Nemes István (szerk.)

Döberki ​vér (Fagyföld 2.) 17 csillagozás

Nemes István (szerk.): Fagyföld 2. – Döberki vér

Van egy drén mondás: „Aki a Fagyföldet uralja, Dréniát uralja.” De vajon érvényes ez az élőholtak korszakában is? Elérhetnek ily messzire a döberki vámpírok karmai?
Az Arhumbar törpéi gazdag leletre bukkannak, nagy tömegű ércre… ám a kiaknázást némileg nehezíti, hogy egy drén őrgróf is magáénak tekinti a kincset…
Alek Gavaj, a Félpárevezős király, alig kéttucatnyi Dierron-lovag kíséretében északnak indul, hogy felkutasson egy ősi legendát…
Gorm Kortner, döberki vámpírúr várába szokatlan vendég érkezik, egy halálos beteg, khobíri krónikás, aki meglepő ajánlattal áll elő: egy apró szívességért cserébe csodát ígér bemutatni holtakból álló színtársulatával…

Eredeti megjelenés éve: 2009

A művek szerzői: Jeffrey Stone, Douglas Rowland, Marco Caldera, Benjamin Rascal, John Caldwell

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Cherubion Fantasy Exkluzív

>!
Cherubion, Budapest, 2009
456 oldal · ISBN: 9789639566842

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

Razor SMP>!
Nemes István (szerk.): Fagyföld 2. – Döberki vér

Jeffrey Stone: Jégviperák: Kezdésnek nem rossz történet, a Fagyföldes hangulatot jól hozza az erotikától sem mentes történet. Hasonlóan a Királyi vér nyitótörténetéhez, ez is később nyer több értelmet.
Douglas Rowland: Az érc fiai: Számomra a kötet legjobbja. A szerző nagyon jól eltalálta a törpék karakterét, a cselekmény végig eseménydús és meglepetésekben gazdag.
Marco Caldera: Vöröslő álmok: Semleges volt számomra ez a történet, mintha utólag lett volna beleillesztve a fagyföldi keretbe, afféle helykitöltőként. Feleslegesnek nem nevezném, hisz a következő történet tesz is rá utalást.
Benjamin Rascal: Amikor a Jégork szól…: A kötet második legjobban tetsző története. Teljesen átjött a havas, jeges táj, a cselekmény jó volt, a humor pedig megfelelően volt adagolva, nem ment a mennyiség a minőség rovására. Alek elsőre eléggé dinkának tűnt, de hamar megkedveltem a karakterét. Egyrészt tudott ő is komoly lenni, ha a szükség úgy hozta, másrészt nem lehetett nem szeretni az idióta névadásait :D
John Caldwell: Holtjáték: Már megint színház??? A fülszöveg alapján tartottam némileg a kötet zárótörténetétől, mert az Apám nevében jelentős részét is a színházasdi tette, ezért nem szerettem volna rókabőrt olvasni, másrészt pedig csak a záró történetről beszélünk ahol össze kéne érni a szálaknak. Nos, szerencsére a színház nem tette ki az események egészét, kb. a felétől megindult a cselekmény és a szálak egy része a helyére került. Kotner báró a maga vámpír módján szimpatikus karakter, Yorxunt, sunyi démon szolgáját pedig nem lehet nem szeretni.
Összességében a Fagyföld 2. erősebb lett, mint az első kötet, viszont annak több kérdéses szála válasz nélkül maradt. Remélhetőleg egy esetleges Fagyföld 3-ban vagy pedig további regényekben/antológiákban azok is választ kapnak.

misevy>!
Nemes István (szerk.): Fagyföld 2. – Döberki vér

Zseniális! Még nem volt a kezemben ilyen worluk antológia, amelyikben sorra múlnák felül egymást a regények. A Holtjáték utolsó száz oldalát már le sem tudtam tenni.

Tograh_Silur>!
Nemes István (szerk.): Fagyföld 2. – Döberki vér

Remek hangulatú Worlukos novellásfűzér, ajánlom minden káoszhítűnek!


Népszerű idézetek

Razor SMP>!

Az irissari egy mindenki által ismert egyezményes jellel intett, hogy menjenek utána, és hátra sem nézve, hogy követik-e, nekivágott a völgynek.
– Ho-hóóó! – kurjantott fel vidáman Alek. – Hát mégis megértette a fókapofi, hogy mit akarunk! Gyerünk, fiúk! – És már indult is a hódrén után.
Az egész olyan megdöbbentő volt és gyorsan zajlott le, hogy Sern do Krajn csak akkor eszmélt fel, amikor az első szán elhaladt mellette.
– Csak aztán nehogy az irissarik bográcsában végezzük! – morogta elégedetlenül.
– Bánná a fene, csak elég forró legyen benne a víz!
– Remélem, lesz olyan szerencsénk, hogy legalább téged felzabálnak, Jokrehassen!
– Én azt mondom, inkább egy jó meleg irissari gyomorban legyek, mint még egy percig ebben az átkozott, istenverte hidegben, kapitány!
– Látom, téged se az eszedért vettek fel a lovagrendbe, fiam…

212. oldal, Benjamin Rascal: Amikor a Jégork szól...

Razor SMP>!

Alek és Sern do Krajn megfordultak, és ekkor vették csak észre, hogy a király és teljes kísérete ott toporognak mögöttük.
– Ti még nem mentetek haza? – kérdezte meglepődve Alek.
– Ők itt vannak otthon, felség – figyelmeztette a kapitány.
– Hja, persze, persze – vakarta a fejét zavartan Alek, miközben körbenézett a barlangban. – Akkor vackolódjatok le ti is valahova, majd összébb pakoljuk a szertehányt, gőzölgő kapcákat… meg a bűzölgő csizmákat…
Sern do Krajn és a fogoly őszinte döbbenettel néztek az orkra.
– Most meg mi van?! – tárta szét a kezét Alek. – Tán' valami rosszat mondtam?
– Ne fordítsd le a királyodnak! – szólt figyelmeztetően a rabhoz a kapitány.
– Nem tesz – motyogta szemlesütve az. – Akar még kicsi élet.

221. oldal, Benjamin Rascal: Amikor a Jégork szól...

Razor SMP>!

– Bocsánatát kérem, felség!
Alek kissé zavartan pislogott vissza a vöröslő fejű Sern do Krajnra.
– Ööö… ez a bocsánatkérés valahogy megint nagyon lecseszésnek hangzott… de kegyes legyek, és nem veszem királyi személyem ellen irányuló merénykedésnek. Te vagy a kedvenc testőrmesterem, és a bajszod is sokkal jobban tetszik, mint a fókapofiké, neked többet megengedek, mint a többi léhűtőnek.
A testőrparancsnok felől erre egy olyan horkantás hallatszott, mintha éppen egy szívbajos bálna venne utolsó lélegzetet a lék alól.

224. oldal, Benjamin Rascal: Amikor a Jégork szól...

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ashley Carrigan: Sápadt árnyak
Bánki Éva: Elsodort idő
Gabriella Eld: Játékok unatkozó felnőtteknek
Kleinheincz Csilla: Üveghegy
Helena Silence: Ezüsthíd
Krencz Nóra: A hófehér másvilág
Vivien Holloway: Végtelen horizont
Böszörményi Gyula: Gergő és a táltosviadal
Szélesi Sándor: Az ellopott troll
Bessenyei Gábor: A háború lelke