Léda ​tojásaitól az Aranyszamárig (Az irodalom visszavág 1.) 97 csillagozás

Nényei Pál: Léda tojásaitól az Aranyszamárig

Ez ​a könyv azoknak szól, akik azt hiszik, hogy őket aztán egyáltalán nem érdekli az irodalom:
– akik magyarból ketteseket kapnak – és a kettes nekik már jónak számít
– akiknek piszkos és gyűrött a füzetük – ha el nem veszett már év elején
– akik egyszerűen nem képesek olvasónaplót írni
– akik kizárólag szomszédjukról, illetve a füzetükből másolják a dolgozataikat
– aztán gátlástalanul puskáznak
– akik a „kötelező olvasmány” kifejezés elhangzásakor heveny undort éreznek, és azonnal internetes összefoglalások, meg Kötelezők röviden című kiadványok után néznek
– akik a memoriterek magolása közben szitkozódnak, és a költő meg a tanár édesanyját emlegetik
– akik olyanokat mondanak, hogy minek foglalkozni olyan dologgal, aminek semmi értelme

Nényei Pál középiskolai tanár és irodalomtörténész megírta az irodalom történetét kamaszoknak, és nemcsak azoknak, akiket már eddig is érdekeltek a versek és a regények. A szerző szerint az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

Kiadói ajánlás: 14 éves kortól · Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
426 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634103080 · Illusztrálta: Baranyai András
>!
424 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634101086 · Illusztrálta: Baranyai András

Enciklopédia 13


Kedvencelte 11

Most olvassa 25

Várólistára tette 152

Kívánságlistára tette 146

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

Teetee>!
Nényei Pál: Léda tojásaitól az Aranyszamárig

Ez szuper volt.

Nekem az iskolában senki nem mondta, hogy az irodalom rólam szól.

Én a „jótanuló” voltam, szerettem és érdekelt is, és sokat is olvastam, és mégis csak a gimnázium után esett le, hogy a könyvek nemcsak amolyan kellemes kis időtöltést jelentenek, hanem húsbavágóan és kőkeményen rólam szólnak. Vagyis: inkább az, hogy azok a dolgok, amelyekről az irodalmi művekben olvasok, azok engem is érintenek, az nem valami rajtam kívül álló világ.

És ha már így erre rádöbbentem, jólesett ilyen szemmel olvasni az irodalomról, egy olyan szerző tolmácsolásában, aki nem szent tehénként, hanem élő, hétköznapi, mindennapjainkat meghatározó dologként beszél az irodalomról.

Várom a folytatást!

Joculator>!
Nényei Pál: Léda tojásaitól az Aranyszamárig

Rendkívül ötletgazdag, alapos, átfogó irodalomtörténet. Kissé elkedvetlenített ez a sehova nem vezető, jó tanuló-rossz tanuló szembeállítás.

De azt különösen fantasztikusnak tartom, hogy pont az antikvitás áll a munka középpontjában. A mostani „új középkorban” a racionális gondolkodás, a világosság hagyománya vesztésre áll, ezért nem könnyű a görögöket, rómaikat tanítani.

Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra.

2 hozzászólás
kacago_Morfinista I>!
Nényei Pál: Léda tojásaitól az Aranyszamárig

A harmincas éveik elején járó, irodalommal naponta foglalkozóként nem én vagyok a kötet megcélzott és ideális olvasói rétege. Mégis kíváncsi voltam, mit rejt a könyv, amely már címében is elhelyezi magát: parafrazálja a Csillagok háborúját és szem előtt tartja azt a tényt, hogy az intézményesített és kanonizált Irodalmat, tananyagként rettentő nehéz és fáradságos a megszólított rétegnek átadni.

Eleinte aggódtam, hogy stilisztikailag arra az útra lép, hogy a kortárs tinédzserek regiszterében fog beszélni, erről azonban szó sincs. Kellően gördülékeny, helyenként laza, ezzel együtt pedig átjön az is, hogy a szerző hatalmas tudásanyagot mozgat, amikor egy-egy témáról beszél.

