Nemes István (szerk.)

Az ​Alkony Királyai 16 csillagozás

Fantasy antológia
Nemes István (szerk.): Az Alkony Királyai

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Vérföldekként ismert sivatag közepén van egy ősi város, mely körül csontokból épült fal emelkedik. Egy ősi legenda szerint, ha a városban meghal valaki, akkor csontjainak a falat kell erősíteniük, különben az Alkony Királyai visszatérnek, s kezdetét veszi a rettegés…
Monas apó ismeretlen célú küldetésre indul, s már meg sem lepődik, amikor az ork cybertérben találja magát… A farkasember vadászni tanítja gyermekét, és képtelen elfogadni, hogy vízzé válhat a vér… Groa-Saan megöli fivérét, s a Kőszilánk törzs főnökévé válik; ám uralkodni még az orkok közt sem könnyű… Conan, a barbár vakmerően bemerészkedik a Holtak Csarnokába, s kevésen múlik, hogy nem marad ott mindörökre…

E válogatás a fantasy sötétebb oldalát mutatja be; ám a komor írásokból sem hiányozhat a kaland és a humor.

Eredeti megjelenés éve: 1998

A művek szerzői: Robert Knight, Robert E. Howard, L. Sprague de Camp, Eric Muldoom, Colin J. Fayard, Gabriel Sandstone, Szendrei László, William MacGregor, Oszlánszky Zsolt, Szélesi Sándor, Lin Carter, Daniel Duncan Parker, Allen Newman, Szántó Tibor, Alec Norwood

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Cherubion Fantasy Exkluzív Cherubion

>!
Cherubion, Debrecen, 1998
428 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639110280 · Fordította: Jónás János · Illusztrálta: Vass Richárd, Szendrei Tibor

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Conan


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Razor P>!
Nemes István (szerk.): Az Alkony Királyai

No igen, ezekben a korai Cherubion-antológiákban még marha sok sztori jelent meg, szóval ezúttal rövidre fogom.
Robert Knight: Az Alkony Királyai: A nyitó történet nem lehet valami acélos, ráadásul a befejezés is sejthető volt.
Robert E. Howard & Sprague de Camp: Holtak Csarnoka: A kötet első Conan-történetét Howard egyik befejezetlen töredékéből kerekítette ki de Camp. Nem igazi Howard, de attól még jó kis fantasy novella volt.
Kevin Brain: Etetés: Egy nem egészen egy oldalas novella, csattanóra kihegyezve, túl nagy benyomást nem tett rám.
Eric Muldoom: Fekete Láp: Zombivá tett harcos megy megbosszulni a népét. Nem vészes, de olvastam már jobbat Muldoomtól.
Colin J. Fayard: Csillagokat az égről: Szegény Hűse Lali művei nálam nem mindig érnek célba, ennek a Nyugatvéges sztorinak is baromira untam az elejét. Aztán beindult a sztori, de igazából örültem, mikor letudtam.
Gabriel Sandstone: Háromra berontunk: Ez jópofa volt, egy ork harcos és egy kezdő varázslólány nem épp összecsiszolódott párosa áll a főszerepben, a cselekmény lényegét pedig a cím takarja.
Szendrei László: Az áldozat: A druidák minden, a ligetükbe tévedőt kíméletlenül megölnek. Néztem, hogy oké, de most ebből hogyan lesz történet, aztán a végére jött egy humoros fordulat, amitől egyből más fénybe került az egész.
William MacGregor: A dísz: Ez egy enyhe krimibe oltott fantasy volt. A bárónőt férje meggyilkolásával gyanúsítják, a bizonyíték pedig a díszként szolgáló csontváz lenne. A sztori csavarja nem egy nagy durranás, de szerintem ötletes.
Oszlánszky Zsolt: A Pokol kutyái: Egy kis dark fantasy (ja, elvileg az egész kötet ilyen sötét fantasy válogatás lenne, ha eddig nem tűnt volna fel), a parasztok fellázadnak a szerintük démonokkal lepaktáló uruk ellen.
Szélesi Sándor: Csillagnéző: Nem olvastam még korábban egy Monas apó történetet sem, így az elején bele kellett rázódnom a sztoriba, de aztán jól szórakoztam, vicces szituációkat produkált a fantasy varázsló sci-fi világba helyezése.
Robert E. Howard & Lin Carter: Nergal keze: Újabb Conan-történet, ezúttal Carter kerekített ki egy Howard-töredéket. Kicsit kurtán-furcsán lett vége (spoiler), de egyébként ez sem volt rossz.
Kevin Brain: A hegy: Ismét egy nem egész egy oldalas történet, semmi extra, lapozzunk.
Daniel Duncan Parker: A sámán: Egy ork falu hatalmi harcaiba enged betekintést ez a novella, ráadásul a két vedélkedő vezéregyéniség nem is tiszta vérű ork. Egynek jó volt, de valahogy az volt az érzésem, hogy valami nagyobb sztoriból lett kiragadva, mert az eleje és a vége is nekem lógott a levegőben.
Colin J. Fayard: Az örökös: Ismét egy Nyugatvéges sztori, nagy hatást ez sem tett rám, de az alapötlet érdekes volt.
Alec Norwood: A lila gömb szigete: Főszereplőnk rabszolgaként egy hajóra kerül, ami aztán persze zátonyra fut és néger társával ketten élik túl a balesetet. Sikerül egy közeli szigetre eljutniuk, melyen egykoron egy kultusz hívói ténykedtek, amíg a király ki nem írtotta őket. Gyakorlott fantasy olvasók itt már felkiáltanak, hogy „Elvileg, de… !”. Egynek ez is elment, volt benne egy-két érdekes ötlet, de egyébként elég kiszámítható volt.
Allen Newman: A halálnál erősebb: Newman ezúttal sem okozott csalódást, ráadásul a lovagi torna egyből a Vasembereket juttatta eszembe szintén tőle. (Nem lepne meg, ha ez időtájt kezdte volna tervezni a trilógiát.) A történet szokás szerint egyszerű – az idősebb lovaggal egykoron csúnyán elbánt az ellenfele, most a fia akar bosszút állni a tornán –, de a jellegzetes Newman-es csavar ezúttal is befigyel.
Kevin Brain: Tériszony: Megint egy rövidke.
Lin Carter & Sprague de Camp: Koponyák városa: A kötet utolsó Conan-történetéhez már Howardnak egyáltalán nincs köze, de ennek ellenére egy élvezetes kis sztori volt, ráadásul végre megismertem Juma eredetét, akinek a felbukkanásán a Conan, a kalózban csak pislogtam.
Szántó Tibor: A vér nem válik vízzé: Na, ezen jót nevettem (ha nem a buszon vagyok, lehet még röhögtem volna is). Fő"hős"ünk fogadásból egy teliholdas éjjelen megpróbál átsétálni a temetőn. Persze cidrizik rendesen és nem alaptalanul, egy vérfarkas teríti le, aki épp a fiát tanítaná… nem túl sok sikerrel.
Eric D. Wise: Xylaxok: Sajnos a zárótörténet sem sikerült épp a legjobban, az eleje nekem nagyon kuszára sikerült, az se volt eleinte tiszta, hány szereplőnk is van pontosan (most komolyan, egy orgyilkos és egy bérgyilkos??? biztos nem keveri az olvasó össze….). Volt benne érdekes ötlet, de egyébként felejthető.

