Szarajevói ​Capriccio 5 csillagozás

Nenad Veličković: Szarajevói Capriccio

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nenad Veličković bosnyák szerző első regénye a szarajevói ostrom idején játszódik. Az allegorikus naplóregény vagy regénynapló egy tizenéves lány szemszögéből mutatja be egy múzeumban meghúzódó család és kis közösség tagjainak hősies küzdelmét a kizökkent hétköznapok gondjaival.

"Davornak jelentkeznie kell a Fegyveres Erőknél. Amikor valami olyasmit motyogott anyu előtt, hogy ő a hibás, mert elutasította a munkát, anyu meglepődött: Mit utasított el? Hogy csináljon dokumentumjátékot a városi felkelők vezéréről.
Ő nem Walter Scott, és erős a gyanúja, hogy az a felkelő sem Robin Hood, mint mesélik róla. Ő nem akar ódaköltő lenni. Azaz nem fog ódákat írni azokhoz, akik a várost védik, hogy aztán nyugodtabban kifoszthassák.
Látta-e Davor.
Mit?
Hogy a várost fosztogatják.
Nap mint nap ezt nézi.
És úgy gondolja, hogy nagyobb bűn a várost fosztogatni, mint egyenlővé tenni a földdel?
Kérdezne valamit anyutól: kevésbé gyűlölné-e önmagát, ha nem hagyja el az első férje?"

>!
József Attila Kör, Budapest, 2002
320 oldal · ISBN: 9639450200 · Fordította: Radics Viktória

Enciklopédia 1


Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
ppeva P
Nenad Veličković: Szarajevói Capriccio

Miközben olvastam, határozottan nem tetszett. Talán a megelőző olvasmányom hatása volt még, amit a délszláv háborúról olvastam (bár szerb oldalról és kicsit későbbről), és az túl jó volt ehhez képest. Talán azért, mert az ilyen bohózatos megközelítés, amit az előszó írója Kusturicához hasonlított, nálam csak nagyon rövid távon működik – maximum elbeszélésben, rövidfilmben, hosszabban már fárasztó, és nyűgös leszek tőle. Vagy azért, mert nem volt hiteles nekem az, ahogyan a középkorú férfi író, Nenad Velickovic, egy kamaszlány (valahol 13 és 17 között, nem derült ki, vagy figyelmetlen voltam) fejébe-bőrébe bújva próbálta naiv-vicces-abszurd módon elmesélni a háborús hónapokat.

Nem is írtam szerencsére rögtön értékelést az olvasás után. Mostanra ugyanis „érett” a véleményem. A bohózatos máz lekopott, az abszurd történetek finomodtak, és maradt a háború, a maga hétköznapi formájában: a halálon, félelmen és nélkülözésen innen és túl az ügyeskedés, ármányok, kisstílű üzletelés, operetthősök, valamint a teljesen „normális” túlélés mindennapjai. Egy szeleverdi mozaikcsalád története, ahol mindenki élné a maga megszokott, kissé dilinyós életét: a nagyi felfalna mindenki elől minden ehetőt, az apu (bosnyák és muzulmán) védené a múzeumot és a kiállítási tárgyakat, valamint a szigorúan megszokott rendet, az anyu (zsidó) átszellemülten folytatná a keleti makrobiotikus-jingjang-jóga-legyünkpozitívak életszemlélet követését és hirdetését, a báty (szerb apa, zsidó anya) próbálja magát távol tartani attól, hogy részt kelljen vennie bármelyik oldalon, a sógornő egyetlen gondja az, hogy épségben kihordja és megszülje a gyereküket, az elbeszélő és napló-regény író lány (bosnyák és muzulmán apa, zsidó anya, félszerb-féltestvér báty) kamaszos fintorgással és kritikus képpel figyeli az eseményeket, azzal az elhatározással, hogy író lesz, és ebből itt regényt ír majd. Ott van még két öreg, egykori partizánok, valamint Kőkorszakiné és népes családja, akik a maguk módján alaposan hozzátesznek a bohózathoz. A lány pedig a végére néhány dolgot, előítéletet átértékel magában. A háború, a szükség, a szűkösség összeterel kis helyre embereket, és meglepő dolgok derülnek ki számukra magukról is, másokról is.

Szóval utólag visszagondolva voltak benne egész jó részek, a máz alól elősejlett a komoly mondanivaló, adott egy fanyar-gonoszkodó-rácsodálkozó szemüvegen át megfigyelt képet az ostromlott Szarajevó életéről. Az ember hitetlenkedik: hát ilyen a háború?! Hát ilyen is, bizonyára. Polgárháború alulnézetben. Bár sose kéne megismernem!


Népszerű idézetek

>!
ppeva P

Szarajevó ezerkilencszázkilencvenkettő áprilisáig három dologról volt nevezetes: az olimpiáról, a merényletről és a csevapcsicsáról. Meg a kávéházakról, meg az újhullámról, meg a futballról, a Makarskáról, a burekról, a fiatalokról. Április óta egyetlenegy dologról. A háborúról. Hogy mikor kezdődött a háború, arra mindenki másként emlékszik. (Emlékszem, Davor Yugójában ültünk. Davor közölte, hogy a hadsereg már a határon van, Sanja megkérdezte, milyen hadsereg, én pedig, hogy milyen határon.)

13. oldal

>!
ppeva P

Alma háza előtt belehasított egy gránát az almafába. Néhány ágacskája csüngve maradt a kéreg vékony, sárga szíjain, a többi rózsaszín virágszirmokkal szórta be a környéket és a ripityára tört madáretető romjait. Egyetlen gránát zuhant le, és egyetlenegy szilánk találta el Almát. A megalvadt vércseppek hervadttá perzselték a virágokat. Az Alma név törökül almát jelent.

11. oldal

>!
ppeva P

Elolvastam Venjamin Kaverin Tükör előtt című könyvét. Elhatároztam, hogy felhagyok az írással, és kolostorba vonulok. Davor gyakran emleget valami Hilandart. Felveszem a Jelisaveta nevet, és apáca leszek. Csak a Bibliát fogom olvasni, megtanulom fejből.
A sértett hiúság beszél belőlem. Belátom, hogy irigy vagyok. Descartes. Ahelyett, hogy örömmel töltene el egy ilyen jó könyv, boldogtalan vagyok, hogy nem én írtam.

90. oldal

>!
ppeva P

E háború legnagyobb vesztesei, utánunk, fiatalok után, akik elvesztettük az eljövendő harminc évünket, az öregek, akik elvesztették az előző ötvenet.

103. oldal

>!
ppeva P

A két lábon járó uh* elolvasott valami orvosi könyvet, melyben bizonyos Paulus vagy Pauling a C-vitamin pótolhatatlan értékét bizonygatja. Ez a vitamin a friss gyümölcsben, zöldségben található, legnagyobb mennyiségben pedig a tablettákban, amit tehát sürgősen és okvetlenül be kell szerezni.

Anyu megpróbálta türelmesen elmagyarázni a táplálkozás jing-jang elméletét, és kifejteni a vegyi alapú vitaminok abszolút káros mivoltát. A labodában pont elegendő C-vitamin van… Szedett is egy csokrot ebből a rostos, keserű fűből. Brkics talált két szem zöld szilvát, apu pedig két szikkadt citromot, amelyből még a Gestapo sem tudott volna kipréselni egy kiskanál lét sem, de a két lábon járó uh arcán csak akkor tündökölt fel a hálás mosoly, amikor megjelent Julio két műanyag tégellyel, melyeken zöld alma ábrája díszelgett, és az állt rajtuk, hogy Ihrer Apothek, Grüner Punkt.
Mindkét tégelyben 100 gramm C-vitamin-por volt.
Terhesnek lenni annyi, mint Aladdin lámpája helyett a hasunkat dörzsölgetni. Egyszer megkérem, dörzsölje meg, és kívánja azt, hogy legyen vége a háborúnak. Érdemes lenne megpróbálni.

*(terhes sógornő egyik csúfondáros meghatározása…)

218-219. oldal

3 hozzászólás
>!
ppeva P

Alma háza előtt belehasított egy gránát az almafába.

(első mondat)

>!
ppeva P

Így aztán végighallgathattam, milyen az élet egy haldokló városban, ahova az Ivo Andrics formátumú krónikásokat nem engedik el a szüleik: az emberek rohanvást kelnek át az útkereszteződéseken, ha nem lenne nyakuk, egymáshoz tapadna a két válluk. Minden kirakat be van törve. Az üzletek nyitva vannak ugyan, de nem dolgoznak, ugyanis nincs bennük sem áru, sem árus. Csak kettőben árulnak borsot, valamint a Bajrámi cipellők című képeskönyvet. A kenyeret teherautókból adogatják. Az ára változatlan, a mérete viszont majdnem a felére csökkent. Ha valaki reggel azt mondja, hogy az egyik zebrán mellélőtt az orvlövész, aznap mindenki kerüli azt a zebrát. Az egyirányú utcák háromirányúakká váltak. (Két irány meg felfelé.) Sokan későn értesülnek erről.

87-88. oldal

>!
ppeva P

A belgrádi szurkolók nevezetes kérdése: ki bombázza a várost. Ők képtelenek elhinni, hogy szerb testvéreik teszik ezt. Az igazi hívők semmi másban nem hisznek, csakis abban, ami szemlátomást hihetetlen. Például abban, hogy a muzulmánok kilőttek önmagukra egymillió gránátot. (Ami pedig szemlátomást hihetetlen, mivel a háború kezdetén csakis a szerbeknek volt egymillió gránátjuk.) A belgrádiak azonban nem szeretik a matematikát, mert az elvont tudomány, közel sem olyan egzakt, mint a történelem.

88. oldal

>!
ppeva P

Szegény ember kővel főz. Neki is hozott az ő Junuza egy kiló inszán kávét. Össze kell keverni cukorral, leönteni forró vízzel, és olyan, mint az igazi. Az ő Junuza ekszpresszónak hívja.
Davor úgy hiszi, hogy az eszpresszó nem ugyanaz, mint az instant kávé.
Egy kutya. De ha őt kérdik, dzsezva nélkül nem kávé a kávé.

219. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kávé
7 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Saša Stanišić: Hogy javítja a katona a gramofont
Semezdin Mehmedinović: Ruszki komputer
Dževad Karahasan: Keleti díván
Margaret Mazzantini: Újjászületés
Nicol Ljubić: Bonaca
Danyi Zoltán: A dögeltakarító
Sladana Bukovac: Szellemmajom
Ivo Andrić: Híd a Drinán
Ivo Andrić: Vezírek és konzulok
Ivo Andrić: Vihar a völgy felett