Üdítő volt közérthetően olvasni olyan középiskolai szintet meghaladó elméleteket, hogy egyúttal megtartotta eredeti gondolat magvát, mégis úgy közölte azt, hogy érthető és befogadható legyen.

Szórakoztató olvasnivaló mindenki számára, aki szeretne elrugaszkodni a Mohácsi-féle tankönyvek ódon világától és nagyobb keretbe foglalva nézne az irodalomra.

Lehet a túlzott szigor miatt húztam le a fél csillagot, de néhol nekem megcsúsztak a jelzők, másrészt a hármas felsorolás esetében a kortárs íróknál nem árulta el a véleményét, igaz, ezt később megtette: https://www.youtube.com/watch…

1 hozzászólás
Futóhomok>!
Nényei Pál: Léda tojásaitól az Aranyszamárig

Megpróbáltam elolvastatni a 16 éves könyvfaló fiammal -nem sikerült. Győzködtem, ugorja át a jótanulós-rossztanulós viccesnek szánt részeket. Ismerem az ízlését és tudom, hogy zavarja a szövegbe illesztett poénkodás, ahogyan engem is idegesített ez a visszatérő ki-kiszólás a képzeletbeli eminens és kevésbé jeles tanulókhoz. Tapasztalatom szerint nagyon nehéz egy felnőttnek eltalálni, mi a humoros a 13-18 éves korosztály számára, nekem még mindig bejött, ha direktbe' inkább nem próbálkoztam semmivel:)
Különben tetszik a sorozat, szeretem az ilyen nagyívű összefoglalásokat; sőt, elővettem a jó öreg Szerb Antalt és irodalomelméleti összehasonlításokat végzek, tényeket ellenőrzök:)

Luca87 I>!
Nényei Pál: Léda tojásaitól az Aranyszamárig

Irodalomtörténet kicsit másként. Görög és római irodalom 400 oldalon. (Görög irodalom 320, római irodalom 80 oldalon – szegény rómaiak!)

Kicsit a Rettentő töri című sorozatot idézte fel bennem, amit nagyon szerettem, de az a lényeges különbség mutatkozik a kettő között, hogy a Rettentő töri főleg hülyéskedés, ez meg főleg nem az. (És hülyéskedés alatt nem azt kell érteni, hogy nem lehet belőle tanulni, hanem azt, hogy mindenből viccet csinál.)

Az a jó benne, hogy friss, fiatalos, eléri a kitűzött célt, vagyis az „unalmas” irodalomról beszél kicsit sem unalmasan. Annyira nem unalmasan, hogy listát írtam azon művekről, amelyeket a gimnáziumban inkább ugrottam, mert unalmasnak tűntek, és elég volt belőlük az, amit irodalomból tanultunk, az időmet meg inkább érdekes könyvekre szántam, de most megjött hozzájuk a kedvem. Ha hasonló hatást ér el egy mostani gimnazistánál… Remélem, hogy hasonló hatást ér el. Nagyon jó taktika, hogy nemcsak ezekről az ókori művekről beszél, hanem bőven utal mai (annyira mai, hogy 2015-ben láttam a moziban) filmekre, párhuzamot von köztük és az ókori művek közt. Ha valaki számára ettől nem lesz érdekes az irodalom, akkor szerintem neki már mindegy, sosem lesz belőle irodalomszerető ember.

Az még jobb, hogy nagyon sok újat tanultam az irodalomról, olyan művekről/korokról is, amelyekről, azt hittem, sokat tudok. Új megvilágításba helyezett bizonyos műveket, kedvem támadt újraolvasni például az Antigonét, mert bár a történet lényegére még így 14-15 év távlatából is emlékszem, azt is pontosan tudom, hogy én nem egészen úgy értelmeztem vagy éltem meg, mint az író. És most kíváncsi vagyok, vajon ez még mindig így van-e, vagy esetleg csak azért volt így, mert akkor 14-15 éves voltam, most meg nem annyi vagyok.

