Egy szenvedélyes regénye e könyv, amelyből kitűnik, hogy tör föl és rendeli maga alá a „pedagógusi mámor” egy sokoldalú íróember minden műfaját és képességét. Csak nagy író képes arra, hogy miközben választott témáját – leszűkítve: a családi élet boldog derűjét – fejti ki, magával ragadja az olvasót számtalan más pályára: kibontakozik előttünk a történelmi kor, amely Magyarország – és Németh Lászlóék számára is – emberpróbáló történéseivel a családot is hol szétszakítja, hol életveszedelmesek sorába taszítja; valamint a tudós apa nyelvtanítási és matematikatanítási pedagógiai kísérletsorozata. „…itt nem azért vették le egy otthon feléje eső falát, hogy valaki a maga gyermekeit, mint tárcából előhúzott fényképeket, intim helyzetekben mutogassa…” – írja Németh László. De szülő majd minden emberből lesz, s ennek megfelelően saját tapasztalatait nemhogy nem érdektelen, de nagyon is tanulságos egybevetni a könyv tartalmával. -Azt „adom tovább, ami ifjan engem is megejtett… apaság,… (tovább)
Lányaim 14 csillagozás
Enciklopédia 18
Kedvencelte 2
Várólistára tette 16
Kívánságlistára tette 7
Kiemelt értékelések
Érdekes bepillantani az orvos -író apa családjának világába, gyermekeihez való viszonyába. Németh Lászlónak 5 lánya született, egy még gyermekkorában meghalt. A lányok házitanítója az apa volt, megismerhetjük pedagógiai kísérleteit a nyelvek oktatásában, a matematikai tudományokban. Kritikus, humoros beletörődéssel ír lányai tulajdonságairól. Azokat a köteteket is felsorakoztatja, amelyek a gyerekek olvasmányélményei voltak: Móricz Zsigmond, Petőfi, Arany János: Toldi, balladák. „Az ember klasszikusok olvasására született”-írja és az a véleménye, hogy a vers természetesebb tápláléka a gyermeknek. „A lányaim azonban élnek, mint karcsú, növő lombikok: leolvashatom róluk pedagógiai kísérleteim eredményét.”
Nagyon tetszett, hogy a gyermekkorban rajzolt tabló 17 év után újból megismétlődik, újra rajzolva az azóta felnőtt lányok portréját. Láthatóvá válik mit hozott a sors a lányok életében, milyen felnőttek lettek, hogyan teljesültek a szülői álmok? A kötet végén megjelenik az első unoka is.
Véletlen ismét a találkozás, de kedvemre való volt.
Sokszor véltem úgy olvasás közben, hogy ezt tulajdonképpen bármelyik szeretni és írni tudó szülő leírhatta volna, de mégsem, gondoltam a végén, hiszen nem árt hozzá egy kis pedagógiai érzék sem. Ami, valljuk meg őszintén, nem minden sokgyermekes szülő sajátja.
Néhol el-elkalandozott Németh László, vegyült a történetek közé sok más is, lásd háború, vallás, orvoslás, és még sorolhatnám.
Mindenesetre könnyűnek gondolható olvasmány volt, de azért sokszor elgondolkodtatott.
Az szinte természetes, hogy „minden szentnek maga felé hajlik a keze”, azaz majdnem minden szülőnek a saját gyermeke a legjobb, legszebb, legokosabb, mondhatjuk, hogy a tökéletes. Ez az oly sokszor észrevehető részrehajlás elvette a kedvemet néha a tovább olvasástól, de azért csak nem hagytam abba.
Hosszú évek óta sajnálom, hogy az én – természetesen szintén tökéletes – gyermekeim első szavait, szárnypróbálgatásait tartalmazó kis füzetecske valahol elveszett az idők homályában.
Amikor hazahoztam a könyvtárból a könyvet, azt gondoltam, hogy ismét „elvarázsol” a szerző. Az átlapozásnál, már kiderült, hogy ez nem az az általam megszokott Németh László mű. De élveztem olvasni, valószínű azért, mert a gyermeklélektant és általában a pszichológiát is szeretem.
Az orvos szerző itt megmutatja pedagógusi és pszichológusi tehetségét is. A „kísérletező” édesapa könyve ez. Aprólékos megfigyeléseket vet papírra, miközben fejlődésük közben nyomon kíséri lányait, illetve hatalmas műveltségét kihasználva mindegyiküket a saját tehetségének megfelelően segíti.
