Barbár ​pokol 69% 11 csillagozás

Nem is volt rossz, a műfaj, oppardon a zsáner kedvelői 12 változatos írást kaptak. De az a baj, hogy a heroikus fantasy epikus mű, hosszabb terjedelmet követel magának, és a témában rövid írásokat, igazán jól megírni – tényleg nehéz. A rövid terjedelemmel fennáll a veszélye annak, hogy egyfajta epizódtörténetet kapunk, alkalmanként nem hiteles (azaz funkciótlan) horror-elemekkel, és felejthető kifutással. (És így sajnos azt kell mondanom, ezek a művek inkább ifjúsági besorolásúak.)

Éppen ezért Bán Mór hosszabb terjedelmű kisregényének volt a legnagyobb esélye nálam. Jól megírt, cselekményes történet, külön növeli az értékét az Adria-Balkán-magyar kultúrkör felhasználása. Én sajnos kicsit soknak találtam a hősök szerencséjét.

A négy humoros történet közül Roahmyer volt a legsikerültebb, tetszett még Goldenlane írása is, de nála nagyon érezhető volt, hogy nem tudott ebben a kötött (rövid) formában kibontakozni. A klasszikus regényei egy nagyságrenddel jobbak. A Caldwell-Stone paródia (regényrészlet) nem nekem való, csak néhány bekezdést bírtam. Szintén nem tudtam hová tenni Sheenard ghouljait, bár az írást élveztem.

Két külföldi és három magyar írás maradt. Leggyengébb volt A rémület vára, ami külföldi Conan-átirat, nagy csalódás; amit a karc elején írtam (öncélúság), itt különösen érvényes. A kötetben pedig legjobban talán Richard Burnett (Tóth Richárd) Ébredése tetszett, nemcsak a stílusa miatt, hanem mert sikerült kerekké tennie a történetet.

Határozottan nem volt rossz, noha nem is a legjobb. Főleg azért, mert a műben elég sok Conan-tribute / áthozás volt, illetve a Konyak, a barbárból egy részlet. Alapvetően az első kisregény sikerült a legjobban, érdekes, fordulatos, megfelelően felépített. A többi komoly történet nem kiemelkedő, a humorosak viszont igen jók. A Roahmyer, a rettenetes c. csodát mondjuk már láttam máshol is, de még mindig nagyon kemény, és az utolsó történetben is voltak nagyon jó dolgok.