Ez ​nem munka 9 csillagozás

Németh Gábor: Ez nem munka

Tíz év után ismét válogatás jelenik meg Németh Gábor kisprózáiból. A kompozícióba rendezett 41 szöveg polifóniájában is tisztán ráismerni a szerző írásainak állandójára: a „milliméterről milliméterre látás” és a mesélés együttes ritmusára.

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Pesti Kalligram, Budapest, 2017
232 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155603983

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Ember Judit · Orbán Viktor


Most olvassa 4

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 7

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Németh Gábor: Ez nem munka

Ritkán tapasztaltam ilyet: hogy egy kötet előszava (prológja?) ilyen tapinthatóan kihasson a kötet befogadására. Talán Németh Gábor előző könyve elől is pont egy ilyen felvezetés hiányzott? Mindenesetre nekem az a könyv valahogy a levegőben lógott, nem tudtam eldönteni, hogy akar-e mondani valamit, vagy csak azt akarja mondani, hogy akar mondani valamit… bizonytalan, és ezáltal bizalmatlan voltam vele kapcsolatban. Ám az Ez nem munka első másfél oldala úgy hatott rám, hogy kvázi ugyanezt az érzést egy teljesen új kontextusba helyezte – így amit ott kitöltetlen űrként definiáltam, itt kereséssé nemesedett: nyomozássá a téma (vagy mondjuk így, nagybetűvel: Téma) után. Mert téma (Téma) lehet bármi: egy villamosút, egy álom, egy emlék, vagy egy halál (igen, halál is, mert az író, mint a dögkeselyű, mindent bekebelez), csak meg kell találni – de ez még nem irodalom. Irodalommá a nyelv teszi, ami Németh esetében ravaszul önreflexív, okos és játékos, miközben mélysége van, végül pedig kész van az a pár oldal, ami hol esszére hajaz, hol tárcára, hol elbeszélésre, néha pedig egy regény csíráját fedezni fel benne, ami valamiért magzatpózba dermedt – de akár ez, akár az, nekem tetszik így.

>!
vargarockzsolt P
Németh Gábor: Ez nem munka

Novellák, esszék, tárcák.
A novella más, mint a manapság szokásos kispróza. A kispróza: rövid és „vagy amit akartok”. A novella: rövid és Csehov. Ha volna egy ilyen mondatnak értelme, nincs, azt mondanám, ma Magyarországon Tar Sándor tud legjobban novellát írni (meg egy bizonyos Bodor Ádám nevű kollégánk). írta Esterházy, és biztosan igaza van volt, de nekem a novella Hajnóczy. spoiler Ez úgy van, mint a barátság. Az elején lesz valaki, aztán kész. Az kitart addig, amíg meg nem halsz. A zenével is így vagyok, amit megszerettem 16 és 26 éves korom között, az megmaradt, és csak csodálkozom, hogy azt hogyan lehet nem szeretni? De már bele törődtem, tetsszen mindenkinek az, ami tetszik, én nem erősködöm.
Szóval Németh Gábor írt néhány Hajnóczy novellát, eddig nem ezért szerettem, de most már van ez is. A többiről meg írjanak az okosok.
Itt van két rövid rész, ami nekem megmarad, vagy azért mert annyira tetszik, vagy azért, mert annyira nem:
Ha a felesége ezen a hangon mondott valamit, az később, utólag helyesnek, igaznak, vagy legalábbis indokoltnak bizonyult, akkor is, ha az elhangzás pillanatában nem akadt rá magyarázat. [„,] Ha nem találkozunk, föltehetően már meghaltam volna, gondolta. Masszív alkoholista, hepatitis B-vel, nem a legjobb leosztás. A máját valószínűleg egy külön erre a célra szerkesztett alkalmatosságon kellene maga után vonszolnia. Infúziós állványt látott csillogó henteshoroggal, arra akasztotta rá a májat. spoiler
És a másik:
Ha megérzik, hogy egyedül vagy, azonnal gondjaikba vesznek a nők. Főznek rád, elintézik, hogy tiszta ruhád legyen. Bérbe adják neked a lakásukat, mert éppen külföldre távoznak. spoiler

