Nincs ​idő meghalni (Nincs idő meghalni 1.) 66% 14 csillagozás

Olyan nem is tudom… volt itt minden, pörög is, mégis olyan, mintha csak összedobták volna rutinból. A vége mesésen hihetetlen… Egynek elmegy, ha más nincs a közelben, egy délutánt-estét megér, nem hosszú.
Talán lassú tűzön kellett volna, nem teljes lángon készíteni.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2014/07/nincs-ido-meghalni.html

Nekem nem jött be. Már eleve az érthetetlen, minek bérelne az ORFK egy budapesti lakást egy kis csapat zsarunak a Teve Palotával szemben, ha a székházban mindenki elfér. De azt legalább díjazom, hogy nem próbálta meg kitalálni Nemere, hogy nézhet ki belülről, ha még nem látta.

Két okból is kíváncsian kezdtem a könyv olvasásába. Nem olvastam még sok magyar krimit, Nemerétől pedig még semmit. Szerencsére a könyv jó választásnak bizonyult. Bár jobban szeretem a klasszikus „whodunnit” krimit, élvezetes és izgalmas volt ez a fajta történet is. Nem a rejtély megoldása teszi igazán érdekessé könyvet, ennél többet nyom a latba a pörgős cselekmény és a számos akciójelenet. A kisebb csavarok többé-kevésbé kikövetkeztethetőek, de így is belefutottam néhány meglepetésbe. Kellemes nyári kikapcsolódás a regény.

Egyszer el lehetett olvasni. Bár jobb lett volna, ha például utazás közben olvastam volna, úgy nem tűnt volna ennyire elvesztegetett időnek.
Őszintén szólva az vitt végig a könyvön, hogy nem túl hosszú, emellett kapóra jön a kortárs magyar kihívásomhoz – ez minden érdeme.

Nem volt egy nagy durranás, a könyv közepe felé már sejteni lehetett, hogy mi lesz a csattanó, aminek az élét aztán sikerült szépen lekerekíteni a végén. „Egyszer meg lehetett enni.”

Az első Nemere-könyvem, és vegyes érzések maradtak bennem a végére. Egészen jó kis bűnügyi regény lett volna, de valahogy olyan „tipikus-magyar” klisés történet lett.
A szuperhős nyomozó, akinek elég, ha ránéz egy nőre, az már dobja is le a textilt. A szuperhős nyomozó, aki egyedül, fegyvertelenül is akár halomra gyilkol mindenkit, aki el akarja őt tenni láb alól. A szuperhős nyomozó, aki a magyar valóság ellenére sem csömörlött még meg a munkától 32 éves korára. Kicsit a Leslie L. Lawrence könyveket juttatta eszembe, ahol a menő macsó főszereplő leginkább az író felturbózott alteregójának hat.
Egyébként ha mindezektől elvonatkoztatok, akkor egy egészen szórakoztató és könnyen olvasható kis könyvecske ez, de azért örülök, hogy akciósan sikerült hozzájutnom még tavaly nyáron, mert a teljes árát nem éri meg szerintem.