Iszony 530 csillagozás

Németh László: Iszony Németh László: Iszony Németh László: Iszony Németh László: Iszony Németh László: Iszony Németh László: Iszony Németh László: Iszony Németh László: Iszony Németh László: Iszony Németh László: Iszony Németh László: Iszony Németh László: Iszony Németh László: Iszony Németh László: Iszony

Németh Lászlónak ez a méltán népszerű regénye egy férfihoz nem vonzódó, hideg természetű fiatalasszony házasságának tragédiájáról szól. Ottrubai Nelli családi okokból kénytelen hozzámenni Takaró Sándorhoz, a társadalmi ranglétrán felfelé kapaszkodó gazdag parasztság e vérbő és olvadékony természetű, jellegzetes képviselőjéhez. Nelli mindent megpróbál, hogy házasságát elviselhetővé tegye, de zárkózott, magának való, eredendően tiszta és magányos egyénsiége fellázad, valósággal megöli férjét, végül pedig a másokért vállalt munka önzetlen örömében találja meg a megtisztulás, meggyalázott élete értelmét. A regény nemcsak döbbenetes erejű lélekrajz, hanem a letűnt falusi úri világ életének pompás képe is.

Eredeti megjelenés éve: 1947

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár, Horizont könyvek, Millenniumi Könyvtár, Szépirodalmi Zsebkönyvtár

>!
Lazi, Szeged, 2015
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632672489
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2010
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632996738
>!
Kráter, Pomáz, 2006
332 oldal · ISBN: 9637329935

15 további kiadás


Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Kárász Nelli · Takaró Sanyi


Kedvencelte 164

Most olvassa 38

Várólistára tette 291

Kívánságlistára tette 97

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Lunemorte MP
Németh László: Iszony

Szeptember óta eléggé durva, szomorú és megrázó dolgokon mentem keresztül. Meghaltam legbelül én is, mint Nelli, én talán még jobban. Most március van és mire a kötet végére értem az én lelkem jobban felépült, mint Nellié. Az idő begyógyítja a sebeket? Nem hiszem, nagyon nem. Egyszerűen csak próbálom megerőszakolni önmagamat. Nelli jobban a végletek embere. Vagy boldog vagy nem. Átmenet nincs. Ő a képzelt barátnőm, aki tuti megértene. Együtt kesereghetnénk miközben kiröhögnénk az emberiséget (kezdetben) egy pohár borocska mellett. Ha lenne barátnőm, ő olyan lenne, mint Nelli.

2 hozzászólás
>!
Ross P
Németh László: Iszony

Tragédia-e, ha egy nő nem akar d*gni?
Olyan elképzelhetetlen, hogy vannak, akik nem hogy nem vágynak a szexre, hanem egyenesen valami hűvös távolságtartással figyelik ezt a biológiailag belénk rakott reprodukciós funkciót, amit a beépített jutalmazási rendszer miatt sokan egyenesen az élet értelmének tekintenek?
Hihetetlen, hogy akadnak, akik nem vágynak csókokra, ölelésekre, nyelvekre a különböző testtájaikon, arra meg végképp nem, hogy beléjük dugdossanak valamit?
Léteznek nők, akik csak élni szeretnék az életüket. Végezni mindennapi dolgaikat, dolgozni a saját ritmusukban anélkül, hogy mások rendelkeznének a testükről, hogy a saját élvezetükre használják vagy valamiféle gyerekcsináló berendezésnek tekintenék.
Vannak ilyen nők. Köztünk élnek.
Kárász Nelli is ilyen.
Hogy lehet kapcsolatban élni egy ilyen nővel? Mindenekelőtt szeretettel. Türelemmel, és megértéssel. Elfogadva, hogy akár hónapokig, esetleg évekig nincs testi érintkezés. Hacsak benne nem támad fel az igény rá.
Vagy pedig úgy, mint Takaró Sanyi. Nem rossz ember, vagy legalábbis jobb, mint a falusi átlag, jópofa meg minden… csak azt hiszi magáról, hogy nagybetűs Férfi, igazi kan, akinek igényei vannak, és ha nem kapja meg az esti hancúrt, behisztizik. Vagy agresszív lesz, és kiköveteli, esetleg elveszi, ami jár.
Nos… az ilyesminek csúnya vége lesz.