Összességében nagyon vegyesre sikerült ez az antológia. Számomra a Conan-történetek sokat dobtak rajta, egyébkén a nagy darkosodás ellenére úgy látom, hogy pont a humorosabb művek tetszettek jobban.
Külön kiemelném még Szendrei Tibi illusztrációt, nagyon jóra sikerült mindegyik.

>!
Cherubion, Debrecen, 1998
428 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639110280 · Fordította: Jónás János · Illusztrálta: Vass Richárd, Szendrei Tibor
Zakkant_Tudós>!
Nemes István (szerk.): Az Alkony Királyai

Ebben a gyűjteményben erős és gyenge művek egyaránt szerepelnek. Amik TETSZETTEK:
– borító
– Az Alkony Királyai
– Háromra berontunk
– A dísz
– Csillagnéző
– Koponyák városa
– Xylaxok
KÖZEPES:
– Etetés
– Fekete Láp
– Csillagokat az égről
– Az áldozat
– Nergal keze
– A hegy
– A sámán
– A lila gömb szigete
GYENGE:
– Holtak Csarnoka
– A Pokol kutyái
– Az örökös
– A halálnál erősebb
– Tériszony
– A vér nem válik vízzé

P_A_Doorman>!
Nemes István (szerk.): Az Alkony Királyai

Nagy küzdelem volt ez a könyv. Tetszett is meg nem is, jó is volt meg nem is. A történetek eléggé hullámzó színvonalat képviseltek a számomra. Voltak olyan történetek, amelyek nagyon tetszettek, egészen egyedi hangulattal magával ragadt több novella is. Ami igazán tetszett, és ami miatt megérte elolvasni az egész könyvet az „Szántó Tibor: A vér nem válik vízzé” című remek írása. Még a könnyeim is potyogtak a nevetéstől….
Összességében elmondható hogy a könyvnek van egy egyedi hangulata, ami minden történetben érződik… Kikapcsolt, lekötött, néha megnevetettet. Mi más ha nem ez egy fantasy könyv célja?.. :)


Népszerű idézetek

Zakkant_Tudós>!

     – Tulajdonképpen hova megyünk? – váltott társalgó hangsúlyra Monas apó, és belenézett egy közeli keverőtál tükröződő felületén önmaga tükröződő arcába.
     – Maga biztosan a diliházba. Lökete van, az száz százalék.

