Ördögkatlan 47 csillagozás

Nevada Barr: Ördögkatlan

Anna ​Pigeon meztelenül, betört fejjel, kificamodott vállal ébred egy víznyelő üreg mélyén a Glen Canyon sivatagos fennsíkján. Kiszáradt nyelve feldagadt a szomjúságtól. Fogalma sincs, hogyan került oda, nem emlékszik, mikor veszítette el a ruháját és az eszméletét. Kétségbeesetten próbálja felidézni, mi történhetett vele, és közben igyekszik felfedezni szűk börtönét…

"Esetlenül feltápászkodott, és a nadragulya egyik oldalát jelölte ki árnyékszéknek. Régen a kínai parasztok a pöcegödör tartalmával trágyáztak földjeiket. Ezek a csenevész növények nem sok tápanyagot nyerhetnek a homokból. Abban a reményben, hogy a nadragulya meghálálja adományát, ásott egy huszonöt-harminc centiméter mély gödröt.
Miután végzett, macskamódra nekiállt homokot kaparni a gödörbe. Ásás közben ujjai beleakadtak valamibe. Azonnal feltámadt benne a remény: talán kender, amiből kötelet fonhat! Vagy régi halászháló, amit kötéllétraként használhat? Nem mintha ezek segítenének rajta, mivel… (tovább)

Eredeti mű: Nevada Barr: The Rope

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Cor Leonis, Budapest, 2012
478 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638957238 · Fordította: Illés Róbert

Enciklopédia 4

Helyszínek népszerűség szerint

Glen Canyon


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 28

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Gorkie P
Nevada Barr: Ördögkatlan

A borító egyből megfogott magának.
Maga a krimi-szál nagyon tetszett, és eszembe sem jutott a tettes személye. Gyanús volt a viselkedése, de másra gyanakodtam vele kapcsolatban. Így jó kis meglepetés fogadott a könyv végén.
Nem mindig értettem egyet Anna döntéseivel, de nem is éltem át azt, amit ő.
Ami miatt viszont nem 5* az a sok felesleges leíró rész miatt volt. Túl vontatottá tette számomra az olvasást. Itt-ott unalmas is volt a sok adat és tájleírás.
Ettől függetlenül, nem bánom, hogy elolvastam, érdekes volt.

>!
EgyKönyvmoly
Nevada Barr: Ördögkatlan

Jaj, de mennék kanyontúrára!
Persze előbb bepakolok extra adag vizet, tripla adag müzlit, gyilkos szerszámot, ha rám támadna egy pszichopata, legyen mivel leszerelni, és persze a köv. Nevada Barr könyvet!
Tetszett!

>!
Wee IP
Nevada Barr: Ördögkatlan

Csak annyit mondhatok, olvassátok el ti is!
Remek történet, nagyszerű kivitelezés! Jó kis sorozat lesz ez!

Részletesen:
http://vivianholloway.blogspot.hu/2012/10/a-legkemenyeb…

>!
Rémálom
Nevada Barr: Ördögkatlan

VÉGE! EZ AZ! – ezek voltak az első gondolataim.
Nevada Barr másik könyvét (13 és fél) szerettem, habár voltak benne hiányosságok. Ezt elvileg később írta az írónő, de mégis azok a gyengeségek ugyanazok: túl sok, felesleges nézőpont, ami lassítja a sztorit, átlátszó történet.
Azért akartam szeretni ám én ezt, és nem olyan rossz, mert érzékletesen írja le Anna szenvedéseit, viszont az kb. csak 200 oldalon át tart.
Aztán Anna hibát hibára halmoz, és mikor megállapítja, hogy ő bizony „hülye,” én már a hajamat téptem és üvöltöztem vele.
Remélem, hogy Miss Pigeon további történetei nem lesznek ilyen laposak, azért kíváncsi vagyok rájuk.

19 hozzászólás
>!
lena91
Nevada Barr: Ördögkatlan

Végül is nem volt rossz.
Ugyan simán kitaláltam ki a gyilkos, meg Annával nem tudtam azonosulni, de unalmasnak nem mondanám:)
Van egy hangulata, ráadásul ilyen irtózatos hidegben és hóesésben vicces volt tikkasztó sivatagi melegben játszódó könyvet olvasni.