Remek könyv.

>!
gabiica P
Németh László: Iszony

Lehet, hogy velem van a baj, de nekem nagyon vontatott volt és ezért nem tudtam annyira élvezni, mint szerettem volna. Bár lehet, hogy sikerült annyira beleélnem magam egy rossz házasság történetébe, hogy magával ragadott a hangulat, és én is kicsit megkeseredettnek éreztem magam. Ezt akár pozitívumként is elkönyvelhetném, de úgy érzem, hogy szimplán csak nem volt nekem való a történet.
Nehéz a történet, nehéz sorsot mutat be, nehéz jellemeket. De úgy érzem, itt nincs jó vagy rossz, hiszen ez a szituáció bármikor, bárkivel megtörténhet, önhibán kívül is.
A szereplők ennek ellenére is hidegnek, távolságtartónak és ellenszenvesnek tűnnek. Senkit sem tudok azzal a címszóval kiemelni, hogy megkedveltem. Megérteni meg tudom érteni őket, de ettől függetlenül az együttérzésemet nem váltották ki.

Sajnálom, hogy nem gazdagodtam jó élménnyel, mert szerettem volna, de nem sikerült érdemben megszeretnem a könyvet.

>!
Miestas
Németh László: Iszony

Sok év házaság van mögöttem, sok nehézségben és persze sok örömben volt részem. Nellitől nagyon messze van az én természetem, de félelmetesen sokszor tudtam mire gondol! Volt, aki óva intett tőle, le akart beszélni, hogy unalmas, fárasztó satöbbi, de ha egyszer a fejemben el kezd motoszkálni a gondolat, a kíváncsiság, én nem engedek. Így volt ez most is, és innen üzenem a könyvtől ótzkodóknak, várják ki, míg megérik bennük a szándék az olvasásra, az igény a szépirodalmi érték megbecsülésére.
(folytatás a blogomon)

8 hozzászólás
>!
Kovács_Heni
Németh László: Iszony

Az elmúlt körülbelül harminc évben – mióta feltűnően megemelkedett a válások száma –, kialakult egyfajta siránkozás az emberekben, hogy mindez azért történik, mert manapság nem becsüljük meg egymást, jönnek a sablon dumával, ismeritek, régen, ha valami elromlott, megjavították, ma pedig kidobják, ezek a hülye fiatalok mindenkivel dugni akarnak ki akarják élni magukat a házasság előtt, meg tapasztalatokat gyűjteni, bezzeg a nyolcvanéves Juli néni és Józsi bácsi, azok együtt vannak jóban-rosszban már évtizedek óta, akkoriban még tudták az emberek, mi a szeretet, a tisztelet, nem váltak el úgy minden semmiségért, mint manapság.
Az Iszony előtt sem értettem a közhelyes értetlenkedést, ezután pedig különösen szívesen odanyomnám a károgók kezébe a regényt, tessék, meg lehet nézni, ez rejlett a házasságok mögött akkoriban, amikor a társadalom szemében még „nem illett” elválni. Ilyen boldogtalan Takaró Sanyik és Kárász Nellik.

Jó regény ez, élet-szagú, földbe döngölő. A szeretetlenség és iszony pofán vág bennünket, mai szemmel nézve szinte érthetetlen, miért akar valaki feleségül venni egy nőt, akit addig csupán egyszer látott az életben, hogy képesek szülők önző módra belerángatni a gyerekeiket ilyen kapcsolatokba, miért engedik meg a nők, hogy nap mint nap erőszakot tegyenek rajtuk az ágyban.