154. oldal, Szélesi Sándor: Csillagnéző

Zakkant_Tudós>!

    – Mondd, hogy lehet az,hogy olyan zsoldos, mint Conan kevesebb fizetséget fogad el, mint ami kijár neki? […]
    A kimmériai lehajolt, átkarolta a lány kecses derekát, és maga elé emelte a nyeregbe. […]
    Conan hátrafordult a nyeregben, vigyorogva még egyet intett búcsúzóul hatalmas karjával, és a beléje csimpaszkodó lánnyal maga előtt elvágtatott.
    – Van még néhány ember, aki nem csak aranyért harcol – állapította meg Atalis kuncogva.

253. oldal, Robert E. Howard & Lin Carter: Nergal Keze

Kapcsolódó szócikkek: Conan
Zakkant_Tudós>!

    A sámán már első pillantásra is rettentő veszélyesnek tűnt. Nem egyszerű törzsi sámán volt, hanem egy félvér idegen, akinek megvan a maga akarata. És Groa-Saanhoz hasonlóan emberi gondolatok bújtak meg a tekintete mögött. Márpedig az emberi gondolatok sokkal veszélyesebbek voltak, mint az ork gondolatok.

260. oldal, Daniel Duncan Parker: A sámán

Kapcsolódó szócikkek: sámán
Zakkant_Tudós>!

A templom tömzsi volt, szűk; vastag falai védték a bent lévő kicsiny állott levegőjű teret a külvilágtól, vagy éppen fordítva: a külvilágot védték az odabent lakozó eleven rémülettől.

312. oldal, Alec Norwood: A lila gömb szigete

Kapcsolódó szócikkek: templom
Kasztór_Polüdeukész>!

Isten ebei, az Inkvizíció fővédnökei. Akit csak lehet,
perbe fognak és az Inkvizíció kezére adják. Elítélik. Megkínoztatják. Elkobozzák a vagyonát.
Ám ahhoz, hogy bárkit is kivégeztethessenek, világi segítség kell, mert a mondén dolgok már
nem az ő fennhatóságuk alá tartoznak. Ők csak a lélekkel foglalkoznak…
A boszorkánymester tűnődve nézett végig fáradhatatlan testőrein Lélek… Arról még ezek a
félholtak is többet tudnak!
Ő pedig nem volt hajlandó az Inkvizíció kezére játszani a birtokokat,
vagyonokat,szépasszonyokat…

Kasztór_Polüdeukész>!

– Gépek, csak gépek – mondta Monas apó, és ő sem erezte szükségét a kézfogásnak. Igazából
eszébe sem jutott, így hát nem is sérelmezte, hogy elmaradt.- Tudok ajánlani egy remek olvasmányt – felelte dr. Langh. – “Parapszichológiái jelenségek
és a felsőbb agyműködés."

Kasztór_Polüdeukész>!

Az elf lakhelye tele volt zöld és igazi növényekkel. Cserépedényekben, hordókban, jólmegvilágított helyen álltak a növények, és gyönyörű kertté változtatták a szoba sivárságát.

P_A_Doorman>!

Aki nem járja végig az összes utat, az honnan tudja, melyik hova vezet?

Zakkant_Tudós>!

     Monas apó az egyik cserép mögül előhúzott egy fémtárgyat.
     – Ez egy pisztoly – mondta. – Baráti ajándék. Ott többé úgy sem veszik hasznát, ha megjelenik az első mágusnemzedék… Megmutatnám, mire való.
     – Mire? – kérdeztem nagyot nyelve.
     – Javítja a tánctudást…

225. oldal, Szélesi Sándor: Csillagnéző

Kapcsolódó szócikkek: pisztoly
Zakkant_Tudós>!

A fantom kitépte a tábornokot a nyeregből. Egy pillanatra néhány szárnycsapással még a levegőben tartotta áldozatát, majd hagyta azt lezuhanni. A földre már csak egy szétmarcangolt, véres rongyokba csomagolt hulla érkezett. Az arc, amely az árnyszerű szárnyak közül Conanra meredt, szemében a megüvegesedett rettegéssel, maga volt a vérvörös kárhozat. Ilyenformán fejeződött be Bakara de Akif pályafutása ezen a létsíkon.

230. oldal, Robert E. Howard & Lin Carter: Nergal Keze

Kapcsolódó szócikkek: Conan

Hasonló könyvek címkék alapján

Kleinheincz Csilla (szerk.): 10
Michaleczky Péter (szerk.): A hipertér vándorai
George R. R. Martin – Gardner Dozois (szerk.): Zsiványok
John Joseph Adams (szerk.): Sherlock Holmes lehetetlen kalandjai
Marion Zimmer Bradley (szerk.): Kardok és boszorkányság I.
Stewart Wieck (szerk.): Antológia
George R. R. Martin – Gardner Dozois (szerk.): Veszélyes amazonok
Izéhordák
Pokoli báléjszakák
Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): Japán a szamurájkorban