Égető ​Eszter 114 csillagozás

Németh László: Égető Eszter Németh László: Égető Eszter Németh László: Égető Eszter Németh László: Égető Eszter Németh László: Égető Eszter Németh László: Égető Eszter Németh László: Égető Eszter Németh László: Égető Eszter Németh László: Égető Eszter Németh László: Égető Eszter Németh László: Égető Eszter

Németh László életművében jellegzetes és jelentős szerepet játszik az önéletrajz és az önértelmezés. S talán az átlagosnál is többet foglalkozott e regényével és a hódmezővásárhelyi évekkel, amelyek a témát is adták, s a megírást is kikövetelték. A szerző legkedvesebb regénye egyben a 20. századi magyar történelem első fél évszázadának hiteles krónikája is!

Eredeti megjelenés éve: 1948

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Harminc Év Magvető · Nemzeti Könyvtár · Németh László munkái Magvető

>!
Magyar Közlöny, Budapest, 2015
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155269653
>!
Magyar Közlöny, Budapest, 2015
338 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155269660
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2010
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632997230

15 további kiadás


Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

nagypapa


Kedvencelte 25

Most olvassa 11

Várólistára tette 102

Kívánságlistára tette 28

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

eme>!
Németh László: Égető Eszter

Égető Eszter történetét nem lehet gyorsan olvasni. Magam is meglepődtem, mennyire lassan haladok vele. Pedig látszólag nincsenek zökkenők, akadályok, csendesen csörgedező családregényt olvasol. Családregényt, amely azonban egyszerre esszé és példázat is, egyszerre ábrázol egyéni sorsot és társadalmat a maga típusaival, problémáival. Egyszerre töpreng az emberi természet furcsaságain és az ebből fakadó társadalmi furcsaságokon.
Az egész város egy nagy Máté család – mondja egy helyen az elbeszélő. Persze nemcsak a város, de az ország, talán az egész világ is az. Egy nagy Máté család tele „őrültekkel”, saját hóbortjaik, rögeszméik vonzásában vergődő fura alakokkal. Idealistákkal, utópiákat gyártókkal, világmegváltókkal, örökségre számító nagyzolási hóbórtban szenvedőkkel és így tovább. A család középpontjában pedig Eszter, aki egész életében az otthont, biztonságot és állandóságot igyekszik megteremteni, de soha nem talál erre partnert. Sem gyerekként apát, sem felnőttként férjet, sem anyaként gyermeket. Pedig megvan benne minden jóindulat, igyekezet, tartás és kitartás, alkalmazkodási készség, párbeszédre való nyitottság. Megfelelni a kötelezettségeknek – családot teremteni. Ez Eszter sorsa és balsorsa. Mert a csomorkányi mocsár nem alkalmas erre, nem alkalmas faültetésre, meggyökerezésre. A meghonosodás ezen a vidéken végtelenül lassú és nem sok sikerrel biztató folyamat. És az emberi természet sem nagyon segít. Az emberek közti átbeszélhetetlen hidegségeket nehéz felolvasztani, talán nem is lehet. Aztán Eszter őrültjeiből hiányzik az ambíció is, egyeseknél nagyok a tervek, a lelkesedés, másoknál kevés az érzés, kiégett, kiüresedett a lélek, mindkét típusnál kevés a megvalósítás. Sivár, terméktelen, már csak álmokat vagy még azt sem szövögető posvány Csomorkány világa. Kiüresedett formaságokba vagy csábító-csalogató délibábokba kapaszkodó világ. És úgy tűnik, a regény harmadik részében, az ifjú József és társai világában, a népnevelő mozgalom lendületében sem talál biztos fogodzót. Mert ide is idő, megfontoltság, lassú, türelmes munka kellene… meg termő talaj. Nem pedig SS, háború, sárga csillag, később meg koncepciós perek és letartóztatások. Közbeszól a történelem, az ideológiák harca. És ezekkel szemben az Esztert körülvevők őrültségei már sokkal enyhébbnek látszanak. A nagy őrülethez képest akár bocsánatos bűnöknek is tekinthetők, igaz, ezek az apró „bocsánatos bűnök” képezik valahol a „gonosz” alapját.