A regényben sajnos egyetlen szereplő sem szerethető, az elején még csak-csak szánja az ember ezt a szegény Nellit, aki odaáll a sorba a Bovarynék és Effie Briestek közé, de egyre hidegebb és rosszindulatúbb lesz, ami a maga helyzetében nyilván érthető, de taszító is. A házasság valóban nem való mindenkinek, Nellinek ott kellene meghalnia egyedül a pusztán, azt hiszem, abban lelné örömét, ha egész nap a földeket művelhetné és senki nem szólna hozzá.
A többi szereplő sem pozitív, Sanyi buta és magamutogató, édesanya önző mártír-lelkű hárpia, még édesapával kapcsolatban is azt érzi az ember, borzasztó életképtelen a pusztájával együtt, inkább ott sanyargatja a családját, semmint állami állás után nézzen.

Ha jobban belegondolok, nem is Sanyi vastag ujjaitól és erőszakosságától kellett leginkább iszonyodni ebben a regényben, hanem attól, ahogy ott él egymás hegyén-hátán éveken, évtizedeken keresztül az a rengeteg ember, szülők és gyerekek, gazdák és cselédek, barátok és szeretők – és mind olyanok egymásnak, mint az idegenek, nem szeretik, nem tisztelik egymást, boldogtalanok. És még rájuk bezzegelnek manapság…

>!
Lipe MP
Németh László: Iszony

Képtelenség ebben a regényben bárki oldalára is állni, igazságot, okosságokat osztogatni. Elfogadni lehet egyedül. Tanulni újra, amit már mondtak és tudjuk is (?), hogy semmi sem fehér vagy fekete.

>!
brigi11 P
Németh László: Iszony

Egy házasság története. Egy olyan házasságé, aminek nem lett volna szabad megtörténie, mert eleve kudarcra volt ítélve. Őszíntén szólva én Takaró Sanyi szerelmét sem láttam ebben a történetben, inkább olyan „na, majd én jól megmutatom itt mindenkinek” érzésem volt vele kapcsolatban és ahogy haladtunk a történetben egyre inkább el tudtam fogadni Nelli gondolkozását, egy adott pontig. Ott valami olyat tett, amit az én anyai lelkem nem tud és nem is akar elfogadni. Igazi korabeli dráma ez, megírták már sokan, de Németh László szépen ír, ami pluszt ad a történethez. A vége nekem kicsit Kosztolányis lett, de másképp nem is lehetett volna befejezni.

3 hozzászólás
>!
Eta IP
Németh László: Iszony

Nagyon tetszett a történet, a mesélés módja, a leírások, a hangulatok, és most, hogy több mint egy évtizede falun, falusi, többnyire idős emberek közt forgok, elég jól értem is. Még jó, hogy nem volt kötelező olvasmány, gimnazistaként gyűlöltem volna olvasni.
A főszereplővel azonban olyan szinten nem voltam képes azonosulni, hogy miatta muszáj fél csillagot levonnom ettől a kitűnő könyvtől. És nem amiatt rühelltem, amit végül elkövetett, hanem mindazok miatt, amiket nem követett el. Persze, tudom, hogy van ilyen ember, ismerek is hasonlót – és a valóságban sem tudok velük mit kezdeni, bár a muskátli-színvonalon tenyészőknél jobban szeretem őket. És hát bizonyára azokért a dolgokért is utálom, amikben rá hasonlít (vagy én őrá), a kapcsolatiprobléma-munkamánia dichotómiája olyan ismerős, mint ahogy az is, amikor a nyomorúságban kitartásból próbálok élet-értelmet sajtolni magamnak.
Mégis, Kárász Nellit fel tudnám rúgni a maga nem-életéért, és azért, ahogy a lányával bánik. A gyerek annál, amit ő gondol, sokkal fehérebb lap, amelyre bőven írhatott volna, ha nincs a saját iszonyába meg munkamániájába annyira belemerülve.
De azért a tényszerűség kedvéért tegyük hozzá, hogy Takaró Sanyitól nagy valószínűség szerint hozzá hasonlóan undorodtam volna. Benne megvan mindaz, amit egy férfiban ki nem állhatok, és ezeket most NEM részletezem. :-P

