Csücsök 11 csillagozás

Németh Kriszta: Csücsök

Van az, tudod, mikor már üvegessé tompulnak fejedben a hangok, de még ücsörögsz kicsit leejtett vállal, ernyedt háttal, félig már álomban, magad elé révedve, s az ágynemű sarkát a középső-, és a mutatóujjad közé csíptetve szórakozottan, lustán táncoltatod a hüvelyked ujjbegyét a takarócsücskön. Aztán ebbe a csücsközésbe egyszer csak belejönnek a stanecliben cukorkák, jószagú Sokolok, zeniten megülő sárkányok, a tükrösszív Jucik, a modern Méltóságosok, meg a nemazok. De nem valóságosan jönnek ám bele, nem. Olyan kis semmin, olyan könnyű-lengén, mint a pókfonál. Vagy édes-ragacsosan, ahogy a vattacukor. Na és olyankor csak nézel, mint a vett malac.
Hát, valami ilyesféle állapotból születtek ezek a „tárcamesék”.

>!
Magánkiadás, Budapest, 2012
180 oldal · ISBN: 9789630852951

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 6

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

latinta P>!
Németh Kriszta: Csücsök

Véletlenül (szándékosan) találtam rá ezekre a szösszenésekre.

    Szeret(t)em őket.

    Azt a sokféleséget, amely mind témájukat, mind látásmódjukat, mind az elbeszélő nézőpontjainak különféle változatait – a gyermeki naivitástól kezdve a vidéki kislány(ok) hangján át a fővárosba került „művésznő” megszólalásaiig – elegyíti azzal a szocialistatermelőszövetkezetes… satöbbi, még jóval a rendszerváltás(?) előtti időszak kor- és kórrajzával, amelynek magam is…merője lennék.

    Olyan otthonosan éreztem magam e rövidke írásokban, mint amikor Mikszáth Kálmán: A jó palócok-történeteit olvastam. Ott is, itt is több történetben fel-felbukkannak, visszatérnek a már megismert szereplők, szinte kis közösséget alkotnak, ismerői egymásnak, tudnak egymásról.

    Szép a nyelvük ezeknek a prózai és verses szövegeknek – még akkor is, amikor a költőktől-íróktól vett fordulatokat nyelvjárási ízekkel, egyéni leleményekkel, meg még a nagyon profán, sőt, mitnemondjak, a trágárságig szabad szlenggel ötvözi a szerzőjük.

    Különösen tetszenek a címadásaiban előforduló -rul/-rül toldalékok – mert felidézik Széchenyi István: Lovakruljának ragját, s ezáltal egy egész letűnt, hajdani korszakot is képesek megidézni. Az viszont, hogy melyik ez a letűnt korszak, és hogy kell-e siratni-temetni, vagy csak nosztalogjunk rajta-utána, kinek-kinek a saját belátására bízható.

    Mindenesetre, most már én is megfogtam, és nem eresztem: a Csücsök már az enyém is!

    Köszönöm.

1 hozzászólás
Véda P>!
Németh Kriszta: Csücsök

Olyasfajta, egy szívverést kihagyó élmények, amelyek szívcsücsökké válnak az emberben. Azok a pillanatok, amikor legszívesebben megállítanád az időt és beszamárfüleznéd életet lapját. Ott. Itt.

krlany IP>!
Németh Kriszta: Csücsök

Körbe-körbe hallgatom, néha közben bele-bele kapva olvasom is.
Lelkem simogató hangulatvarázsló; illatok, érzetek, emlékek, „s lassan kisimulnak a párna gyúrta kicsiny barázdák, hányaveti, karmos álommetszetek.”
Ha én eccer egy „mese” erejéig @cippo lehetnék, már tudom is kit bűvölnék el vele!:)
Olvassátok, hallgassátok ti is, nagy jóság!:)
http://www.cippo.hu/ablak-a-dabra-avagy-villanyos-muvek/

Király_Dobos_Beatrix P>!
Németh Kriszta: Csücsök

Ha egy könnyed, mosolyogva, néhol megkönnyezve olvasós novelláskötetre vágysz, ez a könyv nagyon jó választás! Rengeteg apró novella van benne, melyek a 60-as,70-es,80-as, 90-es évek egy-egy néha csak szösszenetnyi emlékét meséli el, az ebben az időszakban gyerekeskedő mai felnőtteknek ezer emlékkel. Lévén a 90-es évek előtt nem volt akkora választék, sok-sok azonos dologgal találkozhatunk az emlékek között, ami a retro tárgyakat illeti.
A címe, fülszövege alapján kezdtem bele, mert én is, még most is, hogy tíz-tizenegy hónap múlva elhagyom az utolsó előző x-et… :DD (Úristen. :D) De amit kaptam a könyvtől, az teljesen más, mint amire a fülszöveg utal. Ez mind-mind a gyerekkorom, szüleim fiatalkora, számtalan ismerős esemény, érzés, pillanat, első alkalom. 16 évesen használtam életemben először tusfürdőt, kék volt és fényes és selymes és az illata… (Épp ezt a szösszenetet olvastam el a könyvből.) És 19 évesen találkoztam vele másodszor, ekkor már kerestem és innentől kezdve nem is vettem szappant egészen 2020 tavaszáig. :)
Aztán az úttörőtábor (utolsók voltunk talán), az énekkar (de utáltam, de néha így lehetett szabadidőt lopni :)), a konyhai műbőr piros ülőgarnitúra – még mindig megvan – és még egy csomó minden. Fülig érő szájjal olvasom, közben be-bevillan a múlt, és persze olvasás közben, a bal oldalam alatt kedvenc párnám (az én nyunyókám) az ő csücskével. Köszönöm! :) <3

Biedermann_Izabella P>!
Németh Kriszta: Csücsök

Gyerekszív
Van olyan, hogy nem is lehet objektíven olvasni valamit. És nem feltétlenül azért nem lehet, mert az ember látta már életében a szerzőt mondjuk négyszer, vagy mert beszélt vele telefonon néhányszor, esetleg van közöttük ez a hallgatólagos megállapodás, hogy a szerző, egy főállású szájhős, időnként felolvas az embernek ezt-azt szívességből. Nem ezért.
Azért nem lehet objektíven olvasni ezt a könyvet, amiért a langyos testből kimetszett, aztán a hideg fémlemezre kitett gyerekszívet sem lehet objektíven megmérni, és megvizsgálni. Ahogy nem lehet a boncterem örökké mozdulatlan levegőjében nem a gyerek fölé hajolni, és nem végigsimítani a néhány órája még forró homlokon, és amiért nem lehet bánatos mosoly nélkül megcsókolni az arcát.
Ezt a könyvet nekem csak úgy lehetett olvasni, hogy a szavakat az enyémnek kellett gondolni, hogy a fémlemezre a langyos gyerekszív mellé oda kellett tenni az enyémet is, hogy ha már muszáj, legalább ne legyen egyedül a hideg neonfényben.
Nekem Kriszta úgy lett társam ebben a világban, és én úgy lettem az övé, hogy nem ismerjük egymást jól. Azt tudjuk egymásról, és ez elég is, hogy ha majd arra kerül a sor, egyikünk gyerekszíve sem lesz egyedül a fémasztalon.

Ez egy szubjektív értékelés. Nem tud, és nem is akart másmilyen lenni. Ilyet ír egyik gyerek a másikról. Hanem a könyvet én magam csak annak ajánlom, akinek még megvan a gyerekszíve valahol.

1 hozzászólás
Leoni I>!
Németh Kriszta: Csücsök

Mostanság Nati és Cippo a szívem csücske. Hova fér ennyi költészet ebbe a két csöpp fehérnépbe. Rám telepszik tőle az elégedett megcsöndesedés. Ablakom alatt molyol már az est, de nem vagyok rest, újra meghallgatom.

4 hozzászólás
geucsa>!
Németh Kriszta: Csücsök

Nagyon aranyos kis történetek, sok nosztalgiát ébresztett bennem.
Az utolsó fejezet nem kellett volna és a címekben a -rúl, -rűl szerintem nagyon gáz.


Népszerű idézetek

latinta P>!

    Azér’ az Öcsi is vagy harmincnyolcszor látta már meg a mennyből az angyalt, aztán mégis.
    Az Edit ilyen hallgatólagos házastársi tapintattal kezelte máskülönben, csak nekünk mesélte röhögve a gyürmölőt. Hogy hát azt még a nászútra is magukkal kellett vinni.
    Mer’ az olyan – tudjátok, olyan Fancsikó és Pintásan –, hogy az Öcsi kezének természetes meghosszabbítása a gyürmölő. Mer’ anélkül a koszlott kis rongydarab nélkül nem tud az Öcsi aludni, na. Ne röhögjetek.

A gyürmölő

Dora>!

Te, ez olyan igazságtalan. Hogy ezek csak úgy előveszik, érted, aztán csak úgy pisilnek vele, bele a világba. Hogy nem kell leguggolniuk, hogy jól összecsípje a seggüket a csalán, hanem állva pisilnek, érted?
Ja. Jó lehet állva pisilni. Kényelmes.
Te figyelj, mi lenne, ha kipróbálnánk?
Hülye vagy, itt a fán?
Itt hát.
Hogy? Le a fáról?
Aha. Bele a bokorba. Na?

Állva pisilni

Kapcsolódó szócikkek: pisilés
Biedermann_Izabella P>!

Lakatossal hálni csak annyiban méltatlan, amennyiben érdekorientált. Anyám, példának okáért, hozzávetőleg 11 680-szor tette.

latinta P>!

Úgy volt mocskos, hogy csak a sima, hófehér vállából nőtt ki két fekete koszfolt, két angyalszárny, közvetlenül a Fővárosi Csatornázási Művek feliratból. Narancssárga-fehér VLC ikonokat cipelt, könnyű plexiből fröccsöntött ikonok voltak azok, körberakta velük a csatornafedelet, s a hosszú kampóval, kezének esterházysan természetes meghosszabbításával kikanalazta a nehéz öntöttvaslapot.

Emésztő szerelem

Kapcsolódó szócikkek: Esterházy Péter
Dora>!

Egyszercsak elhúzta a száját a Pista: – Ejnye má’, mi ez a büdös? – Büdös? – kérdezett vissza szórakozottan a mama azzal a különös hangsúllyal, tudod, mikor úgy dallamívben elindítja a kérdést, aztán a végére valahogy mégis inkább kijelentődik. Na úgy.

a káposztás cvekedlirül

Dora>!

Anyám akkor még kertészetis volt. Naphosszat hordták a kévét a hőségtől ájult földeken, csak ebédre tekertek be kerékpáron a téeszirodára tikkadtan, s álmos-lustán vissza az üzemi konyha savanyú tojáslevese meg finomfőzeléke után. De előtte még a kertészetis lányokkal hátrasurrantak, hogy a feketéhez, amit a Marika főzött a sötét folyosó végén, a negyedik fényfolt mögött, elszívjanak cinkos titokban egy cigarettát. Álltak a sárga nyárban, hátukat a falnak vetették, füstöltek elégedett megcsöndesedéssel a lányok, csinálták a tilost. Arra jelent meg nagyapám.

A meglepetésrül

Dora>!

Szóval, a Medve úgy, ahogy volt, teljes férfivalóságában bírta a szimpátiámat, csak abban differenciálódtunk, hogy pontosan mire is biztosíték a biztonság. Ennek kapcsán amúgy a Medve apologetikusan kifejtette nézeteit a jogállamiságról, példaértékű kis szkeccsekben szemléltetett joghézagokat.
Mielőtt elment, meghagyta a telefonszámát. Ez különösen kedves gesztus volt tőle, mert korábban én már kétszer hívtam a mobilján. Nem baj, a Medve ilyen biztonságos ember, gondoltam, ismerek ilyen, a tartaléknak is legyen tartaléka-embereket, és bár nem értek egyet (anyám szerint ugyanis egy felelőtlen suhanc vagyok), azért próbálok megértő lenni.

Kulcsokról, lakatosokról, egyebekről

Dora>!

A gyürmölőt még a Mamika varrta neki apró kis gyöngyöltésekkel, bele volt hímezve még a neve is, hogy Öcsike; ez volt – a gyürmölő – a Mamika stratégiája arra, hogy az Öcsit leszoktassa az ujjszopásról. Nahát arról le is szoktatta. Viszont a gyürmölőt, azt onnantól fogva mind a tizenháromezer-háromszázhatvan este vitte magával az ágyba az Öcsi. A gyürmölő lett, hogy úgymondjam, az Öcsi titkos fétise, a férfijellemének a törésvonala, amit csak az Edit tudott. Meg persze mi, de azt meg az Öcsi nem tudta.

A gyürmölő

Dora>!

Mozdulataiban, mellyel a réteshez nyúlt, valósággal zavarbaejtő földi szerelem volt, összeolvadás, eggyéválás – eggyéválás valakivel, aki cudarul és megfoghatatlanul más, mégis halálosan nélkülözhetetlen*. Egy komplett hrabaliádát vonultatott fel eszköztárának finomságából és választékos modorból.

Az üzletpolitikai korrektségrül

Dora>!

Naszóval ottan álltak kompozícióba szerkesztve valami sóbánya bejáratánál, én meg hozzáképzeltem a sötét és fagyos tárnát, meg a portól boxosképű bányászokat, és olyan didergős rosszkedv ütötte fel bennem a fejét attól, hogy Zakopane.

Zakopane


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Bodor Ádám: Az utolsó szénégetők
Schäffer Erzsébet: A szőlővirág illata
Füller Tímea: Tócsatükörben
Janikovszky Éva: Ájlávjú
Péterfy-Novák Éva: A rózsaszín ruha
Tóth Krisztina: Hazaviszlek, jó?
Bächer Iván: Elindulni három nővel
Farkas Csaba: Mozdulatlan eső
Tóth Erzsébet: Szívhangok
Csurka István: A mélység vándora I-II.