Amerikai ​napló 15 csillagozás

Iowa, 1979
Nemes Nagy Ágnes: Amerikai napló

Iowa városban (USA), az ottani egyetemen évek óta működött egy úgynevezett Writing Program, amely évente elég hosszú időn át a legkülönbözőbb nemzetiségű írókat hívta meg szinte az egész földgolyót behálózva, s rendezett kebelében közös írói előadásokat, kirándulásokkal, sőt utazásokkal egybekötve. 1979 őszén Nemes Nagy Ágnessel együtt négy hónapon keresztül vettem részt ebben a nagyszabású (és nagylelkű) programban, amely Ágnes válogatott verseit is kiadta Bruce Berlind fordításában.
Ágnes a Program idején gyors feljegyzésekkel rendszeresen naplót írt, egy egész könyvre valót. Nem irodalmi napló volt ez, esze ágában sem volt stilizálva-cizellálva kiadni. Írt, hogy feljegyezze, mi történt vele, mit látott, min elmélkedett. Ezt a kézzel írt naplót hagyatékában most megtaláltuk, és az elkerülhetetlen szükséges jegyzetekkel kiegészítve a nyilvánosság elé bocsátjuk.
/Lengyel Balázs/

>!
Századvég, 1993
162 oldal · ISBN: 973791188x

Enciklopédia 9


Most olvassa 1

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Nemes Nagy Ágnes: Amerikai napló

Nagyon érdekes olvasmány volt. Több síkon is olvashattam: próbáltam magam visszahelyezni a 70-es évek végének hangulatába ill. most pont annyi idős vagyok, mint NNÁ volt a napló megírásakor… Bár Amerikában nem jártam (és amilyen hátul kullog a kívánságlistámon, nem is fogok), de éltem tartósan külföldön, idegenek között, és az utazások körüli lelkiállapotába nagyon bele tudtam magam érezni.
Négy hónap amerikai tanulmányútjuk minden napjáról írt hosszabb-rövidebb naplóbejegyzést. Semmi túlírt, túlbeszélt, néha szinte vázlatos. Az a jó benne, hogy mivel saját magának szánta ezeket a jegyzeteit, nem próbált semmilyen külső szerepnek megfelelni. Utazások, társasági élet, bevásárlások, irodalmi szemináriumok, beszélgetések, írók-költők, rokoni látogatások, napi háztartási teendők nehezített (idegen) körülmények között, kis pletykák és kibeszélések – mindez kis színes szösszenetekben. Nem is hittem volna, hogy ilyen élvezetes lesz.
A pim.dia.hu jóvoltából e-könyvként olvastam.

12 hozzászólás
Francesco>!
Nemes Nagy Ágnes: Amerikai napló

Nemes Nagy Ágnesnek esze ágában sem volt, hogy még életében,kiadassa amerikai élménybeszámolóját. Egyrészt azért, mert ebben a formában nem is engedték volna ,másrészt pedig, nem érezte annyira pozitívnak ezt a kiruccanást, hogy az irodalombarátok elé tárja gondolatait.
1979-ben, a szocialista érában még tévedésből sem jelenhetett volna meg nyomtatásban olyan mondat , hogy „ Elszívok egy fél marihuána cigarettát ”, vagy, az amerikai utcák patyolat tiszták, nálunk bezzeg piszkosak… Amikor az írónő, közel a hatvanhoz, ahhoz a páratlan lehetőséghez jutott, hogy vendégül látják a tengerentúlon, érdekes módon nem ugrott ki a bőréből örömében. Hezitált, hogy személy szerint neki megéri -e, ez a hercehurca . Talán rigolyásabb, fáradtabb volt a kelleténél és egészségügyileg sem volt rendben. Szerintem az amerikai életritmus túl intenzív volt számára, a hajnalig tartó partik, a kimerítő utazások, a kötelező programok, kicsit kizökkentették megszokott életritmusából. Tolmács nem volt, mindenki úgy kommunikált, ahogy tudott, s aki egy kicsit se beszélt angolul, annak vége volt. A közlekedés autó és jogsi híján elképzelhetetlen állapot odaát, de ezt tömegközlekedéssel úgy ahogy kompenzálta az írónő. A lábdagadás, altatóhiány, megfázás és szemsérülés ellenére, az összkép mégis pozitív, élvezetes és ironikus stílusban írja le kendőzetlenül Ágnes a valóságot.
A 14 emeletes Bloomingdale Áruház mellett kicsit eltörpült a budapesti Corvin, és egészen más érzés volt ráksalátát falni mint parizert, de a különbségek ellenére mégsem disszidált az írónő, hazahúzta a szíve és józan ész.

metahari P>!
Nemes Nagy Ágnes: Amerikai napló

Meglepődtem, amikor a kezembe került, illetve a monitorra e-alakban, rögtön bele is kezdtem. Érdekes volt, nagyon a sokféle nemzetiség bemutatása, ezen szórakoztam a leginkább. Egy kicsit sajnáltam a házaspárt, hogy mennyit küzdenek a kommunikációval, de a végére belejöttek, ennek örülök. Annak nem, hogy hamar hazajöttek, olvastam volna még tovább.

mdmselle I>!
Nemes Nagy Ágnes: Amerikai napló

Tetszett nekem.
Én is mindig szerettem a vizigótokat, olyan különös képzetet keltenek bennem.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

ppeva P>!

