A nagy sárkányok sohasem voltak sokan, és most egyre-másra tűntek el a föld színéről. Elaludtak, egyik a másik után, és nem ébredtek fel többé. Egyesek ott maradtak a tanyájukon, lassan megkövülő relikviaként, ahogyan az évek hordaléka apránkint rájuk rakódott; mások felbomlottak és elenyésztek, minden élőlény törvénye szerint, irdatlan vázakat és kátrányosra alvadt vértócsákat hagyva maguk után; megint mások egyszerűen kifakultak a létből, még az emlékezetük is nyomtalanul szertefoszlott.
Isithor haldoklott. Az életét már csak egyvalami menthette volna meg: sárkányvér. De hol találni sárkányt Ayvaron? És ki az a vakmerő, aki hajlandó szembeszállni vele?
Aki a jövőt akarja fürkészni, sárkányvért kell innia. de mi a veszedelmesebb: ellenszegülni az istenek akaratának vagy sárkány ellen harcolni? Sorsgúnyoló, a manók bátor sarja inkább ez utóbbit kockáztatja meg… hisz állítólag van a közelben egy csapdába esett, alvó sárkány…
A nagy sárkányok sohasem voltak sokan, és most egyre-másra tűntek el a föld színéről. Elaludtak, egyik a másik után, és nem ébredtek fel többé. Egyesek ott maradtak a tanyájukon, lassan megkövülő relikviaként, ahogyan az évek hordaléka apránkint rájuk rakódott; mások felbomlottak és elenyésztek, minden élőlény törvénye szerint, irdatlan vázakat és kátrányosra alvadt vértócsákat hagyva maguk után; megint mások egyszerűen kifakultak a létből, még az emlékezetük is nyomtalanul szertefoszlott.
Isithor haldoklott. Az életét már csak egyvalami menthette volna meg: sárkányvér. De hol találni sárkányt Ayvaron? És ki az a vakmerő, aki hajlandó szembeszállni vele?
Aki a jövőt akarja fürkészni, sárkányvért kell innia. de mi a veszedelmesebb: ellenszegülni az istenek akaratának vagy sárkány ellen harcolni? Sorsgúnyoló, a manók bátor sarja inkább ez utóbbit kockáztatja meg… hisz állítólag van a közelben egy csapdába esett, alvó sárkány…
Douglas Rowland, Eve Rigel, Norbert Winney, Benjamin Rascal, Allen Newman, Adrian Darco és Raoul Renier írásai remek szórakozást nyújtanak a kalandos fantasy kedvelőinek.
Kicsit nehéz egyben értékelni tíz különböző történetet. Ezért inkább mindegyikről ejtek egy-egy szót röviden.
Eve Regel: Sárkányvér: Sajnos nem olvastatta magát annyira. Túlságosan erőltetett volt nekem sok a titkolózás és hogy valami nagyobb horderejű dolog van készülőben a háttérben. Az alapötlet érdekesnek és jónak tartom, de már olvastam hasonló novellákat. Annyira nem nyűgözött le.
Norbert Winney: Sárkánymeló: Pár oldalnyi laza, humoros sztori. Nekem bejött.
Adrian Darco: Féld a sárkányt!: Egész jó volt. A befejezése engem is meglepett. Ha lenne folytatása szívesen elolvasnám.
Raoul Renier: Sárkányszív: Nem rossz, nem rossz. Érdekes a befejezés megint csak.
Raoul Renier: Sárkányszárny: Az előbbi folytatása, de nekem annyira nem tetszett. Túlságosan mesélősre sikeredett.
Raoul Renier: Sárkánykönny: A cselekményszál nagyon furcsa. Az előbbi kettő folytatása vagy befejezése (?). Sokáig nem volt tiszta miképp is kapcsolódik hozzájuk. Nekem gyenge volt.
Allen Newman: Elefánttemető: Kicsit olyan mintha a Robinson Crusoet olvasnád, csak Afrikában egy nagy, ronda, túlméretezett gyíkkal.
Norbert Winney: Árvavágyak: Klasszikus királylány rablós történetnek mondanám, de nem az, mert Norbert Winney csavart egyet rendesen a dolgokon. Már olvastam korábban is, de most is tetszett.
Benjamin Rascal: Sárkánylátás: Abszolút kedvenc. Én ezt tartom legjobbnak az egész könyvben. Nagyon sokat nevettem a két vén „csataló” szópárbaján.
Douglas Rowland: Sorsgúnyoló: Úgy tűnik a legjobban átgondolt történetet hagyták a végére. A lezárása fenekestül felforgat mindent. Itt is szívesen olvasnék folytatást.
Eve Rigel: Sárkányvér: Kissé harmatos a címadó történet. Fura volt a sárkányok megjelenése, meg úgy a történettől sem estem a hanyatt. A csavar a végén javított, de kicsit előrelátható volt.
Norbert Winney: Sárkánymeló: Kis humoros szösszenet, egynek elment, bár a történet nem túl egyedi.
Adrian Darco: Féld a sárkányt!: Érdekesen alakult, nem épp ilyen befejezésre számítottam.