3 hozzászólás
>!
Csabi MP
Németh Gábor: Ez nem munka

Németh ebben a válogatásban is hozza azt a humort, bölcsességet és öniróniát, amit tőle el lehet várni. Mi más magyarázná eleve a címet, amit többféleképpen is értelmezhetünk.
Érthetjük úgy is, hogy ez neki tényleg nem volt munka, hisz már csak a szerkesztőnek kellett összepakolnia az írásokat, hogy kötet legyen belőlük. Érthetjük úgy is, hogy ez nem munka, inkább valamiféle erkölcsi kötelesség, felnyitni a zemberek szemét a dolgokra, amik amúgy is ott vannak az orruk előtt, csak éppen nem látják. Vagy érthetjük úgy is, hogy sokak szemében ez nem munka, irkálni lapokba, a napi betevőért. Akárhogy is, kellenek az ilyen írók, akik megfogalmazzák azt, amit az átlag csak érez, de kimondani képtelen. Erre mondhatjátok, hogy az átlag nem olvas NG-t, és ebben igazatok is van.

Persze az ilyen „összegereblyézett” kötetek mindig hátránnyal indulnak, nem műfajuk ezeknek az írásoknak a keménykötés. Én is sokszor belebambultam, visszaolvastam, hogy miről is lenne itten most szó. Mert nagyon sok mindenről van szó. Témában és stílusban is olyan változatosak ezek az írások, hogy nagyon nehéz őket folyamatosan olvasva befogadni. Meg kell hagyni nekik a levegőt, ezeket tényleg a mindennapra egy mese tempóban kellene olvasni (de hát kinek van erre ideje, ugye). A kiadó sem könnyíti meg a dolgunkat azzal, hogy nem szerepel, melyik írás mikor jelent meg, hogy kötni tudnánk a korhoz, miről szólnak az utalások.
Azért jó, hogy mégis össze vannak rakva ezek az írások egy helyre, mert ahogy a mondás tartja, az internetes linkek elavulnak, a könyv meg mindig ott porosodik a polcon. Az újságra meg előbb-utóbb valaki rápucolja a krumplit.

1 hozzászólás
>!
dacecc P
Németh Gábor: Ez nem munka

Ez olyan Németh Gáboros lett. Laza és humoros, miközben mond valamit, ráadásul erőlködés nélkül. Ehhez nagyon ért, itt sem hagyja cserben a rutin, kifejezetten jó novellák vannak a könyvben. Nem dolgoztat meg az olvasása, mégis van benne valami, ami megtalálja a helyét az emberben, elő-előjönnek képek belőle a mindennapokban. Eszembe jut egy gondolata este, mikor lefekvésnél már lekapcsoltam a lámpát, és van az a pár pillanatnyi átmenet, amíg átállítom az agyamat, hogy akkor most a fal felé kéne fordulni lassan; vagy amikor vízért megyek a csaphoz, és a kéz megteszi az utat a vízsugár felé. Foglalkoztat, hatással van rám. Ennél többet pedig nem várhatok el egy könyvtől, tulajdonképpen már ez is rengeteg.

>!
olvasóbarát P
Németh Gábor: Ez nem munka

„Írtam egy könyvet, magam sem tudtam persze, hogy könyvet írok, csak összegyűltek a szövegek és azt gondoltam, hogy néhány közülük egymáshoz való, mert nagyjából az életemmel foglalkoznak.”

Németh Gábor műve hatalmas ismeretanyagból építkező jó stílusban írott olvasmány 4 fejezetben, bevezetővel és búcsúzó írással keretbe foglalva a történeteket, a szerző életének emlékmorzsáit. Olyan válogatva, felidézve megőrző írások ezek, néhol vendégszövegekkel (Borbély Szilárd) A borzalomról, avagy
Régi pénz változások a bankjegyek és érmék módosulásai szerint
Tanmese-szerű történetek 13 tételben a legkülönbözőbb dolgokról, állatokról, türelemről, az igazságról, a szabadságról sokszor érzetem olvasás közben a hasonló élményanyaggal történő találkozásból adódó ismerősséget.
Kalandozások, visszautalások a korábbi szövegekre, élethelyzetekre.
Ez a kötete nem tudott olyan közel kerülni hozzám, érdekes, olvasmányos, de mégsem.

>!
danaida P
Németh Gábor: Ez nem munka

hát én nagyon szeretem a némethgábort..
az írásait pedig, ha lehet, még annál is jobban..

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

Ki volt sírva a szeme. De az arca annyira közömbös volt, mintha valaki más sírta volna ki neki.

62. oldal, Aritmetika

>!
Kuszma P

Úgy lélegeztem, azzal a hevességgel, mint akit víz alá készülnek nyomni, vagy mint aki kövekkel megrakott hátizsákot cipel valami fölösleges magaslatra, hogy aztán a zsák száját kioldva alázúdítsa terhét – mint ki alig várja, hogy végre elájulhasson, vagy mintha a teremtő életfogytig hasonlatokra kárhoztatott volna.

194. oldal, Hasonlatok

>!
Kuszma P

A megtisztuláshoz magánutak vezetnek, ha egyáltalán. Csak ennyiben maradhat egy színházi előadás katartikus. Ám persze ehhez hozzá kell tenni, hogy ezáltal eredeti fogalmaink szigorú értelmében csak illegitim katarzisokhoz juthatunk, mert a katarzis nem kódolható be biztonsággal az előadás folyamatába. A létrehozók, és itt most szándékosan nem volnék ennél pontosabb, nem tehetvén mást, csapdákat állíthatnak a transzcendenciának, feltételezve bizonyos mechanizmusokat. Ám a néző az úr, azt tesz, amit akar; lehet, hogy majd a szünetben, a kissé száraz tormakrémes molnárkától támad katarzisa, mert hirtelen újraél egy harmincéves pillanatot, amikor a nagynénje, akibe halálosan szerelmes volt, elvitte az Operába. Mondjuk.

84. oldal, A katarzisról, avagy meddig él a légy a színházban

5 hozzászólás
>!
Csabi MP

1989, a Kígyó éve. Már a szabadságé, vagy még a rabságé ? Nem nagyon tudom összerakni. A Hősök terére például nem mentem már el. Valahol a Balatonon voltam, arra fogtam rá. Rosszkedvem volt az egésztől, fogalmam nincs, miért. Tévén néztem végig az újratemetést. Nem éreztem megrendülést. Nem éreztem, amit éreznem kellett volna. Hamis volt Orbán Viktor fehér inge, kiszámított az indulata. Végül Mensáros hangjára hagyatkoztam. Eszembe jutott, ahogy egy őszi estén, hetvennyolcban, a szanatóriumi szobájában elmeséli a letartóztatását követő éjszakát. Beültették valami lépcső alá dugott kis fülkébe, fölkapcsoltak egy asztali lámpát, és elé lökték az összes feljelentést, amit róla írtak. Tessék, Mensáros elvtárs, olvasgassa.
Tizenöt évvel később megtudom, hogy Orbán Viktor a beszéd előtt pár nappal fölment Ember Judithoz, aki akkoriban filmet forgatott a fiatal demokratákról, fölment megnézni a musztert. Hogyhogy kíváncsi vagy, Viktor, eddig nem érdekelt az egész. Meg akarom nézni, mekkora legyen a borostám, válaszolta a leendő szónok. Tudod, Viktor, mondta erre Ember Judit, nem szeretnék ebben az országban élni, amikor majd te leszel a miniszterelnök.

100. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ember Judit · Orbán Viktor
>!
olvasóbarát P

Korunk kultúrája a halálra mered, de valójában egyáltalán nem vesz tudomást róla. A halál képei eltörlik a halálról való gondolkodás lehetőségét.

107. oldal, A borzalomról, avagy

Kapcsolódó szócikkek: halál
>!
Kuszma P

Innen úgy látszik, minden dizájnkérdéssé… züllik?, józanodik? A fene tudja, hogy kéne ezt fogalmazni. Azt gondolom, ez nem azért van, mert aljasabbak vagy értéktelenebbek vagyunk az elődeinknél, hanem mert bölcsebbek. Az alapkérdés ugyanis tényleg ilyen egyszerű: miért ne kössük fel magunkat az első fára? Az úgynevezett művészetnek, éppen úgy, mint a filozófiának, pusztán erre kellene válaszolnia. „Nem tudtak mit kezdeni a halállal, ezért azt találták ki, hogy nem gondolnak rá.” (…) A feledékenység állapotában való serénykedést nevezem szórakoztatásnak. Ki az, aki nem szórakoztatási kisiparos ebben az értelemben? A rafináltabbak persze az alapkérdést éppen annak őrjítő ismételgetésével teszik súlytalanná, azaz felejtik-felejtetik el – az ilyesmiért adják, ha még szerencse is van, „a végén” a Nobel-díjat.

84-85. oldal, A katarzisról, avagy meddig él a légy a színházban

>!
Csabi MP

Amikor St. Auby Tamás hazajött, kiment hozzá a meglehetősen tanácstalannak bizonyuló Stúdió Akárhány, és ő, viszonylagos nyugalommal a kamerába nézve, azt állította, hogy a művészet giccs. Azóta sem értem, miért nem hagyták abba azonnal az említett műsorfolyamot.

85. oldal

Kapcsolódó szócikkek: giccs
>!
dacecc P

Akkor egy Eörsi István nevű fiatal költő került sorra a könyvben, és tulajdonképpen ugyanazt a nyelvet használta, mint a többiek, a hazugságét, mert nem volt más nekik, azt lehetett látni, érezted, hogy nincs más, az összes többi betű el van véve, vagyis a betűk megvolnának, ám bizonyos sorrendjük ki van tiltva az örökkévalóságból, de valamilyen okból csoda történt, mert Eörsi mégis magát mondta ki a hazugság nyelvén.
Remegett valami fehér ingben, azt láttam még, nem tudom, hogyan. „Megfigyelésem szerint Révai elvtárs egy kicsit mást kért számon Dérytől, mint amit a »Felelet« írója akart, noha ez a mondanivaló sem megvetendő, sőt éppen olyan fontos, mint a másik”, de előbb még hogy: „Úgy éreztem, Révai elvtárs a könyv meglévő hibáinak elemzésén kívül, valódi értékeit is kétségbe vonja, és ezt azok fogják kihasználni, akik tehetségben is, az írói szándék becsületességében is mérföldmessze vannak Dérytől”, ennek a mondatnak a súlyát szerencsére már nem sokan érzik, és lesz talán kor, amikor kirohad alóla az egész referencia, de most még, ötven valahány évvel később, amikor épphogy csak elszállt ez a fehér inges fiú a szélben, lehet tudni, hogy mi volt ez, hogy mi volt a lényeg, hogy jobban szerette Déryt, mint a Déry, aki majd kimegy, fölköp a magasba, és alááll, mert ez kell az életben maradáshoz, belátod súlyos hibáid, és belenyúl gatyádba a Párt, tehát fölköpsz, aláállsz, aztán hazamész, lezuhanyozol, és megírod a Kiközösítőt, ez a normális ügymenet, és amit ez a fehér inges csinál, az meg nem normális, hanem lehetetlen.

119-120. oldal, A méltóságról, avagy valami fehérben

>!
danaida P

Összegörnyedsz, mintha neked kellene tartanod egy komolyabb erkélyt a körúton.

125. oldal

>!
danaida P

Jut eszembe egyik kedves részem az áldott emlékezetű Dobos C. József alapművéből, Magyar–franczia szakácskönyv, 926. oldal.

„Teknős békát megölni

Izzóra tüzesített lapátot nyomva a teknőcz hátára, nyakát és lábait a szegény állat rögtön ki fogja nyújtani, a midőn aztán hirtelen, éles baltával a fejét le kell vágni. – A vérét megszedjük és fölhasználjuk. Azután mindaddig főzzük, míg a teknője leválik, mit azon melegen kell levennünk és a békát megtisztitanunk. – A bőrét, epéjét és beleit eldobjuk és ha netalán sárga tojásai lennének, azokat a mártásba tesszük, de csak az utolsó percben, nehogy megkeményedjenek.”

125-126. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Fekete István: Őszi vásár
Böszörményi Gyula: Beretva és tőr
Békés Pál: Csikágó
Vivien Holloway: A bross
Bächer Iván: Utóíz
Örkény István: Egyperces novellák
Tar Sándor: Mért jó a póknak?
Gárdonyi Géza: Az én falum
Lázár Ervin: Mesék felnőtteknek
Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék!