Nemes Nagy Ágnes összegyűjtött versei 63 csillagozás
Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Osiris Klasszikusok Osiris
Enciklopédia 13
Kedvencelte 18
Most olvassa 7
Várólistára tette 31
Kívánságlistára tette 46
Kiemelt értékelések
Én olyan mélyről nézek fölfelé erre az életműre, hogy kificamodik a nyakam.
Március eleje óta, azaz több, mint másfél hónapja olvasom ezeket a verseket folyamatosan, mindennap négyet-ötöt. Kevésnek tűnik, de valójában bőven meghaladja az erre szánható energiaszintet. Nem is értem, hogy bírtam. Tömény költészet. Az a normális, ha egy költő „összes verseit” tartalmazó kötet erősebb és gyengébb darabokból áll. Az nem normális, hogy valakinek gyenge verse nincs is.
Mondjuk, ezzel a névvel az ember szinte kötelező jelleggel válik nagy költővé. A mázlista.
Továbbiak a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/03/16/nemes_nagy…
A szavaknak súlya mindig sokat
nyom a latban. Egyesek hintik
bort fogyasztva hozzá, hamar vízzé
válik, mikor elér hozzánk.
Nem ilyen azonban Nemes Nagy Ágnes.
Szavai vonzanak mint valami mágnes.
Nemes nedűt iszom verseivel sorra.
Nem is kívánkozom másvalami borra…
https://moly.hu/karcok/1214889
https://moly.hu/karcok/1215484
https://moly.hu/idezetek/176197
https://moly.hu/idezetek/178700
https://moly.hu/idezetek/67267
https://egyszervolt.hu/vers/hoesesben.html
Nehéz írni egy olyan kötetről, ami január 1-je óta szinte minden nap a kezemben volt egy-egy vers erejéig, az biztos, hogy maga az ötlet egy jó gyakorlat, amit bátran ajánlok másnak is. Főleg azért nehéz írni róla, mert mindez 2020-ban történt, amikor minden a feje tetejére állt és semmi sem volt biztos többé. Versekbe kapaszkodni ilyenkor lehet könnyű és nehéz is, de mindenképpen szubjektív, különös volt, hogy Ágikám Nemes Nagy Ágnes sorai milyen üzenetet hordoznak a jelenben. A következtetéseket megtartanám magamnak, azonban tény, hogy NNÁ szikár, objektív lírája tartalmas és hasznos olvasmány minden időben.
Nem is tudom, eddig miért nem mélyedtem el jobban Nemes Nagy Ágnes költészetében. Talán most értem meg rá (remélhetőleg). Bizony odafigyelést és megfelelő hangulatot igényelnek ezek a költemények, mert olyan mélységekbe visznek, ahová nem mindig van kedvünk betekinteni. Nehéz időkben is születtek, világháború, majd az élet és az irodalom rövid újraindulása után a Rákosi-kor tíz év elhallgattatással, forradalom, Kádár-kor, a tiltottból a tűrt kategóriába „előléptetés”, és végül a még megélt változások. Ezzel együtt csodálatos minden sora, minden gondolata, amelyek (az alkotótól idézve) „az emberi esendőség kérdéseit” boncolgatják. Ha egyszer elkapnak, akkor elvarázsolnak gyönyörű nyelvezetükkel, tartalmukon pedig hosszú ideig el lehet gondolkodni.
Hozzáolvasgattam a Nap Kiadó In memoriam sorozatának kötetét (Erkölcs és rémület között), amely a szokott magas színvonalon nagyon sokat adott az élményhez. Különösen az interjúk, amelyek emberileg is közelebb hozták Nemes Nagy Ágnest, akinek ezáltal a személyisége éppúgy lenyűgözött, akár a versei.
Mindig találok benne valami újat, amire nem vagy nem eléggé figyeltem. Tíz éve mindig. És semmi okom feltételezni, hogy a továbbiakban másként lehet.
Népszerű idézetek
(Ne csukd be még vagy csukd be már…)
Ne csukd be még vagy csukd be már
a hűs zsalut az ablakon,
úgyis befolyt a délután,
befolyt a nap, s az alkalom.
Befolyt a perc, befolyt a rét,
befolytak mind a jegenyék,
a távolból utak, terek,
ázott foltokban emberek,
nyugágyak, pondrók, méhek és
napfénybe fúló zümmögés,
a táj, mi forr, az ősz, mi jön,
múlt heverés meleg kövön,
s mint vízbe tinta, zöldbe kék:
befolyt a tó, befolyt az ég.
