Kötéltánc 50 csillagozás

Németh Eszter: Kötéltánc

Konrád ​Lia tizenhét éves vidéki lány. A fullasztó kisvárosi környezetben hiába keresi az egyensúlyt két élet, két fiú, de legfőképp a külvilág és saját elvárásai között. Torz tükörben látja önmagát, titkos blogjában vall arról, hogyan hagyják cserben egymás után szülei és barátai…

Németh Eszter blogregényében megdöbbentő hitelességgel mutatja be az 1995 után született digitális generáció útkeresését.

„Mindig lenyűgözött a kötéltáncosok látványa. Levegőt is alig mertem venni, mintha én egyensúlyoztam volna a kötélen. Aztán egyszer láttam egy kötéltáncost leesni. És egy villanásra kiült a nézők arcára az, amit nyíltan nem vallottak volna be: énjük egy darabkája titkon erre a zuhanásra várt. Hasonló élményt élhet át, aki elolvassa ezt a regényt. Lesznek pillanatok, amikor azt kívánjuk, bárcsak… És a végén, amikor elszégyelljük magunkat, rádöbbenünk, hogy ez a könyv épp annyira szól rólunk is, mint a főszereplő lányról, Liáról. Aki se nem angyal, se nem ördög. Csak egy… (tovább)

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

>!
Móra, Budapest, 2015
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631199338

Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 31

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Karcsika
Németh Eszter: Kötéltánc

Ez borzalmas volt.
Lehet most sokan nem fognak szeretni a véleményem miatt, de nekem nagyon nem tetszett ez most. Valószínűleg rossz passzban kapott el, de nem igazán tudtam átérezni főszereplőnk érzéseit, gondolatait. Értem, hogy fullasztó egy kisvárosban élni ahol mindenki ismer mindenkit, fullasztó az anya nyomása, de akkor sem gondolom, hogy épp észre vall az amit ez a lány leművelt. Talán az egyetlen agyilag is épp karakter Bence és Balázs volt, ők nem is tudom, hogy bírták azt a tébolyt ami ebben a községben megmutatkozott.
A történet vége pedig… Konkrétan egy óriàsi baromságnak vélem, miután becsuktam a könyvet komolyan elgondolkoztam azon, hogy vajon mi a fenének olvastam én ezt el…

>!
Szimirza P
Németh Eszter: Kötéltánc

Vagy az én elvárásaim voltak túl magasak, vagy ez a könyv egyszerűen csak nem üti meg a mércét. Nem tudtam szereti a karaktereket, Liát egyszerűen bahhh… szóval nem kedveltem. Nem tudom, hogy ajánlanám -e bárkinek is…

4 hozzászólás
>!
Dóriღ
Németh Eszter: Kötéltánc

5/5 új kedvenc.
Imádtam minden sorát, nem tudtam letenni, teljesen átéreztem.
Lia karaktere bámulatos, egyszerűen lenyűgöző. Mennyi mindenen ment keresztül, mennyi mindent viselt el szótlanul, magába fojtva az érzéseit. Rengeteg olyan gondolata, megmozdulása volt, amiben magamra ismertem. Az ő személye nyilván kicsit eltúlzott: felnagyítva mutatja be a problémáit, mindenben a rosszat látja, és nem hiszi el, hogy meg tud felelni. De hát ilyen a depresszió.
A többi karakternél pedig sokszor úgy éreztem, hogy csak a nevüket tudjuk, őket magukat nem ismerjük. És igen, pont ez a baj a való életben is.
Lia állapotát nagyon jól bemutatta, hogy még a legapróbb dolog is padlóra küldte, mint az utolsó csepp a pohárban. Ilyen volt például a karácsonyi jelenet, ahol egyedül ő nem kapott semmit, ő lett kizárva a saját korosztályából.
spoiler
Bár fiatalabb vagyok, mint a könyvben szereplők, mégis teljesen átéreztem a könyvet, a mondanivalóját. Ez a könyv most betalált nálam. Erre volt most szükségem. Azt hiszem agyalni fogok rajta még egy darabig.