Nem a megszokott hangon szól az író, de ennek ellenére (vagy ha úgy tetszik: éppen ezért!) nagyon szerettem olvasni. Mivel a könyv az első kiadásban került hozzám, s nem a további, bővített kiadások valamelyike (lásd oldalszám közötti jelentős különbség), nekem a 17 évvel későbbi rész egyelőre kimaradt – de mindenképpen szeretném majd valamikor pótolni.* Németh László igazi lányos apuka volt: 6 lánya született, de kettőt korán el is veszített. A legfiatalabb, Csilla a könyv megírásakor még „félúton” volt, ebből (s a könyvkiadó nevéből) a megjelenés dátumát 1945-re saccolom.
Igen, mondhatni, hogy ez egy személyes írás, de ettől még cseppet sem érdektelen. Sőt! Annál izgalmasabb. A Németh Lászlótól megszokott komor, sötét, drámai világ helyett itt totyogó, gagyogó kislányokat láthatunk a figyelem középpontjában, és bizony még a humorát is megcsillogtatja. Nem tudok jobb szót: egyszerűen aranyos. Nem is értem, miért nem olvassák ezt többen?
* spoiler
Nem kétséges: szeretem, ahogy ír. Ez a könyve viszont – talán érthető módon – az olvasó számára túl személyes lehet, bennem is kicsit olyan „mi közöm nekem ehhez” érzést keltett időnként. Németh László mint apa sok esetben elvész a részletekben – önmaga számára persze nyilván nem, de egy külső szemlélő számára biztos. A könyv első harmada tetszett leginkább, de nem adtam fel, hogy keresgéljem azokat a tipikusan „némethlászlós” gondolatokat, és bizony, végig ott vannak a könyvben.
Népszerű idézetek
A szeretet azonban nem erény, hanem természet; áramlik vagy nem áramlik belőlünk, mint ahogy a bőrünk is fényes vagy fénytelen.
16. oldal
Rég gondolkozom már egy darabon, afféle tragikomédián, tán Szörnyeteg lenne a címe, vagy Sárkány a barlangban; olyan ember, akiben mohó vágy él a kapcsolatok után, s mégis magában kell maradnia, mert ami neki természetes viszony, a másik félnek terhes és sok; akit megölel, megijed, hogy összeroppan. Bennem is van valami ebből. Amíg közönyösen ténfergek az emberek közt, még szeretnek is, vágyódnak utánam. De ha azt mondom, jól van, barátkozzunk: a másik fél szemében felhőköl az ijedelem, s egy rémült lépést tesz hátrafelé.
248. oldal, Tizenhét év múltán (Magvető, 1962)
Nyelveket haszontalan időtöltés tanulni. Meg kell tanulni őket. Fel kell jutni egy szintre, amin aztán tartani tudjuk magunkat.
Annak, hogy egy író leteszi a tollat, van egy előnye: fölveszi a könyvet és olvas.
Az életben sincs szörnyűbb kiszolgáltatottság, mint egy nagy lélek, amelynek szüksége van a kicsik szeretetére. A nagyságnak a közöny (vagy legalább az érdeklődésnek álcázott közöny) vértjében kellene születnie, máskülönben minden vonzalmából seb lesz, melyet hangyák másznak be.
[…] igaz, hogy az odaadás, az önfeláldozás nagy alkalom a világnak, hogy abban alázzon meg, ami a legjobb bennünk, s ha méltatlan partner kap az ember, sokszor érezheti, hogy kifosztottságának épp nagylelkűsége volt az oka; másrészt azonban az ember lelke kapcsolataiban nő, s minél komolyabban veszi, minél véresebben csinálja, annál nagyobbra nő – függetlenül attól, hogy örömökön vagy fájdalmakon át.
Arany nyelviben, úgy hittem, van valami ómagyar s műköltői zamat, amit egy gyerekagy nem bírhat el versszakokon át. Mennyire tévedtem. A gyerek sokkal töbet bír el a költészetből, mint hiszik. Sokkal többet, mint elszoktatott felnőtteink.
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Hajdú-Antal Zsuzsanna: Belvárosi srác 94% ·
Összehasonlítás - Becca Prior: A tanítvány 4. 92% ·
Összehasonlítás - Becca Prior: A sorsom te vagy 88% ·
Összehasonlítás - T. L. Swan: A megszálló 92% ·
Összehasonlítás - Nora Roberts: Tündérvarázs 91% ·
Összehasonlítás - Stájn Emma: Kőbölcső 90% ·
Összehasonlítás - Graeme Simsion: A Rosie-következmény 88% ·
Összehasonlítás - Cso Namdzsu: Született 1982-ben 86% ·
Összehasonlítás - Szalóczi Dániel: Mosakodj, Petike, addig nem nézlek indiánnak 86% ·
Összehasonlítás - Corinne Michaels: Találj el hozzám 84% ·
Összehasonlítás