Raoul Renier: Sárkányszív: Na ez már jó volt, tetszett a sárkány és a fej beszélgetése.
Raoul Renier: Sárkányszárny: Szerkezetileg elsőre fura volt – hosszabb narrációs részek váltják egymást a cselekményes részekkel –, de nem volt rossz.
Raoul Renier: Sárkánykönny: Ezt kicsit gyengébbnek érzem a másik kettőnél, elég sok volt benne a mesélés, az eleje alapján azt hittem végig ilyen lesz, de nem, ettől viszont olyan furcsa keveréknek tűnik, mintha nem egy történet lenne.
Allen Newman: Elefánttemető: Ezt ismertem már a Naplovag antológiából, de nagyon tetszett ott is, most is. A naplóformátum ad neki egy extra ízt, a keretként szolgáló részen pedig jókat mosolyog az ember.
Norbert Winney: Árvavágyak: Az eleje kicsit lassan indult be, de aztán jó lett. Van némi kontraszt a mesés első és a realisztikusabb második fél közt, de ez nem ront sokat az összképen.
Benjamin Rascal: Sárkánylátás: Na ez kész, szinte végigvigyorogtam az egészet, lehet néztek is rám furán a buszon :D
Douglas Rowland: Sorsgúnyoló: A kötet egyik, ha nem legjobbja. Kalandos történet, ahol aztán az utolsó pár oldal elég rendesen felborítja az eddigi képet.
Cuki történetek, jó beszólások, de igazából ezeket a történeteket kisebb gyerekeknek szánhatták volna, kicsit kevesebb trágársággal. Habár én jókat röhögtem.
– Eltaláltad – pislantott elismerően a sárkányra Grigor Jan.
– Nem véletlen – szerénykedett amaz. – Remek hangfelismerő vagyok.
– Aha… mondja az alkalmi süket.
– Mi van már megint?
– Na, pont erről beszéltem.
– Engem határozottan idegesítenek ezek a találomra röpködő madarak meg békák! – emelte fel szándékosan túlzottan a hangját a sárkány. – Ha például egy szirti sast látnék… igen, ha pontosan egy szirti sast látnék felrepülni valamelyik irányból, akkor azt lehetne jelnek nevezni!
– Most, Kroviak! – hallatszott egy fojtott kiáltás jobbról.
– Istenem, irgalmazz… – nyögte egy hang a tölgyfa lombjában. – Miért hagytam magam belerángatni ebbe az örültségbe…?! Árva lesz mind a nyolc gyerekem!
– Aligha, hisz mind tudjuk, hogy hét biztosan nem tőled van.. és a nyolcadikkal is vannak fenntartásaink, hö-hö…
– Kitaposom a beled, te szemét! …már ha élve lejutok innen…
– Ugorj már!
– Isten neki… Dzseronimóóóó!
És egy óriási szirti sas repült fel a fáról. Vagy… valami afféle…
…ami néhány kétségbeesettnek tűnő szárnycsapás után bezuhant a bokrok közé. Aztán még mintha valami fojtatlan átkozódás is hallatszott volna…
A bal oldalon újra felcsattant a röhögés, majd újra a már ismert suhanás, csattanás: egy kitárt szárnyú, fenséges szirti sas röppent fel a berkenye mellől.
– Na, ez már szirti sas! – csettintett elégedetten Vén Dákó. – Bár… kissé mereven repül… már ha mondhatom egyáltalán azt, ebben a speciális esetben, hogy „repül”.
– Kissé mereven… nos igen – szólalt meg Grigor Jan. – Talán azért, mert egy egy kitömött szirti sas… és nem repül, hanem kilőtték.
…a mozdulatlan szárnyú madár ekkor csapódott be az egyik tölgy ágai közé.
– Vagy pedig vak sas volt… – vélte a sárkány – …ami merevgörcsbe rándult.
– Igen, ez a lehetőség is felmerülhet – jegyezte meg gúnyosan a lovag. – De csak bizonyos szárnyas gyíkok csökött agyában.
– Remélem, nem rólam beszélsz!
– Áh, dehogy… nem. Dehogynem…
– Amott meg, bal oldalon, annál a hatalmas berkenyénél…
– …ööö… bocsánat… melyik is a berkenye?
– Amelyik a szil és a hárs között van!
– Aha… jó, hagyjuk…
– Alulművelt.
– Melyik? A szil vagy a hárs?
– Meg tudod különböztetni őket?
– …ööö… nem.
– Akkor meg nem mindegy?! Egyébként rád értettem, sötét sárkány…
– Vénasszonyok vagytok ti, nem férfiak! – csattant fel Drelva. – Valahányszor árnyékot láttok a falon, úgy inatokba száll a bátorságtok, hogy legszívesebben visszafordulnátok! Hát nem azzal dicsekedtek folyton, hogy vasból vagytok?
– Az még nem jelenti azt, hogy nekirontunk egy sárkánynak… – mordult Othag.
– Hát akkor mit jelent?
– Hogy ha csak lehet, kerüljük a fürdést – hunyorított a lányra Gruskin. – A rozsda miatt.
