Izzó ​parázs 64% 12 csillagozás

Annak ellenére, hogy számos kedvenc írom alkotása megtalálható ebben a kötetben, valahogy egyikük írása sem sikerült erősre. Sőt! Eric Muldoom novellája kifejezetten pocsék lett. A Hullatáncoltató és a címadó Izzóparázs az a két mű ami miatt mégis megérte elolvasni. Habár Douglas Rowland saját bevallása szerint is egyfajta kikapcsolódásként nyúlt Kassiel karakteréhez, (nem is ő a legszimpatikusabb számomra az író hősei közül) és a sztoriban is akadnak furcsa logikai bakugrások, ám összességében mégis fordulatos és szórakoztató volt. Colin J. Fayard az őselemek kiválasztottjairól ír ebben a történetében is, akárcsak a Bajnokok kardja-trilógiában, itt azonban most valahogy ez nem lett olyan grandiózus és magával ragadó, inkább az író stílusára kissé jellemző dagályosságot és ünnepélyességet éreztem kidomborodni belőle jobban.
Azért egyszer megérte elolvasni, de nem véletlenül tartozik ez a novelláskötet a népszerűtlenebb antológiák közé.

A címadó novella erős monda- és világteremtő képességekkel bír, de mintha ez háttérbe szorította volna a lényeget, hogy olvasmányos és élvezetes legyen. Borzasztóan körülményes, túlírt, sűrűn arabul hangzó, idegen eredetű szavak, hasonlatok stb. szomjaztam a tőmondatokra, mint bal-sahaar idején az ében kelmékbe burkolózott tukmuk-ok porszáraz, cserepes ajkai (csak hogy érzékeltessem mire gondolok). Színesíteni tökéletes, végigvinni egy teljes novellát így, nekem túl sok volt.
Valójában a kicsit random kalandból egy részlet jellegű Hullatáncoltató, a legelső novella volt az, ami hangulatában leginkább tetszett, bár a sztoriban és karaktermotivációkban voltak számomra furcsaságok, de fájó ezt kimondani, utána csak mélyrepülés volt az antológia. A legtöbb novellára olvasása után 1-2 nappal nem fogunk emlékezni, Cherubionban talán csak egyetlen játszódott, sajnos az sem volt számomra emlékezetes.