2 hozzászólás
>!
csucsorka P
Németh Eszter: Kötéltánc

Mint mindig, most is azon csúszott el egy teljesen jónak ígérkező ifjúsági regény, hogy olyan laza akart lenni, amilyen laza tini a világon nincsen. Nincs kistesód vagy gyereked? Tegyél egy harminc perces kört egy gimi közelében. Esküszöm neked, hogy nem a „cucctáskájukban” tartják a holmijukat és garantálom, hogy soha de soha nem tör rájuk a „crazy feeling”.
Erőt vettem magamon és ezután is folytattam, hajtott a gyorsan olvasható szerkezet, a fel-felsejlő szép mondatok és okos karakterek, történések. Mert van ezekből is. Nem is értettem, miért nem lehetett olyan sterilen megírni az egészet, nagyon értékes darab lenne.

Remélem, Németh Eszter rátalál az igazi, saját hangjára és lesz majd bátorsága azon írni. Keresni fogom.

3 hozzászólás
>!
Laura_Várnai
Németh Eszter: Kötéltánc

Képtelen vagyok elviselni az ilyen főszereplőket.
Lia nem depressziós, hanem egy önsajnáltató hisztis kis liba, aki annyira belemerül a saját nyomorába, hogy nem veszi észre magát és semmit nem tesz azért, hogy bármi is helyre jöjjön benne.
spoiler
Az anyja meg… Bírom milyen nehéz manapság gyereket örökbe fogadni, mert ilyen vizsgálat, olyan vizsgálat, de egy ilyen lelki-terrorista spoiler meg vígan nevelgetheti szerencsétlen lányát.
Én értem, hogy milyen rossz Liának spoiler, de elnézést, 200 oldalnyi rinyálást képtelen vagyok hajtépés nélkül feldolgozni.
Ennyi, nevezettek gonosznak; 13 okom volt Hannah-ról is megírtam a véleményem, Lia még szépen megúszta az elemzésemet.

>!
poggi IP
Németh Eszter: Kötéltánc

Gondban vagyok ezzel a regénnyel, nemcsak azzal, hogy hány csillagot kapjon, de azzal is, hogy mit írjak róla; nem véletlen ülök ezen az értékelésen napok óta. Mert az a sejtésem van, hogy ez egy nem igazán jó könyv, viszont nagyon fontos könyv, és könnyen lehet, hogy jelen esetben a fontosság egyszerűen jelentősebb attribútum, mint bármi más.

Ugyanis ez a regény nem arra való, hogy élvezettel olvassák, hanem arra, hogy életeket mentsen.

Ezek elég nagy szavak, úgyhogy megmagyarázom, mire gondolok. Első körben rögtön arra, amilyen ennek a recepciója: az olvasókat halálra idegesíti Lia, a nyűglődése, a szerencsétlenkedése, a problémacsinálása, a tehetetlen sodródása, és az összes többi. Hát igen: aki belülről depressziós, az kívülről sokszor idegesítő, irritáló és elviselhetetlen. Ugyanígy találja ezt Lia környezete is, ezért is marad annyira egyedül a végére, hogy egy ilyen marhaság, ami persze a kamaszlét mindennapjaiban nagy dráma, de összességében „kit érdekel”-kategóriás, képes ilyen fokú kétségbeesésbe taszítani. spoiler

A kívülről-belülről dolog ezzel nem ér véget: az olvasó, a külső, racionális nézőpontjából pontosan látja, hogy Lia nem hajlandó elfogadni, hogyha valaki megdicséri, jó színben akarja feltüntetni, és mondjuk büszke rá, és hogy ez részéről – mi más – durva tévképzet. De belülről, az ő fejéből nézve teljesen világos, hogy ő rossz ember, szerencsétlen, tehetségtelen, és semmire se jó: hogyan bízzon meg bárkiben, aki ennek az ellenkezőjét állítja? Aki annyira ostoba, hogy még azt se veszi észre, hogy ő, Lia, mekkora egy szarkalap? Érdemes neki foglalkozni ennyire buta emberek véleményével? Dehogy érdemes. Nem azért gondolja így, mert ez a racionális, vagy ez a valóság (bármi legyen is az), hanem azért, mert az ő nézőpontjából csakis és kizárólag ennek van értelme.

És szerintem ebben áll a regény, és a blogbejegyzéses-naplós forma nagy erénye, hogy ezeket a szembenállásokat, kognitív disszonanciákat, váratlan és kizökkenthetetlen gondolati végtelen ciklusokat megmutatja kívülről nézve, adott esetben annak a kamaszolvasónak, aki valamiért amúgy is kézbe akarja venni ezt a könyvet, valamiért vonzódik hozzá… és lehetőséget ad arra, hogy rájöjjön, hogy amit ő belülről így lát, az kívülről nem olyan. Ha erre csak egy-két középiskolást rá tud döbbenteni, vagy akár arra, hogy igenis szüksége van segítségre, akkor ezerszeresen megérte.

Ezért gondolom, hogy ez a regény életeket menteni való. Meg azért is, mert megmutatja, hogy erre az ember közvetlen környezete, legyen bármilyen jóindulatú is, nem alkalmas. Hiába parancsol rá az iskolapszichológus az osztálytársakra, a baráti körre, hogy tessék vigyázni erre a gyerekre, ez nagyobb feladat, mint amire ők képesek. Külön piros pont jár a regénybeli szülőkért, akik bár eltúlzottak, de mégiscsak olyanok, amilyennek egy ilyen történetben lenniük kell.

A hibái pedig abból fakadnak, hogy annyira segíteni akar ez a regény; hogy meg akarja váltani a világot. Ezért állatorvosi ló benne minden szereplő és minden történés – a legtöbb epizód éppen csak egy picit el van túlozva, bár okosan használja a sztereotípiákat, néha túllő velük a célon. De ettől még azt gondolom, hogy jó, hogy van, és számomra pont az húzza alá a szükségességét, hogy mennyire rosszul reagálnak Liára az emberek – nemcsak a regénybeli fiktív többiek, hanem a valódi, hús-vér olvasók.

>!
hollow_crown
Németh Eszter: Kötéltánc

Mi a jó édes fene volt ez? Az egész könyv az utolsó oldalakig egy 3 csillagos kis „nyeh” volt, de ez a vége???? Keresem a szavakat, lennék szofisztikáltabb, de leginkább amúgy jó tanyasiasan csak káromkodnék és kérném a jó Istent, hogy most csapjon belém a villám.

>!
eperfagyi27
Németh Eszter: Kötéltánc

Háát, nem is tudom hol kezdjem… Elég vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban, nem is igazán tudom eldönteni, hogy tetszett, vagy nem.. Úgy fogtam neki, hogy egy szokásos, könnyed ifjúsági naplóregény, nem is gondoltam volna, hogy ilyen komoly témákat próbál boncolgatni. (A fülszöveg alapján számomra nem tűnt ilyennek.) Persze egyáltalán nem bántam, sőt még örültem is neki, de rám nem gyakorolt akkora hatást, mint kellett volna.
Eleinte elég kusza volt minden, valahogy nem fogott meg se a történet, se a szereplők, egyáltalán nem tudott lekötni. Aztán ahogy haladtam előre, egyre jobban belerázódtam, kezdett érdekelni, hogy mit hoz ki ebből az írónő.
Lia személyisége szerintem nagyon jól el lett találva, a viselkedése abszolút a körülményeknek megfelelő volt. Érezhető volt a mély depresszió, az önértékelési zavarok, a kétségbeesés, a magány, a félelem. A családtagok, főleg az anyja hozzáállása megdöbbentett, számomra hihetetlen volt hogy semmit nem vettek észre és nem vettek komolyan abból, amit Erik tett Liával, egyáltalán amin keresztül kellett mennie. A barátai sem álltak kellőképpen mellette, és ez szépen lassan felemésztette a főszereplőt.
Összességében az elgondolás jó, de nekem valamiért nem jött át eléggé, nem tudtam maximálisan átérezni. A vége viszont sokakkal ellentétben nekem kifejezetten tetszett, minden elismerésem az írónőé érte, nagy bátorság kellhetett egy ilyen befejezéshez. Ettől sokkal igazibb lett az egész számomra.
Végül egyáltalán nem bántam meg, hogy rátaláltam, és bár messze van a tökéletes könyvtől, de sikerült elgondolkodtatnia. Érdemes elolvasni… :)

>!
LoveRosie
Németh Eszter: Kötéltánc

Úgy érzem, ez nem az én regényem. És olvashatnám tovább is, mint 21 oldal, de érzem, hogy ez a könyv nem nekem íródott. Lia hihetetlen módon idegesített ezen a pár oldalon, és olyan karakternek tűnt, aki soha nem fog megváltozni.

>!
Adrirawia
Németh Eszter: Kötéltánc

Nekem igazából tetszett a könyv, bár a szereplőnk önbizalmát már talán senki sem hozza vissza.
A vége baljóslatú, szimplán remélem, hogy nem tette meg.
A másik. Máté nem Bence és Gergő haverja? A végén ez mi volt? Ha tudta mit művelt Erik, akkor hogy írhat ilyet?
Meg amikor horgásztak, MÁTÉ volt az, aki válaszolt Erik kommentjére. Most akkor mi van? Annyira kusza ez az egész dolog így.


Népszerű idézetek

>!
Rebeka_C

Különben is, legalább egyszer szeretném megtudni, hogy milyen a szex, ha szerelmes az ember. Milyen a szerelem? Az nem lehet, hogy nem létezik! Akkor minek írtak volna róla annyi könyvet meg verset?! Na jó, hagyjuk. Éljen a biológia meg a neurontípusok. Lehet, agysebész leszek. És kiműtöm az elkeseredettséget az emberekből.

>!
Greylupus

A beszéd eleve félreértések forrása. A jelenlét nélküli beszéd pedig maga a félreértés.

>!
Greylupus

Goldoni Két úr szolgáját néztük meg. Hát a darabban legalább annyit, ha nem jobban kavartak, mint az életben, brazil szappanoperára rövidítve. Az ofő csak nézett hétfőn, meg a magyartanár is, hogy az osztály fele teljesen képben volt. Végül is mi ezen a meglepő? Nagyjából ugyanezt csináljuk sulin kívül.

>!
Greylupus

Megint kislánynak éreztem magam. Kislánynak, aki még hisz abban, hogy a felnőttek hatalmasok, varázslók. Hisz abban, hogy megvédi, és vigyáznak rá.
Pedig a felnőttek nem ilyenek. Belerokkannak a sok munkába, mert azt hiszik, hogy a pénz majd pótolja mindazt, amit elvesztegetnek a pluszmunkával töltött időben. Azt mondják, hogy értünk dolgoznak, hogy mindenünk meglegyen. És nem veszik észre, hogy az idejük, a csendjeik, a szavaik sokkal többet érnek.

>!
zsazsa9

Néha azt sem bírom rendesen követni, hogy az ismerőseim közül ki kivel kavar. Még szerencse, hogy mindenki szorgalmasan státuszfrissít.

35. oldal, 13. bejegyzés

>!
sheni I

Lehet, agysebész leszek. És kiműtöm az elkeseredettséget az emberekből.

15. oldal

>!
Greylupus

Hiába minden, úgyse lehet elmenni ebből a városból. Mindegy, hová jársz, kivel futsz, ki tudják-e fizetni az egyetemed az ősök, a végén úgyis itt fogsz kikötni.
Legalábbis Erik ezt szajkózza, hogy hiába tanulok, úgyis itt fogok kikötni, az önkormányzati magasságokig vihetem maximum. Ha szerencsém van, addig nem un rám, és akkor lesz férjem meg gyerekem. Másnak úgyse kellenék, örüljek, hogy vele megfogtam az isten lábát. Kisvárosi álom luxuskivitelben.


Hasonló könyvek címkék alapján

Kelly Oram: Cinder és Ella
Zoe Sugg: Girl online
Chloe Seager: Randikatasztrófák
Katie McGarry: Dare you to – Aki mer, az nyer
Sherry Gammon: Elviselhetetlen
Margit Sandemo: Örvényben
Szántai Zita: Hűvösvölgyi Gimnázium B épület 1. – Vivi és a Rómeók
Leah Scheier: Csak a te hangodat hallom
Jasmine Warga: Szívem és egyéb fekete lyukak
Emery Lord: Amikor összeütköztünk