>!
Pöfivonat P
Nevada Barr: Ördögkatlan

Wow! Tele van izgalommal, kalanddal, töprengéssel. Nevada Barr olyan szinten leírja a történéseket, hogy szinte már az olvasó is beleéli magát a különböző élethelyzetekbe. De ettől lett még bizarabb az egész történet. A cselemény sodrása gördülékeny, feszültséggel teli, úgyhogy pont ezért lesz letehetetlen a történet.

Egyetlen hibát tudnék neki felróni, hogy kitaláltam a végkifejletett. Illetve már csak egy kérdésem maradt, ha tudjuk mi történt Anna Pigeoennal, ez nem fogja a hazavágni a sorozat többi részét?

10 hozzászólás
>!
alaurent P
Nevada Barr: Ördögkatlan

A Cor Leonis nyereményjátékán nekem (is) kedvezett a szerencse, és az izgalmas előzetes után elolvashattam, mi lett Anna Pigeon sorsa. Nagyon nem kellett ezen izgulni, hiszen miről szólna a következő tizenhat kötet, ha már az előzményben kiiktatja a főhőst?
Ezzel együtt volt min töprengeni és volt miért szorítani. Anna menekültében jött a nemzeti parkba, leginkább saját maga elől. Nyugalmat és felejtést akart, és ez utóbbira jobb helyet nem is találhatott volna, a nyugalom viszont – nos, az ebben a kötetben legfeljebb percekre tűnik fel, hogy aztán gyorsan el is illanjon. Változatosan szövi a mesét az írónő, mindig jön még egy kis kaland, amikor már azt hinnéd, két-három lapra vagy a megoldástól. A megfejtés is tartalmaz egy kanyart, pedig a regény első harmadában sokat elárul a lehetséges tettes személyéről, mégsem nem lehet vele sokra menni. Az utolsó oldalakig fennmarad a feszültség, amelyhez a szokatlanul egzotikus, izgalmas táj, a kanyonok és a sziklafalak illő díszletet jelentenek.
Gördülékeny stílus, néhol megcsillanó humor jellemzi, sok utalással színházi világra, könyvekre. Viszonylag kevés szexualitás, éppen csak az érdeklődés fenntartására. A főhős rokonszenves, kiszámítható, de fejlődőképes: van benne fantázia. Ez indokolhatja a sorozat hosszát. Az érdeklődésem, amit a játék és az ott olvasott részlet felkeltett, megmaradt. Nem hibátlan mű, de kategóriája tetején van, köszönhetően az író fantáziájának, könnyed stílusának és – talán – a fordítónak is.
Még egy dolog, lévén ez az első Cor Leonis könyv, ami a kezembe került. Igényes munka, nem botlottam el hibában, nyelvtani bakiban. A borító kicsit szenzációhajhász, de az azonos stílusú könyvjelző nagyon szép, matt kiadásban tökéletes lenne. Ne adják alább.

>!
Shanara
Nevada Barr: Ördögkatlan

„Vegyesek az érzéseim ezzel a regénnyel kapcsolatban, mert egy részről elvarázsolt a helyszín, más részről maga a történet számomra eléggé kiszámítható volt, de érzem, hogy a főszereplőben több van, mint, amit ebben a részben megmutatott magából, a folytatásokban még vagányabb és talpraesettebb lehet, mint amilyenné ennek a regénynek a végén vált. Igen, határozottan kíváncsi vagyok Anna további, a Glen kanyon különleges természeti képződményei között átélt kalandjaira. Vajon mennyi az esélye annak, hogy mindezt magyarul is megtegyem? Nagyon jó lenne tudni…”
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2014/04/nevada-barr-ordo…

>!
Lanore P
Nevada Barr: Ördögkatlan

A 13 1/2 zseniális könyv volt… sötét, beteges, szomorú, és felkavaró egyben, valami ilyesmit vártam az írónőtől itt is, hiszen a fülszöveg alapján izgalmasnak tűnt. Ezzel a történettel azonban semmi dolgom nem volt, azon kívül, hogy befejezzem… nem kellett körömrágva izgulni, nem kellett attól tartanom, hogy jön valami váratlan fordulat, nem kellett gondolkoznom, hogy ki lehet a gyilkos, a főszereplő Annát pedig még véletlenül sem lehetett megkedvelni… minden túl egyszerű és nyers volt, éppen ezért elég unalmas is sajnos. A stílus, a fogalmazás pedig „száraz”, mintha csak ledarálták volna a szöveget, erős hiányérzet volt bennem végig. Anna Pigeon, sajnos nem sikerült elérned, hogy érdekeljen a sorozat többi része.