Amerikában tanultam meg, hogy európai vagyok. Ahogy Magyarországon kívül tanultam meg igazán, hogy magyar vagyok.
Az európai, az mind hasonlít egymáshoz. Milyen az európai? Az európai egyszerre eszik késsel és villával. Nem vágja fel előre az ételt, és teszi félre a kést, hogy azután csak villával folytassa. Ha végigtekintesz egy éttermen, tíz lépésről meglátod, hogy melyik az európai. Az európai képes rá, hogy mosolytalanul köszönjön, még arra is képes, hogy a „How are you?” kérdésre ne azt válaszolja, hogy „fine”, hanem esetleg azt, hogy fáj a feje. Az európai cigarettázik. Az európai vatelines télikabátot hord. Mindössze öt órás séta után már a fáradtság jeleit mutatja. Ez alól csak a hegymászók kivételek. Az európai nagyképű. Nem szereti a szép, régi, ötvenéves házakat, ezeken keresztülnéz, mint a levegőn. Az európai ritkán nevet, és másfélén, mint a többiek. Az európai maníros. Hiányzik belőle az igazi természetesség, szívélyesség, magától értetődő bizalom, a nyílt, vidám szembenézés a világgal. Az európai őszintétlen. Ha valahol szirénáznak – mentő, rendőrség, szagszintmérő –, az európai összerezzen. Nem szereti a repülőgépbúgást. Az európai ideges. Az európai fél.
Motívumok: szagszintmérő. Sziréna, rémület. – Gyufaskatulya. Egy magyar gyufaskatulyát négy hónapon át hurcoltam végig Amerikán. Rendkívül fontos volt: ahol nincs hamutartó, ez volt a hamutartóm. Autóbuszban például, és sok helyen, ahol küzdenek a cigaretta ellen. Új, más gyufaskatulyát pedig nem kaptam az USA-ban. Lehet, hogy véletlen, de csak levélgyufát lehet venni az áruházakban, drugstore-okban, vagy öngyújtót. Úgy óvtam a gyufaskatulyámat, mint a szentségtartót. Rájártak mások is kiránduláskor vagy másutt, főleg európaiak. Gyufadoboz! Nagyszerű! – kiáltották. Lehet – óvatosan – dohányozni. A dohányzás végeztével visszakértem, kitisztítottam, eldugtam a táskámba. Pótolhatatlan kincsemet – a világ legnagyobb államából – szépen hazahoztam Budára.

Utóirat

Kapcsolódó szócikkek: Amerika
5 hozzászólás
ppeva P>!

Külön téma: a nők viszonya az áruházakhoz. Nagy érzés ez (ha van rá idő), látni azt a rengeteg holmit. Ilyen szín, olyan forma. Ma és itt a padlizsánlila a divat, ezer árnyalatban. Pantallók, szép műszőrmék, blúzok iszonyú tömegben. Úgy dagad az ember kebele, mintha a tengert látná. Nem is az a fontos, amit végül kimer belőle, hanem az egész. Amit a szemével birtokba vesz. Megfogni, tapogatni az anyagot, egy pillantással észrevenni az új pongyolafajtákat, a szokatlan ruhaszabásokat, a bársonykosztümöket egy színben és mintásan – a fény, a bőség habzása, új meg új hullámokban. Messze túl van ez az érzés a praktikumon. A praktikum – hogy meg kell venni, ami kell – nekem inkább fárasztó és lehengerlő. De ez a ruhaóceán… ez nagy hajókirándulás valószínűtlen vizekre.

1 hozzászólás
mdmselle I>!

Az olvasás mint életforma. – Itt úgy érzem magam, mintha állandóan viszketnék és nem tudom megvakarni. Könyvhiány.

Október 19.

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
ppeva P>!

Újabb emigráns változat Bakuczban. Sajna, ő tehetséges. Azt a benyomást teszi, mintha becsavarodott volna. Bár a tehetsége irányába indult volna, vagy indulna!
Van háza, felesége, állása, autója. És mindez mit ér, mit ér neki. Mindenütt ugyanaz a képlet emigránsok között, Nyugat-Európában is. Hányszor láttuk ezt Párizsban, Londonban. Költő – ha egy mód van rá – ne emigráljon. Az átkozott nyelvi röghözkötöttség, az tapaszt legjobban. Ha valakit halálra üldöznek, menjen. Ha nemzetközi a művészete vagy mestersége, akkor is mehet. És mehet az, aki pénzt akar, dolcsit, jómódot. Váljék egészségére, ha nem tud jobbat kitalálni magának. De a nyelv embere… jajistenem, de nehéz ez.
Mi lesz veled, Bakucz Jóska, hajdani albérlőnk? Aki odahoztad az Édi nevű perzsamacskát, a későbbi Cicerót? Mit vacakoltunk Cicero pipilőtepsijével meg a rossz természetével. Ez a macska gyönyörű volt, de arisztokratikusan hülye. Ilyen buta macskát alig ismertem életemben. Mi lett veled Cicero nélkül, a Vérmező nélkül, Bakucz? És hogyan tovább?

Kapcsolódó szócikkek: macska
ppeva P>!

Fél 2-kor a washingtoni oktatási központ kiküldöttje. Ez az oktatási központ Paulék háttere; ez finanszírozza (gondolom) az egyetemmel együtt az íróösztöndíj-rendszert. Bemutatjuk a kellemes, fiatal nőnek az útlevelünket, repülőjegyünket. Átad nekünk egy-egy életrajzot rólunk – aminek az adatait előzőleg mi írtuk meg Pauléknak – és kéri, hogy javítsuk ki, ha hibás. Hát, akadt benne egy s más. Második nevem Negynek van írva Nagy helyett, Napforduló című kötetem fordítása: Turning of the days. Gyorsan beírom: Solstice. A 64 hattyú nincs lefordítva; 64 Swans-t írok, a nő megkönnyebbül és nevet. Gondolom, ez a „hattyú” szó döbbenetes lehet angol észnek, szemnek. Kicsit nyugtalanít, hogy a „teacher” szó megfelel-e az egyetemi diplomám tanári jellegének. Nekem ugyan mindegy, de itt – mint minden hivatalnoki rangsorolásban – adnak az ilyesmire. De mindennek a teteje A lovak és az angyalok angol címe: The horses and the Englishmen.

ppeva P>!

Este megyünk Sass Istvánékkal, továbbá a spanyolos magyarral vacsorázni. Rém rossz étel. Utána elvisznek magukhoz. Egy amerikai otthon, magyar eredettel. Többször voltak már Magyarországon, a férfi korunkbeli 56-os. Úgy tetszik: véletlenül keveredett ki. A ház, a berendezés az itt szokásos; minden jó, csinos, minden funkcionál a bájos faházban. A gyep nyírott, kilesünk rá a hideg estében. Két felnőtt gyerek, családdal, azok már nem laknak itt. Főleg a konyhát-fürdőszobát csodálom itt mindenütt: a kitűnő eszközöket, gépeket, szép csempéket. Civilizáció. A falon magyar emlékek. Például Sopron város címere, magyar-perzsa faliszőnyegbe szőve. Új szerzemény otthonról. – Az asszony sokat kárál; háziszárnyas. A két férfi sem tündöklő, de csiszoltabb. Unalmas este. De kedvesek. A legfeltűnőbb: a Vas megyei dialektus keveredése az angol ejtéssel – főleg az asszonynál. És dicsekednek is az istenadták, a házzal, az autóval, a radarral (?) távolról nyitható garázsajtóval, egyetemi tanársággal, itteni kiegyensúlyozott helyzetükkel. Megbocsátjuk nekik.
Derék, dolgos, frigidaire-civilizációs emberek; kell az ilyesmi a kutyának. És még szenvednek is hozzá. A kiszakadást ma is, mindennap megsínylik.

6 hozzászólás
ppeva P>!

Világéletemben rossz fényképeket csináltak rólam. De hát fiatalon ez még tűrhető volt; ma siralmas. Olyan, mint egy alapos tükörbenézés; a lehangoló öregség. Nem való az arcom fényképre, úgy látszik; karakterét a mozgás adja, a változó kifejezés. Fiatalkori jellegem: szőke, magyar parasztlányarc, minden intellektualitás nélkül. Öregkori: szétfolyó, nyers pogácsaarc, ugyancsak minden „átszellemültség” nélkül. Bámulatosan buta arcom van. Fiatalon ez hagyján; én voltam a szenesemberek kedvence, mindig utánam fütyültek a budai utcán. Nem panaszkodhatom ifjúkori külsőmre; megfelelő volt az életben. De ma? Mégiscsak kellene valami „szellemiség”. Szóval: utálom a fényképeimet.

ppeva P>!

