Műkincsrablók ​a kisbolygón (Lars, Don és Ariel kalandjai 1.) 85% 64 csillagozás

Lehettem vagy tizenkét éves, amikor olvastam. Utolsó oldalig izgultam. Most, felnőtt fejjel gondolok bele, mennyire jó, hogy a szüleim ilyen olvasmányokkal elláttak, imádtam a sok száz kötetes könyvespolcainkat, (van ám két, tíz évvel idősebb testvérem, nyilván sok az átfedés, megörököltem az ő olvasmányaikat. Az ő olvasmányélményeiket) és nem erőltették a kötelező olvasmányokat. Mert ekkor, tizenkét évesen mi, amit kötelezően olvasni kellett volna? Gárdonyi vagy Mikszáth, gondolom én. Grrrrrr, mondom sokszor még ma is. Hát ez jobb volt, hát ez lekötött, hát ez adott valamit. Látom itt a borítót, és visszajönnek képek, látom gyerekkori magam, átélek akkori érzéseket. Erről szól az igazi olvasás, nem? Szerettem akkor, szerettem nagyon.

Emlékeim szerint ez volt az első Nemere könyv, amit olvastam. Őszintén megvallva nem is hallottam erről a sorozatról és teljesen véletlenül akadtam rá a Moly-on kutakodva.
Ifjúsági könyvről van szó, ezért ennek megfelelően álltam hozzá. Kicsit sajnálom, hogy nem tizenévesként jutottam hozzá a könyvhöz, de még így felnőtt fejjel is élveztem azt a néhány órát, ami alatt végigolvastam a történetet.

Már nem hat úgy, mint kamasz koromban, de azért annyira nem rossz.

Gyermekkoromban sikerült elolvasnom Nemere István trilógiájából a Kupolaváros titka és a Kozmosz lovagjai című darabokat, csupán ez az egy hiányzott. Ma már korántsem nyűgözött le annyira, mint az előzőek akkor; hiába, ifjúsági sci-fiből is jócskán akadtak ennél minőségibb darabok. Pihenésképpen ajánlhatom mindazon fantasztikum rajongónak, akik nem kívánnak a műfaj nagy kérdésein gondolkodni.

Bár ifjúsági könyv, mégis felnőtt fejjel is izgalmas. Gyerekként a könyv képregény változatát olvastam, de most a könyv is nagyon tetszett. A három fiú szerethető, talpraesett unatkozó kamasz. De amikor kell, tudnak felnőttként is viselkedni. Nagyon valószínű, hogy a sorozat többi részét is el fogom olvasni.

Nagy kedvencem volt tinikoromban.
Viszont amikor újraolvastam, megállapítottam, hogy Nemere jó ponyvaíró, még az idejétmúlt részletekkel együtt is könnyen olvasható, szórakoztató ifjúsági olvasmány.

Jaaaj, ez TÉNYLEG nagyon izgalmas volt, így felnőtt fejjel, elsőre. De jó, hogy gyerekkoromban ez a rész valahogy kimaradt!

Imádtam gyerekkoromban! Jó lenne egyszer újraolvasni! :(

még mindig az ijfúságom:)