3 hozzászólás
>!
Zabothegyező I
Nevada Barr: Ördögkatlan

Én már büszkén elmondhatom, hogy két remek könyvet is olvastam május havában. Persze ennél jóval többet is, de Nevada Barr művei hatalmas felfedezésnek számítanak. A Cor Leonis gondozásában megjelent 13 ½ hosszú idő után az egyik legjobb pszicho-thriller, amit olvastam, így nyilván kíváncsi lettem az amerikai írónő többi művére is. Örömmel töltött el, hogy egy egész sorozatra való cím jelent meg a neve mellett, s ezt a Cor Leonis Kiadó mind-mind el is hozza nekünk. Az Anna Pigeon-sorozat előzménydarabjaként jelent meg az Ördögkatlan, amelyet a magyar kiadó elsőként publikál, s majd csak utána a sorozat többi tagját. Végül is ez így jó, különösképp mert ez egy nagyon jólsikerült regény, ami után lehet követelni a tizenhat kötetből álló sorozatot.
„Anna Pigeon meztelenül, betört fejjel, kificamodott vállal ébred egy víznyelő üreg mélyén a Glen Canyon sivatagos fennsíkján. Kiszáradt nyelve feldagadt a szomjúságtól. Fogalma sincs, hogyan került oda, nem emlékszik, mikor veszítette el a ruháját és az eszméletét. Kétségbeesetten próbálja felidézni, mi történhetett vele, és közben igyekszik felfedezni szűk börtönét…” S teszi mindezt egy alig 50 kilós, alacsony, törékeny nő. Annyi kitartás és erő szorult ebbe a csajba, hogy azt már tanítani kéne. Nevada Barr jól láttatja Anna esetével azt, hogy szorult helyzetben, nyomás alatt milyen jó döntésekre is képes az ember lánya. Én a történet végén fel tudtam volna pofozni az apró főhősnőt, mert annyi ésszel, amennyit neki az írónő adott, nem szabadott volna ilyen bugyutául viselkedni, de ennek nyilván így kellett lenni, ahhoz, hogy a végkifejlet olyan legyen, amilyen lett.
Érdekesen hangzik ugyan, hogy az előzménykötet végkifejlete, de bizony van neki. S nem is akármilyen. Ha ezt a regényt egy szóban kellene jellemeznem, azt mondanám, furcsa. Kelet európai szemmel nézve azt a tájat, ahol az események zajlanak, egészen furcsának és elképzelhetetlennek tűnik. Mi, akik még nem láttunk kanyonokat, fennsíkok alatt tündöklő égszínkék tavakat, s fogalmunk sincs a kanyontúrázásról, egészen csodálkozó tekintettel tudjuk olvasni Nevada Barr játékát a szavakkal. Meg voltam győződve mindvégig, hogy ez a csaj nem kevés időt tölthetett azon a területen, hiszen olyan hozzáértéssel beszél róla, olyan profin írja le a természeti látványosságokat, mint aki legalább olyan nagyon ért hozzá, mint ahogyan mi magyarok nem. S az elképzelésem nem volt alaptalan. Nevada Barr színészi pályáját otthagyva, férjével karöltve kapcsolódott be a Nemzeti Park Szolgálat környezetvédelmi mozgalmába. A Natchez Trace Parkway-ben dolgozott főállású rangerként. Innen tehát az ihlet a tizenhat kötetes sorozathoz, saját maga képére formálta Anna Pigeont, s személyes tapasztalataiból merítkezve alkotta meg történetét.
Az Ördögkatlan története bizarr, mégis életszerű. A terjengős leírások és a sok nézőpontból való mesélés néhol lelassítja az eseményeket, ám ezzel egyidejűleg fokozza a feszültséget. Az idilli, elképzelhetetlen tájleírások is csak szemforgatást váltanak ki az olvasóból, aligha érthetjük, mi hol történik éppen, majd kezd körvonalazódni a gyilkos kiléte. Sőt, egyáltalán nem titok, hogy ki az. Ezt megint a furmányosság számlájára írom, hiszen egy krimi lényege épp azon alapszik, hogy agyaljunk mindvégig, vajon ki lehet a rejtélyes gonosz. Ehhez képest Nevada Barr nem titkolózik. Ő a stílussal ragad meg bennünket. Különös, de még csak hasonlítani sem tudom senkiéhez azt a stílust, amit ő képvisel. Van benne valami mocsok, valami bűz, valami egyedi. Kár is ezt magyarázni, inkább meg kell ismerni. Hatalmas plusz pontot adok az írónőnek a temérdek könyv és film említésért, megígérem neki, hogy legalább a felével igyekszem megismerkedni.
Amíg én beszerzem a sorozat első részét, az Oroszlánkörmöket, Ti barátkozzatok az Ördögkatlannal. Aztán kérjük együtt a Cor Leonis Kiadót, hogy nagyon gyorsan hozza el nekünk az egész sorozatot magyar fordításban.


Népszerű idézetek

>!
Gorkie P

A szomjúság nem azt jelenti, hogy az ember vágyik valami innivaló után; a szomjúság kínzó szükség, ami minden mást felülír, elhomályosítja a látást, és minden gondolatot egyetlen témára összpontosít: vizet találni.

38. oldal

>!
Shanara

Az emberi érzelem a borotva: a megaláztatás, a gúny, a lekezelés, a szeretet, a vágy. Mind utat vág a maga módján. És azok a sebek elfertőződnek az általuk kiváltott tettekben, megértésben és félreértésekben, majd az emlékekben.

141. oldal (Cor Leonis, 2012.)

>!
Shanara

(…) az elme gyakran megcsalja a szemet. Túl türelmetlen, hogy kivárja a teljes képet, ezért elhamarkodott döntéseket hoz.

155. oldal (Cor Leonis, 2012.)

>!
Shanara

Az emberek abban hisznek, amiben hinni akarnak, és azt látnak – vagy nem látnak –, ami alátámasztja a hitüket: angyalok, földönkívüliek, Szűz Mária, démonok, a Loch Ness-i szörny, a jeti, erdei manók vagy Jézus arca egy sajtos meleg szendvicsen. Akik abban akartak hinni, hogy a föld mindössze hatezer éves, nem vettek tudomást a történelemről, a régészetről, a paleontológiáról, a geológiáról és az asztronómiáról.

401. oldal (Cor leonis, 2012.)

>!
inka0507

Sztoicizmus: csak annyit engedj be, amennyit el bírsz viselni, és csak annyi érzelmet mutass ki, amennyit nem tudsz elrejteni.

257. oldal

1 hozzászólás
>!
Shanara

A pletyka, hacsak nem fegyverként használják, természetes emberi viselkedés. A pletyka arra való, hogy tudomást szerezzünk a tabukról, figyelmeztessük egymást, hogy megosszuk az emberlét terhét, amelynek súlya alatt egyedül összerogynánk.

392. oldal (Cor leonis, 2012.)

>!
inka0507

Élete egyik korai leckéje volt az egyik kígyólengető fiútól, Carl Johnsontól kapott ajándéka. Jenny élénken emlékezett rá; ő volt a nagy szerelme első osztályban. Carl kergetni kezdte az iskola udvarán, azt kiabálva, hogy: „Kígyó! Kígyó!” Udvarlás hatéves módra.

162. oldal

>!
alaurent P

Most azonban rájött, hogy a valódi gonoszság nem látható minőség, sokkal inkább valami tapintható dolog, amit az ember a bőrén, a retináján, a torkában, a gyomrában érez.

457. oldal

>!
alaurent P

De ugyan ki ártatlan? Anna egyszer nyáron egy díszletkészítő műhelyben vállalt munkát. A tulaj előszeretettel alkalmazott büntetett előéletű jelentkezőket. „Róluk legalább tudjuk, mit követtek el”, mondogatta mindig. „Mindenki másnál csak találgathatunk.”

469. oldal

>!
bbabri

Szó nélkül, észrevétlenül összepakolta a holmiját, és eltávozott egy olyan helyre, ahol a nőknek nincs szükségük tamponra, fogamzásgátlóra, ajakírra vagy Xanaxra.
Ez nem lehetett más, mint a paradicsom.

164. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Donato Carrisi: Démoni suttogás
Karen Rose: Számolj tízig
Karin Slaughter: Sikoly
Lauren Beukes: Tündöklő lányok
Pierre Lemaitre: Téboly
Rachel Vincent: Rogue – Latrok
Karen Rose: Vigyázz rám
Michael Connelly: Az Echo Park titka
Nalini Singh: Feloldozás
Alex Kava: Szövetség a gonosszal