Az is nagyon jó, hogy nagyszerű humorérzéke van az írónak, mert így sokat tudtam nevetni olvasás közben, jóízűen, hangosan, szerencse, hogy itthon olvastam a könyvet. Csak az nem olyan jó, hogy egy idő után már kissé fárasztónak kezdtem érezni a folytonos humorizálást. De tudom én, hogy ez élőben nem lenne fárasztó. Volt nekem egy tanárom, történelmet tanított, szinte minden órája egy-egy 45 perces stand-up volt, és sosem bírtam megunni, pedig nyolc éven át ott ültem az óráin heti 2-3 alkalommal. Szóval nincs itt semmi gond, csak gondoltam, megjegyzem, így, olvasva, töményen néha kicsit sok volt.

Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra. Egyrészt szeretném tudni, élete végéig mindig csak ezt a sorozatot fogja-e írni az író (ha a mostani léptékkel halad, szerintem sosem ér a végére), másrészt meg nagyon várom már, mi újat mesél nekem az irodalom egyes korszakairól, alkotóiról, műveiről. Ja, igen, és nagyon szeretném már látni, kiket/miket válogat be. De legelőször is arra vagyok kíváncsi, mit szól a könyvhöz anyu, aki szintén magyartanár. Elég sokat tudok arról, melyik szerzőről/műről/korszakról mit gondol, és vicces volt, amikor helyenként eszembe jutott olvasás közben, hogy ez szerinte is így van, máshol meg az, hogy hát, most azért csóválná a fejét. Úgyhogy hamarosan oda is adom neki a könyvet, olvassa el, aztán számoljon be róla.

borbolya3>!
Nényei Pál: Léda tojásaitól az Aranyszamárig

Őszintén megmondva, nekem nagyon bejött ez az újfajta szemlélettel megáldott, minden begyöpösödött, álszenteskedő allűrt félredobó irodalomtörténet. Tetszik, hogy valaki veszi a fáradtságot, és megpróbálja elmagyarázni, miért is jó a görög és római irodalom. Hogy érezni, ő őszintén így gondolja, szereti és jól ismeri. Visszamenőlegesen: egy ilyen magyartanárt szeretnék (habár azért a sajátommal is ki voltam békülve többé-kevésbé).
Apróságok, amik mégis kicsit ellene mondanak: az a néhol felszínre törő modorosság, amivel kiszól olvasóihoz, a végén pedig pont az, hogy nem is szól ki, vagyis alig. Pedig éppen azzal tudta fenntartani sokszor a figyelmet, hogy újra és újra megszólított, és visszaterelte az elkalandozó figyelmet. Az pedig, hogy az aktuális történésekre való reflektálások mennyire lesznek időtállóak, a jövő zenéje (ld. Varró Dani gyermekverses botránya).
Abszolúte nagyra értékelendő alkotás!

Molymacska P>!
Nényei Pál: Léda tojásaitól az Aranyszamárig

Megvallom őszintén, a középiskolában szerettem olvasni, és elolvastam a kötelezőket is, de a görögökön csak túl akartam lenni. Ha akkor került volna kezembe ez a könyv! Hihetetlen, elképesztő, és nagyon szórakoztató. Nagyon tetszik benne, hogy előre is utal, mi lesz az antik költészetből, vagy a mitológiából, miközben láthatjuk, olvashatjuk, hogy bár létezik antik kultúra, közel sem ismerjük olyan jól, mint kellene. Nagyon jó szövegek voltak benne, könnyen megjegyezhetővé tette az irodalom tananyagot is. Ezek után nem csak a folytatást várom (ha a görögöknél ekkora sikere volt nálam, milyen lenne olyan irodalmi alkotásoknál amit szerettem is?) de szívesen leülnék az íróval beszélgetni is, hogy kedvet csináljon egy pici szépirodalomhoz. Hiszen azt a legnehezebb olvasni… vagy mégsem?

