Iszony 635 csillagozás

Németh László: Iszony Németh László: Iszony Németh László: Iszony Németh László: Iszony Németh László: Iszony Németh László: Iszony Németh László: Iszony Németh László: Iszony Németh László: Iszony Németh László: Iszony Németh László: Iszony Németh László: Iszony Németh László: Iszony Németh László: Iszony

Németh Lászlónak ez a méltán népszerű regénye egy férfihoz nem vonzódó, hideg természetű fiatalasszony házasságának tragédiájáról szól. Ottrubai Nelli családi okokból kénytelen hozzámenni Takaró Sándorhoz, a társadalmi ranglétrán felfelé kapaszkodó gazdag parasztság e vérbő és olvadékony természetű, jellegzetes képviselőjéhez. Nelli mindent megpróbál, hogy házasságát elviselhetővé tegye, de zárkózott, magának való, eredendően tiszta és magányos egyénisége fellázad, valósággal megöli férjét, végül pedig a másokért vállalt munka önzetlen örömében találja meg a megtisztulás, meggyalázott élete értelmét. A regény nemcsak döbbenetes erejű lélekrajz, hanem a letűnt falusi úri világ életének pompás képe is.

Eredeti megjelenés éve: 1947

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár Európa · Horizont könyvek Kriterion · Millenniumi Könyvtár Osiris · Szépirodalmi Zsebkönyvtár Szépirodalmi · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi

>!
Lazi, Szeged, 2015
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632672489
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2014
354 oldal · ISBN: 9789633760949
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2010
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632996738

16 további kiadás


Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

Kárász Nelli · Takaró Sanyi


Kedvencelte 182

Most olvassa 50

Várólistára tette 378

Kívánságlistára tette 153

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Lunemorte P>!
Németh László: Iszony

Szeptember óta eléggé durva, szomorú és megrázó dolgokon mentem keresztül. Meghaltam legbelül én is, mint Nelli, én talán még jobban. Most március van és mire a kötet végére értem az én lelkem jobban felépült, mint Nellié. Az idő begyógyítja a sebeket? Nem hiszem, nagyon nem. Egyszerűen csak próbálom megerőszakolni önmagamat. Nelli jobban a végletek embere. Vagy boldog vagy nem. Átmenet nincs. Ő a képzelt barátnőm, aki tuti megértene. Együtt kesereghetnénk miközben kiröhögnénk az emberiséget (kezdetben) egy pohár borocska mellett. Ha lenne barátnőm, ő olyan lenne, mint Nelli.

2 hozzászólás
Rákhely_Mónika P>!
Németh László: Iszony

Bámulatos. Ez a szó járt többször a fejemben, miközben Kárász Nelli szomorú történetét olvastam. Lenyűgöző ez a tűpontos lélekrajz, mély emberismeret és ezek ábrázolása, a sodródás, az egyre kilátástalanabb helyzet, a fojtogató légkörű atmoszféra. Nelliben kicsit magamra ismerek, szerencsére nem az iszony 'érzésében', hanem a magának valóságában, kívülállóságában (mai kifejezéssel biztosan introvertáltnak mondanánk). Így érett fejjel nagyon sokat adott nekem ez a regény.

Kovács_Heni>!
Németh László: Iszony

Az elmúlt körülbelül harminc évben – mióta feltűnően megemelkedett a válások száma –, kialakult egyfajta siránkozás az emberekben, hogy mindez azért történik, mert manapság nem becsüljük meg egymást, jönnek a sablon dumával, ismeritek, régen, ha valami elromlott, megjavították, ma pedig kidobják, ezek a hülye fiatalok mindenkivel dugni akarnak ki akarják élni magukat a házasság előtt, meg tapasztalatokat gyűjteni, bezzeg a nyolcvanéves Juli néni és Józsi bácsi, azok együtt vannak jóban-rosszban már évtizedek óta, akkoriban még tudták az emberek, mi a szeretet, a tisztelet, nem váltak el úgy minden semmiségért, mint manapság.
Az Iszony előtt sem értettem a közhelyes értetlenkedést, ezután pedig különösen szívesen odanyomnám a károgók kezébe a regényt, tessék, meg lehet nézni, ez rejlett a házasságok mögött akkoriban, amikor a társadalom szemében még „nem illett” elválni. Ilyen boldogtalan Takaró Sanyik és Kárász Nellik.

