Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Búcsúpillantás 8 csillagozás

A magyar nemzetgyűlés 1920 februárjában kimondta, hogy a függetlenné vált magyar állam királyság, majd március 1-én Horthy Miklóst választotta meg kormányzónak. A függetlem magyar királyság de facto 1944 október 15-én, a sikertelennek bizonyult „kiugrás” és a nyilas hatalomátvétel napján szűnt meg. Erről a nem egészen negyedszázados korszakról ad képet Nemeskürty. A szerző mindenekelőtt azt kívánja dokumentálni és bizonyítani, hogy az 1920–1944 közötti korszak, az úgynevezett Horthy-korszak éppen nem szolgált rá a korábbi évtizedekben kötelezően, újjabban is gyakorta emlegetett diffamáló jellemzésekre (Horthy-fasizmus stb.) Sőt! Nemeskürty ábrázolásában e negyedszázad az egyik legjelentősebb magyar politikatörténeti korszakká válik, amikor az ellenségtől körülvett, Trianon területének nagyobbik részétől, lakóinak egyharmadától megfosztott, gazdaságilag lehetetlen helyzetbe hozott ország hét év alatt konszolidálni volt képes önmagát, és nemzetközi szintű teljesítményekre volt… (tovább)
Most olvassa 1
Várólistára tette 6
Kívánságlistára tette 2

Kiemelt értékelések


1996-ban olvastam először. Akkor, emlékszem, azzal az érzéssel tettem le a könyvet, hogy a történelmünknek ezt a korszakát (Horthy-korszak) miért nem ismeri így, ezzel a szemüveggel mindenki? Hogy a Trianoni döntés után mennyire óvatos volt a magyar politika a külvilág felé, visszahúzódó és elszigetelt. Hogy a háborúba is mennyire nem akartunk belépni, mennyire egyensúlyoztunk két világ között. És hogy csak kisebb csoportok kilengései hoztak minket kínos helyzetbe, mint a húszas évek frankhamisítási botránya vagy a vezérkar otrombasága.
Ma már egy kissé megmosolyogtatóan, a tényeket-tudatosan-mazsolázva-összesítő jellegű történelmi vázlatnak tűnik, és talán jóval többet mond el az aktuálpolitikai hova-illeszkedésről, a korról, amelyben íródott (1993-95), mintsem a korról, amelyről szól.
De talán éppen ez az érdekes benne: a tükör, amit nyújt a szerző koráról, és a tárgyalt korszakról, mint tükör a tükörben.
Mindenesetre így is számos olyan pont van a könyvben a tárgyalt korszakról, ami igenis valódi ellen-balansztot jelent ahhoz a meglehetősen egysíkú képhez képest, ami a Horthy-korszakról ma is él.
És a könyv végi olvasói alaphangulatot is valósnak tartom ma is: a tehetetlen érzést, hogy bárhogyan próbálkoztunk is a hintát ide is, oda is kilengetni – végtére is szerencsétlen, csaknem balfácán nép voltunk, és „sohsem tudott az igazsághoz/ igazunk minket eljuttatni/ Hamupipőke a magyar kín.” – Hogy ez a szívünket összeszorító tehetetlenség-érzés valódi hazafias érzelem-e, vagy éppen hazafi-ellenes, azt nehezen lehetne eldönteni; de fel tudnék sorolni néhány embert és politikai erőt, akik semmi esetre se döntsék el ezt a kérdést helyettem.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Botlik József: Az őrvidéki magyarság sorsa 1922–1945 ·
Összehasonlítás - Fekete Gyula: Fortélyos félelem igazgat 64% ·
Összehasonlítás - Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege 95% ·
Összehasonlítás - Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer és antiszemitizmusának mérlege ·
Összehasonlítás - Bánffy Miklós: Huszonöt év ·
Összehasonlítás - Ignácz Károly (szerk.): Kérdések és válaszok a Horthy-korról ·
Összehasonlítás - Botlik József: Nyugat-Magyarország sorsa 1918–1921 ·
Összehasonlítás - Kővágó László – Pintér István: Munkássors – munkásgond ·
Összehasonlítás - Papp Klára – Bárány Attila – Kerepeszki Róbert (szerk.): Kultúra, művelődés, agrárium ·
Összehasonlítás - Ablonczy Balázs: A visszatért Erdély 1940–1944 86% ·
Összehasonlítás