1 hozzászólás
Margarita>!
Nényei Pál: Léda tojásaitól az Aranyszamárig

Ez a könyv üdítően frissen tárgyalja az irodalomtörténetet. Nemcsak a reménybeli célközönségnek, hanem nekem, a már úgymond régebb óta fiatalnak is roppant élvezetes olvasmány volt. Irigylem azokat a diákokat, akik olyan szerencsések, hogy tőle tanulhatnak irodalmat. vajon van itt a Molyon ilyen?
Jöhet a következő kötet :)

odivne P>!
Nényei Pál: Léda tojásaitól az Aranyszamárig

Engem megnyert magának a szerző. Az ókori irodalmat hozta ember/tini/közelbe, szerintem roppant szórakoztatóan.
Már az első oldalak valamelyikén olvastam a számomra legfontosabb tételmondatot: nem az a lényeg, mit akart a szerző üzenni, hanem az, hogy nekem mit mond, miért tetszik vagy nem tetszik. Igen; mennyire érint meg az olvasott mű, mennyire érzem magaménak a leírtakat. Az ókori görögök is szerettek, utáltak, kedveskedtek, intrikáltak, filozofáltak /csatáztak/. Akárcsak a 21. sz. legtöbb embere. S milyen nagyszerű érzés, mikor rádöbbenünk, hogy saját gondolataink köszönnek vissza az oldalakon! /Jé, ugyanazt érezte a szerző, mint én, csak szebben fogalmazta meg!./
S írja mindezt Nényei Pál úgy, hogy mai példákat is hoz a régiek mellé. Ez a friss, mondhatnám üde szemlélet volt a második ok, amiért a kedvencem lett.
Nem életrajz, irodalmi műnem és műfaj, tudományos elemzés követi egymást a kötetben, hanem a mai kor szokásait is példának véve, s annak tükrében beszél eposzról, eklogáról, ódáról, drámáról, regényről. Közben pedig ellát bennünket az alapvető irodalomelméleti ismeretekkel is.
Tényleg segít a középiskolásoknak az ókori görög irodalom megszerettetésében, főleg azoknak nyújt segítséget, akik rendelkeznek némi alappal.
Ilyen eszközökkel kellene olvasóvá nevelni mindenkit. /Azért azt mind a mai napig nem értem, miért kell 6. osztályban az időmértékes verseléssel foglalkozni, s olvasni Balassi Bálintot. Még nem érettek rá./
Összegezve: jó lenne, ha az irodalomkönyvek legalább ennyire diákközpontúak lennének, mint ez a kötet. Ezzel az idézettel zárom:
„Az igazi nagyság nem a fegyverek erejében, a porfelhőben masírozó gyalogságban és a páncélozott nehézlovasságban, a kőhajító gépekben és az atomfegyverekben, hanem az emberi műveltségben, a művészetben mutatkozik meg. Aki nagyságát a fegyyverekre bízza, elindult a lejtőn lefelé.”

danlin>!
Nényei Pál: Léda tojásaitól az Aranyszamárig

Nekem tetszett ez a könnyed irodalom, és bár sok művet olvastam az elemzettek, említettek közül, de meghozta a kedvem, hogy újra ókori írókhoz forduljak. Szórakoztató, olvasmányos, egy kicsit szókimondó, de szerintem sok gimnazista élvezné ezt a könyvet, sőt talán kísértésbe esnének, hogy ógörög szerzőket olvassanak, legalábbis másképp néznének rájuk.


Népszerű idézetek

Citrompor P>!

Az irodalom nem gumicukor. Meg csillámló felhők közt ugráló pónilócsapat.

54. oldal

Kapcsolódó szócikkek: irodalom
4 hozzászólás
Tilos_az_Á_Könyvek KU>!

Valószínűleg a kalandregények olvasói sem voltak dühösek, miután elolvastak egy kalandregényt, aztán egy másodikat is, és kiderült a turpisság, hogy a két sztori majdnem ugyanaz. Talán nem csapták le a második kalandregényt, mondván:
„Affenébe! Ebben is összejött egymással a férfi meg a nő mindenféle eszement kalandok után. Nem tud valami újat kitalálni ez a Héliodórosz? Ezt már megírta Epheszoszi Xenophón is! Vissza a pénzemet!”