Jó regény ez, élet-szagú, földbe döngölő. A szeretetlenség és iszony pofán vág bennünket, mai szemmel nézve szinte érthetetlen, miért akar valaki feleségül venni egy nőt, akit addig csupán egyszer látott az életben, hogy képesek szülők önző módra belerángatni a gyerekeiket ilyen kapcsolatokba, miért engedik meg a nők, hogy nap mint nap erőszakot tegyenek rajtuk az ágyban.

A regényben sajnos egyetlen szereplő sem szerethető, az elején még csak-csak szánja az ember ezt a szegény Nellit, aki odaáll a sorba a Bovarynék és Effie Briestek közé, de egyre hidegebb és rosszindulatúbb lesz, ami a maga helyzetében nyilván érthető, de taszító is. A házasság valóban nem való mindenkinek, Nellinek ott kellene meghalnia egyedül a pusztán, azt hiszem, abban lelné örömét, ha egész nap a földeket művelhetné és senki nem szólna hozzá.
A többi szereplő sem pozitív, Sanyi buta és magamutogató, édesanya önző mártír-lelkű hárpia, még édesapával kapcsolatban is azt érzi az ember, borzasztó életképtelen a pusztájával együtt, inkább ott sanyargatja a családját, semmint állami állás után nézzen.

Ha jobban belegondolok, nem is Sanyi vastag ujjaitól és erőszakosságától kellett leginkább iszonyodni ebben a regényben, hanem attól, ahogy ott él egymás hegyén-hátán éveken, évtizedeken keresztül az a rengeteg ember, szülők és gyerekek, gazdák és cselédek, barátok és szeretők – és mind olyanok egymásnak, mint az idegenek, nem szeretik, nem tisztelik egymást, boldogtalanok. És még rájuk bezzegelnek manapság…

Miestas>!
Németh László: Iszony

Sok év házaság van mögöttem, sok nehézségben és persze sok örömben volt részem. Nellitől nagyon messze van az én természetem, de félelmetesen sokszor tudtam mire gondol! Volt, aki óva intett tőle, le akart beszélni, hogy unalmas, fárasztó satöbbi, de ha egyszer a fejemben el kezd motoszkálni a gondolat, a kíváncsiság, én nem engedek. Így volt ez most is, és innen üzenem a könyvtől ótzkodóknak, várják ki, míg megérik bennük a szándék az olvasásra, az igény a szépirodalmi érték megbecsülésére.
(folytatás a blogomon)

8 hozzászólás
Alvarando P>!
Németh László: Iszony

Kárász Nelli egy magának való teremtés, a pusztában él szüleivel. Elkezd neki udvarolni a közeli falu, Fáncs egyik kedvelt lakosa, Takaró Sanyi. Nelli undorodik tőle, sokkal szimpatikusabb neki Sanyi öccse, Imre. Azonban a szülők is Sanyi felé hajtják, mondván a lányuk jó kezekben lesz nála. Édesapja szorgalmazza főleg, hogy ez a fiú jó lesz a lányának, majd meghal. Nelli pedig hozzámegy Sanyihoz, bár nagyon nem vágyik őrá, egyenesen undorodik tőle, de azért szül neki egy gyereket. De ez sem old meg semmit…
Németh László lélektani regénye egy magának való nő szemszögéből mutatja be, milyen az, amikor a magányos lélekre ráerőltetik azt, amitől nagyon irtózik. Végigkövethetjük a lelki vívódását, hogy ő nagyon nem akar ennek az embernek a közelében lenni, majd a házasélettől is undorodik, végül a falusi életet se kedveli meg, jobban érzi magát a pusztában. Emellett a házasságból születő gyereket se nagyon tudja megkedvelni, de tudja, hogy fel kell nevelnie. A főhős lelki vívódásai mellett képet kaphatunk arról, hogy milyen volt a korszakban a falusi emberek egy napja, milyen sokat dolgoztak a földeken. Nem egy könnyű olvasmány, de ha az ember ráérez az ízére, akkor nem tudja letenni és meg is lehet kedvelni a történetet. Ajánlható bárkinek, aki szereti a lélektani regényeket kis szociográfiai elemekkel tűzdelve!

2 hozzászólás
gabiica P>!
Németh László: Iszony

Lehet, hogy velem van a baj, de nekem nagyon vontatott volt és ezért nem tudtam annyira élvezni, mint szerettem volna. Bár lehet, hogy sikerült annyira beleélnem magam egy rossz házasság történetébe, hogy magával ragadott a hangulat, és én is kicsit megkeseredettnek éreztem magam. Ezt akár pozitívumként is elkönyvelhetném, de úgy érzem, hogy szimplán csak nem volt nekem való a történet.
Nehéz a történet, nehéz sorsot mutat be, nehéz jellemeket. De úgy érzem, itt nincs jó vagy rossz, hiszen ez a szituáció bármikor, bárkivel megtörténhet, önhibán kívül is.
A szereplők ennek ellenére is hidegnek, távolságtartónak és ellenszenvesnek tűnnek. Senkit sem tudok azzal a címszóval kiemelni, hogy megkedveltem. Megérteni meg tudom érteni őket, de ettől függetlenül az együttérzésemet nem váltották ki.

Sajnálom, hogy nem gazdagodtam jó élménnyel, mert szerettem volna, de nem sikerült érdemben megszeretnem a könyvet.

patakizs>!
Németh László: Iszony

Ez volt az a könyv, ami után különösen kíváncsi voltam mások véleményére. A helyzet az, hogy @Eta és @Kovács_Heni számomra nagyjából tökéletesen összefoglalták azt, amit én is gondoltam.
Az első két dolog, ami eszembe jutott:
1. Senki nem fog a kedvünkért megváltozni (Takaró Sanyiból soha nem lett volna munkaszerető ember)
2. Hiába próbálunk valakit az értelmünkkel megszeretni, ha fizikailag egyáltalán nem vonzódunk hozzá, akkor megette a f*ne az egészet.
Amúgy párkapcsolati szempontból nagyon érdekes volt, ahogy a nő szemszögéből leírta a vitákat. Hányszor csúszott el egyetlen mondaton az, hogy a párbeszéd még nagyobb veszekedés helyett kiengesztelődésben végződhetett volna. Szerintem a való élet is ilyen: néha tényleg csak egy rosszul megfogalmazott mondaton múlnak ilyen dolgok.
Kárász Nellit a regény nagy részében nagyon sajnáltam, ha engem egy Takaró Sanyihoz kényszerítettek volna, és vele kellett volna naponta szexelnem, szerintem folyamatosan sugárban hánytam volna. Nagyon rosszul vagyok az ilyen jellemektől (és ez az a típus a való életben is, akit jó embernek hívnak, csak azért, mert örök optimista és jó kedélyű, közben pedig nagy szavaknál, egy nagy adag felszínnél és egy még nagyobb adag ostobaságnál semmi több nincs benne). Utána a sajnálat átcsapott bennem ellenszenvbe, a végére pedig „megbékéltem” vele. Hatalmas fekete pont volt, ahogy a kislányával bánt, úgy gondolom, az embernek a legnagyobb testi és lelki nyomorban sem szabad megfeledkezni a gyermekeiről.
A többi szereplő: Nelli édesanyja egy igazi élősködő, aki az önsajnálatban elmerülve mérgezi a környezetét. Az édesapja az, akit szintén jó embernek hívnak, de házi használatban szerintem kiborítóak az ilyen „becsület bajnokai”. Szeréna nagynéni egyértelműen pozitív szereplő, illetve szerintem a Takaró Sanyi szülei is egészen „jófejek”.

6 hozzászólás
Lipe>!
Németh László: Iszony

Képtelenség ebben a regényben bárki oldalára is állni, igazságot, okosságokat osztogatni. Elfogadni lehet egyedül. Tanulni újra, amit már mondtak és tudjuk is (?), hogy semmi sem fehér vagy fekete.