Jaj, ez az utazás. Fáradtak vagyunk, félünk. Tudom, tudom, az asztal körül kergettek gyermekkoromban, ha nem akartam Kaliforniába repülni. De állandóan erőink szélén élünk. A nyelv. A szokások. Az állandó intézkedés, teljesítmények. Telefonálni a reptérre, igazolni a helyünket, pénzügyek, hotel San Franciscóban. Hiszen ezt bírom legkevésbé, az intézkedést. És mindezek közt befogadni. Befogadni valamit ebből a vadítóan idegen, a múlt asszociációit teljesen nélkülöző új bolygóból. Úgy vágyom Európába, mint egy kuckóba.

Kapcsolódó szócikkek: Kalifornia
ppeva P>!

Hogy mi volt a szememmel tegnap, tegnapelőtt, azt nem tudom. Belement ez az átok víz? De hát eddig is ebben fürödtünk, mosakodtunk. Könnyeztem, égett a szemem, egy darabig nem láttam semmit. Ez elmúlt. Viszont ma kitört rajtam egy alapos influenza. Már tegnap is köhögtem, ma nátházom, szünet nélkül. „Egy forró vízbe mártott esernyőt nyitottak ki a fejemben.” Csinos kis lázam van – a magyar hőmérő Gergely Ági hagyatéka. Nemcsak a konyhai sütő Fahrenheitjeit nem értjük, nemcsak az időjárás-jelentés fokait, hanem az itteni lázmérés számait sem. – Ebben az állapotban istencsapása, hogy nincs mit olvasnom. Úgy értem: detektívregényem. Jön már ugyan a Magyar Nemzet, az És, egy Füles is érkezett (éljen!), de ezeket hamar kivégzem. Az itteni Agatha Christie-ket már összeszedtem, másokkal is kísérleteztem, de siralmasak. Szellemi munkára, aktív elfoglaltságra alkalmatlan vagyok. Most ugrik ki: milyen sokat jelent az otthoni könyvtáram, Babits-esszéktől krimiig. Mindig van mit csinálnom. Az olvasás mint életforma. – Itt úgy érzem magam, mintha állandóan viszketnék és nem tudom megvakarni. Könyvhiány.

Kapcsolódó szócikkek: Agatha Christie
ppeva P>!

A vacsora. Megint kínai. Ez a mániájuk. Két nagy fazék mindenféle zöldség fő az asztalon, külön kis villanyfőzőn. Az asztal (mindig terítő nélkül, úgy látszik, ez szokás) telis-teli rakva remek ételekkel: vékony szelet vesepecsenyék, halak, osztriga, saláták, szószok, ezerféle ez- meg az. Minden nyers. Kis dróthálókkal kell belelógatni a dolgokat a fövő fazekakba, ott til-tul megfőzni, enni. Hozzá a vízben főtt zöldség. Vannak jó ízek is, van, akinek ízlik az egész. De milyen remek volna ez jól elkészítve. – Társalgás. A szokott dísztársalgás, senki se mond semmit, viccek, heccek. Ne adj isten, hogy itt például irodalomról lehessen beszélni. Egyébként bármiről, bárkit meghallgatnék, ha mondana is valamit: a macedón népművészetről, a szuahéli nyelvű újságokról, a vadlibákról, a kínai futballról – bánom is én, akármiről. De ez a legnagyobb ritkaság. Istenem, egy jó kis közép-európai beszélgetés! Szörnyűek ezek a látszatbeszélgetések (már Nyugat-Európában is), amik úgy úsznak a levegőben, mint az ökörnyál. O, how nice! Thank you very much. Alor, vous passé deux ans à Omaha? Fresh oysters, please. Sie sprechen aber sehr gut englisch. The best is the rest, hahaha. Tisztára Ionesco. „Comme c’est bizarre, comme c’est curieux.” – A kivételek még rosszabbak. Julius Cesarunk például állandóan szerepel, mélyenszántó politikai és egyéb véleményeket közöl.


Hasonló könyvek címkék alapján

Gárdonyi Géza: Amiket az útleíró elhallgat
Tamási Áron: Szülőföldem
Bölöni Farkas Sándor: Napnyugati utazás / Napló
Wesselényi Polixéna: Olaszhoni és schweizi utazás
Faludy György – Eric Johnson: Jegyzetek az esőerdőből
Karinthy Ferenc: Napló I-III.
Petőfi Sándor: Útirajzok
Vámbéry Ármin: Dervisruhában Közép-Ázsián át
Diószegi Vilmos: Sámánok nyomában Szibéria földjén
Radnóti Miklós: Ikrek hava