És mire lassan este lesz,
magába oldja testedet.
Egy ismeretlen…
Egy ismeretlen, kongó, nagy szobában,
hol néhány szék van és egy zongora,
itt mondanám meg, hogy már nem szeretlek,
s talán nem is szerettelek soha.
S átölelne a kongó, ismeretlen,
s egyedül maradhatnék, mint a fa,
jutalmául, hogy bátran ezt hazudtam,
mert oly nehéz. De hol van a szoba?
195. oldal (Osiris, 2003)
Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők
Bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a, hullik a sárga virágpor.
Fönt meg a felhők szállnak az égen,
bodzafehéren, bodzafehéren.
Szállj, szállj felhő,
pamacsos,
hullj le, te zápor
aranyos,
hullj le, te zápor,
égi virágpor,
égen nyíló bodzavirágból.
Tanulni kell
A New York-i Hétvégi Magyar Iskolának ajánlom
húszéves jubileuma alkalmából, 1979
Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zuzmarásak.
Tanulni kell. A nyári felhőt.
A lobbanásnyi égi-erdőt.
Tanulni kell mézet, diót,
jegenyefát és űrhajót,
a hétfőt, keddet, pénteket,
a szavakat, mert édesek,
tanulni kell magyarul és világul,
tanulni kell mindazt, ami kitárul,
ami világít, ami jel:
tanulni kell, szeretni kell.
295. oldal
Férfi, nő
A férfi
Kiszívtam ép foga közül a nyelvét,
mint csonthéjából gyönge osztrigát.
Körülöleltem csípőjén a földet,
és azt hittem: odaadta magát.
A nő
Fölém hajolt, mint sűrü felhő.
Villódzott, míg a számra lelt.
Forró keze bőrömre simult,
és azt hittem, hogy megölelt.
Fák
Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Mozdíthatatlan függönyök.
Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe.
És a folyót a fák mögött,
vadkacsa néma szárnyait,
s a vakfehér, kék éjszakát,
amelyben csuklyás tárgyak állnak,
meg kell tanulni itt a fák
kimondhatatlan tetteit.
A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli a számat:
kimondhatatlan szomj gyötör utánnad.
– Ha húsevő növény lehetne testem,
Enyém lehetnél illatomba esten.
Enyém lehetne langyos,barna bőröd,
kényes kezed,amivel magadat őrzöd,
s minden omló,végső pillanatban elmondja:
mégis önmagam maradtam.
Enyém karod, karom fölé hajolva,
enyém hajad villó,fekete tolla,
mely mint a szárny suhan,suhan velem,
hintázó tájon,fénylőn,végtelen.
Magamba innám olvadó husod,
mely sűrű,s édes mint a trópusok,
és illatod borzongató varázsát,
mely mint a zsúrlók,s ősvilági zsályák.
És mind magamba lenge lelkedet
(fejed fölött mint lampion lebeg),
magamba,mind,mohón,elégítetlen,
ha húsevő növény lehetne testem.
– De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem
Szeretsz,szeretlek. Míly reménytelen.
Hazám: a lét – de benne ring a mérték,
mint esti kútban csillagrendszerek,
és arcát is az ég tükrébe mérték
elektronoktól zizzenő erek…
Tulajdonképpen azt hihetné az ember,
hogy a múlt lecseng. De nem,
eltűnik, aztán visszatér,
a földet megkerülve visszatér,
akár az évszakok, melyek
hol maggá tömörülnek, hol kinőnek,
pontatlan útjain a téridőnek
statisztikai átlagban újranőnek,
pontatlan törvények szerint.
A kertben - Áprily Lajosnak, Jékely Zoltánnak (részlet)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Weöres Sándor: Bóbita 96% ·
Összehasonlítás - Arany János: Arany János balladái 95% ·
Összehasonlítás - József Attila: József Attila válogatott versei 94% ·
Összehasonlítás - Petőfi Sándor: Petőfi Sándor összes költeményei 94% ·
Összehasonlítás - Radnóti Miklós: Tajtékos ég 97% ·
Összehasonlítás - Karinthy Frigyes: Nem mondhatom el senkinek 91% ·
Összehasonlítás - Arany János: Kapcsos könyv 97% ·
Összehasonlítás - Ady Endre: Válogatott versek 92% ·
Összehasonlítás - Ady Endre: Ady Endre összes költeménye 98% ·
Összehasonlítás - Arany János: Rózsa és Ibolya 91% ·
Összehasonlítás