Azt hiszem, Égető Eszter alakja az egyik legszebb női karakter, akivel találkoztam, bár kétségtelenül idealizált alak. Egyszerre megbocsájtó, megértő, lemondó és ambíciós, szívós, kitartó asszony. Az egyetlen szereplő, aki önfeláldozón, saját, egyéni boldogságáról is lemondva, szürke, nagy kalandoktól, szerelemtől de gyűlölettől is mentes életében egyetlen célt követ: összebékíteni az embereket (világlátásokat, gondolkodásmódokat, eszméket), és boldog csalába foglalni őket. Nemcsak családja tagjait, hanem később, ezek szétszóródása után, a környezetében megjelenő, típusként olvasható személyeket is. Mindig csak egy hajszál választja el e céltól. És ezen a hajszálon múlik minden. Égető Eszter alakja, amint egyre súlyosabb kötelezettségei alatt görnyedve minden helyzetben vállaja a továbblépést, soha fel nem adva sorsa/szerepe által diktált (?) feladatát, erkölcsileg a többiek fölé nő. A regény vége felé mintha az egyéni, személyes boldogságért való lépés is megtörténne – a tanulás révén, melyben nagy szerepet játszik a szerzőről mintázott Méhes alakja is. Mégis, inkább szomorú, sőt tragikus Eszter magányos alakja. Egyféle „őrület” az ő megfelelési vágya is, az, ahogy személyes boldogságának árán küzdi végig szélmalomharcát az emberi természet (/társadalom ?) ellen. Önmaga ellen is. És egyszerre arat győzelmet és szenved vereséget… De az ilyen őrülteket általában jobban szeretjük a többieknél.

3 hozzászólás
Azsa IP>!
Németh László: Égető Eszter

A napokban helyet kerestem a könyvespolcon az új Németh László kötetemnek (https://moly.hu/magankonyvtar/4929439), amire az utcakönyvtárban sikerült szert tennem. Na, mondom, szegény Égető Eszteremet is csak a létra tetejéről a hátsó sorból tudom kézbe venni, de hát ez a már olvasott könyvek sorsa. Felütöttem, vajon mikor olvastam. Bíztam benne, hogy szokásomhoz híven bejegyeztem. Talán még jelölgettem is. És mit látok?! A címlapon, a számozatlan 3. és 4. oldalakon, ha nem is gyöngy- de a legszebb írású betűimmel, tollal írt szöveg. Senki ne szörnyülködjön, a könyveimet örökbe veszem, minél jobban szeretem őket, annál több stigmát ejtek bennük. Na de ilyesmire nem emlékeztem. Teleírni egy oldalt meg egy negyedet, bele a könyvbe! És persze szamárfülek ceruzás felkiáltójelekkel, nem jellemzően vonalzós aláhúzások, hullámvonalak…
Az idézgetések, az ***** és a kedvencnek jelölés mellett értékelés gyanánt hadd osszam meg veletek, Kedves Molyok, a rezümémet! Milyen érdekes is a szókincs, főleg a passzív! Soha nem használtam még e rezümé szót, fel is csapom íziben a WikiSzótárt, vajon helyesen alkalmaznám-e ehelyütt. Igen. A rezümé jelentése „rövid összefoglalás, amely tömören visszaadja egy beszéd, előadás, írásmű vagy más alkotás lényegét, eredményeit vagy tartalmát”. És lám csak, mit ír az eredetéről!: „Eredet [rezümé < francia: résumé (összefoglaló) < latin: resumo (újra kézbe vesz) < re- (újra; elöljáró) + sumo (fog, vesz)]” Tökéletes hát ide, hisz nyilván ezért íródott e rezümé az én Égető Eszterembe, hogy ha újra kézbe veszem, azonnal visszatérhessek haza belé. És ha túl személyes, hát túl személyes. Eszterért vállalom.
„2006. július 15.
(Égető Eszter olvasása közben
Felelgető énem mindig figyeli, kontrollálja vagy inkább utólag cenzúrázza önmagát; aminek ki kell tódulnia belőlem – csak tóduljék, s aztán jöhet a marcang vagy a saját mércémnek felmagasodó okán az elismerés, hullámzik folyton-folyvást bensőmben az önbecsülés s az önkritika; semmi sem marad kívül kívülem: egy könyv, egy film, minőségétől függetlenül, azonosít vagy eltávolít – hatás-ellenhatás, pont-ellenpont (Huxley – Németh László).
Égető Eszter. Ha nekem ilyen barátném lehetne, mint ez az Égető lány-asszony! A maga szelíd bölcsességével. Persze az ilyen nőknek nincs barátnője, tán még barátja sem, csak önmaga s a maga érzeményei, meglátásai másokról, a világról, önmagáról. Ez a fajta együttlét önmagunkkal azonban mentes a magánytól. Sosem érzek magányt, még ha a sors olykor cifrálkodik is velem. S akinek nincs magánya, tán nincs létfontos társa sem? De igen. A szeretlek. Lám, ha egy rémisztő vonásra ébredek magamat illetően, azonnal struccá válok: mert hogy is lehetne meg valaki társ nélkül, akinek olyan családja van, mint nekem! (3. oldal) → Miért van az, hogy mindig dolgozik bennem a lelkiismeret, a tapintat, a megbántástól való irtózás? Akkor is, ha csak én látom, akkor is, ha csak én érzem. Ki oltotta, mi oltotta ezt belém? Ez erény vagy kicsinység? Erő vagy gyengeség? No vissza a könyvhöz! Az örök dilemma: írni vagy olvasni? Új gondolatba nem kezdek papíron, inkább folytatom az engem most olyannyira megérintő „Égető Eszter”-t (4. oldal).”

>!
Magvető / Szépirodalmi, Budapest, 1982
678 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632701682
4 hozzászólás
Kalmár_Melinda P>!
Németh László: Égető Eszter

    Szeretett gimnáziumi magyartanárom nagy rajongója volt, ezért én 18 éves koromra az átlagosnál jóval több regényét olvastam Németh Lászlónak. Az Égető Eszter azonban kimaradt. Szerencsére. Nem hiszem, hogy olyan fiatalon igazán tudtam volna értékelni ezt a nagyregényt.
    Németh László legszemélyesebb műve nagyon nem könnyű olvasmány. Megkockáztatom, némileg az idő is túlhaladt rajta. Na, nem Eszter alakján. Nálánál eszményibb hősnővel azt hiszem, soha nem találkoztam még. Ő a megtestesült nyugalom, kedvesség, empátia. Nem ismeri a végletesen heves érzelmeket. Nem rajong, és nem gyűlöl. Képtelen rá. Talán épp ezért nem éli át soha az igazi mélységes, önfeledt szerelmet sem. Eszterben csak a szeretet munkál, mindenki felé megértéssel fordul. spoiler Talán ő lehetne a bibliai szeret-eszmény megtestesítője. off
    Eszter idealizált alakja mellett feltűnő férfiak egy-egy eszményt képviselnek. Ezek – eszmények és férfiak – mind bukásra vannak ítélve. A jobbító szándék, a tenni akarás munkál bennünk, mégsem érhetik el céljukat, vagy a jellembéli gyengeségeik, vagy a környezetük gáncsvetése, esetleg az alkalmatlan kor, a kicsinyes, haszonleső kortársak miatt. Eszter kritikusan figyeli próbálkozásaikat, de nem avatkozik közbe, hagyja, hogy bejárják a maguk útját, és elkövessék a maguk hibáit. Ezért, ha úgy tetszik, Eszter statiszta szerepet tölt be az életükben, sőt a saját életében is. Pedig hatalmas erő munkál ebben a törékeny asszonyban. Többször is lehetősége lenne, hogy az irányító szerepét betöltse, de ő erre nem vágyik. Az ő jobbító szándéka megelégszik az emberek nevelésével, szolgálatával és szeretésével.
    Amit nem szerettem a regényben, az a számomra/mára (?) érdektelenné vált elmélkedések a vidék felemeléséről, azaz a népi írók eszméiről. Ezek az író alteregójaként szereplő Méhes Zoltán feltűnésével lesznek túlzottak. Ezzel együtt is Méhes a pozitív, szerethető férfiszereplők egyike – amilyenből nincs túl sok ebben a regényben. spoiler Élettörténete nem könnyen feledhető.

KBCsilla P>!
Németh László: Égető Eszter

Hiába volt borzasztóan hosszú, sokszor körülményes, mégis nagyon szerettem.
Szerettem a leírásokat, a párbeszédeket, de még jobban a magvas gondolatokat az életről, halálról, szerelemről, s minden másról.
Kedvemre való volt Németh László stílusa.
Más esetben, más könyvben sokszor haragudtam az eltúlzott részletességre, de itt, most, ez sem zavart.
Bármennyire régen is íródott, akár a mai világra is illene az emberek jelleme.
Úriember, hűtlen férj, szerelmes barát, álnok barátnő – ugyan melyik korra ne volna jellemző?
Eszter sorsa van ugye a középpontban, de meg is érdemli. Hiszen szegénykém mindig mindent jól akar csinálni. Az, hogy ez nem mindig sikerül, abban jócskán benne van saját maga is, meg aztán a körülmények áldozata is.
Mindenek ellenére szerettem Esztert. Szerettem a mosolyt az arcán, az egyenes hátát, a büszkeségét. A sorsa olyan lett, amilyenné formálta ő és a sors együttesen, mindenesetre lelkemnek nagyon kedves szereplő volt.
Azt nem értem, hogy miért nem vettem le eddig a szüleim polcáról, miért kellett nekem ily sok éven át Németh László és Égető Eszter nélkül élnem?

bokrichard>!
Németh László: Égető Eszter

Ez talán az egyik legjobb magyar könyv, amit olvastam. Németh László egyszerű, népi prózája nagyon könnyen eljutott a szívemhez. Az alföldi lány, Eszter hányattatott életútját mutatja be a könyv. Számomra Eszter nemcsak, hogy egy örök kedvenc, de példaértékű karakter, megmutatja, hogy annyi rossz dolog után, ami vele történt, képes felszívni magát, talpra állni, mindezt a család miatt. Már csak azért is megérné elolvasni, hogy a ember okuljon, és elgondolkodjon, milyen lenne ilyennek lenni.

Istevean>!
Németh László: Égető Eszter

Kevés férfi tud ennyire elmélyedni a női létben.

Selerdohr>!
Németh László: Égető Eszter

Őrültek. Mind őrültek.
Életem jelentős részét végig kísérte (most is) ez a regény – pusztán a címe miatt. És hogy abban a városban születtem, nőttem fel, élek, ami a mintáját adta Csomorkánynak, ahonnan kikerültek ezek a álmodozó-romboló figurák. Olvasás közben próbáltam megfejteni, kit takarhatnak a nevek, ráismerek-e valakire. Nehéz volt, mert az ihletadó valós személyek is mitikus, sosem látott alakjai a régmúltnak. Izgalmas nyomzás volt mindenesetre.
Hogy szerettem-e a történetet? Igen is, nem is. Nem tudott annyira beszippantani, mint az Iszony, az valami elementáris erővel hatott rám. Itt egyes részeknél éreztem hasonlót, de máshol csak valami lebegős nosztalgiaérzettel vettem tudomásul az eseményeket. Nem is tudtam megkedvelni teljesen a szereplőket. Persze, Eszter alakja érdekes, de inkább abból a szempontból, mi mindent kellett kiállnia, amit a körülötte lévők és a 20. század sodort az útjába. Égető Lőrinc, Józsi, Szirmai, József, Szilágyi, Méhes pedig Eszter sorsának tartóoszlopai voltak, és némelyik úgy tört a magasba, hogy átszakította a szövetet is, aminek tartásául szolgált… Németh László bámulatos pontossággal adja vissza a női lelket, nem is értem. Mintha egy távcső lett volna a kezemben, amellyel ráközelíthettem egyes életeseményekre, hogy aztán tovaugorjak, és az életszőttes egy másik, következő részletét ismerhessem meg.
Mindig különleges lesz számomra ez a regény. Így vagy úgy, de szeretem, mert valahol rólam is szól, az én őrültségeimről, az én őrültjeimről.

nagy_anikó>!
Németh László: Égető Eszter

Nagyon nehezen birkóztam meg ezzel a könyvvel. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű olvasmány, de ennél könnyebben olvashatóbbat reméltem. Sokszor éreztem azt, hogy nem ugyanazt a nyelvet beszélem, mint az író. Nem kevés mondatot kellett kétszer háromszor is elolvasnom, mert nem értettem miről is olvasok. És még csak a fordításra sem foghatom. A cselekmény sem volt folytonos. Ami a legjobban fájt, hogy egy szeretni való karaktert sem találtam a nagyszülőkön kívül. Jó Eszter picit összeszedte magát a „pör” után, de addigra már sokat csalódtam benne is. Ha csak a szűk családot veszem, ami sajnos a könyv kisebb részét teszi ki, akkor a legjobb jelző az önzés. Legyen az Józsi, József, Wiesmayer nagymama. Méhesből nagyon sokat kaptam spoiler. Ami könyv nagy részét képezi az viszont korrajz, de soha nem konkrétum, hanem utalás, elejtett szó. Jó lehet, hogy Németh László korában az olvasó tudta mi miért történik, de én bizony bajban vagyok ezzel a könyvvel. Nagyon nehezen írom le, de nem szerettem meg a könyvet.
Azonban a záró gondolat nagyon tetszett:
„Az ő emlékei nehezek, nehezek nagyon. Hisz a boldogság mindig egy hajszálnyira volt. De ez a hajszál nem az emberi természet? Mindenesetre szép volt úgy hinni, hogy az ő kísérletében volt csak a hiba. Egy családban nem lehet az életet újra szőni. Széttépi a többi, az egész. Az egész társadalmat kell egy családként újjáalapítani.”

1 hozzászólás
KravenJade>!
Németh László: Égető Eszter

Régen olvastam ilyen felkavaró könyvet. Ha a korszakot tekintjük, már az egy teljes díszletváltást jelent. A boldog századfordulótól röpke fél évszázad alatt két olyan háborún keresztül jutunk a „jelenig”, amelyet azóta se tudtunk – hála égnek- felülmúlni. Ami mégis felforgató, egy lány/nő/öregasszony szemén keresztül nézni, aki a korszakának – az nagytatáék- értékrendjén keresztül létezik a világban, hogy vássák el mindenét. Ebben a világban a hangyaszorgalom, az alázat, a sors elfogadása létszükséglet és törvény. S neki mégis gyenge jellemű álmodókkal, lánglelkű pillanat vitézekkel és elsilányult jellemekkel kell együtt élnie, akik önös hitükkel észre se veszik benne (Eszter) az otthont, a támaszt, a meghajló akaratot. A mű végére számomra a kiüresedés mélyén csillámló remény maradt, hogy az új nemzedék (az unoka) talán képes generációkon átívelő hibákat orvosolni és visszaadni valamit, ami oly sok lapon keresztül folyt el a műben.

Morn>!
Németh László: Égető Eszter

Nehéz a viszonyomat leírnom ezzel a könyvvel kapcsolatban. Már nem emlékszem, hogy került hozzám ez a kis rongyos (olvasva kiderült, egy-egy lap már kiszakadt), koszos kis példány, de sikerrel beékelődött a könyvespolcomra. Talán egy cserebere polcról hoztam el, hogy ha már hoztam, viszek is, Németh Lászlóval meg eddig 1-1 állásban vagyunk, mert az Iszony nem nyert meg annyira magának, A gyász viszont annál inkább. Kíváncsi voltam, Eszter mit fog tudni mutatni.
Könnyedén kezdődött az ismerkedésünk Eszterrel. Követhettem gyermekkorát, fiatalkorát, ami fájdalmas volt. Ahogy felemás szeretetet kapott, kénytelen volt egy rossz házasságba belemenekülni spoiler Fájt a szívem ezért az okos, tehetséges lányért, aki annyira megérdemelte volna az igaz szerelmet.
Később talán rendeződött kicsit az élete. Ha nem is volt spoiler, ami neki jutott, megtalálta benne a maga kis boldogságát. Olyan jól meglett volna Lajosfalván! spoiler Rossz volt olvasni, ahogy teljesen átengedi a férjének a gyeplőt, a döntéseket, megy, amerre ő diktálja, nem áll a sarkára. Várható volt, hogy Józsi bizony spoiler
Ezután kezdett kicsit belassulni számomra a regény. Kezdtem soknak érezni, eleve a kis kötet nem tűnt olyan hosszúnak, az oldalszámok megleptek, ezután észleltem a leheletvékony oldalakat. Haladtam mégis előre, Eszterrel, mint egy jó ismerőssel, akivel kezdtünk barátságot kötni. Nem volt túl jó érzés az élete szemtanújának lenni, de mentem vele tovább, lesz ami lesz alapon.
Visszatérve Csomorkányra viszont hullámzóvá vált a történet, és egy igen mélyrepülést is megért. Ekkor a nagy olvasótalálkozó, a filozófia, az eszmék, a korkép, mind-mind túl sok volt számomra. Nem tudtam eldönteni, mit akar az író, Esztert bemutatni, Esztert és korát, a társadalmat, azt megkritizálni, saját eszméit taglalni, a megjelenésekori emberek gondolkodásmódját befolyásolni? Túl sok választási lehetőség volt, úgy éreztem, egyikhez sem nyúl úgy igazán hozzá, és vágytam vissza Eszter kis életéhez, az unalmas kitérők nélkül. Közben persze újabb spoiler. Szegény kis Eszter, ilyen alapvető emberi érzelmek, mint a spoiler nélkül leélni egy életet!
A második világháborús esztendők újra lendületet adtak. Szívesen olvastam, páromnak is reggelente azt meséltem, előző este hogy alakult a család sorsa. Kíváncsi voltam, mi fog történni Eszterrel. Számítottam rá, hogy spoiler, de hogy egy ilyen kört tesz meg Németh László, erre nem számítottam. Eszter lényegében visszakerül a kezdetekhez, csak jóval spoiler, elvégre hasonló a sorsa, mint spoiler
Eszterrel sikerült valamiféle kapcsolatba kerülnöm. Már csak a keresztnevén emlegettem őt, ha kérdezték, mit olvasok, milyen könyv van a kezemben. A könyv befejezése utáni éjjelen pedig felriadtam, hogy Eszter gondolatai cikáznak a fejemben, annyira belemélyedtem az ő életébe.
A könyvet nem tervezem a közeljövőben újraolvasni. Érdemes volt Eszterrel összeismerkednem, és a találkozás ugyan mély nyomot hagyott benne, mégsem távoztam túl jó érzésekkel tőle. Félretettem, egy kis táskába gyűjtöm más társaival együtt (jelenleg egy Shakespeare nyújt társaságot neki), hogy majd a csere polcon mások is találkozhassanak vele. Hátha náluk nagyobb sikerrel jár. Azért örültem a találkozásnak, kedves Eszter!

>!
Magvető, Budapest, 1963
822 oldal

Népszerű idézetek

eme>!

Attól, hogy a hülyék is mondják, az igazság még igazság lehet.

162. oldal

Kapcsolódó szócikkek: igazság
2 hozzászólás
Selerdohr>!

A jóságot azért nem veszik észre az emberek, mert átlátszó, mint a víz és a levegő; csak ha fogy, az vevődik észre.

657. oldal

Selerdohr>!

De boldog: az csak egy szó. Az emberek azt mondják: boldog, hogy ottmaradjanak, s azt mondják: boldogtalan, hogy elfuthassanak.

286. oldal

Selerdohr>!

Ezt sokszor érezte, hogy amit az ember a belső dolgaiból kimond, az egyszerre olyan, mintha hazudta volna.

287. oldal

Eszter01>!

Tudja, hogy énnekem az okos asszonyok voltak mindig a gyöngéim. S ebben meg kell dicsérnem az ösztönömet. Mert a mézeshetek, azok elmúlnak, ezt azt hiszem, tapasztalatból is tudja, Eszterke, de ha az ember mellett van valaki, akivel a gondolatait kicserélheti, az halálig tartó kincs.

372. oldal

2 hozzászólás
Tilla>!

Ez a szenvedély, ilyen a szenvedély? Nincs ebben valami iszonyú, hogy az egyik egyszer csak így, anélkül hogy akarta volna, betegségévé válik a másiknak?

I. kötet, 179. oldal (Magvető, 1960)

Azsa IP>!

    Eszter már-már szégyellte magát. Csakugyan nem emlékezett rá, hogy valakit gyűlölt volna. S ettől, hogy ő még nem gyűlölt senkit, egyszer csak rábámult erre a mindennap hallott szóra. Még sosem csapott így bele, hogy milyen különös dolgot jelent. Rámeredni egy emberre, mintha csak ő volna a földön, ő minden rossznak az oka. De hisz ez olyan nevetséges.

241. oldal (Magvető / Szépirodalmi, 1982)

3 hozzászólás
Azsa IP>!

    Eszti nem fogta fel akkor mindjárt a Micike mondását. Ő nem a fényükről, hanem az utórezgésükről ismerte föl a nagy gondolatokat. A fontosak lejjebb szálltak, tovább rezegtek, mindig teltebb és mélyebb padmalyokban.

66. oldal (Magvető / Szépirodalmi, 1982)

Azsa IP>!

Már tudta, hogy őt senki úgy szeretni nem fogja, mint a nagyszülei. Nagymamuska és nagytata, ők voltak az utolsók, akik úgy szerették, hogy ő megmelegedett mellettük, a gyerekei, azok már őtőle akarják kapni a meleget.

269. oldal (Magvető / Szépirodalmi, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: nagymama · nagypapa
Tilla>!

Az igazságot épp arról veszi észre az ember, hogy a hiúságok üvölteni kezdenek a nyomában. Úgy látszik, ez az egyetlen dolog, amit nem lehet megbocsátani a világon. […] Előbb azt nem tudják megbocsátani, amivel mi bántottuk meg őket, aztán, s ez a súlyosabb, amivel ők bennünket. Annak, akit sokat bántottunk, nem lehet megbocsátani.

II. kötet, 332-333. oldal (Magvető, 1960)


Hasonló könyvek címkék alapján

Gárdonyi Géza: Ida regénye
Szabó Magda: Régimódi történet
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
Jókai Anna: Ne féljetek
Örkény István: Tóték
Füst Milán: A feleségem története
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert
Rejtő Jenő (P. Howard): Piszkos Fred, a kapitány
Földes Jolán: A halászó macska uccája