5 hozzászólás
>!
chhaya P
Németh László: Iszony

Iszonyúan megterhelő volt ez a könyvet olvasni. Nelliben azt hiszem megtaláltam minden idők legellenszenvesebb irodalmi karakterét (ami nagy szó, eddig senkit nem tudtam volna felhozni, de ezentúl ő lesz az etalon). Teljesen megértem őt, de egy pillanatra sem tudtam együtt érezni vele, még kevésbé azonosulni, hiába fogom fel az eszemmel a helyzetét… A sajnálat a legtöbb, amit érzek, viszont ő abból biztosan nem kérne. A regény alap gondolatával pedig mélységesen egyetértek: senkit nem szabadna olyasmire kényszeríteni, ami a természetével gyökeresen ellenkezik, mert annak nem csak ő, de a környezete is megissza a levét. Örülök, hogy elolvastam a könyvet, de annak még jobban, hogy vége lett.

2 hozzászólás
>!
BlackWidow
Németh László: Iszony

Nos, én most le is írnám, azt az egy hónapos kapcsolatomat a könyvvel:
Első 100 oldal: birkóztam a szavakkal, hogy pontosan megértsem, hogy miről is ír Németh László.
Következő 200 oldal: Nelli nagyon idegesítő volt. Új konyhabútort akart, amikor meg meg is kapta azért hisztizett. Volt egy jóképű pénzes férje, aki ugrott minden szavára, de neki ez sem tetszett. Annyiban megértettem a helyzetét, hogy egy ilyen hormontúltengésben lévő férj engem is bosszantana, bár ennek oka is volt.
Utolsó 100 oldal: izgalom, éreztem egy kis empátiát felé, de a végére az is elmúlt. A házasság nem való mindenkinek.
Összefoglalva nem lettem lenyűgözve, de olvastam már rosszabbat is.


Népszerű idézetek

>!
Sárhelyi_Erika I

Az csak beszéd, hogy mindenkinek férjhez kell menni. Az ember ne azt nézze, hogy az emberek mit tartanak normálisnak, hanem, hogy ő maga hogy maradhat meg önmagának.

14 hozzászólás
>!
hencsibe

Valljuk be, kisnagyságos, maga sem tartozik a szelídebb elemi csapások közé?

4 hozzászólás
>!
fülcimpa

Az emberek viszonyát nem az szabja meg, hogy mit érnek, hanem hogy mit akarnak egymás életében.

159. oldal

>!
Eta IP

Nemigen hittem az Istent, de azért haragot tartottam vele.

1 hozzászólás
>!
padamak

A házasság Isten áldásával is nagy próba, hát anélkül.

299. oldal I. kötet

Kapcsolódó szócikkek: házasság
>!
Sárhelyi_Erika I

Azt, ami benned van, nem mondhatod ki: találsz hát ezer ürügyet, hogy kimondhass valamit.

>!
Sárhelyi_Erika I

Az embernek a gyerekeiben meg kell szeretnie, amit az urában nem bírt.

>!
Sárhelyi_Erika I

Én is megszerettem ezt a papot. Ebben nem ette meg az embert a reverenda.

Kapcsolódó szócikkek: pap
>!
pimpii

Az ember ne azt nézze, hogy az emberek mit tartanak normálisnak, hanem hogy ő maga hogy maradhat meg önmagának.

>!
Lunemorte MP

Tudja, megpróbáltam az alakomra vigyázni, mondta. De hogy én ne egyek? Szokja meg az a férj a barokk formámat.

208. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
Hamvas Béla: Karnevál
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek
Kosztolányi Dezső: Édes Anna
Bartis Attila: A nyugalom
Babits Mihály: A gólyakalifa
Kertész Imre: Sorstalanság
Jókai Mór: Az arany ember
Kertész Ákos: Makra
Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka