok megrohamozták és gyorsan meghódították Szumátrát. Padang szomszédságában közel nyolcvan holland nőt és gyereket ejtettek foglyul. A helyi japán parancsnok nem szívesen vállalt értük felelősséget, és a probléma megoldása céljából továbbűzte őket; így kezdődött két és fél évig tartó bolyongásuk keresztül-kasul Szumátrán. A rettenetes út végén alig harmincan maradtak életben.
1949-ben a szumátrai Palembangban látott vendégül a Geysel-Vonck család. Mrs. Geysel tagja volt a nők csoportjának. Fogságba esése idején csinos, karcsú, huszonegy éves fiatalasszony volt, káprázatos humorérzékkel megáldva. Az azt követő évek során több mint ezerkétszáz mérföldet gyalogolt egy kisgyereket cipelve az általam leírtakhoz hasonló körülmények között. Gyermeke épségben-egészségben, ő maga töretlen bátorsággal élte túl ezt az elképesztő megpróbáltatást.
Korábban soha, egyetlen regényemben sem alkalmaztam a való életből vett epizódot. Ha most így történt, ez annak tulajdonítható, hogy képtelen voltam ezen igaz történetnek ellenállni – s annak is, hogy szerettem volna legjobb képességem szerint tisztelettel adózni a leghősiesebb asszonynak, akivel életemben találkoztam.

A szerző jegyzete, 401-402. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hadifogság · II. világháború · Szumátra
>!
Szédültnapraforgó

Az ember nem érzi magát másként, ha megöregszik. Csak éppen nem olyan aktív, mint korábban.

40. oldal

>!
Bogci

Angliában egy irodában dolgoztam, papírokkal, ahogy az én hazámban szoktak a nők, mert, mint tudjátok, szegény nő vagyok, és meg kell keresnem a kenyerem, amíg nem találok hozzám illő férjet, s én bizony nagyon válogatós vagyok. – Nevettek és Zubeidah megjegyezte: – Nagyon különös, hogy egy nőnek így kelljen pénzt keresni.

155. oldal

>!
Bogci

Térdnél mélyebbre ne menjünk. Sok a cápa errefelé. – Majd ránézett közelebbről, és megkérdezte: – mi a baj?
– A napsütés – Nevetett Jean sietve. – Kicsalja a könnyeim.

279. oldal

>!
Bogci

Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de jó, ha tisztán látja a helyzetet.
Felnevetett.- Ne kérjen bocsánatot az ő nevében, Mr. Strachan. Folytassa.

27. oldal

>!
nagy_csilla

…ne siessen el semmit. Az elhamarkodott cselekvés sosem fizetődik ki…


Hasonló könyvek címkék alapján

Sebastian Faulks: Madárdal
Isabel Allende: Kísértetház
Annemarie Selinko: Désirée
Tan Twan Eng: Esőcsináló
Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje
Ken Follett: Kulcs a Manderley-házhoz
Belinda Alexandra: Toszkán Rózsa
Charlotte Brontë: Shirley
John Fowles: A francia hadnagy szeretője
Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről