Németh Zoltán új versei.
Azt feszegetik, milyen történeteinkkel egymás és a magunk életére törni.
Ez egy egészen másféle nyelvhasználat. Megakad, beakad, akadozik.
Kulcsszavai: az évek óta gyűjtött semmi, a folytonos sehol, lezuhanó csönd, nyelvhamu.
Vesztőhely. Magány és vágy stációi.
Férfianyag, nőanyag, nélküledlét.
Szenvedésautomata, fájdalomgépezet.
Mondatok egyszerre, idegen nyelven, jégbetűkkel. Kínbetűkkel.
Szeretem a veszteségeknek ezt a játékát.
(N. Tóth Anikó)
nem volt erőnk ahhoz,
hogy ne érezzük a másik jelenlétét
119. oldal, Illuminációk
szinte az eszméletvesztésig fáj,
hogy nem lehetek egy azzal a testtel,
amely felé most igyekszem
116–117. oldal, Illuminációk
Ott van az a hely,
Amitől annyira féltünk,
Hogy ha odaérünk,
Mindennek vége.
Odaértünk,
És mindennek vége lett,
És akkor elhatároztuk,
Hogy együtt tovább megyünk.
Én mindig lemaradtam,
Mert azt hittem,
Ha sokáig nézem a fákat,
Szobrokat, utat,
Akkor megjegyzem,
A jobb napokra,
De a jelenlétemtől
Képtelen voltam figyelni a dolgokra,
Így nem maradt más választásom,
Utánad siettem.
De te akkor már arra a helyre értél,
Amelytől annyira féltünk,
És mindennek vége lett,
De mi továbbmentünk.
44-45. oldal, Érintés
A másik oldal
Messzire kerültem mindentől.
Mint aki egyre távolodik a
Földtől, végleges lassúsággal,
Bele az elképzelhetetlen semmibe.
Nem az a legszörnyűbb, amikor
Az ember vak, hanem amikor lát,
De nincs mit látnia.
Nem az a legszörnyűbb, ha süket,
Hanem ha tudja, hogy hall, de nincs
Mit hallani.
Birtokában a kéznek,
De bármerre nyúlsz, nincs mit
Tapintani.
Visszafordul mind.
A semmiben forgó nyelv,
a semmiben tapogatózó ujjak.
Amikor eltűnik a világ:
Most már nem is volt, soha.
Minden vonatablak egy tájképet mutat.
Ha megfelelő sebességgel járod végig a szerelvényt,
Minden ablakból ugyanazt a képet látod.
Amikor a két mozgás kioltja egymást,
Visszanyered a folyton elveszített jelen időt:
Egyszerre mész vissza az időben
És jutsz el a jövőbe.
11. oldal - Az ismeretlen nyelv
Így vagyok benned,
Távolról,
Nem látlak,
Akkora a köd,
Hogy magamat sem látom,
Csak tudom,
Hogy érzed,
Hogy benned vagyok
48. oldal - Festék
A felejtés mint statisztikai adat:
A meddig bírod nélkülem úgy aránylik a meddig bírom nélküledhez,
Mint a semmi egy másik, egészen másik semmihez.
57. oldal - Iszonytartály
