Kossuth ​Lajos magánélete 1 csillagozás

Bécsben közben megszületett a döntés: bár törvény tiltja, hogy nemesembert csak úgy letartóztassanak, az udvar már elhatározta Wesselényi, Kossuth és számos más „ellenálló” lázító börtönbe vetését és perbe fogását. Értesítették erről a két vezetőt is, de azok nem menekültek el. Maga Kossuth sem. Igaz, neki a tüdejét kellett volna ápolnia, ehelyett most egy cellába hurcolják…?
Elmehetett volna, volt még annyi ideje, hogy eltűnjön. De inkább ottmaradt. 1873 májusában egy éjszaka aztán csaknem ötven(!) katona vette körül a budai vendéglőt. Amikor lefogták, felöltözött és pipára gyújtott, úgy ballagott a kocsihoz.

27-28, old.

Kossuth ekkor negyvenhét éves és nagyon beteges ember volt már. A koránál idősebnek nézett ki. A szakálla ekkor kezdett ismét visszanőni. A haját megint úgy fésülte, hogy az eltakarja kopaszságát, bajuszát is megnövesztette. ismét a régi Kossuthnak nézett ki.
De csak ő tudta igazán, hogy belül már nem az, és sohasem lehet az az ember, aki valaha volt. Ahogyan elhagyta Magyarországot, úgy meg kell változnia ezer más tekintetben is. Nem lehet folytatni az előző életét. Többé nem kormányzó – még ha úgy viselkedik is.

70, old.

Még mindig nem fogta fel, hogy ő egy lassanként teljesen magára maradó emigráns, aki másokkal ellentétben nem térhet haza, és amiből él, ami őt fenntartja még a felszínen, nem egyéb, mint neve varázsa. Az egykor oly tisztelt név, amit azokban az években, sőt évtizedekben számosan próbáltak bemocskolni, gúny tárgyává tenni. Elsősorban a többi magyar emigráns, akik vele soha egyet nem értettek, no, és olyan sajtótermékek, újságírók, mint Marx, akik ki nem állhatták őt és mindenki mást, aki nem a proletariátus sanyarú helyzetén akart változtatni, lehetőleg a legvéresebb forradalmi mozgalom útján. Ma már kevesen tudják azt is – még a történészek körében is! –, hogy Marx és hűséges fegyverhordozója, Engels milyen sokat ártottak Kossuthnak és a magyar ügynek azzal a sok száz(!) cikkel, amit róla és ellene írtak, mocskolódva.

150, old.