Gerel>!
Németh László: Iszony

Ez egy elképesztő könyv. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy képes valaki ennyire tökéletesen és hitelesen ábrázolni az iszonyodás és az introverzió lelki folyamatát. Amikor ilyesmit olvasok, megnyugtató rádöbbenem, hogy azok az érzések, amik alapján gonosznak érzem magam, valójában teljesen természetesek és emberiek nem pedig valami szörnyű lelki romlottságból fakadnak. Nelli érzéseit teljesen meg tudtam érteni, én is hasonlóképp idegenkedem az emberektől, amiért mégis gyűlöltem és viszolyogtam tőle, az az, hogy semmi nem kötelezte erre a házasságra, saját akaratából egyezett bele, így hát semmi sem menti fel az undorító viselkedése alól. Néha tényleg legszívesebben falhoz vágtam volna a könyvet, annyira dühített a kegyetlenkedése, folyton ott lebegett a szemem előtt, hogy ez az ő választása volt. (Ugye a cenci ház lehetett volna a „másik út”.) Azért valljuk be, önként élt a felkínált lehetőséggel, és ezek után semmi joga tönkretenni egy ember életét. Arról nem is beszélve, mikor Sanyi anyját igyekezett a maga oldalára állítani, na az kifejezetten gusztustalan húzás volt.

Amikor mégis tudtam vele azonosulni, az a könyv vége volt, annyira tetszett, hogy a befeléfordulást nem valami gyógyítandó személyiségtorzulásként tárgyalja a regény, hanem mint természetes jelenséget, ami a mély természetek sajátja. Katarzis élmény egyértelműen, teljesen úgy éreztem, hogy Németh László ért engem és a nevemben ír a világnak, hogy hagyják a hülyeségeikkel a zárkózott, remetelelkű embereket.

3 hozzászólás
brigi11 P>!
Németh László: Iszony

Egy házasság története. Egy olyan házasságé, aminek nem lett volna szabad megtörténie, mert eleve kudarcra volt ítélve. Őszíntén szólva én Takaró Sanyi szerelmét sem láttam ebben a történetben, inkább olyan „na, majd én jól megmutatom itt mindenkinek” érzésem volt vele kapcsolatban és ahogy haladtunk a történetben egyre inkább el tudtam fogadni Nelli gondolkozását, egy adott pontig. Ott valami olyat tett, amit az én anyai lelkem nem tud és nem is akar elfogadni. Igazi korabeli dráma ez, megírták már sokan, de Németh László szépen ír, ami pluszt ad a történethez. A vége nekem kicsit Kosztolányis lett, de másképp nem is lehetett volna befejezni.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Sárhelyi_Erika I>!

Az csak beszéd, hogy mindenkinek férjhez kell menni. Az ember ne azt nézze, hogy az emberek mit tartanak normálisnak, hanem, hogy ő maga hogy maradhat meg önmagának.

14 hozzászólás
hencsibe P>!

Valljuk be, kisnagyságos, maga sem tartozik a szelídebb elemi csapások közé?

4 hozzászólás
Eta IP>!

Nemigen hittem az Istent, de azért haragot tartottam vele.

Kapcsolódó szócikkek: Isten
3 hozzászólás
fülcimpa>!

Az emberek viszonyát nem az szabja meg, hogy mit érnek, hanem hogy mit akarnak egymás életében.

159. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

Azt, ami benned van, nem mondhatod ki: találsz hát ezer ürügyet, hogy kimondhass valamit.

padamak>!

A házasság Isten áldásával is nagy próba, hát anélkül.

299. oldal I. kötet

Kapcsolódó szócikkek: házasság
Sárhelyi_Erika I>!

Az embernek a gyerekeiben meg kell szeretnie, amit az urában nem bírt.

Sárhelyi_Erika I>!

Én is megszerettem ezt a papot. Ebben nem ette meg az embert a reverenda.

Kapcsolódó szócikkek: pap
pimpii>!

Az ember ne azt nézze, hogy az emberek mit tartanak normálisnak, hanem hogy ő maga hogy maradhat meg önmagának.

Sárhelyi_Erika I>!

[…] annak, akit a szeretettől elzár az élet, lassan az is élvezetévé válik, hogy a gyűlöletét nyíltan kimutassa.

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Gárdonyi Géza: Ida regénye
Szabó Magda: Abigél
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Colleen McCullough: Tövismadarak
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
Márai Sándor: Az igazi
Örkény István: Macskajáték
Virginia Woolf: Clarissa
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek