Égető ​Eszter 84 csillagozás

Németh László: Égető Eszter Németh László: Égető Eszter Németh László: Égető Eszter Németh László: Égető Eszter Németh László: Égető Eszter Németh László: Égető Eszter Németh László: Égető Eszter Németh László: Égető Eszter Németh László: Égető Eszter Németh László: Égető Eszter

Németh László életművében jellegzetes és jelentős szerepet játszik az önéletrajz és az önértelmezés. S talán az átlagosnál is többet foglalkozott e regényével és a hódmezővásárhelyi évekkel, amelyek a témát is adták, s a megírást is kikövetelték. A szerző legkedvesebb regénye egyben a 20. századi magyar történelem első fél évszázadának hiteles krónikája is!

Eredeti megjelenés éve: 1948

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Harminc Év, Nemzeti Könyvtár

>!
Magyar Közlöny, Budapest, 2015
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155269653
>!
Magyar Közlöny, Budapest, 2015
338 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155269660
>!
Kráter, Pomáz, 2008
646 oldal · ISBN: 9789639735620

13 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 22

Most olvassa 12

Várólistára tette 90

Kívánságlistára tette 18

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
eme P
Németh László: Égető Eszter

Égető Eszter történetét nem lehet gyorsan olvasni. Magam is meglepődtem, mennyire lassan haladok vele. Pedig látszólag nincsenek zökkenők, akadályok, csendesen csörgedező családregényt olvasol. Családregényt, amely azonban egyszerre esszé és példázat is, egyszerre ábrázol egyéni sorsot és társadalmat a maga típusaival, problémáival. Egyszerre töpreng az emberi természet furcsaságain és az ebből fakadó társadalmi furcsaságokon.
Az egész város egy nagy Máté család – mondja egy helyen az elbeszélő. Persze nemcsak a város, de az ország, talán az egész világ is az. Egy nagy Máté család tele „őrültekkel”, saját hóbortjaik, rögeszméik vonzásában vergődő fura alakokkal. Idealistákkal, utópiákat gyártókkal, világmegváltókkal, örökségre számító nagyzolási hóbórtban szenvedőkkel és így tovább. A család középpontjában pedig Eszter, aki egész életében az otthont, biztonságot és állandóságot igyekszik megteremteni, de soha nem talál erre partnert. Sem gyerekként apát, sem felnőttként férjet, sem anyaként gyermeket. Pedig megvan benne minden jóindulat, igyekezet, tartás és kitartás, alkalmazkodási készség, párbeszédre való nyitottság. Megfelelni a kötelezettségeknek – családot teremteni. Ez Eszter sorsa és balsorsa. Mert a csomorkányi mocsár nem alkalmas erre, nem alkalmas faültetésre, meggyökerezésre. A meghonosodás ezen a vidéken végtelenül lassú és nem sok sikerrel biztató folyamat. És az emberi természet sem nagyon segít. Az emberek közti átbeszélhetetlen hidegségeket nehéz felolvasztani, talán nem is lehet. Aztán Eszter őrültjeiből hiányzik az ambíció is, egyeseknél nagyok a tervek, a lelkesedés, másoknál kevés az érzés, kiégett, kiüresedett a lélek, mindkét típusnál kevés a megvalósítás. Sivár, terméktelen, már csak álmokat vagy még azt sem szövögető posvány Csomorkány világa. Kiüresedett formaságokba vagy csábító-csalogató délibábokba kapaszkodó világ. És úgy tűnik, a regény harmadik részében, az ifjú József és társai világában, a népnevelő mozgalom lendületében sem talál biztos fogodzót. Mert ide is idő, megfontoltság, lassú, türelmes munka kellene… meg termő talaj. Nem pedig SS, háború, sárga csillag, később meg koncepciós perek és letartóztatások. Közbeszól a történelem, az ideológiák harca. És ezekkel szemben az Esztert körülvevők őrültségei már sokkal enyhébbnek látszanak. A nagy őrülethez képest akár bocsánatos bűnöknek is tekinthetők, igaz, ezek az apró „bocsánatos bűnök” képezik valahol a „gonosz” alapját.

Azt hiszem, Égető Eszter alakja az egyik legszebb női karakter, akivel találkoztam, bár kétségtelenül idealizált alak. Egyszerre megbocsájtó, megértő, lemondó és ambíciós, szívós, kitartó asszony. Az egyetlen szereplő, aki önfeláldozón, saját, egyéni boldogságáról is lemondva, szürke, nagy kalandoktól, szerelemtől de gyűlölettől is mentes életében egyetlen célt követ: összebékíteni az embereket (világlátásokat, gondolkodásmódokat, eszméket), és boldog csalába foglalni őket. Nemcsak családja tagjait, hanem később, ezek szétszóródása után, a környezetében megjelenő, típusként olvasható személyeket is. Mindig csak egy hajszál választja el e céltól. És ezen a hajszálon múlik minden. Égető Eszter alakja, amint egyre súlyosabb kötelezettségei alatt görnyedve minden helyzetben vállaja a továbblépést, soha fel nem adva sorsa/szerepe által diktált (?) feladatát, erkölcsileg a többiek fölé nő. A regény vége felé mintha az egyéni, személyes boldogságért való lépés is megtörténne – a tanulás révén, melyben nagy szerepet játszik a szerzőről mintázott Méhes alakja is. Mégis, inkább szomorú, sőt tragikus Eszter magányos alakja. Egyféle „őrület” az ő megfelelési vágya is, az, ahogy személyes boldogságának árán küzdi végig szélmalomharcát az emberi természet (/társadalom ?) ellen. Önmaga ellen is. És egyszerre arat győzelmet és szenved vereséget… De az ilyen őrülteket általában jobban szeretjük a többieknél.

3 hozzászólás
>!
bokrichard
Németh László: Égető Eszter

Ez talán az egyik legjobb magyar könyv, amit olvastam. Németh László egyszerű, népi prózája nagyon könnyen eljutott a szívemhez. Az alföldi lány, Eszter hányattatott életútját mutatja be a könyv. Számomra Eszter nemcsak, hogy egy örök kedvenc, de példaértékű karakter, megmutatja, hogy annyi rossz dolog után, ami vele történt, képes felszívni magát, talpra állni, mindezt a család miatt. Már csak azért is megérné elolvasni, hogy a ember okuljon, és elgondolkodjon, milyen lenne ilyennek lenni.

>!
Istevean
Németh László: Égető Eszter

Kevés férfi tud ennyire elmélyedni a női létben.

>!
Mandula8
Németh László: Égető Eszter

Őrültek. Mind őrültek.
Életem jelentős részét végig kísérte (most is) ez a regény – pusztán a címe miatt. És hogy abban a városban születtem, nőttem fel, élek, ami a mintáját adta Csomorkánynak, ahonnan kikerültek ezek a álmodozó-romboló figurák. Olvasás közben próbáltam megfejteni, kit takarhatnak a nevek, ráismerek-e valakire. Nehéz volt, mert az ihletadó valós személyek is mitikus, sosem látott alakjai a régmúltnak. Izgalmas nyomzás volt mindenesetre.
Hogy szerettem-e a történetet? Igen is, nem is. Nem tudott annyira beszippantani, mint az Iszony, az valami elementáris erővel hatott rám. Itt egyes részeknél éreztem hasonlót, de máshol csak valami lebegős nosztalgiaérzettel vettem tudomásul az eseményeket. Nem is tudtam megkedvelni teljesen a szereplőket. Persze, Eszter alakja érdekes, de inkább abból a szempontból, mi mindent kellett kiállnia, amit a körülötte lévők és a 20. század sodort az útjába. Égető Lőrinc, Józsi, Szirmai, József, Szilágyi, Méhes pedig Eszter sorsának tartóoszlopai voltak, és némelyik úgy tört a magasba, hogy átszakította a szövetet is, aminek tartásául szolgált… Németh László bámulatos pontossággal adja vissza a női lelket, nem is értem. Mintha egy távcső lett volna a kezemben, amellyel ráközelíthettem egyes életeseményekre, hogy aztán tovaugorjak, és az életszőttes egy másik, következő részletét ismerhessem meg.
Mindig különleges lesz számomra ez a regény. Így vagy úgy, de szeretem, mert valahol rólam is szól, az én őrültségeimről, az én őrültjeimről.

>!
KravenJade
Németh László: Égető Eszter

Régen olvastam ilyen felkavaró könyvet. Ha a korszakot tekintjük, már az egy teljes díszletváltást jelent. A boldog századfordulótól röpke fél évszázad alatt két olyan háborún keresztül jutunk a „jelenig”, amelyet azóta se tudtunk – hála égnek- felülmúlni. Ami mégis felforgató, egy lány/nő/öregasszony szemén keresztül nézni, aki a korszakának – az nagytatáék- értékrendjén keresztül létezik a világban, hogy vássák el mindenét. Ebben a világban a hangyaszorgalom, az alázat, a sors elfogadása létszükséglet és törvény. S neki mégis gyenge jellemű álmodókkal, lánglelkű pillanat vitézekkel és elsilányult jellemekkel kell együtt élnie, akik önös hitükkel észre se veszik benne (Eszter) az otthont, a támaszt, a meghajló akaratot. A mű végére számomra a kiüresedés mélyén csillámló remény maradt, hogy az új nemzedék (az unoka) talán képes generációkon átívelő hibákat orvosolni és visszaadni valamit, ami oly sok lapon keresztül folyt el a műben.

>!
Emmus
Németh László: Égető Eszter

A társadalom legkisebb egysége a család. Erről szól Németh László regénye is a társadalomról és a családról és ezek egymásra gyakorolt hatásairól.
Amikor egy család vagy egy egyén élete összességében jól működik, a dolgog viszonylag jó mederben csordogálnak akkor a mindennapok gyorsak, pörgősek, „zajlanak” az események.
Így van ez Égető Eszter éltében is, amikor megjelennek a porblémák családon belül majd a társadalomban is onnantól kezdve szinte elvielhetetlen a történet. Nagyon lassú és fájdalmas minden mondat. A napok végtelenül hosszúka szinte eseménytelen az élet és a baj csaj bajt hoz.
Azt viszont minden olvasó jól tudja, hogy ez egy életregény és az élet ilyen, de a remény mindig ott van, a kitartás, a bátorság, az élet szeretete és mindez ott van Eszterben és ezek az ember tulajdonságok segítik őt az élet időnként göröngyös útvesztőin.

>!
nagy_anikó
Németh László: Égető Eszter

Nagyon nehezen birkóztam meg ezzel a könyvvel. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű olvasmány, de ennél könnyebben olvashatóbbat reméltem. Sokszor éreztem azt, hogy nem ugyanazt a nyelvet beszélem, mint az író. Nem kevés mondatot kellett kétszer háromszor is elolvasnom, mert nem értettem miről is olvasok. És még csak a fordításra sem foghatom. A cselekmény sem volt folytonos. Ami a legjobban fájt, hogy egy szeretni való karaktert sem találtam a nagyszülőkön kívül. Jó Eszter picit összeszedte magát a „pör” után, de addigra már sokat csalódtam benne is. Ha csak a szűk családot veszem, ami sajnos a könyv kisebb részét teszi ki, akkor a legjobb jelző az önzés. Legyen az Józsi, József, Wiesmayer nagymama. Méhesből nagyon sokat kaptam spoiler. Ami könyv nagy részét képezi az viszont korrajz, de soha nem konkrétum, hanem utalás, elejtett szó. Jó lehet, hogy Németh László korában az olvasó tudta mi miért történik, de én bizony bajban vagyok ezzel a könyvvel. Nagyon nehezen írom le, de nem szerettem meg a könyvet.
Azonban a záró gondolat nagyon tetszett:
„Az ő emlékei nehezek, nehezek nagyon. Hisz a boldogság mindig egy hajszálnyira volt. De ez a hajszál nem az emberi természet? Mindenesetre szép volt úgy hinni, hogy az ő kísérletében volt csak a hiba. Egy családban nem lehet az életet újra szőni. Széttépi a többi, az egész. Az egész társadalmat kell egy családként újjáalapítani.”

>!
ritazsofia
Németh László: Égető Eszter

Nagyon lassú folyású családregény. Volt, mikor a közepesnél jobban felkeltette az érdeklődésemet, hogy merre halad tovább a történet, de a 800 oldal mégis kicsit sok volt nekem. Pedig szeretem a hosszú könyveket, s a családregényeket is.
Ugyanakkor néhány cselekménynél pedig vágytam volna a bővebb magyarázatra. Valahogy nálam ezek nem jó arányban voltak elosztva :)
Eszter alkalmazkodó-készsége és simulékonysága példaértékű volt számomra. Manapság ezek a tulajdonságok már egyre jobban kiveszőben vannak.

>!
Magvető, Budapest, 1963
822 oldal
>!
Gal_Beáta
Németh László: Égető Eszter

Ez a könyv meg volt (vagyis most is meg van) a szüleimnek.De valamiért soha nem olvastam el.Nem tetszett sem a borítója, sem a címe így mindig félretettem, hogy ezt nem olvasom.Nem mondhatom, hogy túl sokat veszítettem volna most, hogy elolvastam.Nem rossz könyv, de még sem tudott igazán lekötni. Olyan semmilyen, olyan átlagos, túl vontatott.

>!
sanni243
Németh László: Égető Eszter

Németh Lászlónak több olyan regénye is van, amelyeket egy nőnek mindenképpen el kellene olvasnia, mert rettenetesen fontos tanulságok vannak bennük; ez az egyik. Számomra nem a társadalom-ábrázolás a legemlékezetesebb ebből a műből, hanem például az, hogyan sodródik bele Eszter a házasságába. Mai ésszel szinte felfoghatatlan, milyen sorsra voltak ítélve a nők, és ez a történet nem is olyan régi! Az események sora lebilincselő, csak ajánlani tudom ezt a könyvet.


Népszerű idézetek

>!
eme P

Attól, hogy a hülyék is mondják, az igazság még igazság lehet.

162. oldal

Kapcsolódó szócikkek: igazság
2 hozzászólás
>!
Eszter01 P

Tudja, hogy énnekem az okos asszonyok voltak mindig a gyöngéim. S ebben meg kell dicsérnem az ösztönömet. Mert a mézeshetek, azok elmúlnak, ezt azt hiszem, tapasztalatból is tudja, Eszterke, de ha az ember mellett van valaki, akivel a gondolatait kicserélheti, az halálig tartó kincs.

372. oldal

2 hozzászólás
>!
Tilla

Ez a szenvedély, ilyen a szenvedély? Nincs ebben valami iszonyú, hogy az egyik egyszer csak így, anélkül hogy akarta volna, betegségévé válik a másiknak?

I. kötet, 179. oldal (Magvető, 1960)

>!
Mandula8

De boldog: az csak egy szó. Az emberek azt mondják: boldog, hogy ottmaradjanak, s azt mondják: boldogtalan, hogy elfuthassanak.

286. oldal

>!
Mandula8

Ezt sokszor érezte, hogy amit az ember a belső dolgaiból kimond, az egyszerre olyan, mintha hazudta volna.

287. oldal

>!
Mandula8

A jóságot azért nem veszik észre az emberek, mert átlátszó, mint a víz és a levegő; csak ha fogy, az vevődik észre.

657. oldal

>!
Mandula8

– Az igazságot épp arról veszi észre az ember, hogy a hiúságok üvölteni kezdenek a nyomában.

693. oldal

>!
Tilla

Az igazságot épp arról veszi észre az ember, hogy a hiúságok üvölteni kezdenek a nyomában. Úgy látszik, ez az egyetlen dolog, amit nem lehet megbocsátani a világon. […] Előbb azt nem tudják megbocsátani, amivel mi bántottuk meg őket, aztán, s ez a súlyosabb, amivel ők bennünket. Annak, akit sokat bántottunk, nem lehet megbocsátani.

II. kötet, 332-333. oldal (Magvető, 1960)

>!
eme P

(…) Józsi, előbb csüggedten, mint aki lehetetlen dolgok ecsetelésébe kezdett, aztán szinte nekibátorodva, hozzáfogott a panaszkodáshoz. Ha egyszer belejött, bámulatos aprólékossággal és makacssággal tudott panaszkodni. Mintha az fontos közügy lenne, hogy az ő feje zúgásáról, a képletek tömkelegéről s a patikusok harctéri szenvedéseiről a világ pontos képet nyerjen. – El tudja képzelni, mi az, ennyi képletet két hét alatt beszedni? Hallgassa csak: paradiokszimeta diamido arzenobenzol. Ez csak a neve. Akkor pontosan kell tudni, milyen atomokból áll. Például céhathánégycéooháocéocéháhárom. S egy oldalon van ilyen, megszámoltam, húsz! S az akkor még csak egy tárgy! Akkor még hol van a gyógyszerhatástan, az analízis? Odaadnak magának egy port; határozza meg: mi az? S ha legalább tudnám, miért szedem be? De holnap szétlövik a fejem, s a szalvarzánt meg a barbiturátokat mind hiába szedtem be! Egy gránát az egészet odakeni a Doberdóra!

122. oldal

5 hozzászólás
>!
Mandula8

– Nem gondolja, hogy az embereknek ez a rendeltetésük a földön? – felelte a szomorú orrhang. – Mi? – Hogy boldogtalanná tegyenek valakit!

146. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Lev Tolsztoj: Háború és béke
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Márai Sándor: Egy polgár vallomásai
Méhes György: Emmi
Szabó Magda: Az ajtó
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
Kemény Zsigmond: Zord idő
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták
Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet!
Dallos Sándor: A nap szerelmese