314. oldal

DaTa P>!

A bölcsészettel való foglalkozás arra kényszeríti az embert, hogy a legegyszerűbbnek tűnő kérdésekre is saját megoldást találjon. A matematika biztonságot nyújt. A bölcsészet a bizonytalanba taszít: önmagaddal való találkozásra és szembesülésre kényszerít.

163. oldal, Szakmai minimum

Citrompor P>!

    Az ókori népek nálunk egy kicsit talán bátrabbak voltak: nem féltek a világot szörnyetegekkel, félelmetes óriásokkal és kiszámíthatatlan istenekkel benépesíteni.

23. oldal

11 hozzászólás
fióka P>!

Sajnos, alkalmas szókincs nélkül bizonyos dolgokról nem lehet beszélni. Aki például csak két szót tud, az két szóval kifejezhető dolgokról tud csak beszélni. Ha neki az elég, hát jó.

159. oldal, Kötelességünk rendet tenni a költői képek között

kacago_Morfinista I>!

A felnőttek között meg szinte egyetértés van abban, hogy a bölcsészek igazából nem értenek semmihez, aki bölcsész, az rosszul fog keresni, aki bölcsész, az romkocsmák mélyén mereng. Egyáltalán: a bölcsészet határtalan, szlöttyögős mocsár, ami értelmetlen, céltalan és komolytalan dolog.

161. oldal

1 hozzászólás
Citrompor P>!

Azt mondják egyesek, hogy az e-book olvasók elterjedésének egyik oka az, hogy nyugodtan lehet rajta olvasni bármit anélkül, hogy kíváncsi szemek kereszttüzébe kerülnénk. Például ha egy férfi A szürke ötven árnyalatát analóg formátumban olvassa a villamoson, számítson rá, hogy meg fogják bámulni. De nem csodálkozik senki, ha ugyanazt e-book olvasón olvassa, ahol nincs a műnek borítója és vastagsága.

302. oldal

Kapcsolódó szócikkek: e-könyv olvasó
1 hozzászólás
Diaval>!

– Szerintem meg jobban jártok, ha komolyabban veszitek az irodalmat! Mert az irodalom élet és halál kérdése, az irodalom az hivatás, értitek, az nem járja, hogy mellékesen, mintha desszert lenne…

8. oldal (Tilos az Á Könyvek, 2015)

odivne P>!

Az igazi nagyság nem a fegyverek erejében, a porfelhőben masírozó gyalogságban és a páncélozott nehézlovasságban, a kőhajító gépekben és az atomfegyverekben, hanem az emberi műveltségben, a művészetben mutatkozik meg. Aki nagyságát a fegyyverekre bízza, elindult a lejtőn lefelé.

285.

Chris_Q>!

A mitológiát tehát úgy kell elképzelni, mint egy történetekből, világmagyarázatokból álló hatalmas sátrat. Egy olyan védőernyőt, ami szavakba önti, kimondhatóvá teszi a megfogalmazhatatlant. A mitológia az a burok, amiben az ember nem érzi magát kiszolgáltatottnak, hiszen a sok történetet maga az ember meséli, azaz a történetek által világot teremt. Ezt a világot szavakból, történetekből maga az ember hozta létre.
Van-e otthonosabb hely annál, mint amit mi magunk építettünk?

23. oldal - Az irodalom születése


A sorozat következő kötete

Az irodalom visszavág sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Majthényi György: Talpra magyar!
Mennyek és Pokol
Hegedüs Géza: Vergilius ifjusága
Szigeti Kovács Viktor: A táltos
Rick Riordan: A sötét prófécia
Hegedüs Géza: Az írnok és a fáraó
Baráth Katalin: Ida és az aranygyapjú
Dibás Gabriella – Gaál Mózes: Hunok
Romhányi József: Szamárfül
Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek?